Harmóniában – 74. Jelenések Könyve XX.

Harmóniában 74.
Jelenések Könyve XX.

Az előző rész megírása után a barátaim – teljes joggal – megjegyezték, hogy nagyon sietősen átléptem a földrengések és vulkánkitörések természettudományos vonatkozásait. Ezt a részt tehát arra szánom, hogy egy kis bepillantást engedjek a szeizmológiai jelenségek világába. Csak szerényen, köznapian, amennyire laikusként is értelmezni tudjuk azokat.
A vulkanikus tevékenység összevetéséhez a robbanékonysági mutatót (volcanic explosivity index, VEI) használja a tudomány. Ez egy 0–8-ig tartó besorolás, a kilövellt szilárd törmelékanyag (tefra) térfogata szerint. Logaritmikus és nyílt végű a skálázás: a VEI 6 kitörés 10–100 köbkilométer, a VEI 7 100–1.000 köbkilométer, VEI 8 pedig 1.000-10.000 köbkilométer tefrát jelent – ez utóbbival jelölik a legeslegnagyobb („megakolosszális”) kitöréseket. A 6-os kitörésnek már lehetnek globális következményei, lokális katasztrófát pedig már a 4-5-ös erősségűek is előidézhetnek. (A Vezúv 79-es (Pompeii) vagy a Mt. Pelée 1902-es kitörése ilyen volt például.)
Az emberi történelem legnagyobb vulkánkitörései, időrendi sorrendben a következők voltak.
A Thera erupciója, Kr. e. 1600–1628 között (VEI 6+)
A katasztrófa következtében Thera szigetének (ma Szantorini, Görögország) nagy része eltűnt. Bizonyos, hogy a kitörés áldozata lett a minószi civilizáció Akrotiri települése. A várost vulkáni hamu födte el. Romjai jól megőrződtek, éppúgy, mint Pompeji esetében. Ám aranyat és emberi maradványokat nem találtak a régészek, ezért feltételezik, hogy lakossága időben elmenekült. A 3600 évesnél idősebb háromemeletes épületek, csatornarendszer, freskók és bútorok a kor legfejlettebb európai civilizációjának mutatják a krétai eredetű minósziakat. Társadalmukat ereje teljében roppantotta meg a vulkánkitörés.
Mint korábban már említettem, Thera az Atlantisz-legenda egyik lehetséges helyszíne. Vannak vélekedések, melyek szerint a kitörés előtti földrengések, illetve a vulkán felrobbanását követő szökőár okozták az onnét 110 km-re, Krétán található virágzó civilizáció hanyatlását. Külön érdekesség, hogy kínai források halvány Napról és júliusi fagyról tesznek említést Kr. e. 1618 körül.
A Taupo kitörése (Új-Zéland), 180-230 körül (VEI 7)
Az emberiség történetének a legnagyobb kitörése volt, ám csak utólagos kutatással azonosították. Ennek oka, hogy Új-Zéland a 13. századig lakatlan volt. A katasztrófa idején legközelebb mintegy 2.000 km-re élhettek emberek. A nyomokból úgy látszik, a kitörés a teljes északi szigetet letarolta.
Az Ilopango aktiválódása (El Salvador), 535 (VEI 6+)
Jelentős globális klímaváltozást, lehűlést okozott az erupció. A jelenségért korábban egy égitest becsapódását vagy a Krakatau korabeli kitörését tartották felelősnek a tudósok. A maja civilizációra közvetlen hatással volt az esemény (akárcsak egy 300 évvel korábbi kisebb kitörése). Ekkoriban indult hanyatlásnak a Kolumbusz előtti Amerika leghatalmasabb, mintegy 200 ezer lakosú városa, Teotihuacán is. Becslések szerint 40-80 ezer lélek közé tehető az áldozatok száma.
Globális következményekkel járt a robbanás: egy évig tartó állandó szürkületről, erőtlen napfényről tesz említést Prokopiosz bizánci történetíró. Más krónikák három-négy éves terménykiesést jegyeztek fel. Az Ilopango 535-ös kitörésének legfőbb kutatója, Dr. Robert Dull szerint, elképzelhető, hogy a lehűlés és a súlyos élelemhiány 541-ben hozzájárultak a történelem egyik legpusztítóbb pestisjárványának konstantinápolyi kialakulásához. Mások az avarok éppen ez időre eső nyugatra vándorlását, Kárpát-medencébe érkezését hozzák kapcsolatba az Ilopango által előidézett természeti katasztrófával.
A Csangbaj (Kína/Korea) kitörése, 946 körül (VEI 7)
Tudósok vélekedése szerint a kibocsátott gázok mennyisége és a légköri viszonyok miatt feltehetőleg nem gyakorolt akkora hatást a Föld időjárására, mint amekkorára következtetni lehetne a kitörés méretéből. Azonban még Hokkaidón, Japán legészakibb szigetén is találtak a kitörésből származó hamulerakódást, 1.000-1.200 km-re a vulkántól.
A Samalas/Rinjani (Indonézia) detonációja, 1257 (VEI 7)
E jelentős kitörés tényét már régebben is ismerték, helyszínét azonban csak 2013-ban tudták azonosítani. A Samalas kitörésekor a légkörbe került nagy mennyiségű aeroszol és 190-270 millió tonna közé tehető kén-dioxid állandó felhősödést, lehűlést és sok esőt idézett elő. Európai, elsősorban angol szerzetesek beszámolói szerint a Nap alig éreztette melegét 1258-ban, a gyümölcsök pedig nem értek meg. Éhínség sújtott több térséget is. Egy középkori tömegsír kapcsán nemrég derült ki, hogy 1258-ban London lakosságának harmada, mintegy 15 ezer ember halt meg. Halálukért közvetetten a Samalas lehet a felelős.
A Laki/Grímsvötn (Izland) kitörése, 1783 (VEI 6)
Robbanásával 8 millió tonna hidrogén-fluorid és 120 millió tonna kén-dioxid került a légkörbe. Ez az anyagmennyiség természeti katasztrófát okozott. Izlandon az állatállomány mintegy háromnegyede elpusztult, a lakosság csaknem negyede halt el a kitörés következtében. A történelem egyik legnagyobb regisztrált lávafolyama volt: nyolc hónap alatt 14,3 köbkilométer láva tört a felszínre. Ez a massza 15 cm vastagon terítené be Magyarország teljes területét.
A „laki köd”-ként elhíresült gáz-szennyezés szétterült az északi féltekén. Hamarosan befedte Európa egét, három hét elteltével pedig már Kínában is észlelték. Évekig hűvös, esős nyarak következtek, folyamatosan vérvörös napkeltéket és napnyugtákat figyelhettek meg. A megváltozott időjárás éhínségeket idézett elő. Történészi vélekedések szerint ezek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy 1789-ben a kiéhezettek tömegesen csatlakozzanak a szabadkőművesek által előkészített francia forradalomhoz.
A Tambora (Indonézia) aktiválódása, 1815 (VEI 7)
Indonéziában, Sumbawa szigetének középső, északi csücskén található a Tambora, mely besorolását tekintve egy aktív rétegvulkán.
1815-re megtelt az alatta lévő magma-kamra. A vulkánból már 1812 óta zaj hallatszott, s emellett gyakran eregetett füstöt is. A több napig tartó kitöréssorozat 1815. április 5-én kezdődött el, egy közepes erősségű kitöréssel. A folyamat során 80 köbkilométer vulkáni anyag szabadult ki a légkörbe. Hetes szintet ért el a vulkánkitörési indexen, s ezzel a Taupo 181-es kitörése után a második legnagyobb kitörés lett az emberiség történetében.
Katasztrofális következményekkel járt az erupció: mintegy 60 000 ember halálát okozta a területen. Hatása érezhető volt az egész bolygón. Hamuja több évig a légtérben maradt, meggátolta, hogy a napsugárzás a szokott módon elérje a földfelszínt. Rengeteg szokatlan időjárási eseményt figyeltek meg. A nyár gyakorlatilag megszűnt létezni, viszont a telek szokatlanul hidegek voltak. Óriási volt a jelenség mezőgazdaságra gyakorolt hatása. A vulkánkitörés következtében milliók éheztek a Föld minden részén. A kitörés utáni év, 1816, úgy vonult be a történelembe, mint „az év, amikor nem volt nyár”. Az átlaghőmérséklet 5°C-szal esett.
A Tambora kitörésének lett egy irodalomtörténeti érdekessége is. Mary Wollstonecraft Godwin 1816 nyarán kezdte el Frankenstein című regényét írni. A rossz idő miatt ugyanis Percy Bysshe Shelley-vel (későbbi férjével) és barátaikkal (köztük Byronnal) nem tudták svájci nyaralásukat élvezni, mivel a hideg idő miatt a négy fal közé kényszerültek. Unaloműzésből Lord Byron ajánlott nekik egy versenyt: ki képes a legijesztőbb rémtörténetet kitalálni. Mary képzeletében így született meg Frankenstein alakja.
A Krakatau (Indonézia) detonációja, 1883 (VEI 6)
A Szunda-szorosban, Jáva és Szumátra között található Krakatau vulkanikus szigete. A szigeten található, a sziget nevét viselő vulkánnak több, katasztrofális következményekkel járó kitörését jegyezte már le az írott történelem. A leghírhedtebb aktivitására 1883-ban került sor. Az arra járó hajósok már hetekkel-hónapokkal a katasztrófa előtt jelezték, hogy 10 km-es füstoszlop száll fel a vulkánból. Mivel a kürtő elzáródott, a kitörést egy gigászi (100-200 millió tonna TNT robbanóerejének megfelelő) detonáció tetézte. Ez volt a történelem legzajosabb tűzhányókitörése is egyben: hangjára a helyszíntől 3.100 kilométerre fekvő, ausztráliai Perth-ben az emberek felriadtak álmukból. Mauritius közelében, a Rodriguez-szigeten, mintegy 4.800 kilométerre a tűzhányótól, a fültanúk azt hitték, puskalövést hallottak. A légkörben gerjesztett lökéshullám hétszer kerülte meg a Földet, s még öt nap múlva is érezhető volt.
Tengeri szökőárat, cunamit is generált a vulkán kitörése. A 36 méter magas szökőár, végigszáguldva az Indiai- és a Csendes-óceánon, hatalmas pusztítást vitt véghez Nyugat-Afrikában, Mexikóban és Latin-Amerikában. Ámokfutása 36.147 ember életét követelte. A robbanás a sziget 2/3 részét eltüntette, 165 települést elpusztított, további 132-t pedig megrongált. A detonáció 100-200 megatonnásra becsült ereje 5-10 ezer hirosimai atomba energiájának felel meg. Több, mint 25 köbkilométer kőzetet és lávát lövellt szét az erupció.
A későbbiekben a következő jelenségeket tapasztalták világszerte: hónapokra elsötétült égboltot, látványos napnyugtákat, savas esőket, lehűlést.
A vulkán azóta is aktív. A robbanásban eltűnt Krakatau helyén 1927 után megjelent a „fia”, az Anak Krakatau.
A Novarupta/Katmai (Alaszka) kitörése, 1912 (VEI 6)
Tambora (1815) óta, ez volt a legnagyobb kitörés, napjainkig. A Lakinál észlelthez hasonló mennyiségű magma tört felszínre. Az esemény lakatlan területen történt, mindössze egy kisebb alaszkai falut kellett kitelepíteni a mérges gázok miatt. A felszabadult hamu viszont beterítette Kanada nyugati részét, sőt, Seattle-be is jutott belőle. Közvetlen megfigyelője sem volt a kitörésnek, csak évtizedekkel később tudták meghatározni, pontosan hol és hogyan tört ki a Katmai.
A Pinatubo (Fülöp-szigetek) aktiválódása, 1991 (VEI 6)
A tudósok az 1980-as években megfejtették, hogy a Pinatubo aktív vulkán. Az 1991-es kitörését bravúrosan előre jelezték. Így sikerült a helyi lakosságot, mintegy 220 ezer főt, időben kitelepíteni. Beláthatatlan, mennyi áldozatot szedett volna a Pinatubo, ha ez nem így történik. Vélhetően még a Tamboránál is többet.
Tájfun is tombolt ugyanekkor a szigeten. A betonszerűvé vált hamu 15 km-es körzetben tette tönkre a házakat. Az előkészületek ellenére mintegy 700-an meghaltak a katasztrófa következtében. A légkör felső részébe jutott gázoktól és finom portól a Föld átlaghőmérséklete 0,5°C-szal csökkent.
Hát, így néztek ki az elmúlt 5.000 év legnagyobb vulkánkitörései. Ha alaposan átnézzük az annaleseket, rájövünk, hogy nem is olyan ritkák ezek a kataklizmák, mint azt fotelünkben hátradőlve gondolnánk.
Az elmúlt évszázad nagy vulkáni kitörései a következőképpen néztek ki.
1902. május 7–8-án a Mount Pelée, Martinique-n, a Karib-szigeteken aktiválódott. A Saint-Pierre nevű várost teljesen elpusztította, egyetlen túlélő maradt csak. A halálos áldozatok száma 29.000 fő volt. A vulkánról egy izzó felhő zúdult le, mely percek alatt felperzselte a települést.
Ugyanebben az évben tombolt a Santa Maria is, Guatemalában. Több falut elpusztított, 6.000 halálos áldozatot hagyva maga után. Az eset érdekessége, hogy a halálesetek az erupciót követő malária-járványban következtek be.
1912-ben a már ismertetett alaszkai esemény történt meg.
1919. május 19-én az indonéziai Kelut lépett akcióba. Több mint 100 falu esett áldozatául, a halottak száma 5.100 volt.
1946ban a mexikói Paricutin tört ki. San Juan Parangaricutiro települést elpusztította. Halálos áldozatokról nem szólnak a feljegyzések, aminek oka nyilvánvalóan az, hogy a lakosságot idejében kitelepítették.
1956-ban a kamcsatkai, akkor Szovjetunióhoz, ma Oroszországhoz tartozó Bezimjannij produkált erupciót. A hatalmas hangerővel kitört vulkán több mint 40 km magasra lövellte ki a hamut. A hegy, a kitörés következtében nagyrészt megsemmisült, egy patkó alakú sebhely maradt vissza utána.
1963-ban az indonéziai Agung lépett működésbe. Több környező falut elpusztított, 1.500 halálos áldozatot hagyott maga után. Kitörése után a globális átlaghőmérséklet néhány tized fokkal visszaesett.
1973-ban az izlandi Eldfell robbant fel. Heimaey város elpusztult, lakóépületei felét több méter magas láva borította be. Az 5.000 lakost időben evakuálták.
1980–1986 között, több mint 100 év nyugalom után, az Egyesült Államok-beli Mount St. Helens, éledt fel. A kitörést egy hatalmas lejtőcsuszamlás indította el. A kataklizma után közel 400 métert alacsonyodott a vulkán. A környező erdőséget letarolta a kitörés, a kár több millió dollárra rúgott. 59 halálos áldozata volt a földtani eseménynek.
1982. március 30–április 3. között a mexikói El Chichon produkált nem mindennapi tűzijátékot. 2.000 emberéletet és több falut követelt a katasztrófa. A vulkánról lezúduló forró vulkáni törmelékárak temették be a településeket. Váratlan kitörése nyomán a légkörbe került vulkáni hamu 3 hét alatt megkerülte a Földet. A működésével járó globális lehűlést valószínűleg kompenzálta az El Nino-felmelegedés.
1985. november 13-án a kolumbiai Nevado del Ruiz aktiválódott, 23.000 emberéletet és Armero városát követelve. A várost, mely 70 km-re feküdt a vulkántól, iszapár (lahar) vitte el.
1990. áprilisa–júniusa között Hawai-n (USA) a Kupaianaha tört ki. Kalapana városa esett áldozatául – a lassan mozgó lávafolyam elborította és felégette a település házait. A lakosságot sikerült időben elmenekíteni.
1991-ben a már ismertetett kitörés riogatta a Fülöp-szigetek lakosait.
1997-ben a Karib-szigeteken, Montserraton fekvő Soufrire aktiválódott. Plymouth várost tarolta le. A lakosságot ugyan még idejében sikerült kitelepíteni, de a sziget infrastrukturális, gazdasági és kulturális központja megsemmisült.
2008-ban, 9.000 év nyugalom után, a chilei Chaitén éledt fel. Hamuanyaga és a lezúduló iszapárak miatt Chaitén város lakosságának el kellett hagynia otthonát. A levegőbe került vulkáni hamu következtében Chile és Argentína légterét hosszú időre le kellett zárni.
2009-ben a Kuril-szigeteken található Saricsev vulkán kezdett működni. Lakatlan területen zajlott a kitörés, károkról, áldozatokról nincs tudomásunk. Az esemény után, az északi féltekén színgazdag naplementéket figyeltek meg.
2010-ben az izlandi Eyjafjallajökull tört ki. A közel 200 éve inaktív tűzhányó kitörése nyomán Európa légiközlekedése 6 napra megbénult.
Ezek voltak a vulkánok.
Egyszerű kis vulkánok.
Nem szupervulkánok, nem VEI 8-as, vagy annál erősebb vulkánok.
Azokról nem tud a történelem.
Ha korábban működtek is, minden bizonnyal módjukban állt elpusztítani a minket megelőző civilizációt, civilizációkat. Miről is szól hát a Biblia, vagy más vallások világvégére vonatkozó prognózisa?
Lehet, hogy egy szupervulkánról?
Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>