Harmóniában 129. – Nostradamus LII.

Harmóniában 129.

Nostradamus LII.

 

 „Sokan jönnek és a békéről beszélnek,

az uralkodók és a nagyhatalmú vezetők közül.

A megegyezés azonban nem lesz oly közel,

mert nem engednek: inkább mások engedelmeskedjenek.”

E töredékben maradt centuria vizsgálatát kezdtem meg az előző részben. Most folytatnám, mert véleményem szerint olyan időket élünk, amikor nem lehet szó nélkül elmenni az érthetetlen, értelmetlen vagy éppen éretlen dolgok mellett.

A napokban zárult le a soros-tervről nyitott nemzeti konzultáció. Ha a téma tartalmát átvizsgáljuk, érdekes áthallásokat találunk a fent idézett jósvershez.

Számomra egészen megdöbbentő volt, hogy Pünkösd hetében az Európai Unió Parlamentjében megjelenhetett és felszólalhatott Soros György. Meglepődtem, mert úgy tudtam, nem is európai polgár. Megdöbbentem, mert nem emlékeztem rá, hogy valaha valakik képviselőnek választották volna az EP padsoraiba. Ezek okán fogalmam sem volt arról, hogy kik és miért adnak neki szót ott.

Egyik barátom azt mondta erre, azért szólalhatott fel a plénum előtt, mert komoly üzletember.

Anélkül, hogy vitatnám a kijelentés komolyságát, megjegyzem, S. úr nincs egyedül azzal, hogy üzletel. Vagy spekulál. Számos ember tölti drága idejét ennek a műfajnak a gyakorlásával. Közülük sokan európaiak. Mégsem az Unió Parlamentjében készítik elő következő üzleteiket. Teszem hozzá: helyesen. Ők is úgy gondolják, mint mi: az ülésterem mégsem tőzsde.

Persze, kivételek mindig, mindenben vannak. Mint jelen esetben S. úr, aki beugrott Brüsszelbe üzletelni egy kicsit. Vagy nagyot. Kiderül majd.

Elképzelése szerint Európa országainak évente egymillió, zömében afrikai származású bevándorlót kellene befogadnia új honfoglalóként. Hogy miért, azt (egyelőre) jótékony homály fedi. Egyelőre elég annyit tudni az ügyről, hogy S. úr jónak találja az elgondolást. Az Európát (pillanatnyilag) irányító liberálisok vagy sokkal többet tudnak, mint amennyit elmondanak, vagy csak róluk tudunk keveset – de tény, hogy kevés szóra is elfogadták a javaslatot. Kaput nyitottak a betelepülésnek. Meg bevándorlási útvonalakat. Bizonyára az eddigi csapásokon nagy a torlódás…

A gyors és zökkenőmentes érkezés elősegítése végett a tagállamok határvédelmi építményeit el kell bontani. Ahogyan S. úr fogalmazott: „a mi tervünknek a menekültek védelme a célja, és a nemzeti határok jelentik az akadályt”. Ennél egyértelműbb beszédet aligha várhatnánk el a témában. Éljenek a menekültek – pusztuljanak a nemzeti határok által eddig óvott őslakos európaiak. S. úr és barátai tervében nem játszanak szerepet. A védelmi kerítéseik csak elhárítandó akadályok. És miért?

Hogy zökkenőmentes legyen az illegális bevándorlás.

Ismét hangsúlyozom: a lényeg az illegálisban rejlik!

A hangsúly a törvénytelenségen van!

Törvényesen, a személyi beléptető pontokon, kilétüket igazolva, eddig is jöhettek volna, ha nem merül fel kizáró körülmény a belépésükkel kapcsolatban. Például, hogy terroristák, vagy éppen körözött bűnözők.

De nem, ez úgy, törvényesen nem jó – csak az ismeretlen személyazonossággal érkezők a megfelelő bevándorlók az ördögi terv kiagyalói szerint. (Milyen érdekes, hogy a hivatalban lévő pápa is éppen ezt a kottát énekli. Vajon mi generálhatja, hogy ennyire egyetértsen S. úrral?)

Brüsszelben azután kieszelték, hogy a hívatlanul és kéretlenül beözönlő ismeretlen idegeneket kötelezően szétosszák a tagállamok között, függetlenül attól, hogy azok kérnek-e belőlük, vagy sem. Egy idő óta arról folyik a beszéd, hogy korlátlan számban lehessen betelepíteni az idegeneket. Vagyis, a brüsszeli politikai vízfej mondhatja meg, ki kivel éljen együtt saját (addigi) hazájában. Engedni nem akarnak: inkább mások engedelmeskedjenek…

A gondos üzletember arra is gondolt, hogy a betolakodók komfortérzetét biztosítani kell. Ehhez, mint a háborúhoz, mindössze három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Kilencmillió forintot kellene betolakodónként elkölteni, hogy teljes ellátásban részesüljenek az ismeretlen érkezők. Természetes, hogy nincs rá fedezet. De sebaj, majd hitelt vesznek fel rá az államok. (Bizonyára S. úr ismer olyan forrásokat, melyeket jó kamatra, befolyásra az érintettek rendelkezésére lehet majd bocsátani.)

A hitel és a kölcsön viszont olyan kellemetlen pénzügyi konstrukció, melyet vissza is kell fizetni. Az előrelátó üzletember erről is gondolkodott már: majd adóemelést hajtanak végre az Unió országaiban, s ebből visszaadják a migránsokra eldorbézolt hiteleket. Ő úgy gondolja, a forgalmi adó, az üzemanyagra és a turizmusra kivetett adók növelése megfelelő többlet-forrást jelentene a törlesztéshez. Hogy általános drágulás következik be miatta, esetleg gazdasági recessziót is hozhat magával, netalán növelheti az inflációt?

Éppen ez a lényeg! S. úr és a többi spekuláns ebből él! Kamat- és árfolyam-trükkjeikkel a jövő megtermelt értékeit zsebelik be, már ma! Ha nincs infláció, sorvad a spekuláció!

Azt gondolom most értünk el arra a pontra, hogy kezdjük megérteni, a tervet kieszelő úr miért viseli oly nagyon a szívén a menekültügyet. (Különben hű maradt magához – ha igazak a hírek, a hetven évvel ezelőtti menekültügyben is megtalálta a maga üzletét.)

Tekintve, hogy a betolakodók egészen más kultúrából érkeznek, s eszük ágában sincs a mi törvényeinknek engedelmeskedni, S. úr jó előre gondolkodott afelől is, hogy miként lehetne elkerülni az érkezők azonnali bebörtönzését. (Ő is attól tart, mint mi: a migránsok hamar összeütközésbe kerülnének a törvényekkel, s a jogállami működés talaján állva, hatóságaink kénytelenek lennének ítéletet hozni cselekedeteikre.) Terv szerint tehát az őslakosokra érvényes Btk. nem lehetne alkalmazható a betolakodókra. Ők enyhébb elbírálásban részesülnének.

  1. úr mögé (a törvénytelenségeket oltalmába vevő pápa mellett) felsorakoztak a valódi arcukat eddig rejtegető ál humanista szervezetek is. Az Amnesty International például többször követelte már Ahmed H. szabadon bocsátását. (Ahmed H. támadt kővel a magyar határzárt védő rendőrökre.) A szervezet szerint a magyar államnak még kártérítést is kellene fizetnie a hatósági személy ellen erőszakot elkövető bűnöző részére. Gondoljuk egy kicsit tovább: ha az Amnesty szerint a betolakodók rendőrükre támadhatnak, akkor mit követhetnek el a civilekkel szemben – büntetlenül?

Persze, cseppet sem csodálkozunk a szervezet hozzáállásán, ha figyelembe vesszük, hogy 2006-ban a Böszme politikája és megnyilvánulásai ellen tiltakozó magyar embereket ért súlyos inzultusokat meg sem látta. Igaz, hogy azokat ismeretlen kilétű rendőrök követték el. Lehet, hogy az Amnesty az ismeretlen kilétű erőszaktevők védelmére szakosodott szervezet?

A Helsinki Bizottság pedig aggályosnak tekintette a jogellenes belépésekkel kapcsolatos súlyos jogkövetkezményeket.

Tehát, a pápától a pópáig, mindenki deklarálja, hogy a betolakodók jogellenesen igyekeznek Európába bejutni. Mégis mindent megtesznek azért, hogy a jog érvényesülését, a jogszerűség kikövetelését megakadályozzák. A kutya sem érti ezt…

A megértéshez, a puszta fejlemények ismeretén kívül, szükségeltetik még valami más is. Például, a terv készítőinek szándékába belelátni. S. úr például azt írta a „Nyílt társadalom” című könyvében, hogy „a nemzetállamok tekintélyének hanyatlása üdvözlendő fejleménynek minősül”.

Nem tudom, S. úr meg tudja-e nevezni a saját nemzetét vagy hazáját. Ha nem, akkor mindent értünk. Ha igen, akkor az biztosan nem európai. Mert ami az ő dolgaiból körvonalazódik: kontinensünk nemzetállamait minden erővel, a legszélesebb összefogás sürgetésével, el akarja pusztítani. Bizonyára úgy véli, nagyobb piaci részesedése és haszna származna egy migráció által feldúlt, anarchia szélére sodort Európából, mint a mostaniból.

Én viszont úgy vélem, téved. Az általa favorizált betolakodók nem fognak olyan nemzetgazdaságot működésben tartani, ami a spekulatív alapon kihelyezett tőkét és az elvárt kamatokat visszafizetné neki és befektető-társainak. Szélsőséges esetben dezintegrálódhat az egész – s turistaként sem kell ide látogatnia. (Tervei szerint amúgy is drága mulatság lenne, ha másért nem, a megemelt adótartalma miatt.)

Teljesen felesleges tehát háttérbe szorítani az itt élők nyelvét, kultúráját és vallását. Abban a tekintetben, ami a munkaerő bonitálásánál fontos, az eddigi tapasztalatok alapján bizton kijelenthetjük, hogy a betolakodók által képviselt munkavállalói minőség nem szárnyalja túl az itt élők által reprezentált színvonalat.

Egyébként csodálkozom, hogy S. úr és a brüsszeli liberális politikai erők mennyire tájékozatlanok a világtörténelemben.

Ötven-hatvan évvel ezelőtt arról szóltak a híradások, hogy a mai migráció kiindulópontjául szolgáló országokban micsoda lázadások, felkelések és szabadságküzdelmek folytak azért, hogy kiszabaduljanak a gyarmati sorból. A mai betolakodók nagyapjának, dédapjának nem kellett a fehér ember üzeme, gyára, iskolája, kórháza és életmódja – a saját hazájukban. Komolyan gondolja valaki, hogy a leszármazottak ezekért a már elutasított vívmányokért zarándokolnak ide, számukra idegen földre, a messzeségbe?

Tudom, logikátlannak, esetleg bolondnak lenni mindenkinek a szíve joga. Csak borzalmasan rosszul veszi ki magát, ha vezetőként viselkedik bárki így. Még rettenetesebb, ha állítólag a népfelség alapján, a nép boldogításáért végzett munkássága közben teszi valaki a bolondságokat. A legrosszabb pedig az, ha a bolondságát erővel kényszeríti másokra. Akár kontinensnyi méretben is, ha már egyszer oda választották be…

Pedig ennek így kell lennie – Nostradamus is megírta.

Nekünk, magyaroknak viszont, ha szeretjük még a hazánkat, erősen el kell azon gondolkodnunk, meddig ülünk egy olyan hajóban, amit láthatóan őrültek navigálnak és kormányoznak. (Vagy velejükig korruptak, ami, a végeredmény tekintetében, egyre megy.)

Az Európai Unió tagállamaként ugyanis hiába nem fogadjuk be az illegális bevándorlókat, ha mások megteszik ezt helyettünk. Felszerelik őket uniós személyi okmányokkal, s a másik tagállam felől máris, legálisan bejöhetnek hozzánk. S azt tehetnek, amit akarnak. Vagy amivel megbízták őket. A felelősségre vonás elől majd kimenti őket a honosító országuk, az Amnesty, a Helsinki Bizottság, és még ki tudja, ki mindenki, aki személyes célként éli meg a nemzetállamok szétverését.

Tavasszal választások lesznek.

Mindenki eldönti, hová teszi a voksát. Bizonyos értelemben magánügye.

De azt gondolom, hazaáruló az, aki a nemzetállami létezésünket nyíltan támadó politikai erőt támogat a szavazatával.

A Jóisten legyen kegyelmes mindannyiunkhoz!

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>