Harmóniában 86. – Nostradamus X.

Harmóniában 86.

Nostradamus X.

 

Az előző rész végén Nostradamus időszámításaival fejeztem be a királyhoz írott ajánlás bemutatását. Joggal merülhet fel a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a csillagász-jós két különböző eredményre jutott? Továbbá, miként fordulhatott elő, hogy mindkét eredményét publikálták?

Ez utóbbi kérdésre egyszerűbb válaszolni, mint az előzőre.

A próféta életében nem került nyomdába az utolsónak megírt 3 centuriája és hozzájuk kapcsolódóan, a királynak írt ajánlása. Az anyagot, személyi tikára, famulusa, Chavigny segítségével örökösei rendezték kiadás alá. Végül 1568-ban, 2 évvel a szerző halála után látott napvilágot a kiadvány.

Nostradamus, bár nem volt megelégedve az első ajánlással, s átdolgozta azt, mégsem semmisítette meg az első változatot. Örökösei így mindkét változatot megtalálták, mindkettőt értékesnek találták, s az általunk ismert formában összeszerkesztve, közreadták. Így lehetséges, hogy a Felséghez írott Ajánlás önmagának ellentmondó eredményeket közöl az időszámítás tekintetében.

Vajon miért nem volt a szerző megelégedve az először kapott eredménnyel?

Mint kifejtette, csillagászati számításokkal, a Mindenség tévedhetetlen mozgásával kísérelte meg a történések idejét behatárolni. (És a „Bibliának, a Szentírásnak a segítségével – amely soha nem tévedhet”.)

Nyilvánvaló, hogy a két úton kapott eredmény nem állt fedésben egymással, ezért állt neki újból számba venni a Teremtés óta eltelt időket. A második nekifutásra kapott eredménye gyakorlatilag a jeruzsálemi templom első és második felépítése közötti időszak kihagyásában tér el egymástól. A Krisztus Urunk születéséig számolt 4758 esztendő emiatt kurtul a második változatban 4173 évre és 8 hónapra.

Nostradamus bizonytalanságának igazolására vizsgáljuk meg az időszámítással kapcsolatos legújabb – és méltán meghökkentő felvetések egyikét. Induljunk ki abból, hogy a szerző csillagászati számításai valóban nem tévedhettek. Tegyük hozzá, hogy vélhetően a Biblia múlt időre vonatkozó adatai is helyesek. A kettő összevetése mégis ellentmondásba kerül, a jövő időt illetően!

A differenciára egy lehetséges magyarázatot szolgáltathat Heribert Illig fantomidő-hipotézise. Közismertebb nevén a „kitalált középkor” elmélete.

Az 1947-ben született germanista, rendszeranalitikus, 1998-ban publikálta Kitalált középkor című munkáját, melyben kifejtette, hogy a 614 és 911 közötti időszak soha nem létezett. Bizonyítékként előadta, hogy hiteles leletek nem kerültek elő az adott korszakból, a kérdéses korra datált építészeti és tárgyi leletek nem akkor születtek. A korszakhoz kötött európai egyéniségek soha nem léteztek, kitalált, mesebeli figurák. (Van, aki egyenesen úgy tartja, hogy a kitalált időt a krónikákba erőltető egykori méltóságok így hazudtak össze maguknak előkelő ősöket. Olyan véleménnyel is találkozhatunk, hogy a valóban ősi, magyar Turul-dinasztia mintájára próbáltak maguknak pedigrét hamisítani az akkor még csak parvenüknek (felkapaszkodottaknak) tekinthető, „művelt” nyugati uracsok.)

Az akadémia tudomány képviselői, természetesen, áltudománynak tartják és elutasítják a Heribert Illig nevével fémjelzett teóriát.

Az sem zavarja őket, hogy csillagászati, illetve naptári bizonyítékok is alátámasztják az elmélet igazságát. Éppen Nostradamus születése kapcsán említettem meg, talán az első részben, hogy XIII. Gergely pápa utasítására, 1582-ben, végrehajtották a Julián-naptár reformját. Mégpedig oly módon, hogy október 4-ike után október 15-ike következett abban az évben.

No mármost, ha valóban közel 1600 év telt volna el Julius Caesar naptárának bevezetésétől kezdve, Gergely pápa reformjának időpontjáig, akkor a csillagászati idő-különbségek halmozódása okán, nem 10, hanem 13 napot kellett volna „előretekerni” a naptár lapjain. Az, hogy 10 napnyi korrekció elegendő volt, amiatt lehetséges, hogy csak 1300 esztendő telt el Caesar után, nem pedig 1600!

Az ortodox (bizánci keresztény) időszámítás ragaszkodik a Julián-naptárhoz. Őnáluk január 7-én, azaz 14 nappal később kezdődik a Karácsony, mint a Gergely-naptár alapján működő keresztény felekezetekben. Tehát, a naptár-reform óta eltelt 430 évben további 4 nap csúszás állt be az idő számításában, a csillag-óra könyörtelen pontossága miatt – aminek létét, működésének szabályait, oly jól ismerte Nostradamus. (A régen november 7-én ünnepelt, ortodox idő szerint október 25-én lezajlott nagy októberi forradalom időszámításának látszólagos groteszkségét is ez az anomália okozza.)

Nostradamus jövőbeni eseményeinek csillagászatilag számított, várható időpontja azért csúszhatott tehát el a Bibliára alapozott időszámítástól, mert a 614 és 911 közé „kitalált” idő, ami már kívül esik a Biblia időszámításán, teljesen eltorzította az aktuális jelenkor idejét is!

Nostradamus vélhetően nem tudott a kora középkori „idő-betoldásról”, így képzelhetjük, mennyire kétségbe esett, amikor a csillagászati és bibliai számításai évszázadokkal eltértek egymástól – pedig mindkettőt Istentől eredőnek tartotta!

Végezzünk el egy kis számítást, a Nostradamus által először megállapított, vélhetően helyes bibliai időszámítást alapul véve (mivel az jól számolja meg a Templom építésének és újjáépítésének idejét), kiegészítve Illig professzor elméletével!

Eszerint Krisztus Urunk születéséig eltelt 4758 esztendő, azt követően pedig, a krónikák szerint, 1557 év, Nostradamus fiához írott levelének megírásáig. Ez összesen 6315 év lenne – ha nem lenne ott az a fránya 297 év, amit Heribert Illig szerint csak kitaláltak 614 és 911 közé, az ebben érdekeltek. Ha most kivonjuk a kétes tartamot a bibliai korok utáni időmúlásból, azt kapjuk, hogy az ajánlás idején 6018-at írtak, abszolút, bibliai időszámítással mérve, Illig elméletével korrigálva!

Helyes tehát Nostradamus megjegyzése, amikor azt írja fiának, hogy már a hetedik évezredben járnak.

Ám helyes lehet-e az a kijelentése is, melyben azt vetíti előre a királynak, hogy a vészt hozó események a hetedik évezred beállta után következnek be?

Előbbi számításunk alapján megállapíthatjuk, hogy az a bizonyos hetedik évezred 1540-ben kezdődött el.

Mit is jegyzett fel a történelem az 1540-es évről?

Minden nacionalista felfuvalkodottság nélkül állíthatjuk, hogy akkoriban (sajnos) a Magyar Királyság körül forgott csikorogva a történelem kereke. Július 7–én megszületett II. János magyar király (Szapolyai János király fia), akit végül soha nem koronáztak meg. Két héten belül elhunyt édesapja, I. (Szapolyai) János király. Augusztus végén I. Ferdinánd főherceg sereget küld Buda megvételére. Az ostrom október 21. és november 14. között folyik. Akkor az osztrákok, dolguk végezetlenül, hazamennek.

A megindult folyamatok, események kapcsán a következő, 1541-es esztendő az igazán érdekes.

Június 1-én a magyar főurak Regensburgba zarándokoltak, hogy V. Károly német-római császártól segítséget kérjenek az előre nyomuló törökökkel szemben. (A szendrői bég március 20. óta Pestet ostromolta.)

A császár segítséget nem, de kitérő választ adott.

Július 10-én I. Szulejmán előhada Buda alá jutott, s augusztus 21-én megsemmisítette a várost ostromló osztrák sereget. A törökök azután augusztus 29-én, csellel elfoglalták Budát – ezzel jogilag is kezdetét vette Hazánk történetében az a 145 év, amit a török megszállás korszakaként ismerünk.

Leomlott Európa keleti védőbástyája, a kereszt helyén félhold emelkedett az égnek…

Mit írt a 7. évezred elejéről Nostradamus a királynak?

„Amennyire az én asztronómiai számításaim és más tudásom ki tud terjedni, akkor Jézus Krisztus és az Egyház ellenségei kezdenek hatalmasan elburjánzani.”

Alighanem eltalálta. Más kérdés, hogy az Ajánlás írásakor ez már nem a ködös jövő, hanem Európa keleti részének ködösödő múltja volt már…

Heribert Illig elméleténél, annak lehetséges következményeinél érdemes egy kicsit elidőznünk.

A Képes Krónika öt generációt említ Attila Nagykirály és Árpád népének hazajövetele között. Naptári évre átszámítva ez 125-150 esztendőt takarhat. Első pillantásra ez tévedésnek tűnhet, hiszen Attila 453-ban bekövetkezett halálától a 896-os Hazatérésig 443 esztendő telt el. Tehát, közel 90 év esik egy-egy, a Krónikában említett nemzedékre.

Ha viszont kivonjuk az Illig prof. szerint kitalált 297 évet az európai időszámításról, arra jutunk, hogy Árpád fejedelem és népe 599-ben tért vissza Kárpát-Hazába, tehát, mindössze 146 évvel örökhagyó Attila Nagykirály halála után. Ez bizony, valóban öt nemzedék mindössze!

Tehát, a Képes Krónika mond igazat!

Érdekes, hogy a magyarok bejövetele előtti időbe kellett betoldani azt a csekély 3 évszázadot…

Természetes, hogy a dogmatikusok minden irányból támadják Heribert Illiget. Nekik ez a dolguk. Nekünk pedig az, hogy gondolkodjunk. Mert az új ideát sem kell feltétlenül elfogadnunk – milyen sok vér és könny folyt már történelmünkben azért, mert kritika nélkül vettünk át valami ellenőrizetlen újat!

Én a magam részéről Gergely pápa naptár-reformjából indulok ki. Magára a módosításra azért volt szükség annak idején, mert az őszi és tavaszi napéjegyenlőségek időpontjai jelentősen elcsúsztak a helyükről. Már nem március 21-re és szeptember 23-ra estek, hanem lényegesen korábbra. (A négyévenkénti 45 perces csúszás miatt, közép-európai idő szerint, 2011 volt az utolsó év, amikor nálunk március 21-re esett a tavaszpont. A 2012-es szökőév miatt előre csúszott március 20-ra, s ez így marad az évszázad végéig. 2100-ban ki fog maradni február 29-e, ezért 2102-től ismét március 21. lesz a csillagászati tavasz kezdete.)

XIII. Gergely naptár-reformjára mondhatják, hogy pontatlan volt, állíthatják, hogy hiányos csillagászati ismeretek alapján valósult meg – de nem mondanak igazat. A tavaszpont ugyanis e reformmal került a naptárban a helyére. Márpedig ez csak akkor lehetséges, ha valóban 10 nap eltérés volt a reform időpontjában Julius Caesar és a természet időmérése között. 10 nap eltérést pedig 1280 év alatt (128 évente 1 nap a különbség) produkál a Föld forgása Caesar számításához képest.

A Föld forgásával pedig értelmes ember nem nagyon vitatkozik. Mindegy, mit írnak a Karolingok (kitalált) krónikái…

„Hogy mindezen látomások a Szentírással és a látható égi dolgokkal megegyeznek, azt fel lehet ismerni a Saturnus, Jupiter, Mars és más kísérőkön és tökéletesebben még néhány négysorosban. Én ezt még pontosabban kiszámíthatnám, és egyiket a másikkal összeköttetésbe hozhatnám. Én azonban úgy látom, kegyelmes Király, hogy egyik vagy másik a cenzúránál nehézségbe ütközne. Ez az oka, amiért én most tollamat leteszem, és az éjszakai nyugalomba visszavonulok.”

Az égi együttállások ideje abszolút független minden emberi szándéktól és törekvéstől. Az égitestek mozgása a számukra kirótt pályán, objektív módon valósul meg – attól semmiféle földi uralkodói szándék el nem téríti azokat. A történések abszolút idejét vélhetően ki is számította Nostradamus, ám a fentebb említett nehézségek miatt, nem tudták azokat pontosan hozzáilleszteni az aktuális időszámításhoz.

Ugyanis nincs egyedül üdvözítő időszámítás sem a világban. Csak a szemléltetés végett, leírom most, hogy például a felemlegetett 1540-es esztendő milyen évet takart különböző kultúrákban, különböző népeknél, a maga idején.

Ab urbe condita (a Város alapítása óta, a római időszámítás szerint)        2293, a berber naptár  szerint 2490, a thai szoláris naptár alapján 2083, a koreai naptár nyomán 3873, a bizánci naptár lapjain 7048 – 7049 volt akkor. A mohamedánok a 946 – 947-es, a buddhisták a 2084-ik évet számlálták.

Ezeken a relatív időkön tehát teljesen felesleges lamentálni, a lényeg ott bújik meg a csillagászati abszolút időben, amit oly szenvedélyesen számítgatott Nostradamus.

Roppant figyelemreméltó a szerzőnek a cenzúrára tett megjegyzése. Vajon miért okozna nehézséget esetükben a jóslatok tartalmának és időpontjának ismerete, ha azok valóban 2-3 évszázad múlva kezdenének valóra válni, mint ahogyan a 7. évezredét kezdetét Nostradamus második időszámításából kalkuláltuk?

Nyilvánvalóan másról van itt szó.

Nevezetesen arról, hogy a kritikus évezred már elkezdődött akkor – ahogyan az első számításából és Heribert Illig elméletéből összeraktuk az imént.

A török már rég birtokolta Buda várát, a német és az osztrák visszaszorulóban volt, egyre több erejét kötötte le az iszlám erejével folyó mérkőzése.

Franciaország királya pedig, alattvalói által meg nem kérdőjelezhető bölcsességében, paktált az idegen valláson lévő birodalommal, hogy minél jobban meggyengítse európai ellenfelét.

Merte volna ezt megkérdőjelezni egy vidéki orvos és jós?

Merte volna közvetlen összefüggéseiben királya szemei közé vágni, mekkora bajt, gondot szabadít a keresztény világra politikai döntéseivel?

„A viszontagságos idő, felséges Király, szükségessé teszi az ilyen eseményeket csak talányos nyelven kijelenteni. Ennek ellenére csak egyetlen értelem van, és egyetlen kijelentés anélkül, hogy a magyarázásban kétértelműséget, kettős jelentést kellene ehhez hozzáfűzni.

Többé-kevésbé ködös sötétségben, mint az a természetes sugalmaknál is van, közelednek a próféciák az 1002 próféta egyikének kijelentéséhez, akik a világ teremtése óta Joel főníciai krónikája szerint léteznek…

Én a jóslásban semmit ahhoz hozzá nem tettem, ami jő a sorstól; csak ami Istentől jön és a természettől. A legnagyobb részt kíséri az égi pályák mozgása – éspedig úgy, mint egy gyújtótükörben, mint egy ködös látomásban – nagy, szomorú és iszonyatos eseményeket láthatunk, melyek a kultúra vezetői által bekövetkeznek.”

Korábban már említettem, hogy Nostradamus a korát jóval megelőzve, ellipszis alakú pályát feltételezve végezte az égitestek mozgásához kapcsolódó számításait. (Fogalma volt a gravitációról is.) Ezt látszik alátámasztani az Ajánlás egyik kitétele is: „kíséri az égi pályák mozgása – éspedig úgy, mint egy gyújtótükörben…”

A gyújtótükör, a gyújtópont igen érdekes helyet foglal el az égi pályák modellezésében. Sok évvel Nostradamus munkálkodása után, 1609-ben, az Astronomia Nova (Új csillagászat) című művében közölte az 1571-ben született Johannes Kepler a bolygók mozgására vonatkozó első törvényét. Eszerint a Mars nem kör, hanem ellipszis alakú pályán kering a Nap körül, s annak egyik gyújtópontjában a Nap áll.

Szinte kísérteties – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Nostradamus tudományos forrásanyaga között vélhetően ott voltak a káldeai mágusok írásai is…

Az pedig, hogy az emberiség sorsában bekövetkező nagy, szomorú és iszonyatos eseményeket a kultúra vezetőinek tevékenységére vezeti vissza, már-már forradalmi kijelentésnek tekinthető. Az elmúl 4 és fél évszázad tanulságai alapján pedig igaznak.

Nostradamus nem az uralkodókat, vagy a politikai hatalom egyéb letéteményeseit jelöli meg a szomorú fordulatok felelőseinek. A kultúra vezetőiről beszél, s ebbe a tudósok, a művészek éppúgy beletartoznak, mint az egyszerű tanítók.

Valóban, sem a csatadalokat, sem az atombombát nem királyok hozták létre…

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>