Harmóniában 82. – Nostradamus VI.

Harmóniában 82.

Nostradamus VI.

 

Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni, mekkora kockázatot hordozott Nostradamus számára eleget tenni a királyi pár meghívásának, egy kicsit meg kell ismernünk az uralkodópárt. Különösen a királynét, kinek viselt dolgai sokáig közszájon forogtak, Európa-szerte.

  1. Henrik, I. Ferenc király fiúgyermekét és utódát, 1519. március 31-én szülte világra az uralkodó első felesége, Valois Klaudia breton hercegnő. A királyi pár negyedik gyermeke volt. Két nővére már gyermekkorában elhunyt. Ferenc bátyjával, Bretagne hercegével, 1526 és 1530 között Madridban éltek, túszként. V. Károly személyes garanciaként tartotta őket udvarában, biztosítandó, hogy a paviai csatában fogságba esett, ám szabadon bocsátott apjuk betartsa a madridi békeszerződésben vesztesként vállalt feltételeket.

Henriket 1533-ban házasították össze Medici Katalinnal, II. Lorenzo firenzei uralkodó leányával.

Katalin 1519. április 13-án született Firenzében. Édesanyja, Madeleine de la Tour d’Auvergne, Bourbon hercegnő, két héttel leánya születése után, 1519. április 28-án elhunyt. Édesapja, Firenze ura és Urbino hercege, május 4-én követte feleségét az elmúlásba. Az árván maradt Katalin neveltetéséről befolyásos rokonai gondoskodtak. Sorsának alakítása felől is nagy műgonddal rendelkeztek, mivel a leányka, származása és igen tekintélyes öröksége révén, a korabeli Európa egyik legjobb házassági partija volt.

Legbefolyásosabb rokonának VII. Kelemen pápát, a nagybátyját tekinthetjük. Az egyházfő 1525-től Silvio Passerini bíboros felügyelete alá helyezte a leánykát. A bíboros nevelte Alessandro de’ Medicit, a pápa törvénytelen fiát és Ippolito de’ Medicit, Nemours hercegének fiát.

1527-ben, mint tudjuk, bekövetkezett a „Sacco di Roma”, vagyis Róma feldúlása. A pápa fogságba került, a firenzei nép pedig, történelmében immár harmadszor, elűzte a Medicieket, kikiáltva a köztársaságot. Passerini bíborosnak és gyámolítottjainak – értelemszerűen – el kellett hagyniuk a Medici-palotát. Katalint, a „duchessinát”, túszként tartották a városban a köztársaság vezetői. Felügyeletét a Murate-apácákra bízták.

1529-ben, a francia-német hadakozás újabb fordulataként, a firenzei köztársaság elbukott. Alessandro de’ Medici bevonult a városba, s visszaállította családja uralkodói pozícióját.

A pápa hamarosan bíborossá tette Ippolitót. A történetírók úgy gondolják, e döntésében erősen közrejátszott az a körülmény, hogy Katalin szerelmes lett unokafivérébe. Vannak források, melyek szerint nem is unokafivére, hanem féltestvére volt a lánynak Ippolito – tehát édesapja házasságon kívüli gyermeke. A lehetséges közeli rokonsági fok mellett, túl jó parti volt Katalin ahhoz, hogy előnytelen házasságkötésre pazarolják el a személyében rejlő diplomáciai lehetőségeket a Mediciek.

Így került abba az élethelyzetbe, hogy alig több, mint 14 évesen,  1533. október 28-án, Marseille–ben, férjhez adják I. Ferenc másodszülött fiához, Orleans-i Henrik herceghez. A pápa erősen szorgalmazta a házasságkötést, mert a francia királlyal meglévő szövetsége szorosabbá tételét látta megvalósulni általa. Semmi rendkívüli nincs hát abban, hogy a szertartást is ő maga celebrálta.

Szerelemről szó sem volt ebben a párkapcsolatban. Henrik ugyan udvariasan bánt Katalinnal, de mindig távolságtartó maradt. Ez az állapot azután konzerválódott, amikor feltűnt a színen Diane de Poitiers, aki haláláig Henrik szerelme, szeretője maradt.

  1. augusztus 10-én, az akkor húszesztendős Ferenc trónörökös mellhártyagyulladás következtében elhunyt. Ettől kezdve Henrik vált a trón várományosává – s feleségére az új trónörökös megszülésének kikerülhetetlen feladata hárult. Ha nem tudott volna eleget tenni ennek az elvárásnak, minden bizonnyal hazaküldték volna Firenzébe. Márpedig a házasság első tíz évében nem tudott gyermeket foganni férjétől.

A kor ismert eljárásai, orvosi, netán kuruzslói praktikái, nem vezettek eredményre. Katalin meghökkentő megoldáshoz nyúlt. Hálószobájuk mennyezetébe, az ágyuk fölé, lyukat fúratott. Ezen keresztül leste meg az emeletről, férje mit tesz, amikor szeretőjével hál. Korabeli szemtanúk szerint patakokban folyt a könnye, amikor férje pásztoróráit figyelte a kémlelőnyíláson át – de a módszer bevált. Az elkövetkező 13 év folyamán tíz gyermeket szült a Valois-dinasztiának.

A Mediciek öröklődően gyenge egészségűek voltak, ennek folytán három gyermek már csecsemőkorában meghalt, s mindössze ketten élték túl édesanyjukat. A negyvenéves kort egyetlen utód élte meg: Navarrai Margit, aki 62 éves korában hunyt el. Mindük között egyedül ő volt egészséges. (Heinrich Mann IV: Henrik című könyve bőséges tájékoztatást ad Navarrai Margit életéről, történelmi szerepéről.)

Henriket apja halála után, 1547-ben koronázták meg Franciaország királyává. Katalint, a kor törvényeinek értelmében, csak később, 1549-ben koronázták királynévá, a Saint-Denis-székesegyházban.

Meglehetősen nehezen élte meg, hogy még így sem bírt akkora hatalmat, nem élvezett olyan mértékű befolyást, mint Diane, a királyi szerető. Ám türelmet erőltetett magára, látszólag csendesen várta az idő múlását, a bosszú órájának eljövetelét. Ebben a botrányos szerelmi háromszögben élt a királyi pár, amikor Nostradamus 1556. július 14-én útra kelt Párizsba, a királyi audienciára.

Katalinról, s a módszereiről tudnunk kell, hogy a későbbi, 1572. augusztus 23-án éjjel végrehajtott vallási pogrom, a hírhedt Szent Bertalan éjszakája, az ő nevéhez köthető. Az 1570-es saint-germaini egyezség nyomán, mely először adott „visszavonhatatlan” engedményeket a francia reformált vallásúaknak, az udvarba került az újhítű Gaspard de Coligny admirális. Coligny nagyratörő terveket szőtt Franciaország külpolitikai helyzetének megerősítésére, munkálkodás nyomán befolyása is egyre nőtt. Katalin anyakirályné, bár Margit leányát férjhez adta a szintén hugenotta (francia református) hiten lévő Henri de Bourbon-hoz, Navarra királyához, nem nézte jó szemmel az admirális politikai erősödését, ezért felújította szövetségét a Guise-házzal.

Az esküvőre 1572. augusztus 18-án került sor, a párizsi Notre Dame előtt. Nem hozta el azonban a várt békét és a kiegyezést a más hiten lévők között. Augusztus 22-én ugyanis merényletet kíséreltek meg Coligny ellen. Egy, a Guise-házhoz közel álló nemes muskétájából leadott lövéssel megsebesítette az admirálist. A felháborodott hugenották igazságért kiáltottak, s a király másnap elrendelte a vizsgálatot. A bűncselekmény szálai viszont éppen a király öccséhez és anyjához vezettek. Ők akkor már megrettentek, híveikkel együtt behúzódtak a Tuileriák oltalmába. Ördögi tervet eszeltek ki a menekülésre: hamis bizonyítékokkal királyellenes összeesküvés gyanújába keverték a hugenottákat, s így rávették Károly királyt, hogy adja beleegyezését a reformált vallásúak legyilkolásához. Az uralkodói jóváhagyást megkapták, s azonnal akcióba léptek.

Az eredetileg néhány tucat vezető likvidálására tervezett, ám tömegmészárlássá fajult politikai gyilkosságok megkezdésére a a Saint-Germain-l’Auxerrois-templom harangja adta meg a jelet. Kicsit korán kondították meg, ezért néhány hugenotta még el tudott menekülni a városból.

Párizs polgárai a hugenották jelenlétét nehezményezték akkoriban, ennek következtében Katalin hívei minden nehézség nélkül fel tudták őket bőszíteni a pogrom végrehajtására.

Coligny admirális volt az első áldozat. Kihajították az ablakon, majd a háza előtt lefejezték. A mészárlás kiterjedt több tartományra is – becslések szerint több mint 10.000 ember életét követelte. Kegyelemre csak ketten számíthattak: Condé hercege és Bourbon Henrik, mindketten királyi családból való származásuk okán. Életükért cserébe viszont át kellett térniük a katolikus hitre.

Nem volt tehát egyszerű személyiség Katalin királyné, s nem volt kockázatmentes az audiencia, melyre Nostradamust invitálták.

A királynéról, minden gyarlósága ellenére, azt tartották, hogy a tudományt és a művészeteket pártfogoló, igazi reneszánsz ember. Ez a körülmény vélhetően sokat segített abban, hogy az ugyancsak reneszánsz beállítottságú Nostradamus kedvező fogadtatásra találjon az udvarban. A másik fontos körülmény az orvos kozmetikában való jártassága lehetett – mint írtam, a királyné számára szinte politikai érdekkel ért fel saját szépsége ápolása. Katalin honosította meg Franciaországban az illat- és piperecikkek használatát. Úgy tudjuk, még a fiainak is megparancsolta, hogy fessék magukat, mint az asszonyok.

Nostradamust végtelenül idegesítették a királyi udvarban páváskodó üresfejű, nyegle piperkőcök. Nehezen szenvedte a nőies modorú, nyápic lovagokat is. Ha tehette, kerülte társaságukat. Párizsi tartózkodása idején a Hotel de Sens-ben lakott. A fővárosban akkor mindössze húsz orvos ténykedett, ezért, mikor híre ment a csodadoktor ott-tartózkodásának, tömegesen tódultak hozzá a gyógyulni vágyók.

A királyi pár ki akarta próbálni a doktor jóslási tudományát is. Az esetről Michele Surianonak, a velencei dózse Párizsban tartózkodó követének jelentése tudósítja az utókort. Eszerint megkérdezték, mi lesz a saját jövőjük. Nostradamus azt az elgondolkodtató jóslatot adta, hogy Katalin három fiát is királyként fogja látni.

Jóslatát lehetett akként is értelmezni, hogy a hercegek három ország uralkodói lesznek, még anyjuk életében – de azt is ki lehetett olvasni belőle, hogy a király és két idősebb fia meg fog halni ugyanezen időtartamon belül.

Az uralkodói pár a pozitív olvasatot választotta. Nostradamust nagy megbecsülés vette körül az udvarban. Elhívták Blois-ba is, hogy orvosként vizsgálja meg a hercegeket. Ronsard egyenesen Isten kiválasztott prófétájának nevezte, ám ő mégsem tudott beilleszkedni az ottani légkörbe. 130 arany jutalmat kapott az uralkodótól, ám ami ennél sokkal fontosabb volt számára: elnyerte a királyi pár pártfogását. Tekintve, hogy jóslásai nyomán kiújultak a támadások ellene, lépten-nyomon az eretnekség vádját akarták rásütni, múlhatatlan szüksége is volt a legmagasabb szintű oltalomra.

Minden pozitív fejlemény dacára, Nostradamus nagyon örült, amikor végre visszatérhetett saloni otthonába. Érdeklődése ekkor fordult a mérnöki tudományok irányába. Hűséges lokálpatriótaként éldegélt kisvárosában. Amikor fiatal barátja, Adam de Crappone, a város csatornázását tervezte, Nostradamus átnézte azokat, matematikai tudásával segített a megoldhatatlannak tűnő problémák kibogozásában. Már meg sem lepődünk azon, hogy saját pénzéből hitelezte a munkálatok egy részének folytatását.

1557-ben, alig két évvel a Centuriák kinyomtatása után, beteljesült azok első jóslata. Az utókor számára a IV. 8. verseként maradt fenn az a négy sor, mely szerepelt az első száz prófécia első kiadásában.

„Gyorsan és hirtelen támad majd a roham,

a nagy város meglepve éjjel, őrei zavarodottan:

legyilkolják az őröket és a gárdát,

betörik Saint Quentin falát és kapuját.”

 

A pikárdiai Saint Quentin városa a francia-belga határ közelében található, ma francia területen. Nostradamus idejében azonban a Németalföldet birtokló, a német-római császárral szövetségben álló spanyolok kezén volt. 1557-ben indította utolsó itáliai hadjáratát II. Henrik király, Guise herceg parancsnoksága alatt. Eredménytelenül kellett azonban visszafordulniuk, mivel az országot támadás érte a Németalföld felől.

A német betörés visszaverésére az idős Anne de Montmorency connétable-ot (főparancsnokot) küldték hadba. Serege katasztrofális vereséget szenvedett el Saint-Quentin-nél. A franciák azonban nem adták fel ilyen könnyen elképzelésüket, 1557. augusztus 10-én újra megrohamozták a várost – ezúttal sikeresen. Elfoglalták, ahogyan azt Nostradamus megjövendölte.

A következő jóslat-beteljesedésre 1559-ben került sor. Sokan úgy vélik, hogy ez az első beteljesedett prófécia – az I. 35-ös vers.

„Fiatal oroszlán győz le öreget

páros ütközetben, a harcmezőn:

aranykalitba zárt szemét fúrja át;

Kéttős sebet követ kegyetlen halál.”

Az aktuális spanyol-angol kontra francia ellenségeskedést 1559-ben fejezték be. A háborúskodást lezáró cateau-cambrésis-i békét március 12-én, április 2-án és 3-án írtak alá. A Francia Királyság részéről II. Henrik király, Anglia oldaláról I. Erzsébet királynő, a Spanyol Királyság uraként pedig II. Fülöp király, jegyezte az 1551–1559 között dúló Habsburg–Valois háborút, s vele az itáliai hadakozások hosszú sorát lezáró okmányt.

A béke tartósságának biztosítására házassági szerződéseket is kötöttek. Június 21-én II. Fülöp feleségül vette Valois Erzsébetet. A frigy annyiban volt meglepő, hogy Erzsébetet korábban Don Carlos spanyol infánssal, Asturia hercegével jegyezték el. Politikai érdekből azonban törölték ezt a jegyességet, s Don Carlos helyett a másodszor megözvegyült édesapja lett a vőlegény.

A frigy örömére II. Henrik ünnepségeket, ezek sorában lovagi tornát rendezett. A kor szellemének megfelelően, maga is részt vett a bajvívásban. Június 30-án (más források szerint július 1-én) lépett sorompóba a király a fiatal Gabriel de Lorges Montgomery lovag ellenében. Viadaluk döntetlenre végződött, ami bosszantotta Henriket. Emiatt, a szabályoktól teljesen eltérő módon, visszavágót követelt. Felesége, Medici Katalin és Montgomery lovag is hiába kérte, hogy álljon el szándékától, nem lehetett őt meggyőzni. A királyi óhajt teljesíteni kellett, így újra sorompóba szálltak.

A lovag dárdája eltörött, amikor összecsaptak. A szilánkos végű csonk felszaladt a király páncélján, s a sisakrostélyon is átfutva, kifúrta Henrik egyik szemét. A dárda másik faszilánkja a nyakán sebezte meg az uralkodót. Annak ellenére, hogy Párizs legtekintélyesebb orvosai minden tőlük telhetőt elkövettek, a király élete menthetetlen volt. Sebe elfertőződött, s kilencnapnyi szenvedés után az uralkodó belehalt a kialakult szepszisbe.

Végig öntudatánál volt, és sürgette a második házasság megkötését, melyben Margit húgát adta nőül Emánuel Filiberthez, Savoya címzetes hercegéhez. A ceremónia július 10-én zajlott le. Röviddel a szertartás után II. Henrik, Franciaország királya, jobblétre szenderült. Halála kegyes volt a tekintetben, hogy irtózatos kínoknak vetett véget.

A király halála az érdeklődés középpontjába emelte Nostradamus próféciáit. Könyve újabb és újabb kiadásokban jelent meg – az országban működő számos nyomda „kalózkiadásokban” is nyomta. Alig győzték kielégíteni a nagyarányú keresletet.

Medici Katalin, férje halálát követően feketével vonatta be szobája falait. Ő maga pedig felöltötte gyászruháját, melynek viselése annyira jellemezte őt a későbbi nemzedékek számára. Az özvegy királyné (akkor még) kegyesnek akart mutatkozni a protestánsok előtt, ezért szabadon bocsátotta férje halálát akaratlanul előidéző (szintén protestáns) Gabriel de Montgomery lovagot. Akkor még megelégedett annyival, hogy a grófot száműzte. Megbocsátani azonban soha nem tudta férje halálát. A száműzött lovag éveken át bolyongott, szerte a világban, mígnem, 15 évvel a szerencsétlen kimenetelű viadal után, ismét Medici Katalin kezébe került a sorsa. Az angolok oldalán harcolt, amikor tizedmagával kapitulálnia kellett. A francia ígéret szerint életét megkímélték volna, ám az özvegy anyakirályné elfogatta, s Párizsba vitette. Hazaárulásért halálra ítéltette, s a Place de Gréve–en felnégyeltette és lefejeztette.

Hát, így gyakorolta kvázi-uralkodói hatalmát Medici Katalin, akiben reneszánsz humanistát vélnek többen felismerni.

Férje halálát követően beletemetkezett az asztrológiába és az asztronómiába. 1560-ban a Chaumont-sur-Loire-i kastélyába hívatta Nostradamust, hogy a tudós segédkezzen neki okkultista kísérleteiben. 45 napon át tartott az okkultista szeánsz. Vannak szerzők, akik szerint nem Nostradamus vett részt e kísérletekben, hanem a firenzei Cosimo Ruggieri.

Nostradamus Salonban élte le maradék éveit. Házához mindvégig zarándokok tömege tódult, akik vagy a gyógyulást, vagy a jövő ismeretét, esetleg a szépséget remélték megkapni a tudóstól.

1964-ben ismét királyi kegyben részesült: az a megtiszteltetés érte, hogy Medici Katalin és IX. Károly király is meglátogatta otthonában. Az anyakirálynőtől 300 arany jutalmat kapott, s kinevezték udvari orvosnak és tanácsadónak.

  1. június 17-én, „öreg korára és bizonyos testi betegségeire való tekintettel”, végrendelkezett Joseph Roche közjegyzőnél. 1566. július 1-én éjjel (esetleg másnap hajnalban) halhatott meg. Holttestét másnap reggel találták meg. Famulusa, Chavigny (aki előző nap késő este búcsúzott el tőle) szerint Nostradamus a következő szavakkal köszönt el tőle: „Nem fog látni életben hajnalkor”.

Egyébként már egy esztendővel korábban megírta saját halála körülményeit. Sok más, jövőre vonatkozó jóslat mellett. Művének kutatói egyetértenek abban, hogy e próféciák közül nagyon sok még nem teljesült be. Egy részüknek kiteljesedése talán minket fog érinteni. Ki tudhatja?

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>