Harmóniában 105. – Nostradamus XXVIII.

Harmóniában 105.

Nostradamus XXVIII.

 

A király s a királypártiak forradalom alatti sorsával foglalkozik Nostradamus IX.68-as négysorosa is.

„Du mont Aymar sera noble obscurcie,

Le mal viendra au ioinct de Saone et Rosne,

Dans bois cachez soldats iour de Lucia,

Que ne fut un si horrible throne.”

Vagyis:

„Aymar hegyének ismeretlen nemesét

gonoszság sújtja a Saone és a Rhone torkolatánál.

Az erdőben katonák rejtőznek Luca napján,

Sosem volt még ilyen borzalmas uralom.”

Az első két sor megértésénél az lesz a leginkább célravezető, ha a helyszínt próbáljuk meg először beazonosítani. A Saone és a Rhone összefolyásánál fekszik Lyon városa. Lyon hosszú és eseménydús történetéből mi fókuszáljunk most a forradalmi időkre. Az 1789-es francia forradalom során a királypártiak, s az alkotmányos monarchia oldalán állt a város.

Valami véletlen folytán meglehetősen kevés és szűkszavú forrás áll rendelkezésünkre magyar nyelven Lyon történetének erről az időszakáról. Ám a kevés nem egyenlő a semmivel – annál azért sokkal több. Kultúrtönéneti szempontból is kuriózum talán, ha fellapozzuk a „Bétsi Magyar Újság. Ezen nevezet alatt: Magyar Kurír 1834-dik esztendőre” kiadott kötetét. 275-276, oldalán a következőket olvashatjuk benne, témánkba vágóan:

„Az 1789-ki lázzadás nem hatott a’ Lyoniakra. A’ rend lelke, melly egy kereskedő városban első feltétel, meg nem egyezett a’ felforgatást tzélzó theoriákkal. Még 1791-ben Lyon egészen idegen vólt a’ Revolutziótól: a’ víz árját fel nem tartóztatta ugyan, de nem is engedte magát tölle elragadtatni. A’ Fabrikálzió alább szállott, ’s a’ munkások tsak hamar eszközei levének a’ Demagogusoknak. Egy Jakobinusi Clubb támadt, melly a’ gonosz Charliert vezérjének választotta.

Ez a Clubb olly rosszúl bánt a’ Lyoniakkal, hogy ezek kénteleneknek láták magokat fegyvert fogni. Máj. 29-dikén 1793-ban az utszákon öszvetsapnak, – a’ Jakobinusok vesztenek, – Chalier halálra ítéltetik, a’ Királyi rész győzedelmeskedik.”

Valóban így történt, 1793-ban, a girondisták letartóztatásának következtében, a város fellázadt a Nemzeti Konvent hatalomgyakorlása ellen. A megmozdulás politikai hátterét a radikális jakobinusok elleni monarchista-girondista közeledés adta meg.

A Párizsban székelő forradalmi vezetés nem nézte ölbe tett kézzel az események ilyetén fordulatát…

„A nemzeti convent elhatározza a Rebellis város megbüntetését. Aug. 7-kén 1793-ban az ostromra rendelt katonák Lyon előtt teremnek. Dubois Crance a’ nép képviselője 14,000 katonával a’ két folyó víz köztt megállapodik, ’s a’ lyoniaktól elzárja az élelem szállítást. Aug. 8-kán történt az első felszóllítás, de hasztalan. Erre az ágyúztatás elkezdődik. A’ szerentsétlen városban, a nyomorúság legmagasabb fokra hágott: a’ bombák egész útszákat elsodortak, – az éhelhalás közel vólt.”

A háború, melyet ugyan emberek vívnak, mégis mindig olyan arculatot ölt, mintha az ördög műve lenne. A gonoszság ereje bontogatta szárnyait. Ekkor lép elénk Aymar hegyének ismeretlen nemese.

„Precy a’ Commandans látta, hogy a’ nagyobb erőnek többé ellent nem állhat, azért 2 ezer vitéz férjfival az ostrom seregen áltvágta magát, ’s a’ Helvézia felé vivő útra tsapott.”

Louis François Perrin de Précy 1742 január 14-én született, Anzy-le-Duc-ban. Valaha jobb napokat látott nemesi család, a burgundiai hercegi família leszármazottja volt. Családja a vallásháborúk idején veszítette el addigi presztízse nagy részét.

Précy katonaiskolai növendék lett, 1758-ban, 16 évesen, hadnagyként kezdte meg szolgálatát. Az 1762-ig tartó német hadjáratban már részt vett, 1765-ben szárnysegéd. 1774-ben kapitányi rangot kap, s Narbonne-Fritzlar gróf irányítása alatt részt vesz a korzikai hadműveletekben. 1785-ben alezredessé léptetik elő, 1788-tól a Vogézek vadászezredének parancsnoka. 1791-ben XVI. Lajos király a testőrezredéhez hívja – a Nemzetgyűlés ugyanis szeptember 3-án engedélyezi az uralkodónak, hogy 1.200 gyalogosból és 600 lovasból álló gárdát tartson maga mellett.

1793-ban Précy Lyonba érkezett csapatával, hogy átvegye a város védelmének feladatát. Csak emlékeztetőül: testőrök alatt a svájci gárdát értették akkoriban. Mivel tagjai svájciak voltak.

A város október 8-án elesett.

„Oct. 9-e vólt az a’ szomorú nap, mellyben Lyon derék hőseitől meg vált: kevesen láttál ezek közzül viszont hazájokat.

Üldöztetve, elszélyesztetve, megverettetve, többnyire mindnyájan áldozatjai levének a’ polgári háborúnak. Precy, s mintegy 80 bajtársai, tsak nagy nehezen juthattak Helvétziába.”

A nagy nehezen való eljutás alatt bizonnyal érthetjük a kerülő utak, kényszer-kitérők bejárását is.

Lyontól keletre, az olasz határ irányában, közúton 111 km-re (légvonalban 94 km) fekszik Grenoble festői városa. Azt, hogy a svájci gárda tagjai, harcuk bukása után, hazájukba kívánnak távozni, a legegyügyűbb ellenségük is sejthette. Az egyenes út tehát járhatatlan lett volna. Ezzel szemben, a Szárd Királyság irányába (Il Regno di Sardegne) távozni, Grenoble városán keresztül, már kivitelezhetőbbnek tűnhetett. Ráadásul, a forradalmi Franciaország területét ily módon hagyhatták el leggyorsabban a menekülők.

Kutakodásaim közben a szemem elé került egy ebay-es hirdetés 1 euróért megvehetem a mellékelt képeslapot. Ami éppenséggel Grenoble városrészletét ábrázolja, a fölé magasodó Mont Aymard-dal.

Vagyis, Nostradamus Précy esetében nem azt a helyet jelölte meg, ahonnét ő érkezett, hanem, ahová vélhetően távozott a lyoni vereség után.

Ezek után beszéljünk a borzalmas uralomról, ami a gárda távozása után szakad Lyonra. Ismét a Magyar Kurír szövegét nézzük:

„Igy azután a 2 ezernek elmenetele után, a’ Köztársaságnak serege, minden Capitulatzio nélkül be ment a’ Városba: a’ lakosok lefegyverkeztetnek, – maga a’ Város feldúlatik, – tsak a’ szegények házaik, a’ kézgyárak, műhelyek, az Ispotályok, és a’ köz intézetek vétetnek ki ezen rendelés alól, – a’ város Commune Affranchie nevet kapott.

Lyon romjai felébe egy emlék oszlop emeltetett ezen felírással:

„Lyon a’ szabadság ellen háborút viselt, – Lyon nints többé!”

A Robespierre által irányított rémuralom elrendelte a város teljes lerombolását. Október 12-én dekrétumot alkottak az eljárás lefolytatásáról.

„Lyon városát le kell rombolni. Lyon nevét törölni kell a Köztársaság városainak listájáról. Azon házak összessége, amelyek fennmaradhatnak, a Kézbesítési Hely (»Ville Affranchie«) nevet fogja viselni. A romokon oszlopot kell emelni, amely tudósítja az utókort e város royalistáinak bűneiről és büntetésükről e szavakkal: »Lyon felkelt a Szabadság ellen. Lyon nincs többé«.”

A Bellecour környékén több palotát sebtében le is romboltak.

A város háromezer lakója került guillotine alá.

A bosszú könyörtelen végrehajtására az ultra-radikális Fouché-t rendelte a Konvent a helyszínre. Neki már gyakorlata volt a royalista és a mérsékelt republikánus megmozdulások elfojtásában. A törvényhozás felhatalmazásával gőzerővel szervezte a Nemzeti Gárdát, melynek bevetésétől a vendée-i és a lyoni királypárti felkelések letörését remélték. Mellesleg, ő volt az is, aki a déli tengerparton nősülésre kényszerítette a katolikus papokat, s a templomokon kívül minden vallási és hitéletet megtiltott, elrendelte a keresztek és keresztutak (Golgoták) megsemmisítését. Az egyház és a nemesség vérszomjas ellensége volt.

Lyoni működése emlékezetes maradt. November folyamán tüzérséggel lövette szét a város több, értékes középületét. Tömegével hozatta a halálos ítéleteket – olyan sűrűségben, hogy a végrehajtást a guillotine nem győzte. Ekkor több ezer elítéltet a brotteauxi síkságra tereltetett, s ott kartácstüzet zúdíttatott rájuk. A szerencsétlenek holttesteit a Rhone-ba dobatta. Ekkor kezdték a „lyoni tűzmester” gúnynéven emlegetni.

Olyan brutális dolgokat vitt véghez a királyhű városban, hogy a terror csillapultával maguk a jakobinusok is vizsgálni kezdték viselt dolgait.

Ő azonban kibújt a felelősségre vonás alól. Minden felelősséget a Konvent által vele együtt oda delegált társaira: Collot d’Herbois-ra és Georges Couthon-ra terhelt át.

Már csak azt kellene megfejtenünk, hogy jön e történetbe Luca napja.

Hát éppen itt. Az 1755. december 22-én született Georges Couthon-nal, aki a város ostrománál végig jelen volt a Konvent csapataival.

Beazonosításához figyelembe kell vennünk, hogy a Gergely-féle naptárreform bevezetése előtt Luca napja a téli napforduló idejére esett. Ilyen módon a legrövidebb nappalt, a leghosszabb éjszakát testesítette meg. Ezért kötődik hozzá annyiféle néphagyomány. Tehát december 22-én volt. Couthon születésnapján.

A forradalmi időkben, persze már nem. Mivel a franciák királya 1582. december 9-én bevezette a pápai naptárreformot.

De Nostradamus életében, aki, mint tudjuk, 1566-ban hunyt el, még a régi módon esett a nap…

Korábban már láttuk, hogy a jós verseiben gyakran iker-párhuzamok is jelen vannak olyik utalásában. A Luca napja is feltűnik, másodszor is, Couthonnal kapcsolatban. Az történt ugyanis, hogy a lyoni mészárlást követően, 1793. december 21. és 1794. január 20. között (a jakobinus naptár szerint a II. év nivôse havában) ő töltötte be a Konvent elnöki posztját. A legmagasabb állami méltóságot…

Sorsát azonban ő sem kerülhette el. 1794. július 27-én, a thermidori államcsíny során őt is letartóztatta a Konvent. Bár estére kiszabadult, és a Robespierre pártján álló Kommün-csapatok élére állt, sorsa meg volt pecsételve. Másnap hajnalban a Konvent csapatai a Városházára törtek, s rajtaütöttek a felkelést tervező Robespierre-pártiakon.

Couthon leesett a lépcsőn és súlyos sérüléseket szenvedett. Foglyul ejtették, s másnap, július 28-án, 21 társával együtt kivégezték.

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>