Harmóniában 51. – Óriások minden mennyiségben

Harmóniában 51.

Óriások minden mennyiségben

 

Merula elmondja, hogy 1538-ban, Franciaországban, látott egy 9 lábnál (270 centiméter) magasabb flamandot. Keysler 1550-ből megemlíti a tiroli Hans Braut, aki 12 lábnál (360 centiméter) is magasabbra nőtt.

Jonston egy 8 láb magas holland legényről ír, Pasumot is ekkora emberről tesz említést.

Hadrianus Barlandus, az 1557-ben megjelent, Holland krónikák című művében leírja, hogy Jánosnak, Hollandia grófjának idején, élt egy Nicholaus nevű óriás. Akkora volt, hogy a férfiak állva elfértek a karjai alatt. Cipői 3 láb (90 cm) hosszúak voltak.

Hannover hercegének, János Frigyesnek a gárdájában szolgált Christopher Münster, a 8 és fél láb (255 cm) magas óriás. 45 évet élt, 1676-ban szenderült jobblétre.

Würtemberg hercegének óriás hordára 7 és fél láb (225 cm) magas volt.

Amikor IV. György Wales hercege volt, a Carleton Palace-ban szolgált „Big Sam”, a maga 8 láb (240 centiméter) méretével.

Erzsébet királynő „nagy embere” 7 és fél láb (225 centiméter) magasságú volt. Zucchero festményen is megörökítette őt, a kép Hampton Court-ban található. I. Jakab teherhordója is ilyen termettel rendelkezett.

Az I. Károlynál szolgáló Wiliam Evan 8 láb (240 centiméter) körüli mérettel bírt. Azt tartják róla, hogy egy törpét hordott a zsebében.

A XVII. században, Ausztria császárnőjének igényét kielégítendő, Guy-Patin kongresszust szervezett, melynek témája a Német Birodalom óriásai és törpéi voltak. A kongresszus különlegessége volt az óriások által a hatóságok felé beterjesztett panasz, miszerint a törpék oly mértékben ugratják őket, amivel már teljesen megkeserítik az életüket.

Plater egy ötéves, Bázelben élt svájci lányról számolt be, akinek termete egy teljesen kifejlett nőével egyezett meg. Egyéves korában már olyan testtömege volt neki, mint egy véka búzának. (Ezt a mennyiséget elég nehéz decimálisra átváltani, ugyanis földrajzi területenként más és más értéke volt a vékának. Magyar nyelvterületen a legismertebb változata a budai véka volt. A XVII. század elejétől 1730-ig 19,23 liter térfogatot, azaz 14,42 kg búzát, később 31,13 liter térfogatot, azaz 23,35 kg búzát jelentett.)

Ugyancsak Plater számol be egy 1613-ban látott, 9 láb (270 centiméter) termetű férfiúról. A jóember keze 1 láb 6 hüvelyk (45 centiméter) volt.

Peter van der Broecke 1640-ben tudósított egy 8 láb (240 centiméter) magasságú kongói bennszülöttről.

Cromwell mindenese 7 láb 6 hüvelyk (225 centiméter) magasságú volt. Ez a szerencsétlen sorsú óriás megőrült.

Az 1854-ben, Devonshire-ben megjelent History of Ripton című művében, Bigsby beszámol egy 9 láb méretű csontváz 1687-ben történt feltárásáról.

1712-ben egy hooland faluban hunyt el Gerrit Bastiaansen halász. 8 láb magas és 500 font (227 kilogramm) testtömegű ember volt.

A Lancashire-i Hale-ben, 1752-ben született John Middleton, aki 9 láb 3 hüvelyk (278 centiméter) méretet ért el. Portréja az oxfordi Brasenose College-ben lelhető fel.

Frazier egy 9 láb magas óriásról beszél, s van olyan krónika, mely Norvégia 8 láb magas királyáról tudósít.

Edmund Mallonéről azt mondták, hogy 7 láb 7 hüvelyk (228 centiméter) magas volt. A II. Miksa idején élt lengyel Wierski szintén 8 lábra nőtt.

1798-ban, 32 éves korában hunyt el a Bank of England egyik hivatalnoka, aki 7 és fél láb (225 centiméter) magasságot ért el. A Daily Advertiser 1745. február 23-án beszámolt egy fiatal kolosszusról. A legény 15 évesen 7 láb magas volt.

Cornelius McGrath, kinek csontvázát a Dublini Trinity Collegium Museum konzerválta, feltűnő példája az óriás-növésnek. Tizenhat évesen 7 láb 10 hüvelyk magas volt.

O’Brien vagy Byrne, az ír óriás, állítólag 8 láb 4 hüvelyk termetű volt, az 1783-ban, 22 éves korában bekövetkezett halálakor. Utóda az 1761-ben született Patrick Cotter volt, akiről azt állították, hogy a legendás ír király, a 9 láb magas Brian Boru egyenes ági leszármazottja. Parick 8 láb 4 hüvelyk magas volt  1806-ban, 43 éves korában bekövetkezett halálakor.

1821-ben megjelent egy metszet, melyen a 19 éves, 7 láb (210 centiméter) magas Miss Angelina Melius látható, a 30 éves, manilai Senor Don Santiago de los Santos társaságában, aki 2 láb 2 hüvelyk (65 centiméter) volt teljes életnagyságában.

A „The Annual Register” nyilvántartja Peter Tuchan 1825. június 18-i elhalálozását, aki 29 évesen, 8 láb 7 hüvelyk (258 centiméter) testmagassággal, mellkasi vízkórosságban hunyt el. Hétéves korában indult meg extra növekedése. Vékony hangja és szakálltalan arca volt neki, mérsékelt evőnek számított.

1829 júniusában, Szentpétervárott, közszemlére állítottak egy óriást. 8 láb 8 hüvelyk (260 centiméter) nagyságú, és roppant filigrán, mondhatni girhes volt.

Az 1832-ben elhunyt dr. Adam Clark egy 8 láb 6 hüvelykes óriásról számolt be, Frank Buckland pedig, a Természet történetének érdekességei című művében, a 7 láb 7 hüvelyk termetű francia óriásról, Brice-ról ír.

1833-ban, a kaliforniai Lompock Rancho környékén katonáknak akadt ásnivalójuk. A földből egy 12 lábnál magasabb, vélhetően férfi csontvázát forgatták ki. Az alsó és a felső állkapocsban is dupla fogsort találtak. A csontok mellől kagylószerűen kivájt pajzsok, sisakok, kőbalták és egyéb eszközök kerültek elő. A környékbeli indiánokat teljesen felkavarta a lelet, ezért jeltelen, ma már ismeretlen helyre visszatemették a maradványokat. Az indiánok félelmének, haragjának lehetséges okaira később visszatérünk.

Az 1800-as években, a kaliforniai partvidék mentén, Santa Rosa szigetén szintén ástak elő dupla fogazatú óriáscsontokat, melyek feltűnő hasonlatosságot mutattak az előbb említett lelethez. A Minnesota-beli Clearwaterből, dombok belsejéből, hét óriás csontjai kerültek elő – dupla– fogsorral, hasonlóan az előbbiekhez.

1837 elején Pármában tűnt fel egy fiatal óriás, aki korábban a holland király szolgálatában állt. Ő 8 láb 10 hüvelyk (265 centiméter) magasságú és 401 font (182 kilogramm) testtömegű férfiú volt.

Robert Hale, a 7 láb 6 hüvelyk magasságú és 452 font (205,5 kilogramm) tömegű Norfolki Óriás 1843-ban, 43 éves korában hunyt el, Yarmouth-ban.

Joachim Eleiceigui, a spanyol óriás, 1845-ben Párizsban volt megtekinthető.

Madame Tussaud londoni múzeumában található Loushkin viaszfigurája, akit kora legmagasabb emberének tartottak. 8 láb 5 hüvelyk (263 cm) magas alakja a Preobrajensky Birodalmi Gárdaezred tambur-major egyenruhájában pompázik. Kihangsúlyozandó alakja monumentalitását, tenyerébe állították az egykor ünnepelt törpe, Tom Thumb Tábornok viaszmását.

Buffon egy svéd óriásnőről referál, aki 8 láb 6 hüvelyk magas volt. Chang, a Kínai Óriás, kinek mosolygó arca világszerte ismert volt, 8 lábnyira nőtt. A skóciai Hawickban, 1870-ben volt egy ír, 7 láb 8 hüvelykes testmagassággal, 52 hüvelykes mellkas-mérettel.

  1. június 17-én kötött házasságot Martin Van Buren Bates of Kentucky kapitány és Anna Swann of Nova Scotia kisasszony. Az esküvő különlegességét az adta, hogy mindketten 7 láb feletti növésűek voltak. Bates kapitány évek óta, mint a Kentucky Óriás volt ismert az északi városokban. Felesége társaságában lépett fel, s úgy mutatták be őket, mint a történelem legmagasabb emberpárját.

Bates kapitány 1845. november 9-én született, Whitesburgban. Szülei átlagos méretű emberek voltak. Virginiai bennszülött apja 5 láb 10 hüvelyk (175 centiméter) magas és 160 font (73 kilogramm) testsúlyú férfi volt. Anyja 5 láb 3 hüvelyk (158 centiméter) magasságához 125 font (53 kilogramm) súly párosult.

Bates kapitány részt vett az amerikai polgárháborúban: 1861-ben beállt a déliek hadseregébe. Annak ellenére, hogy csak 16 éves volt, impozáns méretei miatt felfogadták őt katonai szolgálatra. A háború végén 7 láb 2,5 hüvelyk magas volt. Arányos testalkatú volt, súlya elérte a 450 fontot (205 kilogrammot). 1866 és 1880 között, mint érdekesség, utazgatott különböző csepűrágó csoportosulásokkal. Az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság, Oroszország, Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia, Franciaország, Svájc és Spanyolország szinte minden nagyobb városát meglátogatta. Így esett, hogy 1871-ben, Angliában, találkozott a nála két évvel fiatalabb Anna H. Swann kisasszonnyal, aki Új-Skócia Óriásnőjeként volt ismert. Swann kisasszony – jogosan – igen büszke volt a saját 7 láb 5,5 hüvelykes magasságára. Egymásba szeretettek és hamarosan összeházasodtak…

A nevadai Eureka közelében, a Spring Valley elején, egy elhagyatott, hegyes területen, 1877 júliusában négy aranyásó kutatott felszíni ezüst- és aranyrögök után. A sziklák átvizsgálása során egyikük felfigyelt egy szokatlan, párkányból kinyúló képződményre. Amikor felmászott, hogy közelebbről szemügyre vegye, legnagyobb meglepetésére a sziklából kilógó, emberi lábszár- és térdkalács-csontokat talált ott. Az aranyásók kivájták a leletet a helyéről, s bevitték Eurekába. Amikor megtisztították a kövesedéstől, kiderült, hogy egy combcsont-darabot találtak, a térdízület felett 4 hüvelykkel eltörve, valamint a hozzá tartozó térdízületet és térdkalácsot, a lábszárcsontokat, s láb csontozatának részeit. A leletet több orvos is megvizsgálta anatómiai szempontból. Egybehangzó véleményük volt, hogy emberi csontokra bukkantak az aranyásók.

A térd és a sarok közötti távolság azonban 90 centiméter volt, ami azt jelenti, hogy egykori tulajdonosa legalább 360 centiméter magas lehetett. A legérdekesebbnek azonban mégis a csontok kora mutatkozott. A kemény, sötétvörös kvarcit-szikla, amibe beágyazódva találták a maradványokat, a Jura-időszakban, vagyis a dinoszauruszok korában képződött. Vagyis 185 millió évvel ezelőtt…

A St. Paul Pioneer Press, 1883. május 23-i számában hírül adta, hogy a minnesotai Warrennél mindkét nembéli, összesen 10 óriás-csontvázat ástak elő.

Az arizonai Crittenden közelében egy kereskedelmi épületet emeltek 1891-ben. A fölmunkákat végző dolgozók egy hatalmas kőszarkofágot találtak, 2,5 méterrel a felszín alatt. Az építési vállalkozó szakértő segítséget hívott a helyszínre, s felnyitották a szarkofágot. Egy gránitból készült múmia-tartót találtak, mely egy 360 centiméter magasságú ember testét őrizte. A tartón lévő véset szerint hatlábú volt az egykoron élt lény. Oly régen nyugodott azonban sírjában, hogy csontjai is elporladtak időközben.

A nevadai Lovelock barlang környékén, Reno-tól 70 mérföldre északkeletre, a helyi Paiute-indiánok legendáriumában élt az óriások emléke, akiket ők Si-Te-Cah néven emlegettek. Történetüket már 1882-ben leírta Sarah Winnemucca Hopkins, a Paiute főnök, Poito Winnemucca leánya, „Élet a Paiute-k között: sérelmeik és elvárásaik” című könyvében. Az óriásokat ördögi, barátságtalan és emberevő hajlamú népségnek mutatja be. Az indián hagyomány szerint réges-régen egy nagy csatát vívtak a szövetségbe tömörült törzsek, a mostani Lovelock Cave területén a kegyetlen óriások ellen. Az ütközet a gigászok megsemmisítő vereségével végződött. A menekülőket egy barlangba szorították, ott nyílzáport zúdítottak rájuk, majd nagy tüzet raktak a bejáratban. A tűz és a füst végzett az ellenségeik maradékával.

Az indiánok szerint John T. Reid bányamérnök volt az első, aki már 1886-ban kiszállt a területre, meggyőződni a legenda valóság-alapjáról. Ők elvitték az barlangi ütközet helyszínére, ám Reid felkészületlen volt egy régészeti feltárás kivitelezésére. Időközben két bányász, James Hart és David Pugh, rájött, hogy a puskapor-gyártásban hogyan tudják hasznosítani a területen fellelhető nagy mennyiségű guanót. Céget alapítottak, s neki fogtak a kitermelésnek.

1911-ben, kitermelési munkálataik során, számos, 7-8 láb testméretű múmiát találtak. Az összeaszalódott holttestek körül, mindenki legnagyobb megdöbbenésére, számos nyílhegyet találtak. A barlang falán pedig fellelhetőek voltak az égésnyomok! Azok a buta, babonás legendák, ugye…

A XX. század elején a régészek számos leletet találtak (bizonyos források szerint több ezret) a területen, ami arra a következtetésre vezette őket, hogy az indiánok beszámolója igaz lehet.

Még egy komoly érdekessége volt a Lovelock-múmiáknak. Többük koponyáját vörös haj borította. Ami, ugye, az európai embereknél fordul elő. Nincs is ebben semmi extra: írek voltak. De több ezer évvel Kolumbusz partraszállása előtt?

1931 februárjában egy 8 és fél láb, júniusában pedig egy 10 láb eredeti testmagasságú csontvázat találtak a Lovelock-barlangtól nem messzire, a Humboldt-tó mélyén.

Egyes források szerint Larson Kohl, német paleontológus és antropológus, 1936-ban, a tanzániai Eyasi-tónál óriás-csontokat talált. Vannak, akik cáfolni próbálják ezt, azt állítván, hogy az Australopithecus afarensis maradványait ásta elő, Német Kelet-Afrikában. Más kérdés, hogy ez utóbbi tudós neve Ludwig Kohl-Larsen (született Ludwig Kohl) volt. Biztos, hogy ugyanazon személyről van szó?

A második világháború idején egy zoológus, Ivan T. Anderson, beszámolt arról, hogy egységével egy üledékes kőzetet földgyaluztak, amikor egy temetőre bukkantak(helyszín?). Itt olyan koponyákat találtak, melyek függőleges mérete 50-60 cm volt, azaz, háromszor akkora, mint egy átlagos emberi koponyáé. Ebből a méretarányból arra a következtetésre jutottak, hogy az egykoron élt humanoid személyek testmagassága legalább 360 centiméter lehetett – normális emberi testarányt feltételezve.

A Smithonian Intézet szép csendben begyűjtötte a maradványokat. Sanderson csodálkozott, hogy miért nem teszik közzé az eredményeket. Végül így fakadt ki: „Arról van szó, hogy ezek az emberek képtelenek szembenézni azzal, hogy újraírják az összes tankönyvet?”

Az 1950-es évek végén, a délkelet-törökországi Homs-ban, egy útépítés alkalmával, több óriás-sírt ástak ki. A koporsókban 120 centiméter körüli combcsontokat találtak. Arra a következtetésre jutottak, hogy az egykor élt személyek 450-500 centiméter magasak lehettek.

Dr. Gaston deVillard egyiptológus 1991-ben, egy 4000 éves óriás múmiáját találta meg egy kőfejtő alatti barlangban, az  egyiptomi El-Aharrah-nál. Egy fényesre csiszolt fémtányér feküdt a tetem mellett, ismeretlen írásjelekkel és érthetetlen ábrákkal a felületén. Csillagokat, bolygókat, repülő szerkezeteket ábrázoló vésetek borították a falakat. Azóta teljes csend van a lelet körül. Urbánus legenda lett volna?

Dr. Louis Burkhalter szerint: „Tudományosan igazolt tény” az óriások egykori létezése.

Így lenne?

Nem tudjuk.

Annyit tudunk, hogy tényleg nem mindegy, a jóindulatú óriásokból törpültünk-e le, vagy a görnyedt majomból egyenesedtünk fel. A kétféle felfogás kétféle irányt szab emberi tevékenységünknek. Első esetben bőven van tennivalónk, sokat kell fejlődnünk, nemesednünk, hogy Prométheusz színvonalára visszaemelkedjünk. Második esetben büszkék lehetünk eredményeinkre, hanyatt dőlhetünk, s tovább majomkodhatunk.

Nem a képzeletünk szüleménye, amit a gigászokról az elmúlt hetekben közreadtunk. Valakik, valamikor már papírra vetették azt. Akit bővebben érdekel a téma, olvasson utána.

Óriási irodalma van!

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>