Harmóniában 46. – Óriási!

Harmóniában 46.

Óriási!

 

…réges régen, a múlt ködébe vesző időkben, valaha óriások lakták a tájat, amit Öregisten örömében teremtett. Balatonnak hívták az utolsó óriást, ki a Badacsony tágas fennsíkján élte napjait lányával, Haláppal.

Békésen éldegéltek, barátságban a hegy lábán lakozó emberekkel, Halápnak még játszótársa is akadt gyermekeik között. A rövidebb életre teremtett ember-leányka azonban hamar felcseperedett és kinőtt a játszadozásból. Végleg elhagyta óriás pajtását is. Magánya felett érzett bánata hamar elemésztette Halápot. Egy szomorú napon örökre elhagyta ezt a világot a páratlan óriáslány.

Balaton síremléket épített leányának, fajtája utolsó virágának. Építkezés közbe egy nagy kőre lelt, mely valaha réges-régen a sellők oltára volt. Az óriás úgy gondolta, ez a kő lesz a sírhant éke. Megemelte, s vitte volna helyére a szikladarabot. Ám megbotlott, s a súlyos teher maga alá temette.

Víz tört fel a kiemelt oltár üregéből, és csak folyt, folyt, megállíthatatlanul. Az emberek egy reggel arra ébredtek, hogy szelíden hullámzó tó ringatja a felkelő nap sugarait a Badacsony lába előtt. Ezt a nagy vizet, az óriás emlékére, azóta is Balatonnak hívják…

Hogyan kerül a csizma az asztalra? Mit keresnek az óriások Atlantisz mítoszában? Különösen, mi köze a magyar óriásnak a szigetország legendájához?

Valaki egyszer azt mondta, ha olcsó, finanszírozható régészetet akarunk, akkor nem messzi, idegen országban kell feltárásokat végeznünk, hanem itthon ássunk, de mélyebbre…. Atlantisz maradványait – igazolhatóan és beazonosíthatóan – még nem tárták fel. Amit viszont az alternatív archeológia tanulmányázásából megállapíthatunk, az a mitikus ország fennállásának időszaka. Minden jel arra mutat, hogy a Platón által megörökített civilizáció még az Özönvíz előtti, ködös múltban, az isteni leszármazottak első generációinak idején élte fénykorát.

Mint már korábban vázoltuk, Uránosz és Gaia egyesüléséből 12 titán (6 férfi, 6 nő), 3 hekatonheir (százkezű óriás), név szerint: Kottosz, Güész és Briareosz, valamin 3 küklopsz (egyszemű óriás), név szerint: Brontész, Szteropész és Argész született erre a világra. Amikor Kronosz titán a csoda-sarlóval levágta atyja férfiasságát, s Uránosz vére a földre hullt, cseppjeiből születtek (többek között) a Gigászok, a kígyólábú óriások.

Zeusz legyőzte atyját, Kronoszt, s átvette az uralmat a világ felett. Fennhatósága ellen a titánok lázadtak fel először. Tíz évig tartó háborúskodásban Zeusz legyőzte őket. Még el sem ültek a háború hullámai, amikor a Gigászok is fegyverre keltek a főisten ellen. Hegyeket hegyekre halmoztak, s már majdnem elérték az Olimposz csúcsát, mire Zeusz, a villámaival, megállította támadásukat.

Gaia Tartarosztól gyermeket szült: Typhont, s fellázította őt Zeusz ellen. A harc olyan heves volt, hogy ég és föld beleremegett. A főisten e harmadik rebelliót is leverte, s Typhont az Etna alá temette. Ekkor lépett a történelem színpadára az ember. Iapetosz titán fia, Prométheusz, ki maga is titán volt, nem vett részt az első lázadásban, ezért nem is kellett társai büntetésében osztoznia. Ő gyúrta agyagból és vízből az ember testét, Athéné (Minerva) pedig lelket lehelt belé. Hogy művét teljessé tegye, Prométheusz megrabolta az égi tüzet, s használatára megtanította teremtményeit. Zeusz éktelen haragra gerjedt emiatt, büntetésül a Kaukázus sziklájához láncolta a jóságos titánt, ahol egy keselyű minden nap kitépte újra sarjadó máját.

Héraklész szabadította meg kínjaitól a leláncolt titánt. Lenyilazta a keselyűt. Mivel Zeusz átka úgy szólt, hogy Prométheusz mindaddig nem szabadulhat, míg egy halhatatlan le nem száll helyette az alvilágba, Héraklész rávette a gyógyíthatatlan sebtől szenvedő Chiron kentaurt, hogy tegye meg ezt a nemes gesztust.

Ezen a ponton érünk el a magyar őstörténethez. A mitológia kutatói közül többen állítják, hogy Héraklész és Nimród egy és ugyanaz a személy. Héraklész tehát a mi népünk ősatyja. Mátyás királyunk is így gondolta ezt. A visegrádi palota udvarán hatalmas szobrot emeltetett Herkulesnek, a szkíta ősapának. Az udvaron még ma is áll a Herkules-kút, az épületegyüttes leghíresebb ékítménye. A kutat a király címerei díszítik – s közöttük a gyermek Herkules ábrázolása. A „hivatalos” verzió szerint ez a momentum, természetesen, nem a szkíta ősre, hanem Hunyadi Mátyás törvénytelen gyermekére, Corvin Jánosra utal.

Én viszont azt javaslom, mi maradjunk csak meg Hérodotosz elmondásánál. Hátha közelebb van az igazsághoz. „És Scythesztől, Herkules fiától, származtak a szkíták folytonos királyai…”

Már nem is áll olyan távol a balatoni óriás-monda Platón és Atlantisz isteneitől, ugye? A görög mitologikus őstörténet ezután számba veszi az emberi história kezdetének négy korszakát: az arany- ezüst- réz- és vaskort, amiket korábban már bemutattunk. Jelen vizsgálódásunk szempontjából a rézkor érdekes, mert a görög hagyomány szerint ekkor éltek a mai fogalmainkkal megegyező óriások a földön.

A magyar mitológia, regéink, mondáink és meséink megszámlálhatatlan emlékét őrzik az óriásoknak. Mondhatnánk, nem is mese az, amelyikben nem szerepel óriás. Lehetnek jók és gonoszak ezek a rendkívüli erejű lények – s ez egybecseng azzal, amit Tiahuanaco rejtélyét fejtegető Saurat korábban felvetett.

Sauratnak is az volt a benyomása, hogy a Titicaca-tónál fekvő város hatalmas monolitjait óriások rakták sorba. „Érdekes kérdés: úgy tűnik, mintha a szétszabdalt kőtömböket óriások rakosgatták volna a helyükre. De a kőtömbökbe vágott nyílások, ajtók és ablakok emberszabásúak. … A szoborba vésett kolosszusok bekerültek a civilizált társadalmakba, ahol közösen, harmonikusan végezték a munkát, a gigászi, jóindulatú mesterek és a hálás embertömegek között, ahogy katedrálisaink épültek. De a titicacai társadalomban a királyi kasztot óriások képezték, és úgy tűnik, maguk is kivették részüket a munkából.”

Saurat azt is leírta, hogy rég kihalt állatokkal együtt, egy időben éltek ezek az emberek. A mi meséinkben is hemzsegnek az őshüllők: sárkány formájában lépnek elénk. Általában három- vagy hétfejű lények. Általában gonoszak is. Vajon a képzelet szülöttei ők, vagy ténylegesen találkoztak eleink a rég kipusztult őshüllőkkel?

Amennyiben a képzelet szülte őket, akkor sem mai gyerekek. Archetípusuk már a görög mitológiában megjelent, kilencfejű változatban – és éppen Héraklész, a szkíta ősapa ölte meg a gonosz fajzatot. Hogy is történt? A lernai hydra kilencfejű sárkány volt, Porkys és Keto szülötte. Argoszhoz közel, a lernai mocsárban tengette gonosz életét. Amikor Héraklész a mocsárba vonult, hogy megölje, a szörny rátámadott, s lábai köré tekeredett. Ősapánk egymás után szabdalta le fejeit, de mit sem ért vele – minden levágott fő helyére két új nőtt. Ráadásul egy óriási rák is hősünkre támadott, s ollóival csipkedte, vagdalta az ő tagjait. Héraklész egy csapással agyonvágta ezt az új ellenséget, majd megparancsolta kocsisának, Jolaosnak, hogy gyújtsa fel a szomszédos erdőt. Az izzó rönkökkel azután égesse be a levágott fejek helyét, hogy ne nőhessenek újak.

Nyolc sárkányfővel végzett ily módon. A kilencediket, mely halhatatlan volt, egy óriási szikla alá temette. Nyilait megmártotta a hydra vérében, amitől azok soha nem gyógyuló sebet ejtettek mindenen, amit Héraklész meglőtt velük.

A legenda szerint ez volt Herkules második munkája.

Egyéb, csodálatos állatokkal is találkozunk, ha csak a herkulesi feladatokat tekintjük át. A nemeai oroszlán, Artemisz szarvasa, az erymanthosi vadkan, a stymphalisi madarak és a krétai bika – mind olyan állatok, melyeknek párját ma nem találjuk. Ez a körülmény viszont elegendő indok lenne ahhoz, hogy egykori létezésüket is letagadjuk? Az özönvíz legendájánál már utaltunk arra, hogy az óriások gonoszsága miatt pusztította el Isten (pusztították el az istenek) a Földet. Megjegyzem, nem minden óriás volt gonosz – ahogyan erre Saurat is félreérthetetlenül utalt. Héraklészt sem lehetne a gonoszok közé sorolni…

Készítsünk csak egy gyors lajstromot a vallási történetekben megjelenő óriásokról!

„Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. (I. Móz.:6:4)

„És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk.” (IV. Móz.:13:34)

„Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, akiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak.” (V. Móz.:2:20)

„Mert egyedül Óg, Básánnak királya maradt meg az óriások maradéka közül. Ímé az ő ágya vas-ágy, nemde Rabbátban az Ammon fiainál van-é? Kilenc sing a hosszasága és négy sing a szélessége, férfi könyök szerint.” (V. Móz.:3:11)

„A Gileád többi részét pedig, és az egész Básánt, az Óg országát odaadtam a Manassé fél törzsének, Argóbnak egész vidékét. Ezt az egész Básánt óriások földének hívták.” (V. Móz.:3:13)

„Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot;” (II. Sám.:21:16)

„Lőn azután is harcuk a Filiszteusokkal Gób városánál, és Sibbékai, Husát városból való, akkor megölé Sáfot, ki az óriások maradékai közül való vala.” (II. Sám.:21:18)

„Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az ő szolgáinak kezeik által estek el.” (II. Sám.:21:22)

„Ezután ismét had támada Gézerben a Filiszteusok ellen; és akkor ölé meg a Husátites Sibbékai az óriások nemzetségéből való Sippait; és ilyen módon megaláztatának.” (I. Krón.:20:4)

„Ezek ugyanazon egy óriásnak fiai voltak Gáthban, akik elveszének Dávidnak és az ő szolgáinak keze által.” (I. Krón.:20:8)

Nem tudom, kiben milyen érzéseket váltanak ki a Károly Gáspár által magyarra fordított sorok. Nekem olyan benyomásom támadt róluk, hogy nem a levegőbe beszélnek. A bibliai szövegkörnyezetet, a keletkezés korának szövegezési, fogalmazási szokásait szem előtt tartva, azt is mondhatnám, hogy célratörő, ugyanakkor megfelelően precíz híradások ezek az óriásokról.

Két híradást, a megdöbbentő többlet-tatalma miatt, külön mutatunk be.

„Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, azaz mindenestől huszonnégy, és ez is óriástól származott vala.” (II. Sám.:21:20)

„Ezek után ismét versengés támadt Gáthban, hol egy magas ember vala, akinek hat-hat, vagyis huszonnégy ujja volt; ez is óriás fia vala.” (I. Krón.:20:6)

Azt hiszem, nem szükséges hangsúlyozni, hogy a magyar őshagyományban milyen ismérvek alapján választották ki a táltosokat. Ha Hérodotosz közlését, a bibliai beszámolókat és Saurat megjegyzéseit együtt értékeljük, érdekes kép rajzolódik ki előttünk nemzetünk származására vonatkozóan. A darwinista-materialista tudomány ismeri az atavizmus genetikai jelenségét. Mikor is egy utód megjelenésében a több generációval korábban élt ősök jellegzetességeit hordozza magában. Bizony, a jelenség ismeretes és elismert akadémiai körökben. Csak ránk, magyarokra, a hagyományaink értelmezésére, valahogy nem akarják alkalmazni. Pedig pofon-egyszerű az egész. Az óriás (feltehetően hat ujjú) Héraklész-Nimródtól származó szkíták és utódaik a nagy erejű ős testi jegyeinek genetikai visszatérése alapján választották ki szakrális-szellemi vezetőiket. Bízván abban, hogy az anatómia hasonlatossággal együtt az egykori tudásból is hoznak magukkal erre a földi életükre…

Az apokrif iratok is őrzik a hatalmasok emlékét. Énok I. könyve az Égi Virrasztók és az ember-asszonyok hálásából származtatja őket.

„7.3: Azok teherbe estek tőlük, és hatalmas óriásokat szültek, kiknek magassága háromezer könyöknyi volt.

9.9: Az asszonyok óriásokat szültek, és azoktól az egész föld vérrel és igazságtalansággal telt meg.

15.3: Miért hagytátok el a magas, szent és örök mennyet, és háltatok asszonyokkal, és fertőztétek meg magatokat az emberek leányaival, és vettétek őket feleségül, és tettetek úgy, mint a föld gyermekei, és nemzettetek óriás fiakat?

15.8: És mostantól az óriások, akik a hús és a szellem keveredéséből jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek nevezve a földön, és a föld lesz lakhelyük.

15.11: És az óriások szellemei gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet, és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak.”

Énok szerint tehát a megölt óriások pusztító szellemei a Végítélet napjáig fogják büntetlenül kínozni az embereket.

Báruk apokrif könyve az egykor élt hatalmasok számát is közli. Állítása szerint 4.090.000 óriás élt a Földön.

A Korán bemutatja Allah kinyilatkoztatását az általa teremtett óriásokról. Allah hatalmas termetű embereket teremtett, amilyeneket azóta sem. Az Aad-ok voltak ők, akikhez Húd próféta ellátogatott. Erejükre jellemző, hogy képesek voltak egy fatörzset átölelve, a fát kihúzni gyökerestől. Egyszer aztán Allah és a Próféta ellen fordultak, mely bűnükért Teremtőjük elpusztította őket.

A skandináv mitológia szerint az olvadó jégből megszületett Ymir (Aurgelmir/Brimir/Bláinn) a Fagyóriás, akitől az óriások nemzedéke származik. Amikor Odin, Vili és Vé, a teremtő istenek, a Világegyetem létrehozása érdekében megölték a Fagyóriást, vére elárasztotta Niflheimot. Bergelmir és felesége kivételével minden óriás belefulladt az áradásba. Ymir elfolyt véréből keletkeztek a tengerek és az óceánok.

Az északi óriások között is akadtak félelmetesek, gonoszak és förtelmes kinézetűek, mint például a kilencfejű (!) Thirvaldi, ugyanakkor nagyon emberiek is előfordultak köreikben, mint Loki és Skadi.

Vessünk még egy pillantást a görög mitológia küklopszaira! Az Etna mélyén kovácskodó Héphaisztosz segédei voltak ők. A mítosz szerint „Lábuk vastag, mint az ezeréves égerfa gyökere, karjuk és kezük erős, hogy sziklákkal labdáznak, homlokuk közepén egyetlen vörösen izzó szem világít.”

Fő művűk Zeusz jogarának kimunkálása volt. Valahányszor dolgoztak a darabon, kalapács-ütéseikbe beleremegett a Föld. Sok egyéb, kisebb munkálatban is mesterük segítségére voltak a félszeműek. Achilles pajzsát, Apollón nyilat, Héraklész láthatatlan fegyvereit kovácsolgatták ráérő idejükben.

Vagyis, a hellén mitológia óriásai, a kézművesség istenének irányításával, a szkíta nemzet-alapító óriás felszerelésének előállításán fáradoztak – ez lett életük egyik fő műve.

Óriási, nem?

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>