Harmóniában 133. – Kinek a jövője?

Harmóniában 133.

Kinek a jövője?

 

„Wer gibt Ihnen das Recht, Frau Merkel?”, vagyis: „Ki jogosította fel Önt, Merkel Asszony?” kezdettel nyílt levelet írt Dr. Norbert van Handel, a Szent György Rend prokurátora a német kormányfőhöz. Az európai médiumok nem nagyon kapták fel, sem a levelet, sem a fejüket a tartalmára. Ki tudja, miért?

Talán a struccpolitika? (Persze, amit manapság művelnek, az annak is gyenge. Valamire való struccok ugyanis a homokba, s nem egymásba dugják a fejüket.)

A szerző viszont olyan kérdéseket feszeget, olyan aggályokat fogalmaz meg, melyek már nagyon sokunk fejében megfordultak. Úgy vélem, olvasóinknak joguk van megtudni, miről szól az eddigi legradikálisabb nyílt levél, amit Angela Merkelnek címeztek, több, mint érdekes menekült-politikája nyomán. Saját, hevenyészett fordításomban a levél lényegi részei a következőket mondják:

„Ki jogosította fel Önt, Merkel Asszony, hogy politikáján keresztül Európa identitását szétrombolja?

…hogy Németországot egy biztonságtalan országgá változtassa, lángoló menekülttáborokkal, növekvő erőszakkal és a külföldiek által elkövetett sokasodó bűncselekményekkel?

…hogy a környező országokat: Ausztriát, Horvátországot, Szlovéniát és Dél-Tirolt destabilizálja politikája által?

Milyen felhatalmazással kritizálja Ön, Merkel Asszony, mint például röviddel ezelőtt Rómában, Renzi miniszterelnökkel tette, az osztrák határpolitikát, ha máskülönben meg annak örül Németországban, hogy – csak ennek a határpolitikának köszönhetően – kevesebb menekült érkezik az országba? (…)

Ki jogosította fel az Ön alkancellárját, hogy kritizálja Ausztria demokratikus államát és beleavatkozzon az ottani államfőválasztásba? (…)

Kicsoda Ön tulajdonképpen, hogy lehetővé teszi egész Európa iszlamizálását, a lakosság érdekének és akaratának figyelmen kívül hagyásával?

Ki jogosította fel a TTIP támogatására, mely Európát egyre inkább az amerikai nagyipar és pénzpiac kezére játssza?

Tényleg azt gondolja, hogy egy Közép-Németországban szocializálódott lelkész-lányként, az NDK kommunista pártjához kötődő múltjával, bármiféle erkölcsi felhatalmazást szerzett földrészünk romba döntéséhez?

Valóban elhiszi, hogy Muttiskodásával el tudja hárítani a remélhetőleg hamarosan bekövetkező bukását, tulajdonképpen azt hiszi, hogy az Ön képe a történelemben, kontinensünk lerombolójaként, különösen dicsőségesnek marad majd fenn?

Tényleg azt hiszi, hogy pipogya kormánytagjaival elkerülheti, hogy Németországban és Európában az ellenállás úgy felerősödjék, hogy az akár polgárháborús állapotokhoz vezessen, mint ahogyan az már jelenleg is megfigyelhető földrészünk néhány pontján?

Bizonyára büszke arra, hogy Ön a fő felelőse annak, hogy a béke, az Unió és mindenekelőtt a kulturális identitás széthullik földrészünkön?

Vegye tudomásul, Merkel Asszony, hogy mind több keresztény középosztálybeli ember – nem nácik, nem a tegnapba ragadottak – pusztán emberek, szerveződnek kisebb-nagyobb csoportokba, s ők Európa, nem pedig az Ön jövőjében hisznek, s ezek az emberek végül össze fogják omlasztani az Ön katasztrofális politizálását!”

Ez lenne a nyílt levél lényege.

Szóval: kinek a jövője fontos igazán?

Azoké a politikusoké és gazdasági moguloké, akik, ki tudja, miért, ebbe a helyzetbe hozták Európát, a keresztény kultúra bölcsőjét – vagy magáé a kultúráé, s annak letéteményeseié: a keresztyén módon, Istent és embert tisztelve élő, alkotó embereké?

Létezhet-e, hogy az Isten ellen lázadó ateisták akkora csapást akarjanak mérni a keresztény világra, melybe (bár fel sem fogják) ők maguk is biztosan belepusztulnak majd? Előfordulhat-e, hogy, mielőtt ebbe a menetelésbe kezdtek, nem jártak utána, az iszlám mit szól vajon az ő harcos istentelenségükhöz? Kapnak-e majd hitetlenként előnyöket azért a szolgálatukért, mellyel segítettek kivitelezni az európai kereszténységre mérendő végső, halálos csapást? Hallottak-e már arról, hogy a gyaurnak tett ígéret betartása nem feltétlenül kötelező egy igazhitű számára?

A német belpolitikai helyzet ma több, mint érdekes. A szeptemberi választások után sokáig egyáltalán nem volt biztos, hogy a legtöbb mandátumot megszerző CDU/CSU képes lesz-e többségi kormányt alakítani valamiféle koalícióban. Még soha ilyen hosszú idő nem múlt el a választás és a kormányalakítási tárgyalások érdemi megkezdése között. A koalíciós partnerként szóba jöhető szociáldemokrata párt (SPD) múlt vasárnapi rendkívüli kongresszusán megszületett a döntés: tárgyalnak a koalíció megalakításáról.

Az már bizonyosra vehető, hogy a szocdemek a korlátlan bevándorlás mellett fognak kardoskodni, kiegészítve a családegyesítés programjával. Kiszámolhatatlan, előre fel nem becsülhető demográfiai hatások előtt áll Germánia.

Ez pedig nem üres spekuláció, maga a pártelnök, Martin Schulz jelentette ki vasárnap: „A szociáldemokrata párttal semmi esetre sincs felső határ a menekültek számára.” Persze, ő nem gondolná, hogy a tős-gyökeres német embereknek az érdekei ellen hatna ez a folyamat. Valószínűleg nem is gondol rájuk, nem számol velük. Őt ennél „magasztosabb” eszmék vezérlik. Mint elmondta: „Németország visszatérhet a humanitárius nemzetközi jogon alapuló, emberséges menekültpolitikához.”

Tehát Németország és Európa demográfiai, vallási átrajzolása fék nélkül folyik majd tovább. Hacsak nem lesz Norbert van Handelnek igaza, s fel nem ébrednek a keresztény középosztály tagjai.

Általános balos közelítés szerint a nyílt levél ügyét azzal zárnák le, ha egyáltalán foglalkoznának vele az alaposan megszűrt, denaturált európai sajtó orgánumai, hogy túloz, csúsztat és felelőtlenül rémítget a szerző. A magam részéről azt kívánom, bárcsak így lenne. De vajon mi lehet az igazság? Alkothatunk-e képet róla, amikor egyre-másra érkeznek a híradások arról, hogy a balos és liberális sajtó-megnyilvánulások kapnak csak teret már az EU-ban; azok, amelyek méltatják ezt a fékevesztett migráns-politikát.

Itt-ott azért tetten lehet érni Valóság Nagybátyánkat is.

A minap a BBC interjút készített Emmanuel Macron francia miniszterelnökkel. A politikus a Brexit kapcsán elmondta, úgy véli, a franciák is a kilépés mellett voksolnának, ha most lenne egy népszavazás az EU-ban maradás vagy távozás tárgyában. Azt is kifejtette, hogy megérti a britek döntését, hisz a „globalizációnak számos vesztese” gondolkodik hasonlóképpen. (Akkor mit szóljunk ehhez mi, magyarok? Időtálló értesüléseim szerint mi aztán tényleg csak vesztettünk a globalizáción is.)

A brit Daily Express napilap szerint a francia miniszterelnök a döbbenet hullámait kavarta fel Európában e nyilatkozatával. A nyílt levél szerzője tehát nem túloz, amikor Merkel Asszony szemére veti az EU széthullásához vezető, érthetetlen politizálást. (Már csak azt nem értem, hogyan működik ez a demokrácia. Ha a franciák miniszterelnöke úgy tudja, népe elhagyná ezt a hajót, miért nem ír ki ügydöntő népszavazást a kérdésben? Ez lenne az egyetlen módja a népakarat keresztülvitelének. Nem farizeus dolog a vezető politikus részéről az igazság birtokában lapítani, s a kötelességet elszabotálni, mindaddig, míg a teljesítésére nem kényszerítik?)

Vajon az erőszak és a bűnözés terjedésében nem lódított-e a szerző?

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést úgy, hogy egyúttal utánanézünk annak, van-e olyan hely Európában, ahol a levélben szintén felemlített, polgárháborús hangulatot árasztó ellenállási zóna alakult már ki.

2017 telének vége felé történt, hogy Trump amerikai elnök, a Fox News csatornáján látott műsorra hivatkozva előadta, mekkora veszélyt jelent a közbiztonságra nézve az illegális bevándorlás. A hivatkozott műsor éppenséggel Svédország egyre aggasztóbb bűnügyi statisztikáival foglalkozott, így az elnök sem tehetett mást, mint kommentálta a skandináv fejleményeket. Fejtegetésében odáig ment, hogy már-már egész Svédországot, mint egy hatalmas no-go zónát festette le.

A svédeket irdatlanul meglepte az amerikai elnök által közölt információ – őket ugyanis nem tájékoztatta erről az európai mintára, demokratikusan megcenzúrázott honi médiájuk. Lett is nagy kalamajka az elnöki beszédből: a svéd kormány azonnal előállt a cáfolattal, miszerint nem romlott, hanem éppenséggel javult a bűnözési mutató. A vita menet közben a szexuális bűncselekmények tárgykörére kezdett koncentrálni. Mégpedig a migránsokkal, mint elkövetőkkel összefüggésben. Nigal Farage ellenzéki politikus olyan kijelentést tett, miszerint Malmö lett a szexuális bűnözés európai fővárosa. Állítását statisztikai számadatok közlésével azonnal cáfolta az integrációért (vagyis a migránsok befogadásáért) felelős miniszter-asszony. (Mi mást is tehetett volna, hiszen az ő saráról folyt a diskurzus.)

A tények viszont makacs dolgok: a kormánytag által előadott siker-statisztikáról gyorsan kiderült, hogy nem az aktuális, hanem az egy évvel korábbi adatokat tartalmazta. A miniszter-asszony kénytelen volt meghátrálni. (Persze, nem a posztjáról, csak a vitából. Míg el nem felejtem: a kormánya is, ő maga is szociáldemokrata. Ha ezt szem előtt tartjuk, hamar megértjük majd, hogyan juthatott Svédország rövid idő alatt oda, ahol most tart.)

Március végén azután áttörte a cenzúra falát a malmöi helyzet drámai romlása. Az egyik legtekintélyesebb francia napilap, a Valeurs számolt be az ottani fejleményekről, a migránsok által alakított bandák akcióiról. A cikk címe már sokatmondó volt: Malmö, a svéd rémálom. Mint kiderült, a rendőrség tehetetlenné vált az erőszak hullámai közepette. Stefan Sintéus, a város rendőrfőnöke a helyi Sydsvenskan nevű lapban bejelentette, hogy tehetetlenek az elhatalmasodott bűnözéssel szemben, s mintegy jajkiáltásként, a polgárok segítségét kérte.

Hogy is mondta néhány héttel azelőtt Trump elnök? „Gondolták volna Svédországról? Befogadtak menekülteket, és most olyan problémákkal küzdenek, amelyek náluk korábban sohasem voltak.”

Anders Nilsson, Malmö egyik rendőre, december vége felé, újságíróknak nyilatkozva elmondta, hogy a nők este már nincsenek biztonságban, tehát, ha lehet, ne hagyják el otthonaikat megfelelő kíséret nélkül. Az elmondottakon többen felháborodtak, s a rendőrség végül közleményben vonta vissza tagja nyilatkozatát, „szerencsétlennek és zavarosnak” nevezve azt. Azt állították, hogy Nilsson tanácsa pánikkeltő és megtévesztő – Malmö hölgyei éljék tovább ugyanúgy életüket, mint addig tették. (Míg el nem felejtem: Malmö városvezetése is szociáldemokrata.)

Néhány nap múlva, december 31-én érkezett a friss malmöi hír: „Csoportosan erőszakolták meg a fiatal nőt a nyílt utcán.” A civilek már nem hitték el a rendőrségi nyilatkozat hazugságait. A híradások szerint: „már a civilek is éjszakai őrjáratokat indítottak Malmöben, mert a városban két hónap alatt három esetben követtek el brutális és csoportos nemi erőszakot napnyugta után.”

Újévre is volt mit közölni Malmö közállapotairól: „… egy fiatal lányt zaklatott szexuálisan több férfi is. A híroldalak már sorozatelkövetőkről beszélnek, hiszen a december utolsó napjaiban történt eset már a negyedik nagyon rövid időn belül.”

Senki ne gondolja, hogy a malmöi szexuális zaklatások valamiféle leszólításra szorítkoznak. Az újévi tudósításban állt: „A legnagyobb döbbenetet pedig az az eset váltotta ki, amikor szintén egy 17 éves lányt erőszakoltak meg többen, majd az áldozat testét gyúlékony anyaggal leöntötték és fel is gyújtották.”

És végül, az eddigi legfrissebb hír az északi városból, múlt szombatról: „Malmö felett a rendőrség már teljesen elvesztette az ellenőrzést. November óta öt csoportos nemi erőszak történt, de folyamatosak a rendőrök elleni támadások, a bandaháborúk, a lövöldözések és a kézigránátos támadások is.”

Malmöben ez ma a valóság. Nekünk még csak fenyegetés, egy lehetséges jövőkép. Elkerülhetjük. De csak akkor, ha teszünk róla, hogy az ilyen felelőtlen, nemzetáruló módon működő politikai csoportosulásoknak, mint akik Svédországot a rettegés szakadékába lökték, ne legyen hatalmuk a mi jövőnkben. Akkor lesz jövőnk, ha nekik csak múltjuk marad.

Valahogy majd megleszünk nélkülük…

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>