Harmóniában 19. – Athén?

Harmóniában 19.

Athén?

 

A biológia, és általában a természettudományok történetével foglalkozó szakírók előszeretettel eredeztetik a vonatkozó tudományágakat az ókori görög gondolkodóktól. Ebben a származástanban tetten érhető azonban egy vezérfonal: a tudományok eredetét az istenek megtagadásának mozzanatával kötik össze. Tehát: a tudomány ott kezdődik, ahol az ember elfordul a Teremtőjétől.

Más kérdés, hogy a hivatkozott gondolkodók valóban elfordultak-e az istenektől, vagy csak azoknak a mindennapi életbe történő, folyamatos beleszólását vetették el, mint lehetőséget. A hátramaradt elmélkedéseket úgy is lehet értelmezni, hogy a teremtett világ, a belé szerkesztett törvények alapján, a mindennapi működés tekintetében, „önjárónak” fogható fel. Ahogyan Madách írta:

„Be van fejezve a nagy mű, igen.

A gép forog, az alkotó pihen…”

A tudomány elnevezése önmagában is megér egy kis kitérőt. A görög biosz (élő) és logosz (tudomány) szavak mai értelmű összetételeként először Burdach (1800), Treviranus (1802) és Lamarck (1802) használták. Tehát, a nagy francia forradalom, a deszakralizáció, a napóleoni új világrend kiépítésének eseményei közepette született meg a tudomány elnevezése.

A logosz szó eredeti jelentése nem a „tudomány”. Beszédet, szót, értelmes fogalmat jelent. Vagy, mint latin megfelelője, a verbum: igét. Platón a „megalapozott igazságot tartalmazó kijelentés” értelemben használta a szót. Arisztotelésznél a kimondott szót, gondolatot, gondolkodási képességet, fogalmat takarta. A sztoikus gondolkodók szóhasználatában azt az isteni erőt jelentette, amelynek a mindenség a létet, az értelmességet és a törvényszerűséget köszönheti. E gondolatkörből származik a fogalom keresztény értelmezése is. A kereszténység korai szakaszában még igen eltérő értelmezései éltek a logosz fogalmának. Az arianizmus követői például úgy tartották, hogy az Atya öröktől fogva megfogalmazta a logoszt, de csak a Teremtéssel kapcsolatban mondta ki.

Nagy Konstantin császár 352-ben összehívta az I. niceai zsinatot, éppen az arianizmus elítélésére. Ariusz, 17 követője élén, személyesen védte róla elnevezett tanait. A vitában alulmaradt, a keresztény világot képviselő püspökök kiközösítették, a császár pedig száműzte. A zsinat, számos egyéb döntése mellett, megszilárdította a logosz keresztény értelmezését. Eszerint a logosz egylényegű az Atyával. Benne az Atya öröktől fogva önmagát mondja ki, azért mindenben egy vele. Mint az Atya Szava és Képmása testesült meg és lett az emberek világossága.

Antiochiai Szent Ignác volt az első, aki a fogalmat Krisztus megnevezésére alkalmazta, mivel benne Isten egész szava, egész kinyilatkoztatása megjelent. Ezért, ha a Logosz vagy az Ige nagybetűvel jelenik meg egy keresztény iraton, minden esetben a Megváltót kell érteni alatta.

Fentiek tükrében el kell gondolkodnunk azon, hogy az újkori tudományok elnevezéseiben, ahol a logosz megjelenik a szóösszetételben, (antropológia, citológia, embriológia, fiziológia, geológia, hidrológia, ideológia, meteorológia, pszichológia, stb.) vajon a teremtő értelem isteni teljességét idézve – vagy éppen megcsúfolva, azt helyettesítő módon alkották meg a szóösszetételt. Egyáltalán nem mindegy, hogy a Teremtő Isten tökéletessége előtt tiszteleg valaki, aki ilyen mély értelműen nevezi el kutatói tevékenységét, vagy éppen ellenkezőleg: istenivé akarja túlértékelni saját, csetlő-botló, tévedésekkel teli emberi spekulációit. Azt gondolom, ettől (is) függ, hogy áldás vagy átok kíséri erőfeszítéseit.

Szóval, az ógörögök természettel kapcsolatos vizsgálódásinál tartunk, kicsit pontosabban Kr.e. 600 körül, Ióniában. Az akkor itt élő filozófusok azt tartották, hogy világ dolgai örök érvényű törvényszerűségeknek engedelmeskednek. Ezek a törvények pedig emberi elmével felfoghatóak, megfigyelésekből, illetve alapelvekből levezethetőek. Érdemes tehát tanulmányozni a világot. E filozófusok munkái nagyrészt elvesztek, de nevük és tanításaik lényege követőiknél tovább élt. Legismertebb képviselőjük Thalész.

A hagyomány szerint Alkmaion volt az első ember, aki csak azért boncolt állatokat, hogy szervezetük belső felépítését tanulmányozza. Tanulmányozta a tojásban növekvő csibe fejlődését is. Az Eupstach-kürtöt, ami a középfület és a torkot köti össze, ő írta le elsőként, Kr.e. 500 körül. E munkája feledésbe ment, s mintegy 2.000 évet kellett várni, mire kései követői újra felfedezték az anatómiai képletet.

Iónia egyébként az Égei-tenger török partvidékének felel meg. A vidék akkoriban határos volt a gyűlölt Perzsa Birodalommal…

Az ú.n. racionális biológia következő, nagy formátumú alakja a Kr.e. 460-ban született Hippokratész. Ő az ióniai partok közelében, Kosz szigetén látta meg a napvilágot. Felfogása szerint a gyógyulás nem közvetlen isteni beavatkozás eredménye. De nem is az orvos gyógyít! A hippokratészi orvoslás lényege, hogy az orvos kezeljen – azaz, biztosítson megfelelő feltételeket a beteg számára ahhoz, hogy a természet elvégezze a maga csodálatos gyógyító munkáját.

Kr.e. 400 körül megírta epilepsziáról szóló könyvét, mely a Szent betegségről címet viseli, s az első európai orvosi szakkönyvnek tekinthető. Összesen mintegy 50 mű maradt fenn a nevéhez fűződően, de ezek tartalma, formája, előadási módja és terjedelme olyan változó, hogy a szakértők nem valószínűsítik mindegyik hippokratészi eredetét.

Egyik legérdekesebb, máig érvényes javaslata így szól: „Gyógyszered legyen az ételed, s ételed legyen a gyógyszered”        . Eltéveszthetetlen logikai kapcsolatban áll ez a mondás az egyiptomi orvosok által használt, előző részben ismertetett gyakorlati eljárásokkal.

Az orvosok atyja nem otthon ülve szedte össze mérhetetlen tudását. Kr.e. 430-ban Trákiába, egyesek szerint azon is túl, a szkítákhoz utazott, tanulni. Ez annyiban érdekes, hogy Kr.e. 546-ban II. Kurus perzsa király meghódította Ióniát. Ezt követően, Kr.e. 539-ben elfoglalták Babilont. A Folyamközt, azaz Mezopotámiát. Az évezredes sumér tudást őrző birodalom a birtokukba került. Utóda, Kambúdzsija, Kr.e. 525-ben Egyiptomot annektálta. A fáraók országának évezredes tudása is perzsa kézre került.

Trákia Kr.e. 512-ben önként csatlakozott az Óperzsa Birodalomhoz. Hát, ide ment tanulni Hippokratész. Én azt gondolom, volt forrás, amit használhatott…

A következő nagy formátumú egyéniség, akihez az európai természettudomány, így a biológia fejlődését kötik, Nagy Sándor tanítója, Arisztotelész volt. Kr.e. 384-ben született, 18 éves korában lett Platón tanítványa, majd 20 évnyi tanulás és tanítás után, Platón halálát követően, elhagyta Athént és az Akadémiát. Kr.e. 343-ban lett a gyermekkorú Alexandrosz nevelője. Kr.e. 335-ben visszatért Athénba és megnyitotta híres iskoláját, a Lykeiont (Líceumot). Nagy Sándor bőkezű támogatása nyomán több ezer ember dolgozott Arisztotelész természetrajzi gyűjteményének fenntartásával és bővítésével. Úgy tartják, hogy a Líceum több száz iratot és térképet tartalmazó gyűjteménye volt a görög föld első jelentős könyvtára.

Arisztotelész természettudományi művei: Fizika (8 könyvben); Az észről (4 könyvben); A keletkezésről és elenyészésről (2 könyvben); Meteorológia (4 könyvben); A világról szóló apokrif mű, mely az élőlényeket tárgyalja; A lélekről (3 könyvben); Kisebb értekezések, melyeket a skolasztikusok Parva naturáliáknak neveztek; Állattan (10 könyvben); Az állatok részeiről (4 könyvben); Az állatok járásáról; Az állatok keletkezéséről szóló írások.

Érdeklődését a biológia, leginkább a tengeri állatok tanulmányozása kötötte le. Gondosan és pontosan feljegyezte küllemüket és szokásaikat. Körülbelül 500 fajt írt le. Az állatvilág első rendszerezését ő hajtotta végre. Osztályozásukat növekvő bonyolultságuk sorrendjében hajtotta végre. Az állatvilág két fő kategóriáját a vörös vér nélküli és a vörös vérű csoportban határozta meg. A nem vörös vérűeket, bonyolultságuk sorrendjében, szivacsokra, puhatestűekre, rovarokra, rákokra, polipokra, a magasabb

rendű, vörös vérrel rendelkezőket pedig halakra, hüllőkre, madarakra és emlősökre csoportosította.

Ezáltal vált a zoológia megteremtőjévé.

A botanika (növénytan) alapjait Theophrasztosz vetette meg, szintén kb. 500 faj leírásával. Theophrasztosz volt az, aki Arisztotelész Kr.e. 322-ben bekövetkezett halála után átvette a Líceum vezetését.

Nem levonva semmit Arisztotelész érdemeiből, meg kell jegyeznem, hogy születése előtt 2 évvel, Kr.e. 386-ban újabb lázadás tört ki Egyiptomban a perzsa uralom ellen. Egyiptom függetlenségi törekvéseit általában Athén támogatta. II. Artakhsaszjá király II. Farbanaz és Titraust parancsnokokat küldte a lázadók ellen, ám Hakor fáraó visszaverte a támadásokat.

III. Artakhsaszjá király Kr.e. 351 környékén szervezett egy hadjáratot, a még apja idejében fellázadt Egyiptom feletti hatalom visszaszerzésére. Hadseregét személyesen vezette Nehethórhebit (II. Nektanebo) fáraó ellen. Ez a hadjárat is sikertelen maradt. Újabb támadást Kr.e. 343-ban vezetett a perzsa király Egyiptom megregulázására. A fáraó és hadserege a Nílus mentén állt fel ellenük. Stratégiájuk szerint addig kellett volna feltartaniuk a perzsákat, amíg azoknak elfogynak a tartalékaik. A perzsák azonban behatoltak hajóikkal a kisebb csatornákba is, így az egyiptomiak nehezen bírták tartani hadállásaikat. A fáraó Memphiszbe szökött, mert a város nagyobb védelmet biztosított neki. De Memphisz is elesett, s II. Nektanebo még délebbre, Etiópiába menekült.

III. Artakhsaszjá ekkor felvette a fáraó címet.

Egyiptom átmeneti függetlenségének időszaka egybeesik Arisztotelész athéni éveivel. Vajon mivel fizetett a fáraó a görög segítségért? Csak nem az évezredes tudás közvetlen, perzsa ellenőrzés nélküli átadásával? Az is érdekes összefüggés, hogy az európai tudományok atyja abban az évben lett III. Alexandrosz nevelője, melyben a perzsák ismét ellenőrzésük alá vonták Egyiptomot. Tény, hogy ekkoriban a területileg is megcsappant Makedónia súlyos belső és külső bajokkal küzdött. Az ország talpra állításának egyetlen reménye az uralkodó, II. Philipposz által hadrendbe állított falanx volt.

Arisztotelész tudomány szükségességéről és hatalmáról minden bizonnyal meggyőzte tanítványát, mert Alexandrosz volt az első hadvezér a világtörténelemben, aki tudományos célzattal is vezetett expedíciókat, igen nagy távolságokra. Az ismeretek begyűjtésére végzett túra viszont nem térítő misszió. Tudás cserél gazdát mindkettőben, de más irányba!

A legenda szerint Arisztotelész azt tanácsolta tanítványának, hogy a görögöknek legyen vezére, a barbároknak pedig zsarnoka. Az előbbiekkel rokonok és barátok módjára bánjon, az utóbbiakkal pedig úgy, mint vadállatokkal és növényekkel szokás.

Alexandrosz megfogadta a tanácsot. Kr.e. 338-ban atyja oldalán megindította a görög városállamok elleni támadást. Spárta kivételével mindegyiket legyőzték vagy a maguk oldalára állították. Kr.e. 337-ben, Korinthoszban, II. Philipposz létrehozta a pánhellén szövetséget. Meghirdette a perzsák elleni megtorló hadjáratot. Talán túlzásnak tűnik, hogy Xerxész másfél évszázaddal korábbi dolgai miatt kiújította a háborúskodást, de tény, hogy ezzel a célkitűzéssel sikerült egységbe kovácsolnia a görögöket.

A háborús kilátások jók voltak: Egyiptomban és Babilonban felkelés tört ki a perzsa fennhatóság ellen.

Kr.e. 336-ban II. Philipposz király ellen merényletet követtek el. Sebesülésébe belehalt. A trónra lépő III. Alexandrosz mindenekelőtt megszerezte atyja pozícióját a pánhellén szövetségben. Ezután egy balkáni hadjáratot vezetett az északon élő trákok és a nyugati illírek ellen. Biztosítani kívánta országa nyugalmát, míg a perzsák ellen hadakozik seregével.

A Kr.e. 334. esztendő tavaszán indult meg Kis-Ázsia felé, hogy seregeit egyesítse a Hellészpontosznál (Dardanellák) tartózkodó, Parmeión által vezetett expedíciós sereggel. A makedón falanx hosszabb dárdái és kardjai, a karcsúsított pajzsok által lehetővé tett gyorsabb mozgás mind megtette a magáét: Nagy Sándor sorra nyerte csatáit a perzsák ellen. A hadjárat eredeti célját, Kis-Ázsia partvidékének elfoglalását gyorsan el is érte. Ekkor úgy határozott, folytatják az előrenyomulást. Igen gyér ellenállásba ütköztek, a legtöbb város harc nélkül hódolt be. Kr.e. 333 elejére lefoglalták Anatólia belső területeit is. Ekkor Gordion városánál megpihentek. Itt esett meg az a nevezetes történet a csomóval. A legenda szerint, aki a gordiuszi csomót képes kibogozni, az lesz Ázsia ura. Alexandrosz egyszerűen kettévágta kardjával a bogot.

Az isszoszi csata és Palesztína meghódítása után, Kr.e. 332-ben kerített sort az Egyiptom elleni invázióra. Mazakész perzsa satrapa Pelusziumban (ma Port Szaíd) várta őt. Nem sereggel, hanem Egyiptom kapitulációjával. Ennek okán a katonai beavatkozás el is maradt. A hódítók Héliopoliszba vonultak. Alexandrosz ott fáraóvá és Amon-Ré fiává kiáltatta ki magát.

Pharosz szigete, amelyről a legendás világítótorony 80 km-re is ellátszott, Egyiptom partjával szemben fekszik. Amikor Kr.e. 331-ben, a szigettel szemközti parton sétált Nagy Sándor, eldöntötte, hogy várost építtet oda, amit saját magáról fog elnevezni. Alapos oka volt ezt cselkedni, hiszen a korabeli Egyiptom, mind gazdasági, mind kulturális és tudományos téren, messze Görögország előtt járt. Sok, névtelenségben maradt tudósa volt, akiknek csillagászati, matematikai és alkimista ismereteiről még alig-alig volt fogalmuk görög kollégáiknak.

Hát, ennyit a természettudományok hellászi eredetéről.

Hogy mennyire nem lehetett ateista a tanítás, amit Arisztotelésztől kapott, jól jellemzi, hogy a város alapításának kérdésében kikérte az istenek véleményét. Ők egyértelmű választ adtak: „Az a város, amelyet felépítesz, egyszer majd az egész világnak táplálékot és gondoskodást nyújt.”

Januárban elkezdődött a város építése. Alexandrosz márciusban, mintegy 600 kilométernyi utat vállalva, átvágott a sivatagon, hogy meglátogassa a Ámon isten jóshelyét a Sziva-oázisban. Az ókori források szerint a Zeusszal azonosítható Ámon kinyilvánította neki származása titkát, nevezetesen azt, hogy Nagy Sándor az ő fia. Alexandrosz ettől kezdve „Zeusz fiának” neveztette magát.

Ennyit meg a természettudományok első művelőinek ateizmusáról…

Alexandrosz Naukratisi Kleomenészt bízta meg Egyiptom kormányzásával. Első feladatául szabta, hogy az új város felépítéséhez szükséges anyagokat, eszközöket, forrásokat szerezze be. Ezt követően világhódító útjára indult. Nem is sejtette, hogy álmai városába élve már nem fog visszatérni.

Mindenesetre tény, hogy Nagy Sándor fellépésével, s különösen Alexandria felépítésével elkezdődött az ókor történetének egy új szakasza, ami hellénizáció néven került be a köztudatba.

 

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>