Harmóniában 40. – Szvasztika és Shambala 2.

Harmóniában 40.

Szvasztika és Shambala 2.

 

Dr. Friedrich Krohn tervezte meg az egyre szélesedő tömegbázisú náci mozgalom számára a párt jelképét. A Germanen Order, illetve a Thule tagja vörös mezőbe fehér kört rajzolt, s ebben helyezte el a szvasztikát, vagy ahogyan a németek nevezték, a Hakenkreutz-ot. Azaz, a horogkeresztet. A később rettegetté vált szimbólum nem Krohn fantáziájának volt a szüleménye. Már az ókori görögök, a hettiták, az egyiptomiak, a kínaiak és az indiaiak is használták. Az észak-amerikai navajo indiánoknál is előfordult, az északi népek rúnáiban pedig a Nap jelölésére használták.

A szó maga szanszkrit eredetű, összetett szó. „Szu” tagja azt jelenti: jó, jól. Az „aszti” jelentése pedig: lenni. A „ka”, csakúgy, mint a magyar nyelvben, itt is kicsinyítő képző. (Kőrösi Csoma Sándor szanszkrit nyelvvel kapcsolatos eredményei nyomán ez nem is meglepő.) A buddhizmusban a szó, illetve a szimbólum a sikeres állapot, a jó szerencse jelölésére szolgál.

Csakhogy Krohn megfordította az eredeti jelképet, annak tükörképét rajzolta meg, azt is 45 fokos szögben elfordítva. A kabbalisztika alapvetései szerint ez azzal jár, hogy a jelentés is ellenkezőjére fordul. Azaz, káoszt és pusztítást fog szülni.

Adolf Hitler, mint a párt vezetője, e mellett a jelkép mellett döntött.

Nem véletlenül. Már kora gyermekkorában, a lambachi bencés iskolában találkozhatott a szimbólummal. Élt ott ugyanis a XIX. században egy apát, aki előszeretettel alkalmazta a szvasztikát díszítőelemként, s az sok helyen előfordult a kolostorban, amikor a későbbi náci vezér kisdiákként koptatta az iskola padjait.

E gyermekkori benyomásnál sokkal erősebb késztetései is voltak az okkult irányt követni. Az első világháborút megelőző években Bécsben élt, ahol a Művészeti Akadémián kívánt festészetet tanulni. Felvételi vizsgái nem sikerültek, ezért kispolgároknak szánt, 5-10 koronás akvarellek festéséből próbálta meg fenntartani magát. Az össznémet mozgalommal itt ismerkedett meg. Az Alldeutscher Verband nevű szerveződés fő célkitűzése a németek egyesítése volt, egyetlen birodalom keretei között. Céljukat az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlasztásán keresztül gondolták elérni. Tervezett birodalmukból ki akarták rekeszteni a magyar és a szláv népelemeket, de a katolicizmust és a zsidóságot is. Napnál világosabb volt, hogy programjuk esetleges végrehajtásához többre van szükségük, mint egyszerű politikai eszmerendszerre – új vallást kell alapítaniuk.

E vallási csíra-technológiát és a fajelmélet továbbvitelét szolgálta a Guido von List által, 1911 nyarának közepén alapított HAO (Hoher Armanen-Ordem). A teuton múltat és a germán hagyományokat felelevenítő mozgalom alapítója, aki nagymesteri címet vindikált magának a Rendben, a korabeli császárváros egyik legismertebb személyisége volt. Okkultista tudományával sokat foglalkozott a helyi sajtó. Von List úgy vélte, hogy hőn szeretett germán faja olyan spirituális hatalom birtokában van, mely a vérrel tovább öröklődik. A Valhallában nyugvó, rettenthetetlen északi harcosok leszármazottai ők, s történelmi sorsuk, hogy átvegyék a világ feletti irányítást. Úgy gondolta, az egész emberi civilizációt a tiszta vérű árja faj hozta létre, tehát a továbbfejlődés is csak az árják nemesedésével képzelhető el. Az összes többi népcsoport alacsonyabb rendű, tehát nem érdekes. A germán múlt kutatásával vélte megtalálni azt a titkos tudást, melynek segítségével megszerezhetik a többi nép feletti hatalmat. A rúnaírás megfejtésével igen sok időt töltött, mert hite szerint a rúnák önálló ezoterikus rendszert alkotnak, melynek kikódolása elvezet a fejlettebb tudás és a kereszténység előtti ősi germán vallás reprodukálásához.

A később ariozófia néven emlegetett List-féle armanizmusban benne volt minden, amire szüksége lehetett a későbbi náci ideológiának. Benne volt, de nem volt még egészen kész.

Ernst Pretzsche, a mexikóvárosi német patikus fia is kellett ahhoz, hogy a dolgok a történelem által mutatott fordulataikat megtegyék. Pretzsche, bár jó sora volt Mexikóban, a wagneri pángermán ideológia hatására visszatért Európába. Bécsben telepedett meg, antiszemita sajtótermékek kiadásával és terjesztésével foglalkozott, később saját könyvesboltot is nyitott. Az okkultizmus és a mágia iránti vonzalmát még apja ébresztette benne, aki a közép-amerikai indián kultúrák hagyatékának lelkes amatőr kutatója volt.

Sorsszerű volt, hogy Pretzsche összebarátkozzék von Listtel.

Hitler sokszor megfordult Pretzsche könyvesboltjában. Nyers modora által vezérelve, olykor össze is szólalkozott a többi vásárlóval. Egy szokatlanul heves vitája felkeltette a könyvkereskedő érdeklődését. Beszélgetésük során kiderült, hogy több ponton közös az érdeklődési körük. A Parsifal-legenda, a Szent Grál és a Végzet Lándzsája mindkettőjüket erősen foglalkoztatta. Összebarátkoztak. A könyvkereskedő mecénása, mentora és tanítója lett Hitlernek. Alkímiára, asztrológiára, keleti meditációra oktatta a fiatal és kevéssé sikeres festőt. Azt gondolták, megfelelő tréningezéssel ki tudják majd nyitni Hitler tudati kapuját a Kozmikus Krónikához. Walter Stein, aki ekkoriban a festő barátja volt, visszaemlékezésében azt állította, hogy Adolf tudatmódosító szereket is felhasznált a transzcendencia elérése érdekében.

Pretzsche tehát mind a fehér, mind a fekete mágia tanaiba bevezette famulusát.

Hitler kapcsolatba került a bécsi teozófiai társaság páholyával is.

Az ottani vezetők médiumként használták a festőt. Úgy vélték, a segítségével képesek lesznek a fizikai valóságon túlról származó energiákhoz hozzáférni. Madame Blavatsky követői, a buddhista tanok alapján, szilárdan hitték, hogy léteznek a felsőbb királyságok. Ezekben, az anyagi valóság feletti birodalmakban élnek a jó és a rossz dévák, akikkel a médium, megfelelően alkalmazott technika segítségével, kapcsolatot képes létesíteni. Megfelelő megszólításuk esetén részt is vállalhatnak a fizikai valóság alakításában. Aki a jó dévákkal épít ki kapcsolatot, segíteni képes embertársain, jót hoz a világra. Ő az, aki a fehér mágiát űzi.

Ám a negatív dévákkal is kapcsolatba lehet kerülni – ez esetben fekete mágia folyik, ami a sátánizmusba torkollik. Az ilyen médium bajt és pusztulást szabadít embertársaira…

A buddhista tanokban és a teozófiában kategorikusan elutasítják a negatív energiákkal való kapcsolat-építést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki be is tartja a tilalmat.

A közvetítő csatornaként tisztelt Hitlert nem nagyon érintette meg a buddhizmus lelkisége. „A legutolsó dolog, amire vágyok, hogy Buddha bőrében végezzem” – nyilatkozta évekkel később, élesen elítélve a keleti vallást. Ennek ellenére bizonyos, hogy az első világháborút megelőző években megtalálta a császárvárosban mindazt, amit keresett.

„Bécs volt és maradt is számomra a legnehezebb, mégis leghatékonyabb iskola az életemben… Ebben az időszakban öltött bennem formát az a világkép és filozófia, amely minden cselekedetem alapkövévé vált. Azon túl, amit ott, akkor megtettem, nem sokat kellett tanulnom, és az ott megalkotott eszméken semmit sem kellett változtatnom.” – írta később. landsbergi cellájában.

Az új vallás felépítéséhez a nagy világégés előtt összeállt a nyersanyag. Kivitelezését később a Thule és a Vril Társaság hajtotta végre. Massalia-i Pytheas tesz említést először a messzi északon fekvő, virágzó szigetről, Thuléról, a Kr.e. IV. században. Azt írta, hogy ez a föld a Brit-szigetektől északra, mintegy hatnapi távolságra található.

Vergilius is megemlíti a helyet, a Georgica Első könyvében:

„Vagy jössz tág habok isteneként, kinek égi hatalmát

Tiszteli mind a hajós, kire hallgat a távoli Thúle,”

A rómaiak az „Ultima Thule” kifejezéssel illették az általuk ismert világ határain túl elterülő területeket.

A legendás sziget kapcsán további meghökkentő adalék, hogy az ősi maják eredet-legendájában is feltűnik egy távoli sziget, Tulan, ahonnét az őseik Amerikába vándoroltak. Amikor Pizarro és emberei 1532-ben kikötöttek Peru partjainál, a bennszülöttek „viracocha” névvel illették őket. Mint korábban már írtuk, az aztékok teremtő istene, ki az embereket is megalkotta, Viracocha volt. A szó tükörfordítása a tenger habját, illetve a tenger zsírját jelenti. Viracocha magas volt, fehér bőrű, s a legenda szerint egy távoli szigetről érkezett. Teremtése végeztével elbúcsúzott az emberektől, a tenger habjaira lépett, és „ment a tenger vízén úgy lépkedve, mint a szárazföldön”. A perui indiánok a mai napig így szólítják a fehér embert.

Tibet lakosai szintén teljes megrökönyödéssel fogadtak az első európaiakat, s azt kérdezték tőlük, vajon alulról jöttek-e. A kérdés különösségét az adja, hogy hozzájuk egyébként csak a hegyek felől, vagyis felülről lehet eljutni. A mondáikban viszont egy föld alatt élő, fehér bőrű, magasan fejlett nép emlékét őrzik…

A kínai és a hindu legendákban is felemlítenek egy távoli, „fehér szigetet”, melyen magasan civilizált nép él.

Thule híveinek gondolkodása összekapcsolódik Agartha legendájával, az „üreges föld” elméletével is, melyről néhány folytatással ezelőtt számoltunk be. Eszerint Thule Hyperborea volt a kontinens méretű sziget fővárosa. A mai napig viták folynak arról, hogy ez a sziget és Atlantisz vajon azonosak-e. A sziget a hatalmas és nagyon fejlett, magasan civilizált árja kultúra központja volt. Ebben a birodalomban soha nem nyugodott le a Nap. Hyperborea árja őslakosai a Bika csillagkép Aldebaran csillagáról származtak. Szálfa termetű, szőke, kék szemű emberek voltak. Békességben éltek, vegetáriánus életmódot folytattak, s igen magas szintű technológiával rendelkeztek. Többek között a ma UFO-ként aposztrofált, Vril-ya által hajtott repülő szerkezetek birtokában voltak. Szerkezeteik rendkívüli repülési tulajdonságait az egymással szemben forgó mágnese terek biztosították, melyeket a kozmikus energia (vril) táplált be hajtóerővel.

A bolygót ért kataklizmák következtében Hyperborea az óceán fenekére süllyedt. Az árja túlélők alagutat fúrtak a Föld gyomrába, s a Himalája térségében, a föld alatt telepedtek meg. A földalatti birodalmat Agarthának, fővárosát pedig Shamballának hívják.

Megint csak egy érdekes adalék, hogy a Himalája térségét a perzsák Aryanának, vagyis az árják földjének nevezték.

A túlélő árjákat egy nagyon intelligens, ősi faj vette gondjaiba a Föld mélyében. Ezek a lények gyakorlatilag azonosak a teozófiai tanításokban megjelenő Nagy Fehér Testvériség Mestereivel. Az ő esetükben a fehér a felemelkedett mesterek által kisugárzott glória-szerű fényre vonatkozik.

Ezek a Mesterek (más megfogalmazásban Ősrégiek) képesek természetfeletti erővel felruházni a beavatottakat. A Thuléról (és Atlantiszról) származó árják az ő segítségükkel válhatnak majd szuper-emberekké. Ezen a ponton visszaértünk a fajelmélet mítikus alapvetéséhez.

Karl Haushofer nézetei némiképpen eltértek a két érintett okkult társaság általános vélekedésétől. Ő úgy vélte, Thule és Atlantisz egy és ugyanaz. A kontinens lakói azonban erkölcsi tekintetben kettészakadtak: jókra és rosszakra. A jók telepedtek meg a Himalája-térségben, s felvették az Agartha nevet. A gonoszak nyugaton telepedtek le, ők Shamballa (Shangri-La) képvislői. Az emberiség e két ága évezredek óta háborúzik egymással a világ feletti uralom végső megszerzéséért.

A föld alatti birodalom királya Rigden Iyepo. Az ő felszíni megtestesülése a dalai láma. Agarthának számos átjárója létezik a felszín felé. Haushofer állította, személyesen is meggyőződött arról, hogy Agartha az árja faj keletkezésének helye.

Thule kutatóinak véleménye megoszlott a magasabb rendű faj lakóhelyét illetően is. Voltak, akik azt állították, hogy a kiépített alagút-rendszerben éltek, míg mások a korábban bemutatott „üreges föld” elmélete mellett törtek lándzsát. Az utóbbi álláspont képviselői szerint a kéreg alatti világ klímáját, fényellátását és az élet egyéb feltételeit a Föld központját alkotó fekete nap vril-sugárzása biztosítja.

Azaz, németül: Schwarze Sonne.

Vannak olyan vélekedések, miszerint csak az egyszerű tagok számára jelentette a Schutzstaffel fogalmát az SS. A magasabb rangú, beavatott tisztek a fekete napot látták a rövidítésben. Mindenesetre ez az elmélet megmagyarázza, miért (is) fordíthatta meg Krohn az eredeti Nap-szimbólum szárainak irányát a náci jelképben.

Az „üreges föld” elmélet követői meg voltak győződve arról, hogy az igazi élet a bolygók köpenye alatt zajlik, mindenütt az Univerzumban. A felszínen csak a magasabb rendű létezésre alkalmatlan mutánsok vegetálnak. Magyarázatuk szerint ezért nem találhatóak élet jelei a Naprendszer bolygóinak felszínén. Úgy vélik, a felszín alatti világnak két fő kapuja van: az északi és a déli pólus. A sarki fény, az aurora borealis, a fekete nap fényének kisugárzása.

Elméletük attól válik hátborzongatóvá, hogy Cook, Peary, Amundsen, Nansen, Kane és E. Byrd admirális, sarkkutatók, számos olyan különleges élményt tapasztaltak meg sarki területeken, melyek ellentmondanak a hivatalos tudományos teóriáknak. Mindannyian feljegyezték, hogy a 76. szélességi fok után a madarak északnak tartanak, teljesen váratlanul melegebb szelek fújnak, s a hó el van színeződve vulkáni hamu, illetve virágpollen által. Az a bökkenő, hogy jelen tudásunk szerint sem tűzhányó, sem virágoskert nem található a pólusok közelében.

A sarki vidékekkel kapcsolatos meghökkentő jelenségeket a Thule és a Vril Társaság tagjai természetesen az üreges Föld elméletével magyarázták. Erőt nem kímélve próbálták teóriájukat alátámasztani.

Ma már bizonyított tény, hogy a II. világháború idején legalább egy sikeres Antarktisz-expedíciót végrehajtottak a III. Birodalom zászlaja alatt.

Az okkultizmushoz való ragaszkodás, a közvetlen kapcsolatfelvétel előmozdításának érdekében a Harmadik Birodalom fennállása alatt legalább két expedíciót bonyolítottak a Himalájába, melyek célja Agartha lejáratának megtalálása volt. Hasonló céllal kutatócsoportokat küldtek az Andokba, Brazília hegységeibe, és Csehországba. Még Angliában is megfordultak ezzel a szándékkal.

Vélhetően téved, aki a nácizmust egyszerű politikai eszmerendszerként kezeli. Hitler, szándékai szerint, annál sokkal többet akart létrehozni. Vallást kívánt alapítani, aminek ő a Messiása vagy a főguruja. Ebbéli szándékát nem is nagyon titkolta. Nietzsche sógora, Bernhard Forster, Hitler közeli munkatársának számított. Ő mondta egyszer Hermann Rauschningnak, hogy a náci vezér álma volt egy új vallást hozni a földre, az örök élet áldott tudatát, mely eggyé válik a nagy univerzumi élettel. Azt remélte, ő lesz az első, aki megvalósítja a kereszténység nagy célkitűzését, azaz, az emberek megszabadulását a halálfélelemtől és a rossz lelkiismerettől. Úgy gondolta, visszaállítja majd az önbizalommal teljes isteni tudatot.

A végeredmény ismeretében egy dolgot mondhatunk: óvatosan azokkal a sugallatokkal! Nem minden Istentől való, aminek az eredete ismeretlen (még) számunkra! Óvatosan a mágia alkalmazásával! A nálunknál erősebb szövetséges súlyosabb tehertétel lehet számunkra, mint a segítségével legyőzött ellenség valaha lett volna!

Nekünk azt tanították, hogy Isten ugyan terheket ró ránk, de erőt is ad az elcipelésükhöz. Tehát, ami emberi erővel, jó szándékkal nem valósítható meg, az valószínűleg nem is a mi terhünk.

Egyébként is, ha mások erejével cipelnénk tovább, az nem a mi teljesítményünk lenne.

Tehát, egy centit sem haladnánk előre Isten által megszabott utunkon.

Viszont örökre letévedhetnénk róla…

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>