Harmóniában 87. – Nostradamus XI.

Harmóniában 87.

Nostradamus XI.

 

Nostradamus csillagórája nem egyszerű természeti jelenség, de felfogható, megérthető az emberi elme számára. Már, ami a természetes vonatkozásait illeti. Természetes értelemmel, ahogyan ő fogalmazta.

Annál érthetetlenebb viszont, hogy miként tudta ő értelmezni az égi folyamatokat, évtizedekkel Kepler munkálkodása előtt.

A próféta csillagórájának megértéséhez ugyanis alapvetően Kepler első és második törvényét kell alkalmaznunk. Azaz, annak tudatában kell a bolygók mozgását vizsgálnunk, hogy azok ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, mely ellipszis egyik gyújtópontjában a Nap áll. Nem állandó sebességgel keringenek a bolygók a centrum körül, hanem úgy, hogy a közepükből elméletileg a Naphoz húzott sugár egységnyi idő alatt azonos területet súrol. Vagyis, a Nap-közeli fordulóponton a leggyorsabb a mozgásuk, a Nap-távoli fordulón pedig a leglassúbb. A Naphoz közeledve gyorsulnak, attól távolodva pedig lassulnak égi pályájukon.

Kepler törvényei szerint, megfelelő matematikai algoritmusokkal, modellezhető a Naprendszer égitesteinek egymáshoz képesti mozgása, pillanatnyi állapota.

A csillagászat jelen állása szerint, a bolygók Nap körüli keringési ideje, vagyis a bolygóévek, a következőképpen néznek ki, földi évre átszámítva, 2 tizedes-jegyre kerekítve:

Merkúr 0,24

Vénusz 0,62

Föld 1,00

Mars 1,85

Jupiter 11,86

Uránusz 29,46

Szaturnusz 84,01

Neptunusz 164,79 földi év.

Vizsgáljuk meg a bolygók együttállásának esetét. Heliocentrikus együttállást nézzünk, azaz, a bolygók fedési pozícióját egy, a Napból húzott egyenes mentén vizsgáljuk meg. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy például a Föld és a Mars mikor áll együtt, ugyanazon a ponton, legegyszerűbben a számtanból ismert „legkisebb közös többszörös” elvének alkalmazásával jutunk eredményre.

A kérdéses, Napból húzott sugáron a Föld minden ében egyszer áthalad, a Mars 1,85 évente teszi ezt meg. A legkisebb közös többszörösnek egész számnak kell lennie. Ilyen alapon a 185 év biztosan újabb együttállást jelentene, de, mert ez osztható 5-tel, a 37 év a jó eredmény. 37 évente találkozik tehát ugyanazon sugár vonalában, Nap körüli pályáján a Föld és a Mars.

Ilyen alapon a Merkúrral 3, a Vénusszal 31, a Jupiterrel 593, Az Uránusszal 491, a Szaturnusszal 8.401, a Neptunusszal 16.479 évente mutat újabb együttállást a Föld, a Napból tetszőleges irányba húzott sugár vonalán.

A többszörös együttállás ismétlődésének megállapításához a valószínűség-számítás módszertana a legrövidebb út. Eszerint a Merkúr – Vénusz – Föld együttállás megismétlődéséhez 93 évre van szükség. A Marssal kiegészített, négyes együttállás 3.441 évente következik be.

Az összes, fentebb említett bolygó ismételt együttállására olyan hatalmas szám jön ki (1,387 * 10 a 17-en), ami sokszorosan meghaladja az Univerzum vélt életkorát. Bizton állíthatjuk tehát, hogy a látszat ellenére, nem tudunk kétszer kilépni ugyanazon égbolt alá.

A pontos együttállások nagyon ritkák, mint látjuk. Az abszolút együttállások valószínűségét tovább csökkenti, hogy a Naprendszer többi bolygójának pályasíkja nem a Föld pályasíkjában (ekliptika) áll, hanem azzal 1-7 fokos szöget zár be – tehát a tökéletes takarás igen ritkán következhet be. A csillagászatban ezért az egy vonalban állás szoros kitétele mellé bevezették a szoros megközelítés fogalmát.

Nostradamus korának csillagászati eszközeit, azok pontosságát figyelembe véve, mindenképpen helyesebb, ha a szoros megközelítés fogalmával operálunk itt, mert ez, az abszolút együttálláshoz képest, néhány fokos eltérést megenged az égi jelenségekben. Ily módon, a bolygók fentebb leírt, szigorú számtanán is lazíthatunk egy kicsit. Ha csak egy tizedes-jegyre kerekítjük a bolygó-éveket, vagyis, maximum 5/100-nyi földi évvel (18 nappal) „lazábbá” tesszük a számításokat, a következőket kapjuk:

Merkúr 0,2 év keringési idő, 1 év ismétlődési intervallum (5 Merkúr-év)

Vénusz 0,6 év keringési idő, 3 év ismétlődési intervallum (5 Vénusz-év)

Mars 1,8 év keringési idő, 9 év ismétlődési intervallum (5 Mars-év)

Jupiter 11,9 év keringési idő, 119 év ismétlődési intervallum (10 Jupiter-év)

Uránusz 29, 5 év keringési idő, 295 év ismétlődési intervallum (10 Uránusz-év)

Szaturnusz 84 év keringési idő, ugyanekkora ismétlődési intervallum, (1 Szaturnusz-év)

Neptunusz 164,8 év keringési idő, 824 év ismétlődési intervallum, (5 Neptunusz-év).

Ezekkel a kerekítésekkel azt az eredményt kapjuk, hogy a Merkúr – Vénusz – Föld heliocentrikus szoros megközelítése 3 évente, a Marssal kiegészített szoros megközelítés pedig jó eséllyel 9 évente következhet be. Az itt vizsgált 7 bolygó heliocentrikus szoros megközelítésének ismétlődési ideje 2,15 milliárd évre tehető.

A számításainkat tovább bonyolítja, ha geocentrikus szoros közelítéseket vizsgálunk, hiszen ez esetben nem a Naphoz, a vizsgált bolygók keringésének központjához, hanem a Földhöz, a szintén keringő rendszerbeli objektumhoz kell minden mást viszonyítanunk. (A geocentrikus együttállás vizsgálatánál a Föld a koordináta-rendszer középpontja – tehát, ha fix pontként kezeljük, a keringése által keletkeztetett mozgást át kell tételeznünk a többi égitest látszólagos mozgására.)

A szabad szemmel is látható 5 bolygó geocentrikus együttállására (szoros közelítésére) több példa volt már a történelemben. A következő időpontokban figyelhették meg ezen égi jelenséget a Földről:

Kr. e. 4435.11.29.-én, Kr. e. 4117.08.05.-én, Kr. e. 4019.12.07.-én, Kr. e. 3918.06.12.-én, Kr. e. 3721.01.27.-én, Kr. e. 3243.04.19.-én, Kr. e. 3064.05.22.-én, Kr. e. 2727.10.23.-án, Kr. e. 2250.01.02.-án, Kr. e. 2210.05.04.-én, Kr. e. 1953.02.25.-én, Kr. e. 1437.09.08.-án, Kr. e. 1198.11.06.-án, Kr. e. 1059.05.27.-én, Kr. e. 959.11.19.-én, Kr. e. 583.08.21.-én, Kr. e. 185.03.24.-én, Kr. e. 145.07.27.-én, Kr. e. 47.11.28.-án, 133.12.01.-én, 332.10.04.-én, 710.06.25.-én, 1186.09.17.-én, 1524.02.18.-én, és 1624.08.31.-én.

A következő, öt-bolygós együttállás 2040. 09. 08-án fog bekövetkezni.

Mint látjuk, a geocentrikus szoros közelítés sokkal sűrűbben következik be, mint ahogyan azt a heliocentrikus esetnél kiszámoltuk. Ennek két oka van: egyrészt, nem fix, hanem önmagában is keringést végző, mozgó koordináta-középpontból figyeljük a többi bolygó mozgását, másrészt nem egyetlen, kitüntetett egyenesen vizsgáljuk az együttállás bekövetkeztét, hanem bármely, origóból húzható sugáron. Könnyű belátni tehát, hogy a bármely lehetőség bekövetkezése lényegesen gyakoribb, mint az egyetlené.

A matematika törvényszerűségei szerint, minden más pozíció kialakításának esélye megegyezik a kitüntetett, itt vizsgált pozíció kialakításának esélyével.

A csillag- és bolygóállásokra alapozott időszámításban éppen úgy ki lehet „háromszögelni a „mikor”-t, mint a geodéziában a „mennyi”-t. Csak, míg az előző dinamikus, addig az utóbbi statikus értékekkel operál. Nostradamus otthon volt a geometriában és a geodéziában is. Emlékezzünk, városa csatornázásnak terveit segített végső formába önteni.

Az égitestek mozgására, az éggömbön elfoglalt helyzetük leírására használt módszer, a csillagóra igénybe vétele alkalmas lehet tehát a földi idő abszolút megfogalmazására, az emberi naptárra történő visszakódolására.

Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Nostradamus nem csak a bolygók egymáshoz képest felvett pozícióját használta az események időpontjának előrejelzéséhez. Kitüntetett helyként a (részben) az asztrológiából is ismert csillagképeket (állatövi jegyeket) adta meg a bolygók helyzetének megjelöléséhez. Más kérdés, hogy nem írta meg egyértelműen, az adott csillagképben vajon kél, delel, avagy nyugszik-e a hivatkozott égi objektum. Csak vélelmezhetjük, hogy a kelés kitüntetett pillanatát jelölte ezeken a helyeken. A korábban hivatkozott intelméből egyértelmű viszont, hogy e csillagjegyekre vonatkozó kitételei kizárólag csillagászati (asztronómiai), semmiképpen sem csillagjóslási (asztrológiai) tartalmat közölnek.

A csillagképekhez viszonyított pozíciók számításánál, a csillagóra értékeinek földi időre konvertálásánál, figyelemmel kell lennünk arra a tényre, hogy a Naprendszer bolygóinak keringési központja, maga a Nap is járja a saját útját égi pályáján. Keringési ideje, ami alatt egy kört megtesz forgásának középpontja körül, vagyis a Napév (Platóni év), 25.920 földi évnek felel meg. Mivel bolygói követik őt égi útján, vele együtt azok is megteszik a teljes fordulatot az állatövi jegyek alatt, azok fordított sorrendjében, visszafelé haladva.

A Naprendszer látszólagos mozgása okán, 2.160 év alatt halad át egy csillagjegyen. Ezt az időszakot nevezzük a Nagy Napév Naphónapjának, vagy Világhónapnak.

A precesszió 1 foknyi távolságát 72 év alatt futja be a Nap és bolygórendszere. Ezt az időt Világnapnak nevezzük. Ennél a számnál érdemes egy kicsit elidőznünk – segítségével könnyen megérthetjük, mit jelenthetett Nostradamus korában, a technokrata értelmezés előtt, a számok minősége. (Korábban már írtam arról, hogy a matematika materiális átértelmezése megfosztotta eredeti, minőségi tartalmuktól a számokat, s pusztán a mennyiségek mérésére szorította minden szerepüket. Hamvas Béla szerint ez vezetett a számok devalvációján keresztül minden más kiüresedéséhez, a belbecs nélküli tömeg megjelenéséhez is.)

Normálisan 72 a pulzusszámunk, percenként ennyit ver a szívünk. Átlagosan ennyi évet él meg az ember. Testhőmérsékletünk ennek a fele. 18-szor veszünk percenként levegőt, ami a 72-nek éppen egynegyed része. A Föld 4 perc alatt fordul 1 fokot, ez alatt az elfordulás alatt 72 lélegzetvételt produkálunk. A precesszióban 72 év 1 fok, a Föld forgásában 72 lélegzetvétel ugyanannyi. 24 óra alatt éppen 25.920 lélegzetvétel mondható normálisnak.

Hogy is mondta Hermész Triszmegisztosz?

Ahogyan fenn, úgy lenn?

Vagy az egész csak a véletlen műve, ahogyan a szkeptikusok állítják?

S ha igen, akkor szebb lesz a világ?

De, csillagóránkra visszatérve: a precesszió következtében 2.160 év alatt egy csillagjeggyel tovább vándorol a tavaszpont. Ma a Vízöntő jegyében jár Naprendszerünk, a Halakból érkezvén ide. Vagyis, a bolygó-és csillagállások leírásánál messze nem mindegy, melyik Naphónapra vonatkozóan adjuk meg azt. Figyelembe véve azonban, hogy Nostradamus – saját bevallása szerint – emberileg fogható, néhány évszázados jövőről mond jóslatokat, a Napév változásával, a precesszió okozta csillagjegy-elmozdulásokkal nem kell olyan mélységben foglalkoznunk, mintha sok ezer, vagy tízezer év várható eseményeiről lenne szó.

Általában azt gondolják, hogy a próféta minden négysorosa jövőre vonatkozó jósvers volt. A királyhoz írt Ajánlás tartalma alapján azonban ez okkal-móddal megkérdőjelezhető. A következőt írja ugyanis a szerző erről a kérdésről:

„Én összeállítottam majdnem annyi jövőbeli eseményt, mint az elmúlt koroké, a jelent is beleértve.”

Ezt a kitételt csak úgy lehet értelmezni, hogy a négysorosok közel fele mennyisége nem a jövőről, hanem a múltról és a korabeli jelenről szól. Nem jóslat tehát, hanem krónika.

Miért találhatta szükségesnek Nostradamus, hogy már megtörtént eseményekről is értekezzen Próféciáiban?

Két oka lehetett rá.

Egyrészt, a múltra (és akkori jelenre) vonatkozó, már datált eseményekhez fűzött asztronómiai megjegyzései segítséget nyújtanak a csillagórán történő eligazodáshoz. Meghatározzák azokat a kiindulási pontokat, melyekhez képest megfogalmazza a csillagállásokba kódolt jövőt.

Másrészről logikai alapvetéseket szolgáltat a későbbi időkben kibontakozó események megértéséhez. Mondhatnánk úgy is, hogy oksági alapra helyezi a jövőt.

Persze, az egy másik kérdés, hogy a látszólag véletlenszerű sorrendbe szerkesztett négysorosok közül hogyan válogassuk ki a múltra, jelenre, s jövőre vonatkozó jósverseket.

Egyáltalán: véletlenszerű-e a sorrend? Esetleg nem alkalmazott-e a szerző (általunk már nem is ismert) számmisztikai megfontolásokat a sorrend összeállításakor?

Az bizonyosnak látszik, hogy a Próféciák valós tartalmának feltárásához mind az egyes verseket, mind az összes vers egészét behatóan tanulmányoznunk kell. Nagyobb hibát nem is követhetnénk el, mint hogy a múltra vonatkozó beszámolót a jövőbe helyezzük, vagy éppen megfordítva járjunk el.

Nostradamus maga is belátta, hogy az események (nyilvánvalóan az eljövendő történéseket értett ez alatt) időpontjának megjelölésében tévedhetett. Ezt szem előtt tartva, pironkodás nélkül felvállalhatjuk, hogy magunk sem vagyunk, nem is lehetünk képesek egy minden kétség és hiba nélküli kronológia felállítására.

Ám, ha óvatosan kezeljük az idő- és tér-azonosításra Nostradamus által használt fogalmakat, s mindenben az általa leírt útmutatásnak engedelmeskedünk, közelebb juthatunk a négysorosok megértéséhez, mint azt valaha eddig megtette bárki is.

Egy példát ismertetnék erre, az általam javasolt, új értelmezésre.

A hírhedett kikódolású II. 24. verset nézzük meg:

„Éhségtől dühödt vadállatok fognak átúszni a folyókon

a csatatér nagyobb része Hister ellen lesz,

vasketrecben vonszolják a nagy embert, míg

Németország gyermeke semmit sem tart tiszteletben.”

A legtöbben ezt a jövőre vonatkozó próféciaként, s Hitlerre vonatkoztatva értelmezik. Babonásan hümmögnek, hogy majdnem eltalálta a diktátor nevét is Nostradamus!

Szerintem ez egy teljesen ostoba, szenzációhajhász kifacsarása a vers tartalmának. Úgy gondolom, Nostradamus e versében éppen a múltról írt. A Hister, az Hister – vagyis az Al-Duna latin neve, ahogyan a középkorban használták. A vasketrec, az vasketrec – s a nagy ember, akit abban hurcolnak, I. Bajazid szultán. 1402. július 20-án, Ankaránál, Timur Lenk megsemmisítő vereséget mért a török szultán hadaira, s I. Bajazid maga is fogságba esett. 1403. május 8-án bekövetkezett haláláig Tamerlán (Timur Lenk) egy vasketrecben tartotta a szebb napokat látott szultánt. Hogy jön ide az Al-Duna?

  1. június 15-én, Szent Vitus napján, a gyászos kimenetelű rigómezei csata következtében Szerbia török fennhatóság alá került. Ettől kezdve tulajdonképpen a Duna (annak alsó szakasza) lett a határvonal az iszlám és a keresztény világ között. Az Európára törő „dühödt vadállatok” így úszhattak át a folyókon. Lázár szerb fejedelem és I. Murád szultán is hősi halált halt a csatában – I. Bajazid, a versbéli „nagy ember” ekkor lett a törökök uralkodója. A csatában a törökök jelentős létszámbeli fölényt képviseltek a keresztény hadakkal szemben, a „csatatér nagyobb része Hister ellen” volt.

Németország gyermeke nem más, mint a Nürnbergben született Zsigmond, 1387-től magyar király, később német és cseh király, majd német-római császár. A kérdéses időpontban, amikor Timur Lenk sikerei nyomán (talán örökre) fel lehetett volna számolni az oszmán veszélyt, ő azzal volt elfoglalva, hogy a magyarországi törvényeket és hagyományokat, valamint a bárók ligájával kötött egyezségét megsértve, magára haragítsa a rendeket, s 1401-ben a bárók fogságába kerüljön. Garai Miklós ugyan hősiesen túszul adta magát a király helyett, ám a belpolitikai helyzet alkalmatlan volt az összefogásra, egy győzedelmes hadjárat kivitelezésére. A király hatalma ekkorra igen megcsappant, mert Nagy Lajos örökéből, ami 160 királyi várat jelentett 90-et már elajándékozott Zsigmond.

Németország semmit sem tisztelő gyermeke elmulasztotta tehát az 1402 és 1412 közötti évtizedet, az oszmán interregnum korszakát, amikor a törökök birodalmán megosztozva uralkodott a fogságban elhunyt I. Bajazid szultán két fia.

Misztifikálunk, vagy értelmezünk?

Kell nekünk Hitler a II. 24 kikódolásához, vagy éppen elég a Nürnbergben született Luxemburgi Zsigmond?

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>