Harmóniában 25. – Kőgúlák

Harmóniában 25.

Kőgúlák

 

Gönczi Tamás Nimród gyűrűje című művének 504. oldalán idézi Jean-Claude Barque-t, aki szerint „Nem kell túl nagy éleslátás annak észrevételéhez, hogy korunk ’haladó’ tudománya az őshagyományhoz köthető vallási tradíciókat, szakrális emlékeket, sőt az egyes mitikus, de valójában történelmi személyeket, akiknek emléke egészen az ősmúlthoz, az eredethez köthető, megpróbálja szándékosan elfeledtetni vagy mindenképpen negatív szerepben feltüntetni, egy múlt nélküli vagy manipulált eredet reményében.”

Lehetséges, hogy ez történt Nimród apánk emlékével is?

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy fedezet nélküli magyarkodás, esetleg szittya hősködés mondatja ezt velünk, le kell tisztáznunk, miért lenne egyetemes emberi érdek a múltunk és a szakrális hagyaték tisztázása, az Istenhez visszavezető út megtalálása. E tekintetben a hagyomány tisztázása a legfontosabb feladatunk. Mindenekelőtt a fogalom valódi jelentését kell meghatároznunk.

Hamvas Béla behatóan foglalkozik a hagyomány, a vallás és a tudomány témaköreivel, többek között Scientia sacra című munkájában. Szerinte a hagyomány a Föld minden ősi népének azonos metafizikája volt. „Kelták, aztékok, hinduk, tibetiek, héberek, görögök ugyanabból az ősi szellemből merítettek és éltek. Ezt az őskorban minden nép között levő azonos kinyilatkoztatásszerű metafizikát hívják hagyománynak. Hagyomány egy van; mint ahogy egy emberiség, egy szellem és egy Isten.”

Ezért fontos tisztáznunk Nimród művét és szerepét az emberiség közös múltjában. Ha az első városépítő valóban csak lázadó volt, akkor nincs köze az őskori eredetű, Istenhez kötődő hagyományokhoz. Ám, ha eltúlozták a lázadását, mégpedig Barque szavaival élve, éppenséggel azért, hogy elfeledtessék, vagy negatív szerepben tüntessék fel őt, múltunkat torzítva és a kőkori hagyományok emlékét törölve ezzel, akkor elengedhetetlen Nimród szerepének objektív feltárása.

Hamvas leírását azzal egészíteném ki, hogy Nimród apánk korában nyelv is egy volt, akarat sem több. Minden, ami a nyelvek szétválását követően a különböző nemzetekre öröklődött, mint hagyomány, ebből a közös tőből sarjadt és ágazott szét.

Az építő és az épület értelmezését egymással összefüggésben tudjuk végrehajtani. Mint az előzőekben megállapítottuk, Sineár földjén folyt az építkezés, s a torony maga az égig ért. Konkrétumnak elég kevéske ez, de ennyivel kell beérnünk. A funkció tekintetében a Bibliában csak annyi információt találunk az esetről, hogy az özönvíz után, egy következő áradás pusztításától akarta megóvni az emberiséget a király. Más, ókorról szóló források szerint egy tűzözöntől volt hivatva megmenteni a népet, harmadik változat szerint valamiféle démonok támadásának elhárítására szolgált volna.

Nimród tehát az emberiség átmentését szolgáló óvóhelyet épített (építtetett). A bibliai változat szerint ez azért sértette Adonájt, mert egy közösségben tartotta az embereket, így azok nem széledtek szét a Földön, az ő parancsa szerint.

A piramisok funkciójának elemzése kapcsán ismeretes olyan álláspont is, miszerint az istenek az építmény tetejéről fény (lézer) sugarakat lőttek ki az égben lebegő, vagy éppen repülő ellenséges célpontokra. Azok, természetesen, viszonozták a tüzet. A Világkirály is egy ilyen csillagközi háborúba sodródott, amikor az előző részben bemutatott nyilazást hajtotta végre.

A paleo-asztronautika képviselői szerint nem volt ritka esemény az ókorban, hogy a piramis-építményeket űrutazásra alkalmas szerkezetek felszálló-pályájaként használták. A már idézett Kincsesbarlang, amellett, hogy Nimródot a csillagászat atyjaként mutatja be, olyan meglepő kijelentést is tesz, miszerint a király nem csak tanulmányozni akarta a torony tetejéről az égi jelenségeket, hanem fel is akart szállni közéjük. Gönczi Tamás, már idézett művében, felemlít egy magyar mondai hagyományt, mely szerint az ősidőkben Nimród királynak és népének nem engedték meg valakik az égbe való visszatérést. Ez a szöveg-összefüggés pedig arról árulkodik, hogy a Király és népe égi eredetű. Egyébként nincs értelme a visszatérés kifejezés használatának. A hivatkozott tradíció szerint Bábel tornya lett volna hivatott az égi híd szerepét betölteni. Lerombolása viszont lehetetlenné tette az utazást – Nimród és népe a Földön kényszerült maradni.

A piramisok ókori elnevezései között találunk olyanokat, melyek a felszállópálya-teóriát látszanak igazolni. A „felemelkedés helyé”-nek és „égi lépcső”-nek is nevezték azokat.

Mindezen lehetséges feladatkörökön túlmenően, volt Bábel tornyának egy olyan eltervezett működése is, mely az óvóhely minőségével szoros összefüggésben állt, és a későbbi piramisoknál is kimutatható. Az előző részben már utaltunk rá, hogy a torony építésében a Teremtőt az zavarhatta, amiben a tornyot építő ember, a teremtmény, a Mindenhatóval rivalizálásba bocsátkozott. Ez pedig nevezetesen a tudás.

Tudjuk, hogy az Ószövetség szerint a mágia, s a kapcsolódó okkult tudományok üldözendő tanok.

Több forrásból értesülhetünk arról, hogy Nimród éppenséggel e tiltott tanok földi létrehozója, s maga is nagy mágus volt. Minden mágusok atyja. Ezzel vívta ki Adonáj haragját.

A tudás azonban mit sem ér, ha egy természeti világkatasztrófa elpusztítja annak hordozóit. Azon keveseknek, akik túlélik a kataklizmát, elölről kell kezdeniük mindent. Nem elég tehát pusztán a testeket menteni: az újrakezdéshez szükséges ismereteket is óvni kell a megsemmisüléstől. Alappal feltételezhetjük, hogy a Világkirály célja lehetett a torony megépítésével a tudás átörökítése a túlélőkre. Az arab Kitab al-Magall azt írja, Nimród olyan varázslatot alkalmazott a tornyon, melynek nyomán az képessé vált az Univerzum minden adatát, összefüggését megőrizni!

A X. században élt arab szerző, Abul’Hasszán Masz-Udi, az egyiptomi piramisok kapcsán, lejegyezte, hogy Szaurid király, ki a vízözön előtt háromszáz évvel élt, egyszer azt álmodta, minden összeomlott a Földön. Papjai azzal magyarázták álmát, hogy katasztrófa közeleg a világra. A király ekkor megmérte a csillagok állását, s azokból kifürkészte, hogy előbb víz- majd tűzözön fog pusztítani a Földön. Ekkor történt, hogy a király a kőgúlákat felépíttette. „Ide menekültek vész idején a király és az ország nagyjai könyveikkel, a tudományok ábráival, talizmánjaikkal, s mindazzal, amit az emberi nem jövője számára meg kellett menteni.”

Az egyiptológusok szerint a múlt ködéből felsejlő, mitikus Szaurid király azonos Ozirisszel. Az első fáraónak, az Aranykor Királyának pedig Oziriszt tartják. Egyébként, maga a Szaurid név is az Ozirisz görögös torzulása. Az ókor keleti forrásai pedig egyöntetűen Nimróddal azonosítják Oziriszt!

A mitológiai beazonosítás kapcsán itt kell szót ejtenünk az Orion csillagképről. Az északi égbolt egyik legismertebb és leglátványosabb csillagképe ez. Mivel az Égi Egyenlítőn fekszik, a világ minden tájáról jól látható. Régi csillagtérképeken Kaszás, Scytus (vagyis „szkíta”), Ozirisz vagy Nimród néven is említik. Szorosan kapcsolódik a körülötte látható csillagképekhez. Orion, a vadász a Bikával küzd éppen, kutyáival az oldalán. A Nagy Kutya és a Kis Kutya a Nyulat és az Egyszarvút üldözik. A vörös színű Aldebaran jelképezi a bika vérben forgó jobb szemét.

A Nimród, Ozirisz, Szkíta egyezőséget nem kell különösebben magyarázni. A magyar mondai hagyaték szerint, földi dolgai végeztével, az égbe megtérvén, a Kaszás csillagképben foglalta el helyét Óriás Apánk. Őskirályunk égi otthona a mennyei folyó, a Tejút előtt helyezkedik el. Úgy is mondhatnánk, hogy annak kapujában áll – s ez teljesen illeszkedik is az ősmagyar hagyománynak ahhoz a részéhez, mely szerint Nimród a Kapu Őre nevet viseli. Ebből következik, hogy majdan, a csillag-útra lépésünkkor, nem kerülhetjük el a találkozást Világkirály-ősapánkkal. Az ő lábánál ered az Eridanus, mely az alvilágon át vezet az újjászületésbe. Az út az alvilág kapuin keresztül vezet, s minden kapunál fizetnünk kell a továbbhaladásért. Nimród fényes testét csillagködből szőtt ruhával takarta be. A ruháján nincs zseb. Vagyis, az Őskirály által végrehajtott beavatás nem tűr meg külső, hozott dolgokat. Csak lelki értékekkel, belső tálentumokkal lehet a továbbhaladást megfizetni. Akinek ez elfogy, félbe kell szakítania alvilági utazását – s haladéktalanul visszakerül oda, ahol ezt az utazást valamikor elkezdte.

A csillagképen ragadt nemzetközi elnevezés, az Orion, mintha a mitikus személy megkettőződéséről árulkodna. A görög mitológia szerint Órión, Poszeidón fia, az óriás vadász, aki Atlasz hét leányát üldözte szerelmével. Mindaddig, míg ők csillagokká nem váltak. Ezután szerelmes lett Artemiszbe, a vadászat szűz istennőjébe, aki halálosan megsebezte őt.

Felszínesen tekintve a történetet, akár be is azonosíthatnánk Ozirisszel, Nimróddal vagy a Szkítával Óriónt. Csakhogy éppen Hérodotosz származtatja Herkulestől a szkítákat! „És Scythesztől, Herkules fiától, származtak a szkíták folytonos királyai; s azon csésze emlékezetére még mostanáig is az övekről lefüggő csészéket viselnek a szkíták.” Ennyi kavarodás azonban elfér az ókor sok szálon futó, sok ezer éves mitológiájában…

Létezett-e egyáltalán a bábeli torony?

Az ókori mezopotámiai források egyértelműen kifejtik, hogy létezett. Zikkuratnak nevezik a tornyot, ami tartalmi fordításba azt jelenti, hogy „az égbe szállás háza”. Teljesen egyértelműen rögzítik, hogy az első zikkuratot Nimród király építtette Bábelben. A klasszikus, hétlépcsős modell számított a zikkuratok prototípusának. Ez az építési felfogás azután elindult világ körüli hódító útjára: a legősibb egyiptomi piramisok is hét szintből álló, lépcsős építmények. Gondoljunk csak a szakkarai Dzsószer-piramisra! Mára már elfogadott régészeti álláspont, hogy a zikkurat volt minden megvalósult piramis-forma ősmodellje.

De hová tűnt az a legelső? Megtalálhatóak-e a romjai valahol?

Nagyon sok régészt foglalkoztatott már ez a kérdés.

A Német Birodalom területén fekvő Blankenburg am Harz-ban, 1855. szeptember 10-én látta meg a napvilágot Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey, akinek élete fő célkitűzése lett Babilon feltárása. 1899-ben kezdte meg óriás méretű feltáró munkáját, Bagdadtól 90 km-re délre. Az egykori világváros már csak törmelék-halom volt, az újra felhasználható építési anyagait, erős égetett tégláit már régen széthordták a fosztogatók. Az irdatlan mennyiségű törmelék eltávolítására egész vasúti szállítórendszert kellett Koldeweynek Európából az ásatás helyszínére telepíttetnie. Erőfeszítése nem volt hiábavaló, megtalálta az ősi város falait. Később egy hatalmas zikkurat alapzatára is ráakadt. A torony azonban nem a Nimród által épített ős-piramis volt. Az ószövetségi Nabukodonozor (II. Nabu-kudurri-uszur) király emeltette, a rég elpusztult, egykori torony emlékére. Erről ő maga számol be egy ránk maradt ékírásos táblán.

Nabukodonozor elkötelezett építő volt. Nevéhez kapcsolódik a várost körülvevő kettős fal felhúzása is, melynek legendás része a mázas cserepekkel borított Istár-kapu. Felesége, a méd származású Amüitisz honvágyának csökkentése indította arra, hogy megépíttesse a függőkerteket, melyek a zagroszi hegyeket és erdőket voltak hivatottak megidézni. Az apja, Nabú-apla-uszur által megkezdett szentély-körzet befejezésével épült meg a hét emeletes torony is. A Bábel-torony sztélét Koldewey 1917-ben, egy titkos kamrában találta meg, három darabba törve.

Az építésről szóló ékírásos királyi tábla tartalmazza a jellemző méreteket, a felhasznált anyagokat is, így rekonstruálni lehetett belőle Bábel tornyát – amit Timon Kálmán aranyokleveles magyar építész meg is tett. Az eredeti, négyzetes alapú építmény méretei, méterben kifejezve, 91,5*91,5*91,5 voltak. A feltárást végző német régészek ezt, kicsit pontatlanul, 90*90*90 méterben határozták meg. A német archeológusok által rögzített méreteket alapul véve, a következőképpen nézhetett ki Nabukodonozor tornya:

Az Adar istennek (vadászat) szentelt, fekete színű 1. szint planétája a Szaturnusz, féme az ólom, méretei pedig 90*90*33 méter.

A Sin istennek (növekedés) szentelt, ezüst színű. második szint planétája a Hold, féme az ezüst, méretei: 78*78*18 méter.

A Nergal istennek (halál) tisztelgő, sárga színű harmadik szint planétája a Mars, féme a vas, méretei: 60*60*6 méter.

Az Istárt (szerelem, anyaság) szimbolizáló, kék színű negyedik szint planétája a Vénusz, féme réz, méretei: 51*51*6 méter.

A Nabunak (bölcsesség, írástudás) tisztelgő, vörös színű ötödik szint planétája a Merkúr, féme a higany, méretei: 42*42*6 méter.

A Marduknak (teremtés) szolgáló, fehér színű hatodik szint planétája a Jupiter, féme az ón, méretei: 33*33*6 méter.

A Samas (élet, fény) istennek szentelt aranyszínű templom a hetedik szinten áll, planétája a Nap, féme az arany, méretei pedig 21*24*15 méter.

Ez a csodálatos épület évezredekkel az első után, Nabukodonozor életében készült el. Kr.e. 562-ben tehát már állt, a király ékírásos sztéléje befejezett tényként rögzíti az építkezést. „Az Etemenanki csúcsát égetett téglákkal felemeltem, és fényes kék kövekkel (lapislazuli) felékesítettem, tetejét bronzzal burkolt cédrussal befedtem”, mert ez „Marduknak, az istenek mindenható urának a lakóhelye.”

Az új-babiloni zikkurat hármas funkciót tölthetett be: csillagvizsgálóként, áldozati szentélyként, illetve szertartásos menyegző helyszíneként szolgálhatott. A torony teteje felette állt a városban lebegő pornak, így onnét tisztábban lehetett megfigyelni az égitestek mozgását.

Marduk ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. Kr.e. 465 és 450 között Hérodotosz a Folyamközben járt. A következőket jegyezte fel a Nimród mágikus hagyományait átörökítő káldeus szartartásról: „Istenük ünnepén, újév napján a kaldeusok 1000 talentum értékű illatos tömjént égettek el a templomon kívül álló oltáron.”

A tálentum az ókori Görögország legnagyobb súlymértéke és ezüst pénzegysége volt. 1 attikai talentum 26,196 kg-nak felelt meg. Az új-babiloni talentum ettől többet nyomott, 30,3 kilogrammot. Ha a kisebbik egységet is vesszük alapul, a káldeusok 36 tonna ezüst értékének megfelelő tömjénnel áldoztak Újév napján Marduk istennek!

Babilon neve ősi akkád nyelven Bab-Ilu, azaz az Istenek Kapuja. Nimród ősapánk, mint korábban megjegyeztük, a Kapu Őre. Mit lehet ehhez még hozzátenni?

Kr.e. 539-ben, Kürosz vezetésével, a perzsák elfoglalták Babilont. A zikkurat a pusztulás útjára lépett. A következő, roppant érdekes esemény Kr.e. 331-ben következik el, amikor III. Alexandrosz, megdöntve a perzsa uralmat, elfoglalja Babilont. Nagy Sándor, mint korábban írtuk, fel akarta építeni a várost, benne a tornyot is. Törekvésében odáig jutott, hogy a romokat elhordatta az alapzatról. Indiai hadjárata alatt szerzett betegsége, s a visszatérése után gyorsan bekövetkezett halála megakadályozta terve véghez vitelében.

Ismét felmerül bennünk a kérdés: mi hajtotta a világhódítót a sumér – káld – egyiptomi hagyományok megszerzésének és újraélesztésének útjára?

Egyértelműnek látszik ugyanis, hogy mind Egyiptom, mind a Perzsa Birodalom, mind pedig India meghódításával, az okkupált területek tudásanyagának összegyűjtésével egy igen komplex, Nimród tornyának mágikus erejéhez mérhető tudomány rekonstruálásán fáradozott.

Tudomása volt róla, hogy hol lelheti fel a töredékes darabokat. Ereje volt hozzá, hogy utánuk menjen, s megszerezze azokat. Ideje nem maradt rá, hogy befejezze művét.

A világ, már tudjuk, telis-teli van a bábeli mintára épült zikkuratokkal, vagy piramisokkal, ha úgy jobban tetszik. Az ősi tudás kirajzott, a szélrózsa minden irányába, hogy azután a történelem viharaiban, töredékesen, feledésbe merüljön a letűnt népek holttá vált nyelveivel.

De vajon kitől kapta Nimród a teljes terjedelmű, egykori ős-tudást?

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>