Harmóniában – 73. Jelenések Könyve XIX.

Harmóniában 73.
Jelenések Könyve XIX.

Az Isten által teremtett jó és az Ő tagadásából sarjadt gonosz végső összecsapása elkerülhetetlen fejlemény a világ jövőbeni sorsában. Nem is lehet ez másképpen, hiszen az istentelenség éppen a tagadásban ölt testet – ezáltal maga kényszeríti az Urat közvetlen megnyilvánulásra. Isten mindenhatósága, teremtői mivolta, felettes irányítói pozíciója szűnne meg, ha hagyná, hogy hogy világa részben vagy egészben a nihil, a tagadás uralma alá kerüljön.
Az istentagadók hozzáállása egyébként magában hordozza a végső bukás elkerülhetetlenségét. Képzeljünk el egy platán-csemetét, ami fejébe veszi, hogy nagyon gyorsan a többiek feje fölé akar nőni. Még hajlékony ágaival kitépi hát gyökereit a földből, s várja a szelet, ami majd az égig emeli. A szél, viharként, meg is érkezik. A repülés befejezett ténnyé válik. A kiszáradt, élettelen fácska majd valahol földet ér, amikor az orkán elunja a vele való játszadozást. Ám a csemete többé nem ered meg, nem fakad belőle új erdő. Az enyészeté lesz.
Így járnak azok, akik emberi létezésüket szándékosan vagy tudatlanságból, kiragadják annak anyaföldjéből: a kegyelem állapotából.
Egyébként az Isten-ember viszony tekintetében ez teszi a legnagyobb különbséget ember és ember között. Isten népének gyermekei, akik a nagylelkűen rájuk ruházott szabad akaratot nem a lázadásra használják, pontosan tudják, minden percükben érzik, hogy életük Isten kegyelméből adatott meg nekik. Még a nélkülözések, megpróbáltatások sem valami zordon, morózus atya kegyetlen játékai, hanem eléjük nyitott utak, melyeken járva eljuthatnak a számukra kitűzött célig. A rebellisek viszont úgy gondolják, nincs szükségük semmiféle kegyelemre – nekik joguk van mindahhoz, amit életnek és az élet áldásainak nevezünk. Ők azok, akiknek semmi nem elég. Nem kérnek, s nem is adnak kegyelmet. Elveszik, amiről úgy gondolják, jár nekik. Az isteni parancsolatok, elvárások megbéklyóznák őket menetelésükben, ezért Isten nélkül cselekszik meg dolgaikat. Vagyis istentelenül. A kegyelem anyaföldjéből gyökerestől kitépve magukat…
A Teremtő és a hasonlatosságára teremtett, ám a kijelölt útját szándékosan elhagyó ember végső összecsapása elkerülhetetlen…
A Jelenések könyve szerint is el fog jönni a pillanat, amikor egymással megmérkőznek a fény és az árnyék seregei. A Bibliát tanulmányozva, megállapíthatjuk, hogy igen csekély számú (ám annál nagyobb hatású) azon esetek sora, melyekben Isten közvetlenül avatkozik be a bűntől fertőzött világ sorsának alakításába (Szodoma és Gomorra, Özönvíz). A történelem végét záró időkben Armageddon lesz a hely, ahol seregei megütköznek a romlott világ hadaival. Ezt az ütközetet nem a lázadók akarják már megvívni, a csata Isten rendeléséből, a Fény erőinek kezdeményezésére következik be. Az isteni seregek nem is palástolt célja, hogy elpusztítsák a Földről a sátán szolgáit.
Jel. 19:17-18. „És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, amelyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;
Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok ülőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.”
Egy korábbi részben már utaltam arra, hogy a szigetek és hegyek eltűnésének felvázolásával a társadalmi előjogok, a többlet-lehetőségek megszűnését vetíti előre János. A keselyűk tetemre hívásáról szóló, idézett rész is ezt látszik igazolni. A gonoszt szolgáló legnagyobb világi méltóság, a király, éppúgy a dögevők martaléka lesz, mint a legméltatlanabb szolga.
Persze, a martalékká válás előfeltétele, hogy az adott egyén a tagadás szellemét szolgálva, Isten ellen hadakozzon ezen a Földön. Napnál világosabb, hogy a Teremtő nem a csekély létszámban megmaradó, rendeléséhez híveket, vagyis nem a saját népét pusztítja a végső időkben. Pál apostol, a második thesszalonikai levelében, a következőképpen magyarázza ezt a helyzetet:
2Tesszalonika 1:6–9. „Mert igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak. Néktek pedig, akik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának. Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől…”
A Zsoltárok pedig egyenesen arról tájékoztat minket, hogy a gonoszság követőinek fel kell nőni, szaporodni ahhoz, hogy elpusztíthatóvá váljanak – s nyilvánvalóan az ő megsemmisülésükkel pusztuljon maga a gonosz is.
Zsoltárok 92:7-8. „A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elvesszenek ők;”
Máté Evangéliumában pedig szó szerinti, kifejezett ígéretet tesz Jézus Urunk az igazak megmenekítésére vonatkozóan:
Máté 24:22. „És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.”
Kétezer év óta foglalkoztatja a Biblia olvasóit, hogy vajon mikor érkezik el ez a pillanat. Szekták, sőt egyháznak tekinthető felekezetek jöttek létre az Armageddon idejére való felkészülés jegyében – ám az esemény pontos naptári meghatározásával még mindenki adós maradt. Magam is az maradok, ugyanis időpont-maghatározásra alkalmas utalások nincsenek a vallási iratok között. A nyilvánosan elérhető, olvasható anyagok között legalábbis nincsenek.
Az egykori szerzők nem a csillagok, hanem az események együttállásának segítségével adtak valamiféle támpontot a dátumot illetően. Egyebet nem is tehettek, hiszen Máté Evangéliuma szerint csak Isten a tudója annak, hogy mikor ér véget e jelenlegi világ.
Máté 24:36. „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.”
Máté közlése azért is meglepő, mert a Szentháromság tekintetében fogalmaz meg valamit, ami az Atya, a Fiú és a Szentlélek vonatkozásában a teljes és tökéletes egyenlőség feltételezését kizárja. A világ sorsának alakítása szempontjából a Teremtő lényegesen több ismerettel rendelkezik, mint a másik két isteni személy. Ha ehhez figyelembe vesszük, hogy a végső ítélkezéshez elküldi közénk a Fiút (Jézus Krisztus második eljövetele), megállapíthatjuk, hogy a Szentháromságon belül, bizony, létezik egyfajta hierarchia. Van döntéshozó és van végrehajtó. De nincs demokrácia – arra utaló jelet, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek értekezletet rendezne a világ sorsának megbeszélésére, sehol nem találunk. E hierarchiát igazolja Ézsaiás próféta is:
Ézsaiás 46:9-10. „Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.
Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;”
A végidők eljövetelét annak előjeleiből fogjuk tehát érzékelni. Mit mondtak a tanítványok erről? Máté és Lukács apostolok a következőképpen mutatják be a történelem utolsó napjait:
Máté 24:21. „Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.”
Máté 24:6-8. „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete..”
Lukács 21:9-11. „És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég. Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.”
Fontos kérdés, hogy vajon ezek a bajok már Isten büntetésének részeként zúdulnak az emberiségre, vagy a hitehagyottak maguk idézik saját fejükre a gondokat? A kérdés eldöntéséhez ismernünk kellene a végidők embereit – azaz, saját magunkat. Kendőzetlenül, hiszen apokaliptikus időkről beszélünk. Pál apostol a következőképpen jellemezte az utolsó generáció tagjait:
2Timóteusz 3:1. „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.”
Ennek ismeretében úgy érezzük, akár ma is bekövetkezhetne az Apokalipszis?
Tudom, kápráztatnak minket azzal, hogy még soha nem volt ilyen árubőség, mindenből van fölös mennyiségben, annyi, hogy soha el nem fogy. A magam részéről azonban mégsem tudok nyugodtan hátradőlni, s átadni testem-lelkem e műanyag varázslatnak. Mást is meghallok ugyanis ebben a kakofóniában bömbölő információ-zuhatagban. Például azt, hogy szuper-vulkánkitöréstől tart számos szeizmológus. Anélkül, hogy belemerülnénk a szaktudomány mélységeibe, megállapíthatjuk, hogy a vulkánkitörések és a földrengések kéz a kézben járnak. A Bibliában több helyütt rögzített földindulások lehetnek tehát a tűzhányók aktiválódásának hírnökei is.
Arról is írtam már korábban, hogy a földi élet, a tápláléklánc, majdnem 100 %-ban a napfény energiáját szénhidrátokká alakító, azaz fotoszintetizáló szervezetek produktumára van alapozva. Minden, fotoszintézisre képtelen élő szervezet végső soron erre az alapra van visszautalva. Az ember is.
Csak annyi élet létezhet a Földön, amennyit energetikailag fenn tud tartani a szénhidrátokba kötött szabadenergia mennyisége. Ha lecsökken a szintetizált szénhidrát mennyisége, arányosan vele csökken az élő citoplazma összmennyisége is. Az emberé is.
Utána lehet járni, milyen erősségű vulkánkitörésnek kell végbemenni ahhoz, hogy a légkörbe lökött por és hamu beárnyékolja az eget. Annyira, hogy a fotonok visszaverésével érzékelhetően lecsökkentse (szélsőséges esetben leállítsa) a zöld növények fényalapú asszimilációját. Az életét. Az emberét is.
Nos, addig fog tartani a bőség. A nyugalom. Az istentelenség.
Máté 24:29. „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.”
Fény nélkül az emberi szervezet is másképpen reagál a külvilág ingereire, mint természetes körülmények között. Hosszú időn át tartó relatív vagy abszolút sötétség és a hiányos táplálkozás hatására az immunrendszerünk is bizonyosan gyengüléssel reagálna. Még az az állapot is előállhatna, hogy régen leküzdött járványos betegségek újra felütik a fejüket. Esetleg az eddig betegséget nem okozó mikroorganizmusok ellenségként támadnának védtelen szervezetünkre. Így arathatna ellenállás nélkül a döghalál.
Fantazmagória?
Máté 24:30. „És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.”
Vajon öncélú költészetet vitt a tanítvány ebbe a sorba? Milyen felhőre gondolt? Bárányfelhőre? Esőfelhőre? Viharfelhőre? Netalán azokra a porfelhőkre, amik kevés híján el fogják pusztítani a földi életet? A Biblia szűkszavú, utalásos nyelvezetét ismerve, én ez utóbbira tippelek. Míg el nem felejtem: egy évtizede lehet olvasni azokról a katonai fejlesztésekről, melyek földrengések előidézésével kívánják tönkretenni majd az ellenséges hadsereg bázisait és hátországát. Mi történik, ha ezek a kutatások túl jól vagy túl rosszul sikerülnek?
Nehéz dolog ezekkel a próféciákkal szembenézni. Ám erősnek kell lennünk, hiszen bírjuk a Fiú ígéretét a szabadulásunkra nézve. Azzal együtt, hogy különösen nehéz lesz az utunk. Azok útja, akik nem tagadják meg Őt. Sem gondolatban, sem szóban, sem cselekedetben.
Lukács 21:16-17. „Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.”
2Timóteusz 3:12-13. „De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.
A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.”
Ez a helyzet nagyon hasonlatos az Özönvíz előtti állapotokhoz. A gonoszságban hempergő, Isten kegyelmét elveszített emberek külön haragudtak Noéra és családjára, pusztán az ő istenes magatartásuk miatt. A végeredményt mindannyian ismerjük. Nem lesz ez másképpen az apokaliptikus időkben sem. A történelem megint ismételni fogja önmagát.
Máté 24:37-38. „Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.
Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne.”
Mi sem változik tehát. A gonosz gonosz marad, a világ végzetéig. Neki ez a hivatása. Ám, hogy a jó jó marad-e, az nem ilyen egyértelmű. Azért, hogy az ember állhatatos tudjon maradni, meg kell küzdenie. Mint korábban szintén írtam már, mindenekelőtt önmagunkat kell legyőznünk. A jó elhagyására késztető külső csábításokat és belső késztetéseket. A turbát, az eltévelyedés kozmikus méretű káprázatát, mely egyre nyilvánvalóbban támad kinn és odabenn is. Nehéz harc ez, de nincs több út az Élet felé. Aki jár rajta, az Jézus ígérete szerint, célba fog érni. Sértetlenül.
Lukács 21:18. „De fejeteknek egy hajszála sem vész el.”
Üres próféciákat könnyű mondani – gondolhatná bárki. De van-e használható térkép az úthoz, amin járnunk kellene, hogy célba érjünk? Nos, tulajdonképpen erről szól a Szentírás – hangozhatna a profán válasz. Valóban, számos javaslat, intelem található a Bibliában, melyek megszívlelése, mindennapi alkalmazása közelebb vihet bennünket földi elhívatásunk teljesítéséhez. Pál apostol például a következőképpen látja ezt:
2Timóteusz 1:13-14. „Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, amiket én tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.
A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Lélek által.”
Lukács Evangéliuma szerint Jézus Urunk a következő intelemmel segít a tájékozódásban:
Lukács 21:34.” De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap:”

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>