Harmóniában – 76. Jelenések Könyve XXII.

Harmóniában 76.
Jelenések Könyve XXII.

Új ég és új föld. Tenger nélkül.
Ezeket látja János a gonosszal lefolytatott győzedelmes háború végeztével.
Jel. 21:1. „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.”
A látomás e részének értelmezéséhez kevés támpontot ad a szerző. Az a tény, hogy az addig emberi lakóhelyül szolgáló, ismert világot első égnek és első földnek nevezi, arra enged következtetni, hogy új emberi lakóhelyet jelöl ki Isten az ő gyermekeinek. Azt azonban, hogy ez univerzálisan tekinthető-e újnak, azaz, teremtői munkáját folytatva, a világ egy teljesen új szegletét hozza-e létre az Úr, vagy csak az embereknek lesz új ez a hely, vagyis egy már meglévő helyre költözteti át népét Isten, nem lehet egyértelműen eldönteni. Tény, hogy az embereknek merőben új lesz ez a lakóhely.
A megváltozott körülmények között a legmeglepőbb, új fordulatnak az tekinthető, hogy Isten, teljes dicsőségében és fényében, leköltözik gyermekei közé.
Jel. 21:3. „Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.”
Jel. 21:11. „Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;”
Jel. 21:23-25. „És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
És annak kapui be nem záratnak nappal ( éjszaka ugyanis ott nem lesz);”
Jel. 22:5. „És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.”
Egyáltalán nem érdektelen, amit ezekből a közlésekből Isten jelenlétének, Isten városának világosságáról megtudunk. Azt gondolom, teljes bizonyossággal kizárhatjuk, sőt, ki kell zárnunk, hogy Isten dicsősége elhomályosodhatna az idők folyamán. Különösen igaz ez a gonosz felett aratott diadal utáni időkre. Ha létezik egyáltalán fokozat az isteni dicsőségben, az a tetőpontjára ér, amikor a sátán a tűz tavába vettetik.
János egyértelműen úgy látja, hogy ebben a dicsőségtől megvilágított, végső korszakban az emberek Isten világosságában élnek. Idézzük csak fel, hogyan kezdődött Isten és ember együttműködése annak idején!
2Móz. 28:2. „És csinálj szent ruhákat Áronnak a te atyádfiának, dicsőségére és ékességére.”
Ezután egy egészen részletes technológiai utasítás-sorozat következik a Bibliában, a papi ruha anyagára, formájára, a használat módjára kiterjedően. Kicsit később megtudjuk, miért kell ilyen körültekintően eljárniuk az Isten szolgálatába szegődött embereknek.
2Móz. 28:35. „És legyen az Áronon, amikor szolgál, hogy hallassék annak csengése, amikor bemegy a szenthelybe az Úr eleibe, és mikor kijön, hogy meg ne haljon.”
2Móz. 28:43. „És legyenek azok Áronon és az ő fiain, amikor bemennek a gyülekezet sátorába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, a szenthelyen való szolgálattételre, hogy bűnt ne vigyenek oda és meg ne haljanak. Örökkévaló rendtartás ez Áronnak és az ő magvának ő utána.”
Amennyiben a technikai értelmezését próbáljuk megadni ennek a fejezetnek, nem juthatunk más következtetésre, mint arra, hogy Áron és paptársai védőruhában járulhatnak csak Isten színe elé, az Ő sátrába. Életveszélyes dolog az Úr orcája elé kerülni.
Bírák 5:5. „A hegyek megrendültek az Úrnak orcája előtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.”
2Királyok 24:20. „Mert az Úr haragja miatt történt ez így Jeruzsálemmel és Júdával, míg csak el nem vetette őket az ő orcája elől.”
Zsoltárok 34:17. „Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa emlékezetöket a földről.”
Zsoltárok 114:7. „Indulj meg te föld az Úr orcája előtt, a Jákób Istene előtt”
Az apokaliptikus idők utáni Új-Jeruzsálemben tehát alapvetően megváltozik valami Isten és az emberek között. Az emberek képesek lesznek elviselni, túlélni a Teremtő közelségét. Ehhez minden bizonnyal az embereknek kell majd megváltozniuk, az Úr akaratából. Testi megjelenésük, a jelenlegi, romlandó anyaghoz képest, olyan lesz, mely képesnek mutatkozik elviselni a Teremtő Erő sugárzását. Hogy egyáltalán anyagi test lesz-e az, vagy valami más? Az írásból ezt nem lehet eldönteni.
Mindenesetre tény, hogy a világ megtisztulás utáni állapota ismert és elvárt jelenség volt, már az ószövetségi időkben is.
Zsoltárok 116:9. „Az Úr orcája előtt fogok járni az élőknek földén.”
Fentiek ismeretében már könnyen megérthetjük, hogy az írott történelem idejét, beleértve a jelen kort is, miért tartották (tartják) az istenes gondolkodók árnyékvilágnak.
Az eddig ismert állapotokhoz képest minden megváltozik. Jóra fordul.
Jel. 21:5. „Ímé mindent újjá teszek.”
Nagyon fontos ígéret van ebbe a mondatba kódolva. A királyi széken ülő nem azt mondja, hogy minden helyére valami újat tesz, hanem azt, hogy mindent újjá tesz. Tehát a régi (aminek ma mi is része vagyunk) nem kerül elpusztításra. Minden, ami a továbbélésre méltónak mutatkozik belőle, megújításra kerül.
Ha még mélyebben próbálunk a mondat értelmébe belegondolni, azt is kiolvashatjuk, hogy az újjá tett dolgok újak is maradnak. Tehát nem fog majd rajtuk az idő. Nem múlik felettük – s ez összhangban áll az írás korábban olvasott kitételeivel, melyek szintén arról számoltak be, hogy az idő, az elmúlás hatalma megtörik a méltónak bizonyultak felett.
Jel. 21:6. „És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.”
Alfa és Ómega – a görög ábécé első és utolsó betűje. Visszatérő momentum ez az ige a Szentírásban. Hétszer találkozhatunk vele a Biblia lapjain. A Jelenések könyvében négyszer tűnik elő:
Jel. 1:8. „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható.”
Jel. 1:11. „Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó ; és: amit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van”
Az imént idézett helyen, és a Biblia utolsó sorai között:
Jel. 22:13. „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.”
Ézsaiás 41:4. „Ki tette és vitte végbe ezt? Aki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én!”
Ézsaiás 44:6. „Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.”
Ézsaiás 48:12. „Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó.”
Miért ilyen fontos kinyilatkoztatnia Istennek és az Ő Fiának ezt a tézist? Hogy segítsenek nekünk.
Mifelénk azt tartják, három dolgot kell pontosan ismernie az ember gyermekének, ha nem akar eltévedni élete útján. Tudnia kell, honnét jött, hová tart, s ehhez képest, hol tart éppen. A Bibliában hétszer megismétlődő kinyilatkoztatás az első két kérdésre ad adekvát választ. Istentől jövünk. Ő a kezdet. Életünk az Ő kegyelméből, az Ő ajándékaként jöhetett egyáltalán létre. Már a teremtésben is, Ádám életre hívásával, de a személyes életünk pisla megjelenésével is, a fogantatásunk pillanatában. Ne felejtsük el, hogy felmenőink áldott állapotnak, nem pedig terhességnek nevezték a várandósság idejét. Ugye, micsoda különbség? Akkor áldás volt a gyermek…
Az Ómegát, a véget, szintén több szempontból lehet értelmezni. Az egyes ember, a személy, az individuum életében lehet elérendő cél Isten megtalálása. Ez esetben, értelemszerűen, a finis, a cél elérése, a hajsza eredményes befejezése a cél. A vég.
E személyes megfontolástól függetlenül, hitünk szerint, minden ember a mennyei Atya trónusa elé járul majd, számot adni élete viselt dolgairól. Ahogyan az előző részben írtam, felüttetnek majd a könyvek, s megszületik az értékelés. Az ítélet. Utána nincs tovább. Bevégeztetett. Isten trónusa lesz a végállomás.
A világ egészének szemszögéből nézve is Isten lesz a végállomás. Letörli a rosszat, megújítja a jót, s választottaival él és uralkodik mindörökké.
A start és a cél tehát Isten és az Ő Fia, Jézus.
De mi a közbeeső pályaszakasz? Ami összeköti, netalán elválasztja a kezdetet a végtől?
János 14:16. „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Láthatjuk, ahogyan az ábécé kezdő és záró betűje egymás közé foglalja a közbenső tartalmat, úgy Isten és Jézus Alfa és Ómega minősége is kitölti mindazt a teret és időt, ami közöttük, köröttük van.
Különböző utakon lehet eljutni egy starthelyről a célig. Általában azt fogalmazhatjuk meg, hogy két pont között a legrövidebb távolság az egyenes. A Szentírás e vonatkozásában megállapíthatjuk, hogy az Alfa és Ómega közötti legrövidebb út Jézus útja. Az Ő tanításai, az Ő hagyatéka. Minden egyéb kísérlet felesleges, időt és erőt pazarló tévelygés. Ha tehát valaki a harmadik kérdésre, arra, hogy éppen hol tart, értelmes választ akar kapni, vesse össze dolgait azokkal az elvárásokkal, amiket Jézus tanításaiból olvashat ki.
Ha szükségesnek tartja, korrigáljon. Soha nem késő.
A Jelenések könyvének legfontosabb tanulsága, hogy Isten földre szállt országában csak az élhet majd, akit magába fogad Ómega. Aki hazatalált. Az Élet Könyvébe nem azokat jegyzik be, akik elindultak Alfából. Csupán azok neve íratik be, akik megérkeztek a végső célba. Ez a világ ugyanis, mint fentebb írtam, csupán árnyékvilág. Az igazi élet ezen túl kezdődik. A valódi utazás majd az lesz. Az Élet Könyve annak az utas-listája.
Az új világ hajnalán az Ómega Alfává válik az arra érdemesülteknek, a végből kezdet lesz – s mert az új kezdetet követő élet örökké tart, a kinyilatkoztatás így nyer végleges értelmet.
Jel. 21:6. „Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.”
Mindenki számára nyitva áll tehát a kapu. A forrás vize szabadon hozzáférhető. Persze, mint annyi egyéb helyen, itt is be van építve egy alig érzékelhető korlát a dolgok folyásába. Mégsem mindenki olthatja a szomját. Csak a szomjazók. Köznapi értelemben véve banálisnak tűnhet ez a megjegyzésem. Nyilvánvaló, hogy csak a szomjazó olthatja a szomját, hiszen aki nem szomjúhozik, annak nincs mit oltania!
Hát, éppen itt van a kutya elásva!
Ki az, aki nem szomjazik az örök élet után?
Aki elveti annak lehetőségét.
Akinek elegendő ez az árnyékvilágban való járás-kelés.
Akinek a testi örömök és a földön megélhető absztrakciók teljes és végleges megnyugvást adnak.
Nem fog inni az, aki nem szomjúhozott meg. Nem fog Isten országában élni az, aki nem ivott az élet vizéből. Ki-ki döntse el, vágyik-e a valódi örökkévalóság után. Azután cselekedjék, legjobb belátása szerint. Ráerőltetni senkire sem fogják az öröklétet.
Jel. 21:4. „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
Jel. 21:7. „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.”
Ez utóbbi mondat arra enged következtetni, hogy Isten újabb szövetséget köt az arra érdemes emberekkel. Az arra méltóak megmaradnak az Ő kegyelmében. Mi lesz vajon a méltatlanok sorsa?
Jel. 21:8. „A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.”
Jel. 21:27. „És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.”
Jel. 22:15. „De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind, aki szereti és szólja a hazugságot.”
Rendkívül érdekes, hogy János, a mennyei parancsolatra, vallási és egyházi kötődésre is kiterjeszti Isten országának jövőbeni működését.
Jel. 21:24. „És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.”
Jel. 21:26. „És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.”
Felekezeti hovatartozástól függetlenül, megtartatnak tehát azok, akik a megkövetelt isteni normákat követik életükben. Mi több, az is kiolvasható e sorokból, hogy Isten városától elkülönülten, létezni fog egy „civil világ”, melynek királyai, tehát népei is lesznek. Az ő életük Istent szolgáló erényei, eredményei a Szent Városba fognak bekerülni, Isten nagyobb dicsőségére.
E sorok roppant fontos tanulsága, hogy az Istennek tetsző életút nem váltható ki felszínes ájtatossággal. Ahogyan a romlottak, felekezetre való tekintet nélkül, elveszejttetnek, úgy az állhatatosak, ugyancsak felekezetre való tekintet nélkül, megtartatnak. Az is látható ebből, hogy Isten szemében nincs egyedül üdvözítő vallás. Csupán egyedül üdvözítő cselekedetek léteznek.
Jel. 22:10-12. „Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.”
Kétféle értelmezést tulajdoníthatunk e soroknak. A sematikus szerint mindenki maradjon meg abban az elszántságában, abban az állapotában, amiben eddig volt. A rossz ne javuljon meg.
Úgy érzem, ez az értelmezés szöges ellentétben áll mindazzal, amit Jézus szeretetéről és Isten kegyelméről tudunk vagy hiszünk. Azt gondolom hát, hogy éppen fordítva kell értelmeznünk, amit a gonoszságról itt lejegyzett János. Egyfajta fenyegetés, és végső elszántság van benne: hiába igazságtalankodnak és fertelmeskednek, akik ezt teszik, az Ő érkezését sem megakadályozni, sem késleltetni nem tudják szörnyű, megátalkodott bűneikkel. Ha úgy gondolják, tegyék csak tovább, az ítéletük nem marad el. Ha meggondolnák magukat, nem Jézuson vagy Istenen segítenének jó útra térésükkel. Csakis saját magukon.
Mit tehetnék ehhez még hozzá?
Jel. 22. 20-21. „Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.”
Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>