Harmóniában 108. – Nostradamus XXXI.

Harmóniában 108.

Nostradamus XXXI.

 

„D’un nom farouche tel proferé sera,

Que les trois seurs auront fato le nom :

Puis grand peuple par langue et faict dira,

Plus que nul autre aura bruit et renom.”

Vagyis:

„Barbár, vad nevet hord a férfi,

sorsát a három nővér ebből ismeri.

Nagy tömeghez beszél, szavai színleltek,

ekkora híre s neve nem volt még embernek.”

Nostradamus I.46-os centuriáját általában a francia forradalommal összefüggésben értelmezik a téma kutatói. Egészen pontosan Napóleon megjövendölését olvassák ki belőle.

A vers első két sora (között) azt a meghökkentő információt olvashatjuk ki, miszerint Nostradamus ismerte az eljövendő francia császár nevét. Ismerhette, hisz azt mondja, olyan vad lesz, hogy a három nővér ebből ismerni fogja a sorsát.

Már csak azt kell megfejtenünk, mitől vad a név, s ki a három nővér.

Napolione di Buonaparte. Ezen a néven látta meg a későbbi imperátor a napot. Vagy, ahogyan obeliszkjén, a Vendome-oszlopon olvasható: Neapolio imp. aug.

Görögül Né Appolyon. Magyarul: Új Pusztító.

A Pusztító a Jelenések Könyvében lép elénk, a 9.11-es sorban:

„A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül pedig Apollión a neve.”

A bibliai esemény az angyal első harsonaszavára áll be, mint tudjuk. A kürt hangjára földre hulló csillag utat nyit a mélységbe, s a föld felszínét elözönlik az onnét érkező sáska-szerű lények. Feladatuk, hogy öt hónapon át kínozzák azokat az embereket, kiknek homlokán nincs jelen Isten pecsétje.

Mint már többször megjegyeztem, Nostradamus igen jó ismerője volt az Írásnak, s mélységesen vallásos életet élt. Képzelhetjük döbbenetét, amikor a látomásában olvasott Neapolio nevet semmi mással nem tudta azonosítani, mint a Jelenések Könyvében fellehető Mélység Angyalával…

A három nővért már könnyedén beazonosíthatjuk, főleg, ha figyelembe vesszük azt, a Nostradamus által is ismert mondást, mi szerint: Nomen est Omen. Vagyis: a név jel. Tehát benne foglaltatik viselőjének sorsa, végzete is.

A Moirákra (latinul Párkákra) utal tehát a szerző a három nővér személyében. A Moirák származása kissé bizonytalan – a mitológiai művekben hol Zeusz, hol pedig Nüx (az éjszaka) gyermekeiként találkozunk velük. Eredeti munkamegosztásuk szerint Klóthó foglalkozik a fonással, Lakheszisz a sorsok kiutalásával, Atroposz, a Kérlelhetetlen pedig a végzet beteljesítésével. Azt az idillizált képet, melyben együtt fonogatnak (Klóthó fonja, Lakheziz eregeti, Atroposz pedig elvágja az élet fonalát) csak a modern képzelet teremtette meg. Az antik ábrázolásokon csak Klóthó fon, Lakheszisz sorsot húz, vagy stílusával a glóbuszra mutat, Atroposz pedig egy napórával van elfoglalva – kérlelhetetlenül számon tartva a múló időt. Olyan ábrázolás is került elő, melyen jogarral a kezükben egy irattekercsben olvasgatnak.

Pusztító volt-e Napóleon?

Akik az általa képviselt új renddel szimpatizálnak, azt mondják, történelmi nagyságát éppenséggel az adta meg, hogy amerre járt, győztes háborúi révén a polgárosodás magvait vetette fel, segítve a feudalizmus végleges eltörlését.

Persze, akadnak, akik a feudalizmust sem olyan sötétnek látják, mint azt a polgárok propaganda-gépezete két és fél évszázad óta beállítani igyekszik, tehát vitatják ezt az expozíciót. Ők inkább a rombolást emelik ki a forradalom és az első császár tettei közül. (Tényként kezelve, hogy francia köznép csak nagy sokára bírta újra azt az életnívót elérni, amivel a királyság utolsó éveiben rendelkezett.) Bizonyos, hogy a megsemmisített társadalmi berendezkedés romjain épült fel a köztársaság, s annak romjain Napóleon császársága. Szó sem volt reformokról, meglévő értékek mentéséről – de erről már bőven beszéltünk a kiváltságosok üldöztetését megjövendölő versek kapcsán.

Ténynek fogadhatjuk el, hogy Nostradamus, királyhű alattvalóként, azok táborába tartozhatott, akik az átalakítás időszakából a rombolást látták meg – és őszintén sajnálták.

Az is tény, hogy Napóleon háborúi az addigi történelem legnagyobb pusztításait eredményezték, mind az anyagi javak, mind az emberéletek területén. Úgy az ellenségei, mint saját nemzete kontóján. Végül saját császári hatalmát is elpusztította.

Azt gondolom, elfogadhatjuk, hogy a név kötelezte a franciák császárát…

A harmadik sorban előre vetített színlelt beszéd sem szorul különös magyarázatra. Napóleon valódi céljai és a beszédeiben megjelölt közös célok olykor meredeken eltértek egymástól. Pusztán az a tény, hogy tüzértisztből császárrá küzdötte fel magát, arról árulkodik, hogy egyéni ambíciói mérhetetlenek voltak, karriervágyát alig kielégíthetőnek értékelhetjük. Amúgy, elég paradox, hogy a feudalizmus, a királyi hatalom eltörléséért küzdő forradalomból kiemelkedik egy alak, aki már nem is csak a meggyilkolt uralkodó hatalmára aspirál, hanem az ismert világ ura akar lenni – s császárrá koronázza magát.

Így, pedigré nélküli, első generációs dinasztia-alapítóként azután harcba keveredik a szomszédos császárokkal (német-római és osztrák), meg még a fél világgal. Mindezt persze a boldogítani hirdetett köznép nevében.

Csak az érdekesség kedvéért álljon itt néhány történelmi adalék. Robespierre öccséhez fűződő munkakapcsolata miatt kegyvesztetté vált a zsarnok kivégzése után. Két hetet börtönben is ült, hazaárulás gyanúja okán. Karrierje 1795. október 5. után állt újabb emelkedési pályára. Ekkor folyt le Párizsban a royalista felkelés. Napóleon tüzérséggel lövette a felkelőket. Később azzal dicsekedett, hogy kartácstűzzel tisztította meg az utcákat. Nem zavarta, hogy a főváros népe erkölcstelennek tartotta a tüzérség bevetését, a tömeggyilkosságot. Annyira nem, hogy itáliai hadi sikerei nyomán megalapította harmadik újságját (politikai befolyása növelése érdekében kettő már közkézen kerengett akkor), „Le Journal de Bonaparte et des hommes vertueux” (Bonaparte és az erkölcsös férfiak újságja) cím alatt.

Úgy gondolom, vita nélkül elfogadhatjuk a negyedik verssor állítását is, mi szerint soha ilyen nagy hírű ember nem létezett. Valóban, a kor felfogásában ő váltotta Nagy Sándort a hadvezéri dobogó legmagasabb fokán. Az emberek többsége máig úgy tartja, hogy Bonaparte, a kis korzikai volt a történelem legnagyobb katonai géniusza.

Miért nem nevezte Nostradamus nevén az eljövendő császárt? Miért csak körülírta a nevét?

Mert a direkt megnevezéssel beavatkozott volna a történelem menetébe. Képzeljük csak el, milyen egyszerű lett volna az 1769. augusztus 15-én, Ajaccioban született emberke életét új pályára helyezni (vagy kioltani), legkésőbb 1784-85-ben, a párizsi École Royale Militaire katonai iskolán, ahol tüzér hadapródként volt kadét. Nostradamus bármilyen pontosan ismerte az eljövendő idők eseményeit, nem avatkozhatott a kialakuló történelem menetébe. Ezért burkolta be, homályosította el a tényeket annyira, hogy azok csak megtörténésük után váljanak beazonosíthatóvá.

Egyébkent, jóslatai beigazolódásának, műve fennmaradásának is ez volt a záloga. Ha mindent megnevezett volna előre, s módot ad az események sodrásának megváltoztatására, jószerével semmi nem valósult volna meg belőlük. A vesztésre ítélt felek, még hatalmuk teljében, kiiktatták volna az akkor gyenge ellenfeleiket, s a történelem egészen más mederben folyt volna tovább…

Napóleonhoz kapcsolódó rossz előérzeteiről szól a jós VI.67-es verse is.

„Au grand Empire paruiendra tout un autre

Bonté distant plus de felicité:

Regi par un issu non loing du peautre,

Corruer regnes grande infelicité.”

Magyarul:

„A nagy birodalom élére kívülről emelkedik majd,

a jóságtól messze állva, szerencséje folytán,

bordélyból érkezettől irányítva,

az egész országot szerencsétlenség rontja.”

Hogy miért kívülről emelkedik az ország élére Napóleon?

Korzika 1559-től a történetünk idejéig a Genovai Köztársaság birtoka volt. 1768-ban XV. Lajos király megvásárolta Genovától a szigethez fűződő minden jogát és követelését, majd a következő évben, 1769-ben, a helyi katonai erők visszaverését követően, hivatalosan annektálták a szigetet. Mindössze néhány hónappal a későbbi császár születése előtt. Korzika tehát a királyság legfrissebb birtoka volt, joggal láthatta a jövendőmondó kívülről érkezettnek azt, aki onnét jött (vagy jönni fog).

A második sor érdemi vonatkozásait a royalistákra lövetett kartácstűz kapcsán megbeszéltük.

De vajon ki lehetett, aki bordélyból érkezve irányította a kívülről jött uralkodót?

A szálak most Marie Rose Josèphe Tascher de la Pagerie-hez, férjezett nevén Joséphine de Beauharnais-hoz, a későbbi Jozefina francia császárnéhoz vezetnek. Joséphine 1779. december 13-án, 16 évesen ment feleségül Alexandre de Beauharnais királyi muskétás kapitányhoz. Házasságkötésük körülményei is érdekesek voltak. Beharnais kapitány Joséphin húgával, a 13 éves Catherine-Désirée-vel járt jegyben. Aráját azonban a tuberkulózis magával ragadta. A kapitány fiatalnak találta Marie Françoise-t, menyasszonya 11 éves húgát, a 16 éves Joséphine-t pedig túlkorosnak. Némi hezitálás után azonban úgy döntött, mégis feleségül veszi az idősebb nővért.

Házasságuk nem volt szerencsés. Az arisztokrata neveltetésű tisztet végtelenül zavarta gyarmatokról származó felesége közönségessége, műveletlensége és faragatlansága. 1785-ben úgy döntöttek különválnak, s ezt 1786-tól meg is valósították.

Alexandre de Beauharnaist 1794. július 23-án guillotine alá küldte a forradalmi terror. Özvegye is hasonló sorsra számíthatott – a nyaktilótól csak Robespierre bukása mentette meg. Börtönből szabadulása után anyagi nehézségek között élt, míg egy 1795-ös törvény lehetővé nem tette számára, hogy néhai férje vagyonának birtokába lépjen.

Úgy tartják róla, hogy e nehéz időkben több pénzember és vezető politikus szeretője is volt. Többek között François Jean Nicolas Barras-nak, a Direktórium egyik vezetőjének ágyában is megfordult.

Ekkor tűnt fel Napóleon a láthatáron. Nem is lehetett másképp, hisz Napóleon karrierjét akkoriban Barras egyengette. Megfelelően közeli kapcsolatban álltak, hogy az ismerkedés megtörténjen.

Ezt a víziót fordította le a maga módján Nostradamus a VI.67-es vers harmadik sorára.

Az országot rontó szerencsétlenségről már szóltam…

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>