Harmóniában 102. – Nostradamus XXV.

Harmóniában 102.

Nostradamus XXV.

 

Nostradamus, mint korábban is írtam, rendkívül sokat foglalkozott a francia forradalommal, annak eseményeivel és következményeivel. A magam részéről ide sorolom a IX. 17-es négysorosát is. Bizonyára vannak, akik ezt skandallumnak tartják, mert előszeretettel azonosítják Hitlerrel, a harmadik antikrisztussal a jövendölést. Nézzük a verset:

„Le tiers premier pis que ne fit Neron,

Vuidez vaillant que sang humain respandre

R’édifier fera le forneron,

Siècle d’or, mort, nouveau Roy grand esclandre.”

Vagyis:

„A harmadik kezdetben rosszabb Nérónál,

Elfolyik sok drága emberi vér:

Újjáépítteti a kemencét,

Az aranykor halott, új király, nagy botrány.”

A szerző a közelebbről meg nem jelölt harmadik alatt érthette a nemzetgyűlés harmadik rendjét alkotó polgárságot is. A korábbi részekben kibontott jóslatok függvényében azt gondolom, a forradalmi időszak eseményei a Néróénál rettenetesebb terrorról, az oktalanul elfolyt sok drága vérről szóló jövendölést alaposan leigazolták.

De mi lehet az az újjáépített kemence?

A jóslatot a német diktátorral azonosító megfejtések szerint a krematóriumokat kell érteni a sor alatt.

Lehet, hogy így van, de akkor miért az „újjá” építésről szól a vers? Nostradamus olyan kemencéről beszél, aminek van előzménye. A koncentrációs táborokról ez nem mondható el – egészen új megoldásként jegyezték fel működésüket a történelem lapjaira.

Ha szó szerint vesszük a verset (miért is tennénk másképp), azt kell vélelmeznünk, hogy egy korábban, közismerten működő kemencéről van benne szó.

Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni a jósvers (ismét) hátborzongató pontosságát, fel kell idéznünk, hogy Nostradamus 1566-ban hunyt el.

A Tuileriák palotája Párizsban évszázadokon keresztül a francia uralkodók lakóhelyeként szolgált. Medici Katalin, II. Henrik özvegye kezdte meg az építkezést, 1564-ben. Medici Katalint meglehetősen babonás emberként ismerték. Új lakóhelye kialakítását is azért tartotta szükségesnek, mert úgy vélte, az egykori Hôtel des Tournelles elátkozott hely. Elátkozott, mert a közelében vesztette életét férje, a lovagi tornán szenvedett baleset következtében. (Nostradamus első beteljesedett jóslata előre jelezte az eseményt és a körülményeket.)

A történet igazi érdekességét az adja, hogy végül mégsem költözött be Medici Katalin az új lakóhelyére.

  1. Henrik volt az első király, aki komolyan gondolta, hogy uralkodói lakhellyé kell emelni a félbemaradt építkezést. 1607 és 1610 között (több, mint 40 évvel a jós halála után) megépíttette hát Jacques-Androuet du Cerceau-val a máig is látható Vízparti Galériát. A király elgondolását Grand Dessein (Nagy építési terv) néven emlegették alattvalói.

XIV. Lajos, XVI. Lajos, XVIII. Lajos francia királyok folytatták a IV. Henrik által megkezdett munkát. Így épült ki végül a palota 266 méteres homlokzata.

A történetbe XIV. Lajos, a Napkirály rakott egy logikailag előre ki nem számítható csavart, amikor 1682. májusában lakhelyét és a nem hivatalos kormányzati központot áttette Versailles-ba. Hivatalosan ugyan Párizs maradt a főváros, de az 1715 és 1722 közötti időszakot leszámítva, a Tuileriák palotája elveszítette központi jelentőségét. Csak 1789. október 6-án vált újra királyi lakhellyé, amikor a forradalmi erők visszaköltöztették a királyi párt és gyermekeiket. Kivégzésükig, 1792-ig gyakorlatilag szobafogságban tartották itt őket.

  1. május 10-én a Nemzeti Konvent beköltözött a palota részét képező Gépek galériájába, s az épületet Nemzeti Palotának nyilvánította.

Átvitt értelemben így történt a kemence újjáépítése.

Ugyanis a Tuileriák cserépégetőt jelent magyarul. S mint tudjuk, a téglagyárnak, cserépégetőnek központi része a kemence.

A XIII. századtól kezdve egy cserépégető működött a területen, míg Neufville de Villeroy pénzügyminiszter a XVI. században meg nem vásárolta a telket, s el nem bonttatta gyárat. Ezt követően, Medici Katalin fellépésétől kezdve új profilt kapott az egykori cserépgyár telke.

Kormányzati profilt.

Ennek újjáélesztését jövendölte meg Nostradamus a harmadik sorban.

S hogy a negyedik sor értelmezésével sem maradjak adós:

  1. február 19-én Bonaparte Napóleon, az Első Konzul költözött a palota első emeletére. Az egykori királyi lakosztályba.
  2. március 20-án császárrá koronáztatta magát.

A feudális berendezkedés, melyet Nostradamus a maga korában megismert, megszeretett, s ezért személyes meggyőződésből aranykornak is nevezhetett, mindörökre felbomlott.

Hogy Európa térképének átrajzolását, az uralkodói és egyéb kiváltságos címek önkényes kezelését, a végül vereséggel záruló napóleoni érát botrányosnak láthatta-e a jós?

Bizonyára nem talált más, illőbb kifejezést annak meghökkentő, új tartalmi vetületeire. Az biztos, hogy az érintett kor történelmi uralkodóházai botrányosnak tartották ezt a fellépést…

Az V. 5. sorszámú négysoros elég kemény sommázatát adja egy Nostradamus által látott korszaknak.

„Sous ombre saincte d’oster de seruitude,

Peuple & cité l’usurpera luy-mesmes,

Pire fera par faux de ieune pute,

Liuré au champ lisant le faux proesme.”

Vagyis:

„A szolgaságtól szabadulás reményének árnyékában,

Nép és a város önmagát uzsorázza ki:

Még rosszabb lesz a fiatal utcalány csalárdsága,

A mezőre állítva, a felolvasott hamis ígéretek miatt.”

A forradalom fő célkitűzése, ugyebár, a feudális elnyomatás megszüntetése volt. A politikai jelszavak szintjén mindenesetre. A régi rendszer végóráiban úgy nézett ki a helyzet, hogy a harmadik rend tagjai bírták a francia nemzeti vagyon 60 %-át, s viselték a terhek 100 %-át. A vagyon 40 %-ának birtokosai mentesítve voltak a terhek alól.

A királyság tagadhatatlanul nehéz pénzügyi helyzetben volt – ezért is kerülhetett napirendre a Nemzetgyűlés összehívása. (Ez a forgatókönyv egyszer már szerepelt, az angol polgári forradalom eseményeinek láncolatában.) Más kérdés, hogy a monarchia évszázados adósságához a forradalmi időszak első néhány éve még 50 %-nyi terhet ragasztott, úgy, hogy közben a finanszírozáshoz még elköltötték a katolikus egyház vagyonát is.

Az infláció elkerülhetetlen volt, az assignaták elértéktelenedése megállíthatatlanná vált. Így érkezett el az 1793. év közepe, amikor Danton közreműködésére a konvent maximalizálta a kenyér árát. Nem tehettek mást: a létszükségleti cikkek árának állandó emelkedése beláthatatlan következményekkel járt volna a még meg sem szilárdult forradalmi államigazgatásra nézve.

Az első két sor tehát ezeknek az önpusztító folyamatoknak a következményeként vált valóra, úgy az egyes emberek, mint kisebb közösségeik vonatkozásában.

Vajon ki lehetett a csalfa utcalány, aki a mezőre állította őket, hamis ígéretekkel?

Bizonyára nem lesz teljesen ismeretlen a következő idézet, mellyel konzervatív, vallásos gondolkodók szokták jellemezni a korabeli Franciországot (Nostradamus is royalista, vallásos gondolkodó volt):

„Franciaország elérte azt a kétes gloire-t, hogy az Egyház leghívebb leányából a forradalom perditája lett.”

A perdita a pute szelídebb változata. De azért ugyanazt a kategóriát jelöli. Mik voltak e csalárd utcalány ígéretei?

Kisiskolás korunk óta tudjuk, hogy a szabadság, testvériség, egyenlőség jelszavaival állították az elégedetleneket a tömegmozgalom soraiba. Az elvek teljesen világosak és meggyőzőek. Még hithű keresztény ember is belátja, hogy az Evangélium szavai, a Megváltó tanításai tükröződnek vissza bennük.

Elméleti síkon.

A gyakorlati megvalósítás viszont kissé félresikeredett.

E jelszavakból ugyanis senki nem a forradalmi terrort olvasta ki, mégis azt kapta. A terror tombolása alatt kivégzett tíz- és tízezrek vére az égbe kiáltott. Ez már nem a krisztusi szeretet megnyilvánulása volt. Senki sem érezhette magát biztonságban – ugyanis nem kellett ahhoz royalistának lennie, hogy a vérpadon végezze. Elég volt, ha bírái tévedtek, vagy valami más okból haragudtak rá.

A terror alkalmazásának végcélja nem az igazság elérése, netán az ígéretek valóra váltása volt. Önmagáért tombolt. Azért, hogy senki ne merjen másképpen gondolni, netán cselekedni.

Ennyi maradt a szabadságból és a testvériségből. Az egyenlőségből valami csak-csak megvalósult: mint mondtam, bárki könnyen a guillotine alatt végezhette.

Eugéne Delacroix 1830-ban festett egy közismertté vált képet ezekről az időkről. A mű címe: A Szabadság vezeti a népet. A képen látható forradalmi tömeg élén egy ifjú nő halad, kezében a nemzeti trikolórral, az új rend jelképével. Felsőruházata meglehetősen hiányos.

Ha feltételezzük, hogy Nostradamus látomásaiban megjelenhetett akár ez a kép is, érdekes következtetésre juthatunk.

A középkorban, a szerző életében, a szerelem-üzlet résztvevői kínálták hiányos öltözetben a portékájukat. Akár erre is utalhat a pute szó használata.

A mezőről még beszélnünk kell. Tudjuk, hogy a forradalom és a napóleoni terjeszkedés a harc mezejére kényszerítette az ország színe-javát. Negyedszázadon át hullott a legkiválóbbak vére, anélkül, hogy meghirdetett, eredeti céljukhoz egy jottányival is közelebb kerültek volna. Ez lehet a mező általános értelmezése.

Speciális értelemben viszont jelentheti a párizsi Mars-mezőt is. A Champ-de-Mars ma a francia főváros VII. kerületében, északnyugatról az Eiffel-torony, délkeletről az École Militaire katonai akadémia által határoltan található. Mostani méretei: 780*220 méter.

A forradalom időszakában kultikus hellyé nőtte ki magát ez a park. Itt ünnepelték meg a Bastille bevételének évfordulóját – mi sem természetesebb, mint hogy újra és újra felolvasták a tömegnek a forradalmi ígéreteket. Az első évfordulón XVI. Lajos király itt tett esküt az Alkotmányra, majd egy év múlva, 1791. július 17-én itt adtak le sortüzet a Danton által összehívott tömegre, mely királyság eltörlését követelte. 1794-ben ugyanitt celebrálta a már említett szertartást Robespierre az általuk kreált, kifacsart, torz isten-alaknak, a Legfőbb Lénynek.

Voltak tehát ígéretek és volt hamisság is bőven a Mars-mezőn. Egy olyan hiper-érzékeny látnoknak, mint Nostradamus volt, nyilván nem volt különösebben nehéz a vízióiban rálelnie ezekre a történésekre…

 

Kucsora István

 

Nostradamus, mint korábban is írtam, rendkívül sokat foglalkozott a francia forradalommal, annak eseményeivel és következményeivel. A magam részéről ide sorolom a IX. 17-es négysorosát is. Bizonyára vannak, akik ezt skandallumnak tartják, mert előszeretettel azonosítják Hitlerrel, a harmadik antikrisztussal a jövendölést. Nézzük a verset:

„Le tiers premier pis que ne fit Neron,

Vuidez vaillant que sang humain respandre

R’édifier fera le forneron,

Siècle d’or, mort, nouveau Roy grand esclandre.”

Vagyis:

„A harmadik kezdetben rosszabb Nérónál,

Elfolyik sok drága emberi vér:

Újjáépítteti a kemencét,

Az aranykor halott, új király, nagy botrány.”

A szerző a közelebbről meg nem jelölt harmadik alatt érthette a nemzetgyűlés harmadik rendjét alkotó polgárságot is. A korábbi részekben kibontott jóslatok függvényében azt gondolom, a forradalmi időszak eseményei a Néróénál rettenetesebb terrorról, az oktalanul elfolyt sok drága vérről szóló jövendölést alaposan leigazolták.

De mi lehet az az újjáépített kemence?

A jóslatot a német diktátorral azonosító megfejtések szerint a krematóriumokat kell érteni a sor alatt.

Lehet, hogy így van, de akkor miért az „újjá” építésről szól a vers? Nostradamus olyan kemencéről beszél, aminek van előzménye. A koncentrációs táborokról ez nem mondható el – egészen új megoldásként jegyezték fel működésüket a történelem lapjaira.

Ha szó szerint vesszük a verset (miért is tennénk másképp), azt kell vélelmeznünk, hogy egy korábban, közismerten működő kemencéről van benne szó.

Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni a jósvers (ismét) hátborzongató pontosságát, fel kell idéznünk, hogy Nostradamus 1566-ban hunyt el.

A Tuileriák palotája Párizsban évszázadokon keresztül a francia uralkodók lakóhelyeként szolgált. Medici Katalin, II. Henrik özvegye kezdte meg az építkezést, 1564-ben. Medici Katalint meglehetősen babonás emberként ismerték. Új lakóhelye kialakítását is azért tartotta szükségesnek, mert úgy vélte, az egykori Hôtel des Tournelles elátkozott hely. Elátkozott, mert a közelében vesztette életét férje, a lovagi tornán szenvedett baleset következtében. (Nostradamus első beteljesedett jóslata előre jelezte az eseményt és a körülményeket.)

A történet igazi érdekességét az adja, hogy végül mégsem költözött be Medici Katalin az új lakóhelyére.

  1. Henrik volt az első király, aki komolyan gondolta, hogy uralkodói lakhellyé kell emelni a félbemaradt építkezést. 1607 és 1610 között (több, mint 40 évvel a jós halála után) megépíttette hát Jacques-Androuet du Cerceau-val a máig is látható Vízparti Galériát. A király elgondolását Grand Dessein (Nagy építési terv) néven emlegették alattvalói.

XIV. Lajos, XVI. Lajos, XVIII. Lajos francia királyok folytatták a IV. Henrik által megkezdett munkát. Így épült ki végül a palota 266 méteres homlokzata.

A történetbe XIV. Lajos, a Napkirály rakott egy logikailag előre ki nem számítható csavart, amikor 1682. májusában lakhelyét és a nem hivatalos kormányzati központot áttette Versailles-ba. Hivatalosan ugyan Párizs maradt a főváros, de az 1715 és 1722 közötti időszakot leszámítva, a Tuileriák palotája elveszítette központi jelentőségét. Csak 1789. október 6-án vált újra királyi lakhellyé, amikor a forradalmi erők visszaköltöztették a királyi párt és gyermekeiket. Kivégzésükig, 1792-ig gyakorlatilag szobafogságban tartották itt őket.

  1. május 10-én a Nemzeti Konvent beköltözött a palota részét képező Gépek galériájába, s az épületet Nemzeti Palotának nyilvánította.

Átvitt értelemben így történt a kemence újjáépítése.

Ugyanis a Tuileriák cserépégetőt jelent magyarul. S mint tudjuk, a téglagyárnak, cserépégetőnek központi része a kemence.

A XIII. századtól kezdve egy cserépégető működött a területen, míg Neufville de Villeroy pénzügyminiszter a XVI. században meg nem vásárolta a telket, s el nem bonttatta gyárat. Ezt követően, Medici Katalin fellépésétől kezdve új profilt kapott az egykori cserépgyár telke.

Kormányzati profilt.

Ennek újjáélesztését jövendölte meg Nostradamus a harmadik sorban.

S hogy a negyedik sor értelmezésével sem maradjak adós:

  1. február 19-én Bonaparte Napóleon, az Első Konzul költözött a palota első emeletére. Az egykori királyi lakosztályba.
  2. március 20-án császárrá koronáztatta magát.

A feudális berendezkedés, melyet Nostradamus a maga korában megismert, megszeretett, s ezért személyes meggyőződésből aranykornak is nevezhetett, mindörökre felbomlott.

Hogy Európa térképének átrajzolását, az uralkodói és egyéb kiváltságos címek önkényes kezelését, a végül vereséggel záruló napóleoni érát botrányosnak láthatta-e a jós?

Bizonyára nem talált más, illőbb kifejezést annak meghökkentő, új tartalmi vetületeire. Az biztos, hogy az érintett kor történelmi uralkodóházai botrányosnak tartották ezt a fellépést…

Az V. 5. sorszámú négysoros elég kemény sommázatát adja egy Nostradamus által látott korszaknak.

„Sous ombre saincte d’oster de seruitude,

Peuple & cité l’usurpera luy-mesmes,

Pire fera par faux de ieune pute,

Liuré au champ lisant le faux proesme.”

Vagyis:

„A szolgaságtól szabadulás reményének árnyékában,

Nép és a város önmagát uzsorázza ki:

Még rosszabb lesz a fiatal utcalány csalárdsága,

A mezőre állítva, a felolvasott hamis ígéretek miatt.”

A forradalom fő célkitűzése, ugyebár, a feudális elnyomatás megszüntetése volt. A politikai jelszavak szintjén mindenesetre. A régi rendszer végóráiban úgy nézett ki a helyzet, hogy a harmadik rend tagjai bírták a francia nemzeti vagyon 60 %-át, s viselték a terhek 100 %-át. A vagyon 40 %-ának birtokosai mentesítve voltak a terhek alól.

A királyság tagadhatatlanul nehéz pénzügyi helyzetben volt – ezért is kerülhetett napirendre a Nemzetgyűlés összehívása. (Ez a forgatókönyv egyszer már szerepelt, az angol polgári forradalom eseményeinek láncolatában.) Más kérdés, hogy a monarchia évszázados adósságához a forradalmi időszak első néhány éve még 50 %-nyi terhet ragasztott, úgy, hogy közben a finanszírozáshoz még elköltötték a katolikus egyház vagyonát is.

Az infláció elkerülhetetlen volt, az assignaták elértéktelenedése megállíthatatlanná vált. Így érkezett el az 1793. év közepe, amikor Danton közreműködésére a konvent maximalizálta a kenyér árát. Nem tehettek mást: a létszükségleti cikkek árának állandó emelkedése beláthatatlan következményekkel járt volna a még meg sem szilárdult forradalmi államigazgatásra nézve.

Az első két sor tehát ezeknek az önpusztító folyamatoknak a következményeként vált valóra, úgy az egyes emberek, mint kisebb közösségeik vonatkozásában.

Vajon ki lehetett a csalfa utcalány, aki a mezőre állította őket, hamis ígéretekkel?

Bizonyára nem lesz teljesen ismeretlen a következő idézet, mellyel konzervatív, vallásos gondolkodók szokták jellemezni a korabeli Franciországot (Nostradamus is royalista, vallásos gondolkodó volt):

„Franciaország elérte azt a kétes gloire-t, hogy az Egyház leghívebb leányából a forradalom perditája lett.”

A perdita a pute szelídebb változata. De azért ugyanazt a kategóriát jelöli. Mik voltak e csalárd utcalány ígéretei?

Kisiskolás korunk óta tudjuk, hogy a szabadság, testvériség, egyenlőség jelszavaival állították az elégedetleneket a tömegmozgalom soraiba. Az elvek teljesen világosak és meggyőzőek. Még hithű keresztény ember is belátja, hogy az Evangélium szavai, a Megváltó tanításai tükröződnek vissza bennük.

Elméleti síkon.

A gyakorlati megvalósítás viszont kissé félresikeredett.

E jelszavakból ugyanis senki nem a forradalmi terrort olvasta ki, mégis azt kapta. A terror tombolása alatt kivégzett tíz- és tízezrek vére az égbe kiáltott. Ez már nem a krisztusi szeretet megnyilvánulása volt. Senki sem érezhette magát biztonságban – ugyanis nem kellett ahhoz royalistának lennie, hogy a vérpadon végezze. Elég volt, ha bírái tévedtek, vagy valami más okból haragudtak rá.

A terror alkalmazásának végcélja nem az igazság elérése, netán az ígéretek valóra váltása volt. Önmagáért tombolt. Azért, hogy senki ne merjen másképpen gondolni, netán cselekedni.

Ennyi maradt a szabadságból és a testvériségből. Az egyenlőségből valami csak-csak megvalósult: mint mondtam, bárki könnyen a guillotine alatt végezhette.

Eugéne Delacroix 1830-ban festett egy közismertté vált képet ezekről az időkről. A mű címe: A Szabadság vezeti a népet. A képen látható forradalmi tömeg élén egy ifjú nő halad, kezében a nemzeti trikolórral, az új rend jelképével. Felsőruházata meglehetősen hiányos.

Ha feltételezzük, hogy Nostradamus látomásaiban megjelenhetett akár ez a kép is, érdekes következtetésre juthatunk.

A középkorban, a szerző életében, a szerelem-üzlet résztvevői kínálták hiányos öltözetben a portékájukat. Akár erre is utalhat a pute szó használata.

A mezőről még beszélnünk kell. Tudjuk, hogy a forradalom és a napóleoni terjeszkedés a harc mezejére kényszerítette az ország színe-javát. Negyedszázadon át hullott a legkiválóbbak vére, anélkül, hogy meghirdetett, eredeti céljukhoz egy jottányival is közelebb kerültek volna. Ez lehet a mező általános értelmezése.

Speciális értelemben viszont jelentheti a párizsi Mars-mezőt is. A Champ-de-Mars ma a francia főváros VII. kerületében, északnyugatról az Eiffel-torony, délkeletről az École Militaire katonai akadémia által határoltan található. Mostani méretei: 780*220 méter.

A forradalom időszakában kultikus hellyé nőtte ki magát ez a park. Itt ünnepelték meg a Bastille bevételének évfordulóját – mi sem természetesebb, mint hogy újra és újra felolvasták a tömegnek a forradalmi ígéreteket. Az első évfordulón XVI. Lajos király itt tett esküt az Alkotmányra, majd egy év múlva, 1791. július 17-én itt adtak le sortüzet a Danton által összehívott tömegre, mely királyság eltörlését követelte. 1794-ben ugyanitt celebrálta a már említett szertartást Robespierre az általuk kreált, kifacsart, torz isten-alaknak, a Legfőbb Lénynek.

Voltak tehát ígéretek és volt hamisság is bőven a Mars-mezőn. Egy olyan hiper-érzékeny látnoknak, mint Nostradamus volt, nyilván nem volt különösebben nehéz a vízióiban rálelnie ezekre a történésekre…

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>