Harmóniában 104. – Nostradamus XXVII.

Harmóniában 104.

Nostradamus XXVII.

 

A cserépégetőről néhány résszel ezelőtt már szóltam. Nostradamus látnoki erejét megismerve, már nem is csodálkozunk azon, hogy látomásának ez a helyszíne visszatér a Próféciákban, a IX. 34-es jóslatban.

„La part sous mari sera mitré,

Retour conflict passera sur la thuille:

Par cinq cens un trahir sera tiltré,

Narbon et Saulce par contaux avons d’huille.”

Vagyis:

„A magányos férj fejébe süveget nyomnak,

az összeütközés kiújul a cserépégetőnél

az ötszázak által, árulónak neveznek majd egy nemest,

Narbonne, és Saulce késekkel, olajjal.”

Most kivételesen kezdjük a végén a vers értelmezését!

Saulce (későbbi helyesírás szerint Sauce) vegyeskereskedő volt. Késekkel, olajjal, zsírral és szappannal foglalkozott, ahogyan azt az a látnok megírta. Mindemellett a forradalom szindikusa volt. Varennesben.

Igen, ott, ahol elfogták a királyt, 1791. évi menekülési kísérlete során.

Saulce, mint a forradalom feltétlen híve és tisztviselője, tevékeny részt vállalt az uralkodó kézre kerítésében. Szolgálatáért 20.000 livre jutalmat kapott elöljáróitól.

Úgy gondolom, az előző héten ismertetett vers és ez a pár szó mindent elárul XVI. Lajos menekülésének és fogságba esésének körülményeiről. Több két évszázaddal az események zajlása előtt…

Folytassuk a vers elejétől!

Párizsba történt visszahurcolásuk után a királyi párt őrizetbe vették a Tuileriákban. 1792-ben egymástól is elválasztva vigyáztak rájuk. Június 20-án elégedetlenekből álló, nagyszámú tömeg szállta meg a királyi palotát (az egykori cserépégető helyét). Soraiban, természetesen, ott masírozott a mindenre kapható csőcselék is. A palotát gyakorlatilag ellenállás nélkül vehették be, mert gyenge, alig felfegyverzett őrsége volt. (Érthető, hiszen nem ellenségtől kellett óvni, csupán a királyi család esetleges szökését kellett megakadályozni – ehhez pedig kisebb létszám és fegyverzet is elegendő.)

A behatolók birtokba vették a királyi termeket is. Rátaláltak a védtelen királyra is. Tulajdonképpen nem bántották. Amúgy, kültelki tempó szerint, bratyizásba fogtak vele. Itallal kínálták, majd a forradalom jellegzetes fejfedőjét, egy vörös színű, frígiai típusú süveget nyomtak a fejébe. Ezt a ruhadarabot látta és írta le papi fövegként, mitraként Nostradamus.

Augusztus 10-én ismét megostromolták a Tuileriákat. Ez alkalommal a Marseille-i Ötszázak (Fédérés Marseilles), a forradalom ismert „élcsapata” állt az akció élén. Ezt az eseményt és körülményt jelzi előre a vers második sora és a harmadik eleje.

E második ütközet már nem volt olyan kedélyes, mint a júliusi. A felkelők szinte az utolsó emberig lemészárolták a svájci gárda szolgálatot teljesítő tagjait. Az ostromlók nem is titkolt célja a király maradék, névleges hatalmának eltörlése volt. Az alkotmányos királyság eltörlésével a köztársaság kikiáltását kívánták előmozdítani.

Nem véletlenül szentelt a negyedik sor végét Saulcénak Nostradamus. A Tuilériák elleni akciókat kiváltó indulatok ugyanis az előző évi szökési kísérletben gyökereztek.

A La Fayette által vezetett alkotmányos monarchisták egyre nehezebb helyzetbe kerültek a Nemzetgyűlésben. A szökési kísérlet után a törvényhozás gerincét alkotó Gironde és a náluk is radikálisabb jakobinusok egyre hangosabban skandálták a köztársasági jelszavakat. A helyzetet tovább bonyolította, hogy 1792 áprilisában Franciaország hadat üzent Ausztriának. Az ügyben hiába volt vétlen, mondhatnánk, kívülálló a király, mégis gyanakodva tekintettek rá. Felesége származásánál fogva is úgy gondolták, hogy II. Lipót császár szövetségese, tehát belső áruló.

Nem segített az ügyeken, hogy XVI. Lajos több ízben is élt vétójogával. A korszakot kutató történészek úgy vélik, a király azt gondolhatta, segíteni fog neki a politikai túlélésben, ha erre az ellenzéki útra lép.

Tévedett.

A vidéken szerveződött, radikális erők befolyása alatt álló fegyveres csapatok a nyár folyamán özönlöttek Párizsba, hogy nyers erővel döntsék el a politikai huzavonát – a köztársaság javára.

Előkerült az az erő is, mely a királyságot kívánta visszahelyezni korábbi törvényes jogaiba – de ez, egyelőre az ország határain kívül tartózkodott. Az osztrák hadseregről beszélünk éppen. Komoly stratégiai csapást nem állt módjában a francia forradalmi erőkre mérni, ám ez nem akadályozta meg fővezérét abban, hogy szerencsétlen megnyilvánulásokkal ne rontsa tovább Lajos király amúgy is kétségbeejtő helyzetét.

Brunswick hercege július 25-én kiáltványt intézett Párizs népéhez. Ebben kijelentette, hogy rövid időn belül vissza fogja állítani a régi rendet.

A kiáltvány, természetesen, olaj volt a tűzre.

A Danton által vezetett Cordelier Klub és a városi kommün már augusztus legelején fegyverrel kívánt fellépni a királlyal szemben. Pétion, a tanács elnöke azonban augusztus 9-ig fel tudta tartóztatni a feldühített tömegeket. Ekkor azonban szinte felrobbantak az indulatok.

Pétion este a Tuileriákba ment, figyelmeztetni a királyt a veszélyre. Éjfélre az önkéntesek, a Nemzetőrség és a felfegyverzett civilek ezrei vették körbe az épületet. Az uralkodó és családja elmenekült a palotából, s a Nemzetgyűlés védelmébe helyezték magukat.

Távozásuk tovább fokozta a haragot. A támadók és a gárdisták között elkeseredett harc bontakozott ki. A király hiába küldött a harc beszüntetésére szóló parancsot az őrségnek – azok már nem tudtak engedelmeskedni az uralkodói akaratnak. Puszta életükért harcoltak a támadókkal szemben, hátukon cipelve az elszabadult népharag minden következményét. A közel 900 katonából álló őrséget szinte az utolsó emberig legyilkolták. Aki túlélte, a Conciergerie (Párizs városi börtöne) falai közé került, ideiglenesen. A szeptemberi mészárlás mindannyiukkal végzett.

Az álruhában menekülő szolgálók kézre kerítéséért hajtóvadászat indult a hajnalban. Akit felismertek, annak életét borzalmas módon kioltották.

Az események iszonyatos lendületet vettek ebben a palota elleni, megismételt támadásban – nem véletlenül jegyezte hát fel Nostradamus – előre.

Az árulónak nevezett Narbonról (Narbonne) kell még pár szót ejtenünk, hogy teljes legyen a kép.

Az 1755-ben született Louis Marie de Narbonne-Lara tábornok 1791. december 9-én lett Franciaország hadügyminisztere. 1792. márciusáig töltötte be ezt a tisztséget. Hivatali ideje alatt megpróbált közvetíteni a király és a forradalmi erők között. Sikertelenül. Mindkét fél gyanakvással figyelte tevékenységét, s árulónak találta. Az intrikák következtében az uralkodó eltávolította a hadügyi tárca éléről.

Narbonne-Lara bízott abban, hogy a francia-osztrák háború eredményeként elbukik a forradalom, s vissza lehet majd állítani a monarchiát. A nyári fordulatok azonban alaposan rácáfoltak reményeire, úgyhogy az augusztus 10-i események után emigrált hazájából, s Londonban telepedett le.

Napóleon hatalomra jutását követően visszatért Franciaországba, s a császár generálisaként szolgált a hadseregben.

Rendkívülinek tekinthetjük a fent ismertetett, IX. 34-es jóslatot, hiszen, az egyébként megszokott fátyollal szemben, ez valóban nevén nevezett a király sorsához kapcsolódó két kulcsszereplőt is. A történések pontos megjövendölése mellett…

A második ostrom után a Nemzetgyűlés nyomására, megfosztotta a királyt hatalmától, s családostól együtt, most már valódi őrizetbe vette. Augusztust írtak még, amikor az uralkodói családot a Temple börtönébe zárták.

A X. 17-es vers a következő, meglepő közléseket tartalmazza:

„La Royne Ergaste voiant sa fille blesme,

Par un regret dans l’estomach encloz,

Crys lamentables seront lors d’Angolesme,

Et au germain mariage fort clos.”

Magyarul:

„A dologházi királyné látja sápadt lányát,

a bánat miatt, mi hasába van zárva,

Siralmas kiáltások hallanak akkor Angouléme-ből,

És a rokonházasságot megakadályozzák.”

Mária Antónia a Temple börtönében lett „dologházi” királyné. Sápadt leánya pedig nem más, mint Mária Terézia Sarolta francia királyi hercegnő (Marie-Thérèse de France).

Minden ellenkező híresztelés dacára, Marie Antoinette szerette befogadó hazáját, Franciaországot. 1778. december 19-én született leányának, kit csak „Madame Royalnak” hívtak, francia jövendőbelit szánt. Úgy gondolta, Európában amúgy sincs udvar, mi Versailles-hoz fogható lenne. Így lett 1784-re leánya az Angouléme-i herceg (d’Artois grófjának fia) jegyese.

1787 nyarán hiába küldte el Nápoly királynője Chevalier de Bressacot követségbe, hogy fia számára megkérje Sarolta kezét, kosarat kapott. Madame Campan befolyásos közbenjárása ellenére. Marie Antoinette azt üzente vissza közeli rokonának, hogy a választott követe alkalmatlan a kérés előadására. Ám ennek ő örül, mert a kérés maga teljesíthetetlen, így jobb is, hogy alkalmatlan ember adta elő azt.

A vőlegény és a menyasszony igen közeli rokonsági fokozatban álltak egymással: kuzinok voltak.

Mária Terézia Sarolta 17. születésnapján, 1795. december 19-én szabadult ki a jakobinusok börtönéből, unokafivére, II. Ferenc Német-Római császár közbenjárására. Hadifogoly tiszteket és politikusokat adtak cserébe szabadulásáért Franciaországnak. XVII. Lajos király javaslatára végül 1799. június 10-én, a mittaui kastély kápolnájában feleségül ment Lajos Antal francia királyi herceghez, Angoulême hercegéhez. Az unokafivér „cousin germain” a francia nyelvben – a jósvers negyedik sorában ezt takarja, rövidítve a „germain” kifejezés.

Vannak, akik állítják, hogy ez a házasság, így, soha nem jött létre. Szerintük személycsere történt: a börtönből szabadult királyi hercegnő helyett annak alteregója házasodott össze a későbbi XIX. Lajossal. Mégpedig azért, mert sem a Bourbon- sem a Habsburg-ház etikettjébe nem fért volna bele a frigy. A jegyesség ellenére sem.

Megakadályozták hát. (És nem csak arra a 7 évre, ami a bebörtönöztetés és az esküvő között telt el.

Miért?

Azért, amit Nostradamus megjövendölt a „dologházi” királyné sápadt lányáról. A bánatért, mi hasába volt zárva.

Az történt ugyanis, hogy a királyi hercegnőt, fogva tartása alatt, többször megerőszakolták börtönőrei. Van, aki állítja, hogy gyermeke is született ebből az élethelyzetből. Ezért vált alkalmatlanná a házasságkötésre.

Igaz-e az alteregó legendája?

Nem tudhatjuk biztosan.

Az erőszak viszont történelmi ténynek látszik.

Vajon honnét láthatta meg ezt is ilyen pontossággal Nostradamus?

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>