Harmóniában 61. – Jelenések Könyve VII.

Harmóniában 61.

Jelenések Könyve VII.

 

A szabad akarattal felruházott, isteni képmásra teremtett ember megjelenésével felborult egykor a mennyei béke. Az éteri diszharmónia megnyilvánulásai azonban sokáig elkerülték az Ég Birodalmát – a Teremtő és lázadó teremtményei között kialakult torzsalkodás a Földön testesült meg a háborús állapot cselekményeiben. Speciális csatatereken folyt a küzdelem – az emberek lelkében. Sem Isten, sem a sátán, közvetlenül nem jelent meg a frontvonalakon. A gonoszságra csábító ördögi sugallatok és a jóra intő lelkiismereti feljajdulások jelezték csak, hogy két, egymásnak feszülő erő metszéspontjában próbálja meg kibontakoztatni képességeit az ember.

A Jelenések Könyve 11. fejezetének 7. verse arról tájékoztat minket, hogy a végső idők közeledésével elfogy a bukottak türelme, arctalan, embert lázító harcmodorukat feladják, s nyílt konfliktusba keverednek Istennel.

„És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;”

Ennél a közlésnél meg kell állnunk egy kicsit, hogy az ördög valódi személyét és szerepét tisztázni legyünk képesek. A Szentírás korábbi részeiben olyan tudósításokat találunk a mennyei lázadás vezéréről, melyek látszólag ellent mondanak e mennyei háború lehetőségének.

Az Édenkertben, az első emberpár megkísértésénél, már a Földön találjuk, kígyó képében ármánykodik. Jób idejében azt halljuk felőle, hogy bejárta a bolygó minden országát. Az előző részben láttuk, hogy mint vádló, Isten színe elé is járult. Ézsaiás, mint egykor volt, majdnem-tökéletesről emlékezik meg róla, aki itt a Földön, gonoszságai közepette, maga is esendővé, romlandóvá vált. Zakariás könyve szerint ismét a Mennyben találjuk, éppen Jósuát vádolja. Máté evangéliuma elbeszéli, hogy a Földön bolyongó ördög miként kísérti meg Jézust, a világ minden hatalmát ajánlva neki, cserébe az imádatáért.

Ha egyetlen személyként próbáljuk beazonosítani a bukottat, bizonyos értelmezési zavarokhoz jutunk, már a Jelenések előtti időszak tanulmányozása kapcsán is. A sátán jellemtelenségébe még beleférhet, hogy gonosz cselekedetekre buzdítsa az embereket, majd bevádolja őket emiatt, Isten színe előtt. De belefér-e a Teremtő tökéletességébe, hogy elfogadja ezt az átlátszó, hitvány színjátékot?

Valószínűleg nem.

A két karakter eredményes alakítása két különböző pozíciót kíván meg. A kísértő lehet kegyvesztett is – Isten trónusától távol, a porban csúszva, gyűlölködve és átkozódva végzi rombolását. Nincs szüksége az Atya figyelmére vagy jóindulatára. A vádló azonban egészen más helyzetben kell, legyen. Ahhoz, hogy vádjait ne a pusztába kiáltsa csupán, minimálisan az Úr figyelmére van szüksége. Ha megpróbáljuk szerepét a földi társadalom posztjaira lefordítani, azt kell mondanunk, ő Isten ügyésze. Vagy „vállalati” belső ellenőre. Figyel, nyomoz, s a nem kívánt fejleményekről tájékoztatja gazdáját, a Mindenség Urát. Eljárást kezdeményez. Vagyis: bizalmi pozícióban áll.

Nem lehet tehát azonos az ős-lázadás miatt Mennyből kivetettel, a kísértővel.

De összejátszhat vele. Cinkosan, a Teremtő előtt meghunyászkodva, valós szándékait eltitkolni próbálva.

Megtéveszteni azonban nem képes Őt. Az Úr elejétől fogva látja, tudja, mit akar. Mégis, hagyja a dolgokat a végső kimenetelükig lefolyni.

Megtehetné-e, hogy elpusztítja a vádlót is, a kísértőt is?

Az bizonyos, hogy hatalmában állna. Ám, ha ezt meglépné, akkor sérülne az Ő defenzív szeretetének elve. Ahogyan egy korábbi részben írtuk, Isten soha nem lép fel támadóként. Másrészt, az ember teremtésekor megvallott szándéka, miszerint „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” – szintén csorbát szenvedne. Ha ugyanis az ember csak azért tud állhatatos maradni, mert Teremtője elpusztította világából a kísértést, már nem nevezhető Hozzá hasonlatosnak. Isten tehát megengedi a tagadás szellemének a munkálkodását, mert annak elutasításával válik majd hozzá hasonlatossá a teremtett ember.

Ahogyan a Biblia sorainak segítségével megállapítottuk, a szolgálatot megtagadó, lázadó angyalok majdnem tökéletes teremtmények voltak. Éppen emiatt, elképzelhetetlenül sok mindent megérthettek Isten dolgaiból. Részben le is utánozhatták azokat.

Hitünk szerint egy Istenben három Személyt imádunk. Az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ha egy pillantást vetünk arra a tényre, hogy a gonosz sugallat az édenkerti kísértés óta jelen volt az emberiség mindennapjaiban, ugyanakkor Isten nem állított pozitív ágenst a világba, könnyen beláthatjuk, hogy Jézus megváltói közreműködése szoros összefüggésben áll a Szentlélek e világba hozatalával. A Megváltás, a Fiú példamutatásán, tanúságtételén túlmenően, a Szentlélek hátrahagyásával éri el eredendő célját. Attól kezdve már nem csak a gonoszra buzdító sugallatok vannak jelen az ember világában.

A sátán feladata (minden látszat ellenére) megnehezedett azóta. Az égi vádló földi ügynöke nem képes olyan számú és súlyú ügyeket kiprovokálni, melyekkel az emberiség egészét el lehetne veszejteni. A kegyelmi idő, vagyis, maga az idő, melyet lelkének visszavonásával próbatételként mért az Úr az emberre – egyre fogy. A vádló tudja ezt, hisz Isten közelében, bizalmát bírva létezik.

Utolsó, kétségbeesett kísérletként, ő maga is nyílt összeütközést kezdeményez a Teremtővel. Erről szól az idézett részlet.

Győzhet-e a teremtmény a Teremtője felett?

Bizonyos, hogy nem. A Jelenések Könyve is erről tudósít.

Jel. 12:8-9. „De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.

És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.”

A Mennyek harmóniája, mi megbomlott az ember teremtésekor, a majdnem tökéletes angyalok irigysége és lázadása által, ekkor helyreáll. A Teremtés műve a végső megvalósuláshoz közeledik. A helyzet azonban közel sem ilyen rózsás az ember világában. Az égben lakozó utolsó árulók színvallásával, vereségével és kivettetésével ugyanis minden kín és baj, amit ők létrehozni képesek, a Földön fog összpontosulni.

Jel. 12:12. „Annakokáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.”

A végóráit élő sátán pedig fáradhatatlanul dolgozni fog az ember elpusztításán. Fattyait maga köré gyűjtve, hadakozni fog Isten parancsolatainak megtartóival, s Jézus bizonyságtételének megvallóival. A tenger fövenyére áll, s a végső leszámoláshoz, Istent utánozva, ő is létrehozza a maga fiát – de nem az emberek örök életéért, hanem a biztos pusztulásukért. Ez a kreatúra pedig a fenevad, a leviatán lesz.

Jel.13:1-2. „És láték egy fenevadat feljőni a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva vala, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve. …a sárkány adá az ő erejét annak, és az ő királyiszékét, és nagy hatalmat.”

A gonosz birodalmának felépítése nem fog minden ellenállás nélkül megvalósulni. Maga a fenevad is halálosan megsebesül ebben a küzdelemben, s csak a sátán praktikájának köszönheti majd, hogy életben marad.

Jel.13:3. „És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat.”

A felszínesen gondolkodó embereket meggyőzi és kárhozatos útra viszi a fenevad látszólagos sérthetetlensége. Ha végignézzük az írott történelem eseményeit, ezen egy cseppet sem csodálkozhatunk. Általában azt tapasztaljuk, hogy a többséget soha nem az igazság érdekelte, hanem valami kegyes, jó hangulatú, biztató hazugságra vágytak. Ha dönteniük kellett, inkább azt fogadták el. Más kérdés, hogy sorsfordító helyzetekben igen súlyos árat kellett fizetniük ezért a mákonyért – de a csalódás tanulsága is hamar elmúlt. Bizonyára azért van ez így, mert az igazság lándzsanyele gyalulatlan, szálkás, a meséké, avagy hazugságoké pedig polírozott, alkalmasint lakkozott. Hát ki akarná, hogy szálka menjen a kezébe, ha fegyvert fog?

Jel.13:4-5. „És imádák a sárkányt, aki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele?

És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.”

42 hónap – vagyis 3 és fél esztendő. A sátánnak és kreatúrájának, a fenevadnak ennyi ideje lesz kibontakozni a megjelenésüket követően. Az emberi élet hosszával összemérve, ez borzasztó hosszú tartam a gonoszság tombolására. Ám, ha jobban megnézzük az idézetet, kiolvashatjuk belőle, hogy a gonosz ezt nem magának érte el, tehát, puszta megjelenésének köze sincs ahhoz, hogy ezáltal győzedelmeskedett volna egyben. „Adaték neki” – vagyis, Isten akaratából teheti, amit tenni fog.

Felvetődhet a kérdés, a Teremtőnk miért fogja engedni, hogy kínozza gyermekeit az égből levetett áruló? Talán örömét leli ebben?

Korántsem. A fenevad uralkodásának engedélyezésével Atyánk nekünk ad módot, hogy cselekedeteinken keresztül megvallhassuk hitünket. Lehetőséget kapunk arra, hogy megerősítsük magunkat a jóban. Ahogy mondani szoktuk, bajban ismerszik meg a barát. A lakomaasztalnál ritkán derült ki, hogy ki képes áldozatot vállalni a felebarátjáért. Háborúban, rabságban annál többször…

Leviatán tehát hadakozhat a szentekkel, le is győzheti őket, s uralma alá hajthatja a világ minden népét és országát. Mindazon emberek, kiknek neve nincs beleírva az Élet könyvébe – mely a Bárányé – imádni fogják a sárkányt és a fenevadat. A gonosz hatalmának kiszélesedésekor megjelenik az Antikrisztus, hogy hamis tanításaival segítse a végső romlás kiteljesedését.

Jel. 13:11. „Azután láték más fenevadat feljőni a földből, akinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány;”

Báránybőrbe bújt farkas tehát. Külsőségeiben a Megváltó jeleit hordozza, tanításaival azonban a kárhozat felé löki a megtévesztetteket. Fel lehet viszont ismerni majd. Nem is lesz túlságosan nehéz.

Jézus a lélek felsőbbrendűségét hirdette az anyag felett.

Az Antikrisztus kifejezetten az anyagot fogja prófétálni – a fennálló társadalom, a hatalmon lévő „elit” felsőbbrendűségét prédikálja majd.

Jel. 13:12. „…és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult vala;”

Jel. 13:12. „…azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett.”

Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy a fenevad, a sárkány kreatúrája, egy speciális társadalmi berendezkedés. Olyan felállás, mely az emberek többségét elfordítja Istentől, következésképpen saját lelki és szellemi indíttatásuktól is. Nem marad más nekik, csak az anyag és az anyagiak babonás tisztelete – alkalmasint imádata. Ezt látszik alátámasztani a következő két vers is:

Jel. 13:16-17. „Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;

És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.”

Egyértelmű, hogy az anyagi javak termelésének, cseréjének és elosztásának totális ellenőrzése fogja képezni majd annak az új (?) társadalmi berendezkedésnek az alapját. Mi azt gondoljuk, láttunk már ilyet. A politika és a történelem kommunizmusnak hívta. legfeltűnőbb jegyei voltak: ateizmus, anyagelvűség, a termelés és fogyasztás totális irányításának és ellenőrzésének vágya.

És a Jelenések Könyvében leírt fenevad milyen jellemzőkkel bír?

A nevezéktan ne tévesszen meg minket? A bírói gyakorlatban például bevett szokás, hogy egy beadványt nem a címe, hanem a tartalma alapján ítélnek meg. Mi is kövessük ezt a példát!

Ha ezekhez a minőségi hasonlatosságokhoz hozzávesszük a fenevad többször megemlegetett jellemzőjét, miszerint halálos sebből tér vissza, új életet élni – hát, kész a leltár.

A leviatán korábbi megjelenései alkalmával (1917-19, 1945-48) még nem álltak rendelkezésre azok a technikai eszközök, melyek a hatékony irányítást és ellenőrzést biztosíthatták volna. Az elmúlt, bő negyedszázad azonban életre hívta ezeket is. Számítógépes hálózatok, térfigyelő rendszerek, mágneskártyák, biometrikus okmányok és a mikrochipek. Egyre nagyobb teret hódítanak. A bőr alá ültetett chipek alkalmazása a kutyák esetében már kötelező. Hol lesz a következő célterület? A sátán azonosítását éppen nem tetoválással lehet hatékonyan alkalmazni…

A fenevad korábbi fellépésénél, mely halálos sebesülésével ért véget, még egy további probléma mutatkozott, melynek hatékony megoldása mára szintén rendelkezésre áll. A nyilvánosság biztosításának kérdésköre. A hamis tanok terjesztésének kizárólagos lehetősége.

Jel. 13:15. „És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is…”

Az Antikrisztus meg fogja személyesíteni az ateista-materialista társadalmat. Mozgóképben, hangosfilmben, életet lehel az istentagadó eszmeiségbe. Nap, nap után, el fogja mondani azokat a bódító meséket, részegítő hazugságokat, amikre a gyenge emberek vágynak, az igazság érdes kapaszkodója helyett. Ha kell, egy adott pillanatban, a világ minden pontján, megjelenhet a leviatán életre lehelt, beszélő leképezése.

Akik nem veszik fel a fenevad bélyegét, nem imádják azt istenük helyett, testük halálával fizetnek majd ellenállásukért.

Jel. 13:15. „…és azt mívelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,”

Azt szoktuk mondani, minél nagyobb a baj, annál közelebb a segítség.

Isten sem fogja magára hagyni a hozzá hűeket, az állhatatosakat. A Mennyből kivetett és kreatúráinak földi rémuralma megnyitja Urunk előtt is a Földre szállás kapuit. A sokszor említett defenzív szeretet védelmi beavatkozásának előfeltételei megvalósulnak a gonosz materializálódásával. Már Dániel próféta is foglalkozott eme időpont megjövendölésével.

Dániel 11:31. „És seregek állanak fel az ő részéről, és megfertéztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot.”

Jézus megerősítette Dániel jövendölését.

Máté. 24:15. „Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen…”

Márk 13:14. „Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólott, ott állani, ahol nem kellene…”

Nagyon nehéz lesz az út. Aki ellenáll a fenevadnak, s nem veszi magára a bélyegét, a fizikai megsemmisülés lehetőségét vonja magára. Aki behódol, elfordul Istentől, egy rövid, átmeneti időre megmenti testét, hogy azután véglegesen, a lelkével együtt elveszítse azt.

Harmadik lehetőségről nem szólnak az írások…

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>