Harmóniában 127. – Nostradamus L.

Harmóniában 127.

Nostradamus L.

 

„Az emberek újból felépítik a templomokat, éppúgy, mint a régi időkben. A papság régi helyzetébe lesz visszahelyezve. Azonban hamarosan elkezd kényelmet hajhászni, gazdagságban dőzsölni, és ezer más vétket elkövetni. Ezzel már közeledik a következő nyomorúság…”

A Próféciák Ajánlásában, II. Henrik királyhoz írta a fenti sorokat Nostradamus, műve első kiadásakor.

Csak azt kell eldöntenünk, vajon napjaink állapotaira adoptálható-e, amit a vallás fejlődésével, a vallás gyakorlásának letéteményeseivel kapcsolatban megfogalmazott a szerző.

Azt minden csúsztatás és erőltetés nélkül megállapíthatjuk, hogy Kelet- és Közép-Európában 1990 után nyílt mód a templomok újbóli felépítésére. Nem feltétlenül a szó fizikai értelmében – bár tudjuk, hogy a kommunista államberendezkedés a vallásos kegyhelyek tényleges megsemmisítésétől sem riadt olykor vissza. Az 1919-es proletárdiktatúra viselt ügyeinek tanulmányozásából kiderül, miként szerettek volna templomokból galériákat, (film)színházakat, vagy akár raktárakat kialakítani a hatalom akkori birtokosai.

A hozzáállás, alapjait tekintve, később sem változott lényegesen: emlékezzünk csak a Városligetben állt Magna Domina Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya) templom sorsára! Az 1931-ben felszentelt templom (melyet a köznyelvben az építtető Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesület nevéről általában Regnum Marianum templomnak ismertek, 1944-ben súlyos bombatalálatot kapott. Azon egyáltalán nem csodálkozunk, hogy a Rákosi-éra alatt az újjáépítésére nem találtak forrást (vagy szándékot) az államhatalom részéről. Annál érdekesebb viszont, hogy 1951-ben elbontatták, mert Felvonulási teret alakítottak ki a helyén. A templom akadályozta volna őket abban, hogy kellő létszámú, megváltandó közember masírozzon oda, végighallgatni az új ideológia szónokait.

Létezett tehát egy korszak, egy társadalmi berendezkedés, melynek meg kellett szűnnie, hogy a templomok, a keresztény közösségek központi helyei, testben és lélekben újjáépülhessenek.

Huszonhét év elteltével viszont mondhatjuk-e azt, hogy a papság, ki régi helyzetébe visszahelyeztetett, kényelmet kezdett-e hajhászni, s dőzsöl-e a gazdagságban, mindezek felett, elkövet-e ezer más vétket?

Ezt a kérdést semmiképpen sem akarom én magam, kívülről megítélni. Egyrészt azért nem, mert tartom Jézus Urunk intését, miszerint nem ítélek, hogy ne ítéltessek. Másrészről azért, mert, ha a papság bizonyos személyiségeire áll is a nostradamusi jóslat, véleményem és reményem szerint ezt nem szabad általánosítani. Ténylegesen szívből remélem, hogy sem ma, sem a jövőben, nem lesz általános az, amit a pestis-doktor az ajánlásban megjósolt.

Ám a kérdésben való tájékozódás okán nézzük meg, mit mondanak mások, az Egyház és a papság belső dolgait elméletileg jobban ismerők, a kérdésről. Az Index június 22-én „Valami nagyon nincs rendben a Vatikán pénzeivel, lemondott a főrevizor” címmel megjelentetett egy írást,

(http://index.hu/kulfold/2017/06/22/valami_nagyon_nincs_rendben_a_vatikan_penzeivel_lemondott_a_forevizor/) melyben a következők találhatók:

„Olasz sajtóértesülések szerint a pápai állam pénzügyi hivatalai közötti ellentétek vezettek Libero Milone főrevizor hirtelen távozásához, ami tovább nehezíti a Ferenc pápa indította gazdasági-pénzügyi reformok megvalósítását. (…)

Libero Milonéról utoljára 2015 októberében írt az olasz sajtó, amikor is erre fel nem hatalmazott személyek feltörték a revizor vatikáni irodájában levő számítógépet, és több bizalmas dokumentumot és számlát kiloptak belőle.

Mint később kiderült, a papírok Gianluigi Nuzzi és Emiliano Fittipaldi olasz újságíróknak a Vatikán pénzügyeiről írt könyveiben jelentek meg. A Vatileaks 2 néven ismert sajtó-kiszivárogtatás miatt a vatikáni bíróság tavaly nyáron másfél év börtönre ítélte Lucio Ángel Vallejo Balda spanyol prelátust a vatikáni gazdasági ügyek prefektúrájának (Cosea) titkárát, aki azonban tavaly decemberben pápai kegyelemben részesült.”

Szeptember 27-én a Napi.hu már arról adott számot, hogy „Óriási a botrány a Vatikánban – “méreggel teli a hangulat”

(http://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/oriasi_a_botrany_a_vatikanban_mereggel_teli_a_hangulat.648032.html)

A cikk szerint „a hétfői Corriere della Sera szerint a kölcsönös vádaskodás mély feszültségre utal a Vatikán falain belül. A napilap emlékeztetett, hogy egyre több botrányos ügy szivárog ki, bizalmas vatikáni dokumentumokat juttatnak el a sajtónak, ami az “egyházi hierarchiák egymás közötti zsarolásának” jele. Vatikáni elemzők szerint a Vatileaks-botrány folyamatosan dagad, és a háttérben a vatikáni pénzügyek feletti ellenőrzésért zajló harc húzódik.”

Mindenki maga tudja eldönteni, hogy a „vatikáni pénzügyek feletti ellenőrzésért zajló harc” tartalmilag takarhatja-e a Nostradamus által megjövendölt dőzsölést a gazdaságban, vagy sem. Ahogyan az is egyéni értelmezés kérdése, hogy „az egyre több botrányos ügy”, ami újabban kiszivárog onnét, szólhat-e arról az ezer más vétekről, melyet bizonyára a papság tagjai közül követtek el valakik.

A The Remnant, Amerika legrégebben működő hagyományos katolikus újságjának munkatársai egy levélben fogalmazták meg az Egyház és a pápa működésének megváltozásáról kialakult aggodalmaikat. A http://egyazegyben.com/lemondasra-szolitottak-fel-ferenc-papat-2099 cikk, többek között, az alábbi aggályokat tartalmazza (a teljes levél, amire a cikk hivatkozik, már nem érhető el):

„Ugyanakkor, egy durva szó sem hagyta el száját a hit tanainak nyílt ellenségeivel, vagy a katolikus hierarchiát ellepő szexuális deviánsokkal szemben. Éppen ellenkezőleg. A kijelentéssel: “Ki vagyok én, hogy bíráljak?”, a papság köreiben található “meleg személyek”-kel szembeni tiszteletét fejezte ki, és különösen azzal, hogy egy hírhedten homoszexuális papot nevezett ki a saját udvartartásának fejeként. Szexuálisan deviáns egyéneknek (beleértve a transzszexuálisokat és a homoszexuálisokat) széles körben biztosított audienciát…”

A magam részéről semmiféle fóbiát sem akarok generálni a tárgykörben, úgy vagyok vele, mint egykori humoristánk: csak kötelezővé ne tegyék! Az idézetet mindössze azért tettem ide, hogy láthassuk, bizony vannak olyan, a klasszikus katolikus értékrend szerint bűnösnek tekinthető magatartások a papság soraiban, melyek a hit fenntartásával foglalkozó személyeket aggodalommal töltik el.

Ha a The Remnant munkatársainak levelénél maradunk, további, sokkal súlyosabb és aggasztóbb fejleményeket is kiolvashatunk soraik közül.

„Az Ön pápaságának eddigi folyama arra kényszerített bennünket, hogy nyilvánosan kijelentsük, hogy Ön nem tartotta be Szt. Péter hivatalának jellegét, oly módon visszaélve azzal, amelyet az egyház még soha nem látott. (…) ahelyett, hogy Isten igéjét hirdetné, következetesen saját elképzeléseit hirdette szentbeszédeiben, a sajtótájékoztatókon, a rögtönzött beszédeken, az újságírói interjúkban.”

Azt gondolom, ide kívánkozik a Thesszalonikiakhoz írt 2. levél két sora, az Antikrisztus meghatározásáról: „Aki ellenszegül és föléje emeli magát mindannak, amit Istennek avagy isteni tiszteletre méltónak mondunk” (…) „Úgy mutatja magát, mintha az Isten volna.” (2 Tesz 2,4)

Azt, hogy Isten igéjének hirdetése helyett valóban a saját elképzeléseit népszerűsíti-e katolikus Egyházunk vezetője, illetve ez megvalósítja-e a Theszalonikiakhoz írt 2. levél kitételeit, megint csak mindenki magának döntheti el.

Ám, ha már az Antikrisztusnál tartunk, azt is tudnunk kell, hogy a „törvénytelenség emberének” is szokták nevezni. Éppen amiatt, hogy magát helyezi Isten és Krisztus elé. Ámbátor, ha jobban átgondolom az előző részben bemutatott vatikáni felhívást, mely szerint „Ferenc pápa az illegálisan bevándorolni próbálók befogadására buzdított…” – a törvénytelenséget már nemcsak liturgikus vonatkozásban vélem felfedezni. Illegális cselekmény támogatására csak a törvénytelenséget pártoló ember buzdíthat. (Hozzáteszem, ez is a magánvéleményem, mindenki úgy értelmezi ezt a fellépést is, ahogyan akarja.)

A Jelenések könyvének tárgyalásakor már leírtam, hogy milyen húsba és üdvözülésbe vágó lesz felismerni az Antikrisztust. Ő ugyanis a megtévesztés embere, s jaj lesz a megtévesztetteknek! Általános felfogás szerint az eljövendő Antikrisztus a Föld békéjének elhozatalát ígéri majd, ám valójában a legnagyobb káoszt és pusztulást fogja szítani az „elragadtatás” után. Csak megjegyzem, Ferenc pápa lehetőségként értékeli a modern-kori migrációt. Ezzel együtt nem érti, „hogy Európában katolikus közösségeink sem mentesek ettől a védekező és elutasító reakciótól, amelyet a kulturális és vallási identitás megőrzése erkölcsi kötelességével indokolnak.” (MTI)

Nekem még úgy tanította annak idején az a tiszteletre méltó plébánosunk, akiről már szóltam, hogy a kísértés azért kísértés, mert vonzó. Tetszetős, kívánatos – és mindig lehetőséget hordoz valamire. Valamire, amire gyarló módon vágyom. Későn, fájdalmasan későn derül csak ki, hogy milyen árat kell fizetni az elfogadott, végrehajtott, megélt kísértésért cserébe. A kísértéssel szemben tehát védekeznünk kell, különben elveszünk. A magam részéről így nem láttam meg valódi lehetőséget az illegális bevándorlásban. Valószínűleg már ezért sem lettem embercsempész.

Egyébként, tényleg érdekes a helyzet: az embercsempészek valójában a pápa akaratát hajtják végre, s csak ez a rideg világi törvénykezés akadályozza, piszkálja, bünteti őket? Valójában ők csak látszólag bűnözők, egyébként szentek?

Persze, a törvények és szokások felforgatása, az új törvényre törekvés más módon is kitűnhet annak részéről, aki a törvénytelenség embereként működik valójában. Ismét a Remnant munkatársainak levelét idézem, akik a pápát citálva, a következőket írták:

„…álmom … mindent átalakítani, úgy, hogy mind az egyház szokásai, az eljárásmódja, az időbeosztása és a menetrendje, nyelvezete és a struktúrái megfeleljenek a mai világ evangelizációjának, és ne pedig az önfenntartást célozzák.”

Ha most megpróbálom összegezni az utóbbi idők pápai kijelentéseit, a következőkre jutok: a Katolikus Anyaszentegyház önfenntartása nem elérendő cél, azt akár egy modernizációs kísérlet során fel is lehet adni. Az európai keresztény közösségek kulturális és vallási identitásának megőrzése, a védekezésük az idegen hatások ellen, szintén elvetendő magatartás. Ezekkel szemben a más kultúra, más vallás, más szokás illegális elterjesztése üdvözlendő, keresztényi cselekedet.

A magam részéről azt már látom, ez az ember mit készül lerombolni. Mindent.

Arról viszont semmi elképzelésem sincs, hogy mit akar a helyére építeni. Hacsak nem a megjövendölt káoszt, s Nostradamus szavaival élve: a következő nyomorúságot.

Ismét a Remnant munkatársait idézem:

„…ahelyett, hogy önmagát és az Egyházat elkötelezte volna az Isten igéje iránti engedelmesség mellett, többször is elutasította az apostoli és egyházi hagyományokat, valamint azon híveket, akik ezeket védték. (…)A katolikus felfogást meghökkenti egy olyan római pápa látványa, aki az egyház alkotmányát, tanait és szokásait, puszta “struktúrákká”, “szabályokká” és a “szokásokká” egyszerűsíti le, amelyek megfosztják az embereket a lelki tápláléktól, és hagyják őket éhen halni az egyház kapujában. (…)Ugyanakkor, igen gyakran kigúnyolja azon hívőket, akik védik az egyház hagyományait – “felületes keresztények”, “kiválasztottak társulata” “páváskodók”, “morális szócséplők” “uniformisták”, “büszke, önálló”, “szellemi arisztokraták “, “keresztény denevérek, akik inkább az árnyékot részesítik előnyben, mint az Úr jelenlétének fényét”, stb.”

Mindenki eldöntheti, hogy Isten és Krisztus nevében, vagy csak rájuk hivatkozva történik-e mindez. Annyi bizonyos, hogy Jézus Urunk maga is megjövendölte az Antikrisztus(ok) eljövetelét:

„Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek.” (Mt 24,4)”

A magam részéről Krisztus útjában hiszek Ez pedig az önátadás menete. Nem pedig az önfeladásé. amire az Antikrisztus próbál rávenni…

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>