Harmóniában – 71. Jelenések Könyve XVII.

Harmóniában 71.
Jelenések Könyve XVII.

Ezen a ponton meg kell említeni egy nagyon érdekes nyelvi tulajdonságot, mely a Jelenések könyvének egész értelmezésére új nézőpontot adhat nekünk. A „jelen” fogalom értelmezéséről kell egy kicsit beszélnünk. Első közelítésben a múló idő egy tovatűnő pillanatát fejezzük ki általa: azt az időbeliséget, ami velünk együtt létezik éppen, szemben a múlttal és a jövővel. Az idő-koordinátának, amit meghatározunk vele, tulajdonképpen nincs kiterjedése. Mire leírom, vagy kimondom a szót: jelen, már el is tűnt a múltban, hogy helyét kitöltse a jövőből ránk zúduló újabb idő. Volt, nincs. Le is zárhatnánk ennyivel. A jelen egy állandóan változó, az események sorrendjében egy időtlen, relatív pontot rögzítő, meg nem ragadható absztrakció.
A beszélt nyelvek többségében bizonyosan.
De nem így a magyarban.
Nálunk ugyanis, valami fura, ma már nehezen megérthető, ősidőkből átsugárzó, valaha még felfogott tér-idő komplexitásból eredően, helymeghatározásra is használjuk. Gondoljunk csak arra, hogy egy regisztrált eseményről nem „ottléti” vagy „ittléti”, hanem jelenléti ívet vezetnek. Névsor-olvasásnál a standard válasz általában a „jelen!”, nem pedig az „itt vagyok”. Őseink tehát minden bizonnyal képesek voltak az anyag tér-idő összefüggéseiben megnyilvánuló relativitás érzékelésére és kifejezésére. A jelenlét tehát túlmutat a puszta térbeli elhelyezkedésen – 4 dimenzióban jelöli a létezést, annak egyidejűségét is megadva a tér fixálása mellett.
Ha szó tövéről képezhető fogalmak széles skálájára tekintünk, még jobban elámulunk. Jel, jelzés, jelenés, jelentés, jelenet, jellem, jelleg, jelmez – hogy csak a legfontosabb és legegyszerűbb szavakat emeljem ki. (Természetesen, ezek mindegyikéhez cselekvést, történést kifejező igét is képzett édes anyanyelvünk.)
A Jelenések könyve tehát bizonyára számos jelentés-horizontot hordoz magában – a tér- és időbeli jelenünkben segít eligazodnunk. Felismerhetjük általa a jelmezek mögé bújt jellemeket és jellemtelenségeket, az események jellegét, hogy a tapasztalások valódi jelentését megértsük, jeleket találhatunk, melyek az eljövendő történések hírnökeiként jelenthetnek nekünk valami fontosat…
Okkal vélelmezhetjük, hogy a jelenések, amiket János megtapasztalt, univerzális tér-idő tartalommal bírtak, tehát, a külön hely-meghatározás nélküli események a szerző által ismert világra, a Római Birodalom által felölelt Földközi-medencére vonatkoznak. Ezért nem látta szükségesnek a külön geodéziai meghatározás közzétételét, ahogyan általában mi sem mondjuk, hogy „most itt vagyok jelen”.
E tekintetben, nyilvánvalóan kivételt képeznek azok a helyszínek, melyek nem az általa ismert világban találhatóak. Másutt-létüket meglehetős nyomatékkal jelzi, ahogyan azt látni fogjuk.
Jel. 17:11. „A fenevad pedig, amely vala és nincs, az maga a nyolcadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy.”
A korábbi részekben áttekintettük a hét király(ság) történelmi fellépését. E közlésből viszont azt kell látnunk, hogy létezik egy nyolcadik is, mely a hét közül való. Ez az ellentmondás azonban csak látszólagos. _Vélhetően arra utal, hogy a János által bemutatott, általa ismert világon kívül fekszik az a királyság, amit a hét ismert királyság népei és uralkodói hoztak létre. Tehát egy európaiak által alapított, hatalmas országról van szó, mely olyan erővel és hatalommal bír, ami alkalmassá teszi arra, hogy, mint fenevad jelenjék meg az utolsó napokban. Veszedelemre jön, amit értelmezhetünk úgy is, hogy nem csak a mások, hanem a maga vesztére is teszi majd, amit tenni fog.
A Jelenések könyvének 19. fejezete részletesen taglalja a nagy Babilon pusztulását. Ebből a pontosságból arra következtethetünk, hogy Babilon a fenevad országa. Szó szerint nem mondja ezt ki János, ám abból, hogy az ország pusztulásának ismertetését követően néhány mondatba sűríti a seregek pusztulását, levonhatjuk a következtetést: a nagy Babilon volt a fenevad hadának hátországa.
Elsőként vizsgáljuk meg, hol helyezkedhet el ez az ország!
Jel. 19:2. „…lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé.”
Mindenki számára ismerős a népmesei fordulat: ott, ahol a madár sem jár. János közléséből tulajdonképpen ugyanezt a tartalmat olvashatjuk ki: a helyről, mely tömlöcükké vált, nem járnak a madarak ide. Mi sem természetesebb, mint, hogy innét sem repülnek oda. A madarak röpködését a távolsággal lehet legegyszerűbben megakadályozni. Ha figyelembe vesszük a gólyák és a fecskék vándorlását, megállapíthatjuk, hogy a szárnyasok tömlöcévé váló Babilon távolabbi hely, mint Afrika.
Technikai olvasatban az idézetbeli madarak lehetnek gépmadarak is akár. A gyűlölségesek a katonai gépek – helikopterek, vadászok és bombázók. Az ő tömlöcbe zárásuk a földön maradásuk kikényszerítése, ami nyilvánvalóan bekövetkezik a logisztikai háttér megszüntetésével. Üzemanyag hiányában nyilvánvalóan kénytelenek a földön vesztegelni.
Jel. 19:9-10. „És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, …nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt…”
Ez a közlés is félreérthetetlenül nagy távolságról ad hírt. A föld királyai, akik Babilonnal paráználkodtak, csak igen messziről merik siratni az elpusztult országot. Ha megközelítenék, részesülnének annak kínjaiból – vélhetően a Babilont ért nukleáris csapás(ok) utóhatásaitól. Erre utal a következő sor is:
Jel. 19:15. „Ezeknek városai, akik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván,”
Valamint a következő:
Jel. 19:15. „És minden hajósmester és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.”
A biztonságos távolság betartásának követelménye mellett ez a részlet arról is tájékoztat minket, hogy a nagy Babilonnal jellemzően tengerentúli kereskedelmet folytatnak a másutt élő emberek.
A hét király(ság) történetének áttekintése során láthattuk, hogy azok a Földközi-tenger medencéjének kisebb-nagyobb térségeit foglalták magukba. Ilyen értelemben tehát a Földközi-tengert és a vele közlekedő tengereket beltengereknek tekinthetjük, a hajókra és a tengeri kereskedelemre utaló megjegyzés bizonyára nem e vizekre vonatkozik. Ezt a vélelmet erősíti meg az is, hogy szárazföldi közlekedésre, illetve kereskedelemre vonatkozó utalás nem található a Jelenésekben. Nyilvánvalóan azért, mert a pusztulásra ítélt nagy Babilon működésére ez nem jellemző. Esetleg a hét királyságból nem közelíthető meg szárazon.
A lábon való közlekedést egyetlen sor említi meg:
Jel. 19:15. „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:”
A szövegkörnyezetből megállapíthatjuk, hogy a futás akár képletes értelmű is lehet: a nagy Babilonból végrehajtandó gyors menekülést adja parancsba az Úr az Ő követőinek. Hogy ezt az evakuációt milyen technikai eszközzel hajtják végre, az majdnem teljesen mindegy a cél szempontjából. Nyilvánvalóan olyan eszközt választanak a kivitelezésre, amellyel el lehet hagyni az országot.
Érdemes viszont megvizsgálni az idézett sorban felbukkanó bűn és bűnhődés mögöttes tartalmát. Látható, hogy Isten ellen való volt, amit Babilon lakosai cselekedtek, ezért az Úr, haragjában, csapásokkal sújtja országukat. Ennek a történésnek külön érdekessége, hogy a csészék kiöntését követően bekövetkező hét csapás után, mint különálló, szuverén büntetés, éri utol a nagy Babilont az ő isteni ítélete. Nem tudjuk, hogy az általános hét csapás elérte-e földjét, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy az itt közölt pusztulás csak Babilont fogja érinteni.
A bűnökről, melyeket ebben a romlott országban követtek el, a következőket tudhatjuk:
Jel. 19:5 „Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.”
Égbekiáltó bűnöket követnek el tehát a pusztulásra ítélt országban. S ez az „égbekiáltó” jelző nem csak afféle szónoki fordulat! A XVI. századtól vált általánossá a biblia szerinti, erkölcsi rendet súlyosan sértő bűnök általános jellemzésére ez a kifejezés. A Szentírás a következő cselekedeteket érti e fogalom alatt:
Ábel vére, vagyis a gyilkosság (Ter 4:10), a szodomaiak bűne, vagyis a homoszexualitás (Ter 18:20; 9:13.), az (egyiptomiaktól) elnyomott nép kiáltása (Kiv 3:7-10.); az özvegyek és árvák sanyargatása, azok jajgatása (Kiv 22:20-22.); a bérmunkással szemben elkövetett igazságtalanság, megszolgált bérének megtagadása, vagyis a bérrabszolgaság (MTörv 24:14-15; Jak 5:4.).
Megállapíthatjuk, hogy egyetlen modern, „civilizált” ország sem töröltetheti magát a csapással sújtható államok sorából, csak azért, mert az ő lakosai kettőnél kevesebbet követtek volna el az égbekiáltó bűnök közül.
Az Isten haragvását kiváltó bűnöket megvizsgálhatjuk egy másik aspektusból is. Értelmezzük azt a hét főbűnt, ami az Egyház álláspontja szerint halálos vétek. Szent Johannes Cassianus és Nagy Szent Gergely azokat a rossz emberi tulajdonságokat sorolta ebbe a kategóriába, melyek jelenléte a tízparancsolat elleni cselekedetre sarkallja az embert, aki nem tudja legyőzni azokat.
A kevélység, mint a büszkeség elfajzott formája, azért káros, mert hordozója nem a saját teljesítményére büszke, hanem lenézi a másokét.
A fösvénység a kevélység édes gyermeke, az anyagi javakhoz való beteges ragaszkodást jelenti. A fösvény mindent magának akar, mindenről azt hiszi, pusztán a saját leleményessége árán szerezte meg a javakat, talán az egész világ is az ő kedvéért teremtetett.
A bujaság a nemi élet kontrolljának hiánya, az Istentől kapott nemi vágy öncélú, élvhajhász aktussá silányítása. A buja ember nem boldogítani, hanem pusztán boldogulni akar. Az általa felmagasztalt szabadosság mögé bújva leszakaszt mindent, ami megtetszik neki – nem nézve, mások milyen árat fizetnek az ő öröméért.
Az irigység ellenséges indulat, mely mások értékei láttán támad. Az irigy nehezen viseli embertársa gyarapodását, akár világi javakban, akár életszentségben, tudásban vagy tiszteletben következzék az be. Mindent meg is tesz felebarátja gyarapodása ellen. Az irigység a káröröm szülőanyja.
A torkosság az evés-ivásban gyakorolt mértéktelenség. A mérték hiánya más jellembéli dolgoknál is előbb-utóbb kiütközik, ahogyan a mértékletesség jótékony hatása is. Ez a bűnelkövetés is megvalósul Babilonban.
A harag olyan indulat, mely az önérzetében sértett, várakozásaiban megcsalatkozott szokásaiban megzavart, bármi módon megrövidített ember lelkében ezen fejlemények okozója ellen támad. A harag és a megtorlás vágya szüli a bosszút.
A jóra való restség a vonakodás a szükséges erőfeszítéstől vagy áldozathozataltól. Hasznos tevékenység hiányában elsorvadunk, tartatlan létezéssé fonnyad életünk. A restség minden más bűn melegágyává tud válni. Ahogyan mondani szoktuk, a tétlen kezeknek az ördög ad munkát.
Azt gondolom, kockázat nélkül megállapíthatjuk, hogy a világ egyetlen országa sem dicsekedhet a főbűnök jelenlétének hiányával sem. A Jelenésekben megírt babiloni pusztulás ezen ismérv szerint sem zárható ki egyetlen társadalom lehetséges jövőjéből sem.
A pusztulásra ítélt nagy Babilon népe elköveti a bujaság főbenjáró bűnét.
Jel. 19:3. „Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak,”
A torkosság sem marad ki a bűnelkövetésből, bár Károli Gáspár tobzódásként fordítja magyarra a János által leírt cselekményt.
Jel. 19:3. „…a földnek kalmárai az ő tobzódásának erejéből meggazdagodtak.”
A büntetés, amit Isten kiró, s angyalai révén végre is hajtat, rettenetes és végleges lesz.
Jel. 19:8. „Ennekokáért egy nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt.”
Mondhatnánk azt is, hogy hétköznapi eset – a történelemben már számos esetben előfordult, hogy egy országot megtizedelt a természet vagy az emberi gonoszság, a háború. Ha csak ez az egy bejegyzés utalna az isteni ítélet hatására, azt is mondhatnánk, hogy az új Babilon esete nem feltétlenül különbözik az ismert ország-égések bármelyikétől. Csakhogy János nem hagy kétséget az Apokalipszis idején virágzó szuperhatalom sorsát illetően. Totális, végleges pusztulást jövendöl.
Jel. 19:22. „És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned;”
A zenészek örökös hallgatása arra utal, hogy megszűnnek Új-Babilonban az ünnepek. Mi több, megszűnik a művészet, mint emberi tevékenység. Átvitt értelemben a seregek bukásáról is szól ez a látomás, hisz a trombiták hangja nélkül nem vezénylik a hadat. A kép második része még durvább hanyatlásról ad számot: megszűnnek a mesterségek, azaz lakói felhagynak a munkával. Olyannyira, hogy már élelmiszert sem termelnek: leállnak a malmok. Megszűnik mindennemű árutermelés. Nem lesz munka, nem lesz társadalmi méretű munkamegosztás sem. Elmúlik tehát a szervezettség is. Akkor mi marad?
Jel. 19:23. „És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned;”
A szövétnekek kihunyása a szó szoros értelmében a tűz kialvását jövendöli, modern értelemben az áramellátás megszűnését. A fogalom átvitt értelmében a tudás, a tudomány elveszejtéséről is szólhat ez a rész. Így is, úgy is sötétségbe borul Új-Babilon. A vőlegény és menyasszony szavának elhalása a meddőség beálltáról tudósít. Nem lesznek ifjú párok, nem lesz gyermekáldás. Demográfiai szakadékba hullik a társadalom, a lakosság kihal. Nem marad semmi utánuk, még nyom sem.
Jel. 19:21. „…ama nagy város … többé meg nem találtatik.”
Úgy pusztul el a szuperhatalom, hogy poros nyoma sem marad a Föld hátán. János pontosan le is írja, miként: nagyméretű meteorit becsapódása után elnyeli a tenger, mint a legendák(?) Atlantiszát.
Jel. 19:21. „És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon…”
Miért mér ilyen végzetes és végleges büntetést Isten Új-Babilonra? Minden más nép is vétkezik, miért éppen a szuperhatalom lenne ily mértékben hibás a világ bűneiért?
Jel. 19:23. „…mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek.”
Az öt égbekiáltó, vagy a hét főbűn elkövetésének melegágyát, az istentelen gondolkodást, a szabadosságot terjeszti Új-Babilon, ezzel válik Isten szemében elpusztítandó, örökre megsemmisítendő célponttá. Nem én mondom, János írta le.
Hol van ez az ország?
Ahol az Isten szemében utálatos bűnök melegágya virít.
Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>