Harmóniában 123. – Nostradamus XLVI.

Harmóniában 123.

Nostradamus XLVI.

 

A „migráció” (tulajdonképpen az agresszív, – egyelőre fegyvertelen – hódítás) támogatói szerint Európában nincs semmi baj. Békésen, termelő és alkotó céllal érkeznek a kontinensre Afrika és a Közel-Kelet lelkes, segítőkész vándorai. Munkába állnak majd, ki-ki foglalkozása szerint, s a lusta bennszülöttet (európai őslakost) megszégyenítő, Sztahanovot posztumusz kétségbe ejtő munkateljesítményekkel soha nem látott jólétet és biztonságot teremtenek a kontinensen. Eközben, természetesen, előteremtik az állam szociális működésének alapjait is – többek között a nyugdíjak fedezetét.

Teszik ezt azért, mert megbánták mára, hogy déd- és nagyszüleik lerázták a gyarmati szolgasors bilincseit. Az európaiak viszont nem akarnak visszatérni, újra-gyarmatosítani, ezért aztán, igen előzékenyen, az ottani népesség agilisabb tagjai jönnek ide, hogy önként igába álljanak.

A maoista söpredék agyában valami ilyesfajta délibábok sercegtetik a maradék biztosítékokat. A soraik élén lihegők feltétlenül tudatában állnak annak, hogy haza- és nemzetárulást követnek el az agresszív elemek betelepítésével, ám a ranglétrán lefelé haladva, a sokadik senkik már nem feltétlenül érik fel ésszel, hogy minek is tapsolnak. Ők egyszerűen csak ki akarnak tűnni a többi, nyugalomra vágyó honpolgár közül, s celebbé válásukhoz ezt az elképesztően ostoba, öngyilkos menetelést találták megragadhatónak. Észre sem veszik, mi folyik körülöttük. Például, hogy az egyébként nem politikai tartalom közlésére szakosodott Hihetelen Magazin októberi száma milyen szalagcímekkel jelent meg a minap.

„Háború a fehér faj ellen”, „Európa jövője a tét!”, „Sorsfordító időket élünk”, „Meg akarják szüntetni a nemzetállamokat!”

A tudatlan exhibicionisták ehhez nyújtanak segítséget humánusnak álcázott, valójában saját nemzetük legyilkolására törekvő, idétlen nyomulásukkal. Azt gondolják, ők maguk felette fognak állni majd az általuk generált tragikus eseményeknek. Hát, nem ez az első tévedésük…

Ezzel szemben, én azt gondolom, a maradék, józan, Nemzetben és Hazában gondolkodó ember feladata – a mi feladatunk – hogy a bal-liberális, maoista emlőkön csámcsogó szédültek ámokfutását megakadályozzuk. Ott, ahol lehet. Ahol csak tudjuk.

Nostradamus minden valószínűség szerint előre látta ezt a (számunkra) új keletű bajt is, aminek felhői most már markánsan körvonalazódnak fejünk felett.

IX.52-es centuriájában a következőket írta:

„La paix s’approche d’un costé et la querre

Oncques ne feut la poursuite si grande,

Plaindre homme, femme, sang innocent par terre,

Et ce sera de France à toute bande.”

Vagyis:

„Béke közelit egyik oldalról, és háború.

Soha nem volt még szorongattatás ily nagy.

Férfiak és asszonyok sírnak, ártatlan vér a földön,

És Franciaország széltében ez történik majd.”

Az elmúlt időszak terrorista eseményeit mindenki ismeri. Rendre előtérbe kerül az értelmetlen, brutális öldöklés, egy olyan földrészen, egy olyan országban, mely tulajdonképpen nem visel háborút. Azonban amit látunk, az csak a jéghegy csúcsa. Ennél sokkal nagyobb volumenben gondolkodnak pusztításunkról a gyilkos akciók kitervelői és irányítói. „Tizenegy merényletet hiúsítottak meg idén a hatóságok Franciaországban, ahol továbbra is jelen van a fenyegetettség – mondta pénteken Gérard Collomb belügyminiszter a francia titkosszolgálatok új vezetőjének, Laurent Nuneznek a beiktatása alkalmából.” – írta a 24.hu, szeptember 8-án, 15:04-kor publikált cikkében.

Azt is tudjuk, hogy nem csak Franciaország a célpontja ezeknek az akcióknak. Egész Európa fenyegetettség alatt áll, s a terrorista vezetők időről időre el is mondják, hogy mindenki a célkeresztjükben van, bárki lehet áldozat.

„Nem szűnt meg a terrortámadás kockázata Európában” – írta szeptember 7-én, a 24.hu-n D. Kovács Ildikó. „Mivel továbbra is fennáll a terrortámadás elkövetésének “reális kockázata”, az Európai Unió célja, hogy csökkentse a terroristák mozgásterét nehezebbé téve számukra az utazást, a kiképzést, valamint azt, hogy pénzhez, fegyverekhez és robbanószerekhez jussanak – jelentette ki csütörtökön Brüsszelben Julian King, a terrorizmus, a szervezett- és kiberbűnözés elleni küzdelem összehangolásáért felelős brit uniós biztos.” – áll a cikkben.

Mondjuk, hogy ezt még értjük is. De felfoghatatlan, hogy amikor ilyen mértékű, beismert fenyegetettség alatt áll Európa, hogyan szorgalmazhatják a képzetlen, ostoba, megélhetési politikus-vezetői az idegen országokból, ismeretlen személyazonossággal, beazonosíthatatlanul özönlő, mit-tudjuk-mi-kicsodák tömeges bebocsátását az EU területére? Honnét tudják, hogy e tömegek soraiban nem érkeznek bűnös szándékkal, terrorista, felforgató célú elemek? A tagállamok honpolgárainak biztonsága érdekében nem a kontrollálatlan migrációt támogató, eszük-ment politikusok elzárásával kellene kezdeni a terrorista-ellenes akciókat?

A túlélés esélyének növelésére, a jövőbeni veszteségek és kockázatok csökkentésére egyébként egy esélye maradt az átlag-embereknek: a soron következő választások alkalmával ezeket a bal-liberális nemzetvesztőket el kell küldeni oda, ahová valók: a történelem szemétdombjára. Ausztria, a múlt héten zajlott vezércsere alkalmából megtette, amit tennie kellett. Erősen remélem, hogy mi sem dőlünk be jövő tavasszal valami ócska trükknek, s nem szavazunk nemzeti fennmaradásunk ellen.

Lehet, hogy az osztrák választók ismerték, s megszívlelték a VIII.6. négysoros intelmét?

„Las quel désir ont Princes éstrangers!

Garde toy bien qu’en ton pays ne vienne

Il y auroit de terribles dangers

Et en maints contrées, mésme en la Vienne.”

Vagyis:

„Micsoda kívánságaik vannak az idegen vezéreknek!

Őrizkedj jól attól, hogy országodba jöjjenek!

Borzalmas veszély kerekedne ebből,

Bizonyos vidékeken, de még Bécsben is.”

A közelmúltban megtapasztalhattuk az idegen vezérek érdekes óhajait. Keresztek levétele a skandináv templomokról, a nők öltözködésének megreformálása, a migránsok nemi képzelgésének csökkentése érdekében, s úgy általában: az európai, bevett szokások megregulázása, azért, hogy az idegen földről érkező új honfoglalók jól érezzék magukat. Ezt, mi, magyarok, ötszáz éve már keservesen megtapasztaltuk, csak ahhoz, hogy a hódítók akarata kiteljesedjék, előbb el kellett veszítenünk legalábbis a mohácsi csatát. De háború nélkül feladni vallásunkat, törvényeinket, szokásainkat! Netalántán lefolyt ez a számunkra vesztes harc, csak még nem értesültünk róla?

Remélem, senki figyelmét nem kerüli el, hogy az egyébként szabadságot és egyenlőséget hirdető bal-liberálisok, az idegen vezérek kényének kielégítése közben, saját honfitársaik korábban létezett szabadságjogait csonkítgatják. Most még csak kisebb(?) mértékben, de majd egyre fájóbb léptékkel teszik ezt. Mert az általuk generált folyamat iránya egyértelmű. Ugyanakkor, a szerintük diktatórikus beállítottságú magyar vezetés például, a betolakodók jogait próbálja kordában tartani, hogy ne kelljen a honpolgároknak megszenvedni ezt a nem kívánt inváziót. Hogy is van ez?

A válasz roppant egyszerű: a ballibesek most is, mint mindig, hazudnak. Emlékezzünk vissza a Böszme 2006-os öszödi beszédének vonatkozó passzusaira, s mindent érteni fogunk. Tehát, ha a valóban megélhető, tisztes emberi szabadság fontos a számunkra, éppen az azt hirdető liberálisoknak nem szabad bedőlnünk! Nincs tartalékidő – ez már a mi harcunk. A tét Magyarország sorsa. A kérdés az, hogy az országot, amit apáinktól kaptuk, tovább tudjuk-e adni gyermekeinknek, vagy hagyjuk, hogy a történelem során immár többedszer, nemzetközinek álcázott, hazug, csalárd, hontalan honvesztők elkótyavetyéljék azt a fejünk fölül!

Aki annyira világpolgárnak érzi magát, hogy már nem elégíti ki a nemzetében való létezés, nosza, keljen útra, s élje ki magát ott, ahol jólesik neki. De ne akarja ebbe a megcsonkított Hazába belepréselni azt a nagy nemzetköziséget, ami őt boldoggá teszi. Nem férne bele, s amint Nostradamus írta: borzalmas veszély kerekedne ebből. Egyébként, éppen Böszme kapitányuk mondta, a hatalom csúcsáról: „akinek nem tetszik, el lehet innen menni!”. Tulajdonképpen követhető eszme ez: őrizzük meg az országot magyarnak, s akinek ez nem tetszik, ide se jöjjön, illetve, menjen el. A kapitány útmutatása szerint.

Nostradamus Antikrisztusként jelölte azt a személyiséget, aki a népeket rossz útra fogja majd vezetni. Egyelőre csak annyit rögzítsünk az Antikrisztusról, hogy nevéhez híven, fő feladata az igazság elferdítése, Krisztus Urunk igéinek kiforgatása, s követőinek eltérítése, szélsőséges esetben megsemmisítése. A II. Henrik királyhoz írt szerzői ajánlás, a jóslással foglalkozó részeiben, külön kitér erre a személyiségre, az Antikrisztusok sorában másodikként aposztrofálva őt.

„Ebben az időben és azon területeken ördögi törvényeinek ellenséges hatalmát az egyház ellen veti be. Ez lesz a második Antikrisztus, aki üldözi az egyházat, és az igazi helytartót a kor világi uralkodói hatalmának segítségével, kik tudatlanságukban elcsábítva lesznek oly nyelvektől, melyek többet szétvágnak, mint a kard a tébolyult kezében.”

Egyelőre koncentráljunk a közlés azon tartalmára, mi szerint: „a kor világi uralkodói (…) tudatlanságukban elcsábítva lesznek oly nyelvektől, melyek többet szétvágnak, mint a kard a tébolyult kezében.”

A megjövendölt kor tudatlan vezetői az előző részben idézett I.62-es jósversben is szerepeltek már. A jelzős szerkezet tartalmi vizsgálatát a magyar nyelv szabályai szerint kell véghez vinnünk. Tehát: tudatlan az, aki nem tudós. Ismerethiányos. Nincs a megfelelő tények, információk, összefüggések birtokában. Emiatt úgy gondolkodik, úgy cselekszik, olyan döntéseket hoz, amelyek nem helytállóak, s nem a megkívánt eredményre fognak vezetni. A tudatlan embert nem nehéz tévútra vezetni – hiszen eleve azon jár. A hivatkozott nyelvek azokat az álságos ideológiákat, hitvány ígéreteket szimbolizálják, melyek a tudatlan vezetőket szörnyűséges zsákutcába vezetik majd. Ha figyelembe vesszük, hogy a tébolyult kezében vagdalkozó kard az esztelen és kegyetlen harcot szimbolizálhatja, az is kiviláglik a sorokból, hogy harc nélkül, álságos békében fog elvészni a tudatlan uralkodók népe.

Ez egyben utal a IX.52-es centuria „Béke közelit egyik oldalról, és háború.” sorára.

Megint a saját történelmünkre tudok csak visszautalni, nevezetesen Buda várának 1541. évi török megszállására. Tulajdonképpen semmi békétlenség nem történt azon a napon: turistának álcázott janicsárok lepték el a gyanútlan város utcáit, tereit. Vér ugyan nem folyt, a tébolyult, karddal a kezében, nem jelent meg.

De béke volt ez valójában?

Legfeljebb a tudatlan vezető(k) szerint.

Az ország elveszett, kardcsapás nélkül.

Csak a Jóisten a megmondhatója, hány ember élete menekült meg az elmaradt csata miatt, ugyanakkor, a későbbiekben, hány ember életét követelte ez a mulasztás. Emberi ésszel, földhöz ragadt logikával ezt az egyenleget soha nem vonhatjuk meg.

Tudom, meglehetősen indulatosan emlegettem fel a kontrollálatlan betolakodás (pol. korrekt fogalmazással élve: migráció) bábáit. Alacsony szinten húztam meg szellemi képességeik felső határát. De, mint az idézetek mutatják, Nostradamus nyomán nem is tehettem másképpen. Mert ő is befolyásolható, buta uralkodóknak találta ezt a grémiumot.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy mi, egyszerű, hazaszerető emberek ne emelkedhessünk egy magasabb, teremtő tudatállapotba, mint ők. Emelkednünk is kell, mert a lehetséges folytatások pusztító hatását csak kollektív, teremtő gondolkodással és gondoskodással leszünk képesek részben-egészben ellensúlyozni.

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>