Harmóniában 85. – Nostradamus IX.

Harmóniában 85.

Nostradamus IX.

 

A fiához írott levele mellett másik útmutatót is hagyott az utókorra Nostradamus, versei értelmezéséhez. Nevezetesen a II. Henrik francia királynak címzett ajánlást.

Mint tudjuk, a Próféciák első kiadása 1555-ben, második kiadása pedig két évvel később látott napvilágot. E kiadások a szerző fiához írott előszavával jelentek meg.

Valószínűsíthető, hogy Nostradamus 1556-os párizsi tartózkodása idején határozta el centuriái kiegészítését. 1557-58-ban újabb 300 négysorost írt az addigi hét századhoz. E kibővített anyag bevezetője lett a királyhoz címzett ajánlás. A szerző nem a nyomdába, hanem az udvarba küldte kéziratát. A centuriák teljes kinyomtatása csak a jós halála után, az örökösök akaratából történt meg. Chavigny, a Mester famulusa segédkezett nekik az anyag sajtó alá rendezésében.

A királyhoz szóló ajánlásban Nostradamus már nem magyarázza a prófétaság adományát – úgy vélhette, a korábbi kiadások bevezetőjében ezt a kérdést maximálisan kivesézte. Ajánlása a jósversekhez kapcsolódóan ad további kiegészítő magyarázatokat, s kitér a kifogásokra, ellenvetésekre is.

„II. Henriknek,

Franciaország győzhetetlen, leghatalmasabb és legkeresztényibb királyának!

Michel Nostradamustól, az alázatos, engedelmes szolgától és alattvalótól.

Győzelem és igazságosság!”

Az alázatosság, mint alapvető emberi jellemvonás, itt is visszatér Nostradamus írásában. Gondolhatnánk, hogy a félelem generálta benne ezt az érzést, ezt a meghunyászkodást. Gondolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy kora legbátrabb orvosa volt. Nem valószínű tehát, hogy az a pestisdoktor, aki szembeszáll a ragályos halállal, különösebben félne az elmúlás más módozataitól – mondjuk, a hóhér pallosától.

Valami más oka lehetett annak, hogy ilyen szerényen tálalta fel tudományát…

Mikszáth Kálmán, Akli Miklós című regényében foglalkozott az ischli levegő hóbortjának elterjedésével. A palackozott levegő divatjának gyors elterjedését a következő törvényszerűséggel magyarázta:

„Az emberiség csak lassan, sok vér árán áll a nagy igazságok mellé, de a nagy bolondságok gyorsan legyőzik.”

Ezt az igazságot Nostradamus is ismerhette már. S mivel minden bizonnyal hitt próféciái igazságában, tisztában volt vele, hogy óvatosan kell tálalnia azokat. Alázatossága tehát nem a saját, hanem az általa feltárt igazságok jövőbeni sorsa feletti aggodalom gyökeréről táplálkozott. Azt akarta, hogy jövendölései túléljék őt magát.

Miután az udvari etikett szabályai szerint megemlékezik párizsi tartózkodásáról, s a kegyről, melyben a király őt részesítette, Nostradamus rátér írása érdemi mondanivalójára.

„Sokáig bizonytalanságban voltam, hogy kinek ajánljam azt a hátralévő három centuriát, melyek próféciáimat ezerre kiegészítik. Miután hosszasan fontolgattam, merész vakmerőséggel ezt Felségednek címeztem.”

Megint előkeveredik a kérdés: mi lehetett a célja e merész ajánlással az alázatos alattvalónak? Nagyon valószínű, hogy az előbb már említett, a próféciák jövőjét biztosítani igyekvő akarat áll a döntés hátterében. Ha figyelembe vesszük, hogy a korábbi centuriák „kalóz-kiadásaiból” milyen komoly haszonra tettek szert a másolók, bátran elvethetjük az anyagi ellenszolgáltatás reményét. Annál sokkal fontosabb lehetett a szerző számára, hogy az uralkodó mindenkori hatalmával biztosítsa műve védelmét az enyészet ellenében. Azt is tudjuk, hogy Nostradamus előre látta II. Henrik és két fia viszonylag korai halálát – e jóslatairól már írtam – tehát nem is pusztán az aktuális, hanem a mindenkori király kegyeibe ajánlotta művét.

Az ajánlás ugyan a Próféciák 30%-át kitevő, utolsó 3 centuriára vonatkozik közvetlenül, de könnyen beláthatjuk, hogy mind az ezer verset oltalom alá helyezi, ha megtetszik a királynak.

„(Jövendöléseim) készítésére szenteltem éjszakáimat, prófétai számításaimat, és azokat inkább természetes ösztönnel és költői szenvedéllyel szerkesztettem, mintsem a költészet szabályai szerint.”

Két fontos utalás is van ebben a mondatban. Az egyik, miszerint éjszaka készült a nagy mű. A szerző nem a napjait, nem minden idejét, hanem kifejezetten az éjszakáit szánta az alkotásra. Ez a megfogalmazás minden bizonnyal összefüggésben áll azzal, amit néhány résszel ezelőtt, az éberség kapcsán vizsgáltunk meg. Fontos, hogy az alkotó számot adjon a saját éberségéről.

A másik fontos közlendő, hogy a próféciák számításokkal alátámasztott jövendölések. Nem ábrándozás, kuruzslás vagy szemfényvesztés termékei – egyfajta mérnöki munka gyümölcsei. Leonardo da Vinci munkássága után, a reneszánsz emberénél, egyre komolyabb súlyt nyert a matematika. A nagy földrajzi felfedezések után, a nyílt tengeren való közlekedéshez elengedhetetlen volt a csillagászati helyzet-meghatározás – s ez kizárólag a matematika okszerű alkalmazásával volt megvalósítható.

Amikor a szerző prófétai számításokról ír, kora művelt olvasójánál kiváltja azt az érzetet, amit egy elismert hajós válthat ki a legénysége körében. Ha mindent kiszámolt, bizonyára tudja, hol tartunk, s azt is, hogy hová.

„Ezek felvázolják az éveket, hónapokat, az illető vidékeket, területeket, Európa nagy városait, belefoglalva afrikai területeket és Ázsia egy részét is, amennyiben az e vidékeken történő jövendő események az (európai) területek nagy részére is kiható változással járnak. A versek különböző nézőpontokat képviselnek.”

Nostradamus helyszínmegjelölésével kár lenne vitatkozni. A földrajzi régió, melyre jövendöléseit vonatkoztatja, nagyjából megfelel kora Európa-térképének, melynek déli szélében látszik némi Afrika, keleti szegélyén pedig a nagy síkság húzódik.

Még kivételként sem említi az Újvilágot, mint az Óvilágra visszaható bármely esemény helyszínét. Pedig prófétálása idején már ismerték a földrészt, a birtoklásáért folytatott versenyfutás gyilkos iramban zajlott.

Ennek okán nem tudom, célszerű-e bármely négysorosának helyszínét Amerika területére tenni, ha ő külön ezt nem közli?

„Azt fogják majd ellenvetni, hogy a versek ritmusa még a gyermekeknek is könnyen érthető, de nehéz azok értelmét felfogni. A prófétai négysorosok nagyobb része, kegyelmes Király, azért olyan rögös, nehogy mindenki kitalálja, mint kell értelmükhöz utat találni, és miként kell őket magyarázni.”

A gyermekeknek könnyen érthető ritmusú vers a mondóka. A mondókában a szavak tolulnak egymás után, mint mozdony mögött a vasúti kocsik. Valóban, csak arra kell figyelni, nehogy a menetelés ritmusát felborítsa valamely mondat, mert akkor kisiklik a szerelvény. Az egyszerű, mondókás ritmussal vajon a közszájon terjedést akarta elősegíteni az alkotójuk?

A szerző egyértelműen közli, hogy a jövendölések valódi értelmét elzárta a nagyközönség elől. A prófétai számítások, s a költői közreműködés jelentős része tehát éppen azért valósult meg, hogy ne értsék meg avatatlanok a jövendöléseket! Nostradamus e vallomása szöges ellentétben áll azzal, amit feltételezni szoktak róla – vagyis, hogy érthetővé kívánta tenni vízióit!

Miért kellett vajon rejtjeleznie meglátásait?

Bizonyára azért, mert a tömegeknek a megjósolt eseményekre gyakorolt hatásától tartott. Ugyanis, ha az emberek nagy számban kezdenek a megfejtett jóslatok szerint cselekedni, akkor már alakítói lesznek a megjövendölt eseményeknek, nem pedig elszenvedői. Nostradamus nem akart önmegvalósító jóslatokat adni a társadalom kezébe.

Jövendölései azon keveseknek szólnak, akik azok értelmét Isten akaratából átlátják, s ily módon kiválasztottak a történések alakításának feladatára. Ne feledjük el, a szerző királyhű alattvaló volt, s hitt a királyság isteni eredetében! Ily módon még inkább érthetővé válik, miért az uralkodó kegyelmére bízta művét. Bizonyosan hitt abban, hogy az idők múlásával avatott és arra felkent kezekbe kerül, akik a tartalom jelentésének valós ismeretében tudnak és akarnak majd tenni a szörnyű fejlemények csökkentése érdekében.

E feltételezést látszik igazolni a VI. centuria záró négysorosa is, ami ráolvasásként született, tudatlan bírálók ellen.

A többi négysorosával ellentétben, ezt a verset latinul írta Nostradamus.

„Quid legent bosce versu, mature censunto,

Profanum vulgus et inscium ne attrectato.

Omnesque Astrologi, Blenni, Barbari procul sunto,

Qui aliter facit, is rite sacer esto.”

vagyis:

„Kik e verseket olvassák, vizsgálják meg mindet jól,

Ne foglalkozzék velük a közönséges, tudatlan nép.

Minden asztrológus, fajankó, s barbár maradjon tőlük távol,

Ki másképp tesz, méltán illeti az “elvetemült” név.”

Az utolsó sornak létezik szigorúbb fordítása is. A „rite sacer esto” azt is jelentheti, hogy „szokás szerint legyen átkozott”. Csak Nostradamus mondhatná meg, melyik jelentésre gondolt, mikor a verset leírta.

Ami viszont egyértelműen kiderül a „ráolvasásból”: a szerző nem akart „bestsellert” a művéből. Csakúgy, mint a királynak írt ajánlásában, ebben a versben is távol akarja tartani a tömegeket a jóslatai értelmezésétől. Nem nekik készült a mű.

Még érdekesebb, ahogyan az asztrológusokról vélekedik. A fajankókkal, a barbárokkal egy sorban emlegeti őket, s kifejezetten tilalmazza, hogy ők foglalkozzanak a próféciáival. Úgy tűnik, nem becsülte sokra őket. Azt is valószínűsíthetjük, hogy saját magát nem sorolta közéjük.

Ennek egyenes következménye, hogy a jövendölései időpontját és helyszíneit, hagyományos asztrológiai eljárásokkal és módszerekkel nem lehet beazonosítani. Bizonyosra vehetjük, hogy ő maga sem ezen metódusokat használta fel a jelentés kódolásához.

Az általa alkalmazott titkosítást azonban vissza lehet fejteni, erről szól az ajánlás következő része:

„Ennek ellenére remélem, hogy ebben az iratban megvannak az évek, a kisebb-nagyobb városok, vidékek, ahol mindezek történnek, főleg 1585-től és 1606-tól.

Kezdem a jelen idővel, 1557. március 14-ével, és nagyon előre tekintek addig az eseményig, amely alapos számítások szerint a 7. évezred kezdete után fog bekövetkezni. Amennyire az én asztronómiai számításaim és más tudásom ki tud terjedni, akkor Jézus Krisztus és az Egyház ellenségei kezdenek hatalmasan elburjánzani.”

Meg vagyunk mentve! Dőljünk hanyatt! A 7. évezred eleje még 4 ezer évnyire van napjainktól, a 3. évezred elejétől – mondhatja a felszínes szemlélő.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű!

E kor-behatárolásánál ugyanis Nostradamus nem valamelyik keresztény (Julianus- vagy Gergely-)naptárat használta, hanem egy sokkal ősibb időszámítást. Ádám teremtésétől számlálta meg az éveket.

Ráadásul két, különböző eredményre jutott.

Első számítása szerint:

„Az időszámítás első őseinktől, kik bennünket megelőztek, így néz ki – ez esetben alávetem magamat a legfelsőbb egyházi bíróság ítéletének.

Az első ember, Ádám, élt 1242 évvel Noé előtt…

Körülbelül 1080 évvel Noé és a nagy vízözön után jött Ábrahám. Egyesek szerint ő maga is kiváló asztronómus volt és a khaldeai tudományt is alapította.”

Mint korábban írtam, Nostradamus vélhetően birtokában volt káldeus tudományokat hordozó könyvnek, könyveknek. Korát megelőző csillagászati számításainak alapját akár azok is szolgáltathatták. Mint ebből a megjegyzéséből kitűnik, a káldeai mágusok ismereteit nagyra tartotta.

„Mintegy 515 vagy 516 évvel később született Mózes. Mózes és Dávid között körülbelül 570 év telt el. Végül Dávid és a mi megmentőnk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus között, ki az egyedüli Szent Szűztől született, néhány történetíró szerint csak 1350 év telt el.

…Minden ki van számítva a csillagok járása szerint, összefüggésben a sugallatokkal…”

E számítás szerint Krisztus Urunk születéséig 4757 (vagy 4758) év telt el, az ajánlás időpontja pedig 6314-re esik. Első kalkulációi alapján így is gondolhatta Nostradamus, mivel egy helyütt fiának is azt írta, hogy már a hetedik évezredben tartanak.

Akkor hogyan kerülhetett az ajánlásba az, hogy a történések a jövőbeni hetedik évezred elején fognak zajlani? Tárgyi tévedésbe, netán tévesztésbe került volna a próféta?

Korántsem!

Ajánlásának ezt a változatát nem küldte le a királynak! A fiókjában maradt, később új ajánlást írt, melyben számításai itt bemutatott, első eredményét felülvizsgálta, s a korrigált, új érték szerint írta meg a végső változatot.

„Mindenesetre az éveket számlálva, amik a világ teremtésétől Noé születéséig elteltek, 1506 évre jutok. Noé születésétől a bárka elkészítéséig… elmúlt 600 év…

Az árvíz pedig… tartott egy évig és két hónapig. Az özönvíz végétől Ábrahám születéséig eltelt évek száma 295. …Izsák születéséig 100 év, Izsáktól Jákobig 60 év.

Attól az órától, hogy ő Egyiptomba ment, a kivonulásig eltelt 130 év. Attól, hogy Jákob belépett Egyiptomba, egészen a kivonulásig eltelt 430 év.

…a templomnak Salamon által történt megalapozásáig … eltelt 480 év. A templomépítéstől Jézus Krisztusig elmúlt… 490 év.

Így ezen számítások alapján, amit összeállítottam, adódik többé-kevésbé körülbelül 4173 év és 8 hónap.”

Tehát az ajánlás keltezésekor az 5730-ik esztendőben tartott a világ, Nostradamus számításai szerint. Vagyis, a 7. évezred elejére még 270 évet kellett várni, ami ezek szerint 1827 után volt esedékes.

A történelemkönyvek arról tudósítanak bennünket, hogy 1789. július 14-én a feldühödött párizsi nép ostrommal bevette a Bastille épületét, ahol a politikai foglyokat tartották lakat alatt. E naptól datálható a királyság intézményének eltörlése, királyi fők porba hullatása, az egyház szisztematikus, egyre nagyobb mérvű háttérbe szorítása.

1848-ban, a „népek tavaszán”, Európa-szerte forradalmi mozgalmak indultak el, az 59 éves francia mintára, hogy a királyságokat, s a királyi hatalmat kiszolgáló intézmény-rendszereket elsöpörjék a Föld színéről. A két forradalmi hullám egy kicsit ide- és odaesik a Nostradamus számításai szerinti 7. évezred elejétől….

Nostradamus figyelmeztetett, hogy versei különböző nézőpontokból mutatják be az eljövendő eseményeket. Mint láttuk, ő meggyőződéses katolikus és royalista (királyhű) alattvaló volt. Az ő nézőpontjából szemlélve, a forradalmi események nézhettek úgy ki, mint Jézus Krisztus és az Egyház ellenségeinek megerősödése, mint azt királyának megírta.

Közel 300 év múlva bekövetkező események idejét ilyen pontossággal megjósolni, úgy gondolom, nem kis teljesítmény. Még akkor sem, ha az időszámítását korrigálnia kellett a látnoknak. A lényeg az, hogy mire az éles változatot elküldte uralkodójának, már a helyes értékekkel operált az ajánlásban.

Hogy egészen pontos legyek, a jövőbeni események tekintetében helyes értékekkel.

A múltra vonatkozó számításai eltértek egymástól, de eltértek a hagyományosan Ádámtól kelteződő zsidó időszámítástól is. Az időszámítások rejtelmeire nem lesz haszontalan egy pillantást vetnünk a következő részben…

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>