Harmóniában 106. – Nostradamus XXIX.

Harmóniában 106.

Nostradamus XXIX.

 

Lyon tragédiája Nostradamus egy másik jósversében is visszaköszön – bizonyára, az eset súlyosságánál fogva, nem csak egyszer tűnt fel látomásai között. A II.68-as négysorosában a következőképpen fogalmaz:

„Par le traffic du grand Lyon changé

Et la plus-part tourné en pristine ruine.

Proye aux soldats par pille vendangé,

Par Iura mont et Sueue bruine.”

Vagyis:

„A nagy Lyon kereskedelme változik,

nagyobb része hamar rommá válik.

Zsákmányolnak katonák, dívik a fosztogatás,

a Jura-hegység és Svájc felől ködszitálás.”

Az előző részben ismertettem Lyon 1793-ban bekövetkezett romlását. Úgy gondolom, az itt közölt vers értelmezéséhez éppen elegendő körülményt sorakoztattam fel már – további boncolgatás nem szükségeltetik.

A Vendée-ből induló királypárti lázadás kapcsán, melynek részét képezte Lyon esete is, miután Précy kitűzte a Bourbonok zászlaját a városra, ismét elérkeztünk régi ismerősünk, Carrier viselt dolgaihoz. Mint korábban írtam, a királypárti lázadás leverésekor Nantes városában „rakott rendet”, a forradalmi eszmék védelmében. Nostradamus ezt az is eseményt is megjósolta, V.33-as versében.

„Des principaux de cité rebelée

Qui tiendront fort pour liberté ravoir :

Detrencher masses infelice meslée,

Cris urlemens a Nante; piteux voir.”

Magyarul:

„Vezetőit a lázadó városnak,

mely szabadságát visszavívni akarta,

boldogtalan csatában levágják,

sírás és gyász Nantes-ban; látni is rossz.”

Ahogy korábban írtam, Carrier a „köztársasági menyegzőként” elhíresült, tömeges kivégzési módszerrel állt bosszút Nantes népén. A IV.17-es vers értelmezésnél már leírtam ezt a metódust, mely szerint meztelen férfiakat és nőket kötöztetett össze, s ócska bárkákon a folyó közepére úsztatta őket, ahol a lélekvesztőt elsüllyesztették. Ha kellett, a partról nyitott ágyútűzzel.

Áldozatai haláltusáját egy díszhajón ülve, falatozgatva nézte végig ez az igen korlátolt hóhér.

XVI. Lajos király tragikus sorsáról is megemlékezett a látnok. IX. 23.-as jósversében a következőket közölte:

„Puisnay iouant au fresch dessous la tonne,

Le haut du toict du milieu sur la teste :

Le pere Roy au temple sainct Solonne,

Sacrifiant sacrera fum de feste.”

Vagyis:

„A kisfiú a szabadban játszik, lombok alatt,

teteje magasán, csúcsa közelében,

királyi apja szent Solonne templomában,

szent áldozat lesz ő, az ünnep megszentelt füstje.”

A királyi család tragédiájának kibontásához az szükségeltetik, hogy ezt a verset együtt értelmezzük a IX.77-es négysorossal. Az a következőképpen szól:

„Le regne prins le Roy conutera,

La dame prinse à mort iurez à sort,

La vie à Royne fils on desniera,

Et la pellix au fort de la consort.”

Vagyis:

„Az ország összeesküszik, királyát elfogja,

az úrnő is fogoly, halál az ítélt sorsa.

A királynő élete és gyermeke megtagadva,

az ágyas pedig a feleség várában rab.”

Arról beszéltem már, hogy 1792. augusztus 10-én miként ostromolta meg (másodszor) a feldühített tömeg a cserépégetőt, a Tuileriákat. A király Törvényhozó Gyűléshez menekült oltalomért.

„Ide jöttem,, hogy elhárítsak egy nagy vétket. Azt gondoltam, sehol sem lehetek nagyobb biztonságban, mint önök között.” – mondta a király a jelenlévőknek. A törvényhozásban éppen Vergniaud elnökölt. A következő, kétértelmű szavakkal válaszolt uralkodójának:

„Sire, ön számíthat a nemzetgyűlés szilárdságára. Tagjai megesküdtek, védelmezni fogják a nép jogait és a tekintélyt.”

Lajos király egyáltalán nem vehette biztosra, hogy mellette vagy ellen foglalnak állást az elnök szavai. A bizalmatlanságnak, a rideg fogadtatásnak, túl az előző évi szökési kísérleten, oka lehetett a poroszok kibontakozó offenzívája is. Sokan gondolták úgy, hogy a király tevőleges részt vállalt az idegen offenzíva indításában.

A svájci gárda szétzúzása után a törvényhozás épületébe zúdultak a felkelők, s jelentették a nép győzelmét. A hatalmon lévő Gironde számára nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben kitart a király mellett, a feldühített tömeggel találja magát szemben. A trónfosztást ugyan még nem merték kimondani, de Vergniaud javaslatára „felfüggesztették” a királyt. Nem a törvényesség, hanem a nyers erő győzött. Nem volt véletlen tehát, hogy az uralkodó a következő szavakkal fogadta a döntést:

„Ez nem túl alkotmányos eljárás.”

A IX.77-es első sora imígyen valósult meg a történelem menetében.

Az uralkodót és családját a Temple tornyába zárták, egymástól elkülönítve őket. Lajos és a trónörökös az első emeleten, a királyné és leányuk a második emeleten, az uralkodó húga pedig a harmadikon volt fogva tartva. A földszintet az őrzéssel megbízott személyzet lakta. A IX. 23-as vers első két sora fiáról, XVII. Lajosról közöl ködös, ám mégis érthető információt. A fák alatt játszadozó gyermek képe, ki teteje magasán, csúcsa közelében van, előre vetíti hamarosan bekövetkező halálát. Nem fog kinőni a gyermekkorból, úgy hagyja majd el ezt a földi világot.

Király-apja szakrális áldozattá válása egyértelmű kijelentés a vers folytatásában.

Elítélésének körülményeiről feltétlenül tudnunk kell, hogy a Gironde és jakobinusok között folyó politikai párharc kiélezett kérdésévé vált. A plebejus indulatokra épülő, a haragot folyamatosan fenntartó jakobinusok előretörésük zálogát látták a koronás fő leütésében.

November 20-án, állítólag Gamain lakatosmester árulása nyomán, Roland belügyminiszter feltárta a Tuileriákban épített királyi vasszekrényt. A fiókok állítólag teli voltak kompromittáló iratokkal. Mirabeau és La Fayette királypártisága mellett a király és a forradalmi országra támadó osztrák-porosz intervenció kapcsolatára derítettek fényt. A per megkezdését már nem tudták tovább odázni a girondisták.

A király árulása ügyében indult per a leghevesebb érdeklődés kereszttüzében folyt le. Érdekességként jegyzem meg, hogy az uralkodó ügyvédi védelmét Malesherbes vállalta, aki a forradalom előtt miniszterként szolgált. A király menesztette, mert síkraszállt a reformokért. A baljós órán azonban önként ajánlkozott az urlakodó védőjéül. Döntését a következőképpen indokolta a Konvent felé: „…én két ízben hívattam meg annak tanácsába, ki uram volt oly időben, midőn e hivatal mindenkinek becsvágyául szolgált. Én ugyanazon szolgálattal tartozom neki, midőn a hivatal olyan, hogy sokan veszélyesnek találják.”

Büszkén, a csőcselék nemtetszésével dacolva látta el királya jogi védelmét. Capet Lajos polgártársat – mert ezen a néven folyt a vádlott ellen az eljárás – tüntetően „felségnek” szólította. Ezzel fel is iratkozott a nyaktiló alá önként jelentkezők listájára…

Saint-Just a következőképpen érvelt a királygyilkosság mellett: „…én nem látok középutat: ez az ember vagy uralkodik, vagy meghal… Nem lehet ártatlanul uralkodni… ezt csak feltételezni is őrültség. Minden király lázadó és bitorló.”

Mestere, Robespierre, nem akart lemaradni tanítványa mögött: „Önöknek nem ítéletet kell hozniuk egy ember mellett vagy ellen, hanem intézkedniük kell a közjó érdekében.”

Az intézkedés megtörtént. Az ítélet hozatalánál 726-an voltak jelen a Konvent tagjai közül. Öten nem szavaztak. A többiek 361-360 arányban döntötték el XVI. Lajos azonnali kivégzését. A történet szomorú érdekessége, hogy a király unokaöccse, az orléans-i herceg, (aki az Égalité (Egyenlőség) nevet vette fel a forradalom tiszteletére) is a királygyilkosság mellett szavazott.

Ez, a testvérgyilkosság-számba menő körülmény is részét képezi annak, hogy Nostradamus szakrális áldozatnak lássa XVI. Lajos megöletését.

Anélkül, hogy mélyebben belemennénk most az eset néprajzi-történelmi hátterébe, csak érintőlegesen említem meg azt az ősi szokást, mely szerint a honfoglaló népeknél a régi vezető áldozatként szolgált az új hazába településnél. Az Ószövetségben, de a magyar őstörténetben, Álmos sorsának alakulásában találhatunk ehhez a vonulathoz tartozó eseményeket.

Vitathatatlan, hogy a forradalom korifeusai a régi helyen, de új hazát akartak létrehozni. A király feláldozása komoly párhuzamot mutat az ősi idők szakrális eljárásaival. Így teljesedik be a IX.23-as vers hátsó két sora.

Capet Lajost, az árulásban bűnösnek talált polgárt, 1793. január 21-én fejezték le Párizsban.

Hozzátartozói megjövendölt sorsának ismertetését a következő részben teszem meg.

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>