Harmóniában 89. – Nostradamus XIII.

Harmóniában 89.

Nostradamus XIII.

 

Nostradamus hagyatékának van egy részlete, mely sem formailag, sem tartalmilag nem nagyon illik a négysoros jósversek közé. Ezek a bizonyos hatsorosok, mikben sokkal érthetőbben, konkrétabb megfogalmazással tárgyalta a szerző a jövőről kapott látomásait.

Az eredetileg kiadott tíz centuriából a hetedik csonka volt, mindössze 42 négysoros verset tartalmazott. A XVII. századi kiadásoktól kezdve azonban 58, egyenként hatsoros verssel kiegészítve adták közre a jóslat-gyűjteményt, így az már valóban ezer jövendölést tartalmazott.

A Próféciák 1605-ös kiadásában láttak először napvilágot, akkor „Admirable Prediction á ce siecle” (Csodálatos jövendölések e századra) címen, önálló fejezetet alkotva. (Később is tartotta magát az a felfogás, miszerint a hatsorosokat önálló, XI. Centuriaként kezelték.)

Hogyan történt?

Miként kerültek bele a Centuriákba a Nostradamus évszázadában még ismeretlen részletek?

A hatsorosokat külön ajánlás vezette be, amit Vincent Séve írt IV: Henrik királyhoz. A szerző meglehetősen közel állott Nostradamushoz, feltehető volt tehát, hogy az általa ajánlott hatsorosok valóban a salomi próféta alkotásait adja közre. Vincent Séve de Beaucarie ugyanis Nostradamus unokája volt, az orvos-jós leányának gyermeke.

A következőképpen ajánlotta királya figyelmébe a Centuriák új fejezetét:

„Felség!

Néhány éve annak, hogy bizonyos próféciákat, jóslatokat, melyeket Michel Nostradamus készített, megkaptam Henry Nostradamustól, az előbb említett Michel Nostradamus unokaöccsétől, aki nekem azokat halála előtt átadta. Ezeket jelen ideig titokban tartottam. Mivel azonban láttam, hogy azok az Ön államának ügyeit tárgyalják, különösen az Ön személyét és utódaiét, felismertem több hatsoros igazságát, amely beteljesült pontról-pontra, mint ahogy Felséged is láthatja, ha Felséged megnyitja szemeit, csodálatra méltó dolgokat fog találni bennük.

Ezért én (méltatlan) vettem a merészséget, ennek másolatát Önnek ajánlani e könyvecskében. Ez nem kevésbé méltó a csodálatra, mint a másik két könyv volt, melyek közül az utolsó elkészült 1597-ben. Ez azt tárgyalja, ami bekövetkezik e században, nem olyan homályosan, mint ahogy tették az elsők rejtvényekkel telve, hanem a dolgokat olyan világosan, jellegzetesen, hogy biztosan meg lehet ítélni, hogy mely dolgok fognak bekövetkezni.

Kívánva, hogy Felségednek és ne másnak legyen elsőként tudomása erről, e módon teljesítem kötelességemet, mint egyik legengedelmesebb és leghűbb alattvaló…

Beaucaire en Languedoc, 1605. március 19.

Vincent Séve”

A hatsorosok eredetiségében, vagyis Nostradamus szerzői mivoltában sokan kétkedtek a megjelentetés óta. 1643-ban kiadott művében Claude Garcin egyenesen hamisítványoknak titulálta azokat. És ő csak az első volt a sorban.

Miért vonták sokan kétségbe a jósversek eredetiségét?

Legfőbb érvük az, hogy Nostradamus Próféciáinak első megjelenését követően, 50 évig senki sem tudott róluk. Sem a szerző, sem famulusa, Chavigny, soha nem sorolta azokat a próféta művei közé. Érdekes, hogy az érintett unoka 1605-ben közölte ezeket – egy évvel Chavigny halála után.

Feltűnően sok, 29 vers tartalmaz számokat – azaz, a teljes fejezet fele. Nostradamus négysorosaiban csak elvétve közölt számadatokat. A négysorosokra igen szigorú rímszerkesztést alkalmazott a szerző, a – b – a – b rímpárokkal. A hatsorosok a legváltozatosabb rímképletek szerint vannak megfogalmazva.

A balladai (vagy dodonai) homály erősen jellemezte a négysorosokat, de, mint fentebb írtam, ez meglepő módon eltűnt a hatsorosokból. Konkrét és világos közléseket adnak az utólag beszerkesztett versek. A VI. számú jósvers például teljes pontossággal a Biron-féle összeesküvésre illik rá. Az pedig 1602-ben ért véget, így a szkeptikusok véleménye szerint nem volt nagy feladat 1605-re egy jósversnek álcázott híradást készítni róla.

Ugyanakkor hiányolják, hogy nem mindegyik hatsoros teljesedett be a XVII. században.

Nagyjából ezen szempontok alapján vonták, vonják le az ellenzők a következtetésüket, mi szerint a hatsorosok hamisítványok.

Vajon mennyire meggyőzőek ezek az érvek?

A versformáról megállapíthatjuk, hogy a hatsoros sokkal szabadabb és részletesebb tárgyalási módot ad a szerzőnek, mint a négysoros. Nem zárhatjuk ki, hogy Nostradamus is szembesült a négysorosok korlátaival, s az általa legfontosabbnak tartott közlendőit éppen ezért a bővebb kifejtésre alkalmas hatsoros formában alkotta meg.

Ugyanezen megfontolás vezethette a világosabb fogalmazás használatára is.

Valószínűsíthetjük, hogy Nostradamus nem akarta idő előtt nyilvánosságra hozni ezeket a jóslatokat. E szándéka megmagyarázza az érintett próféciák nyíltabb hangvételét is, de azt is, hogy ő maga, vagy Chavigny miért nem említette meg azokat sohasem. Ráadásul azt sem vehetjük biztosra, hogy a famulusának tudomása volt e versek keletkezéséről.

A kételkedők megfeledkeznek arról, hogy Caesar Nostradamus, a próféta fia, akihez az első kiadás ajánló levelét címezte a szerző, ekkor még élt. Egészen 1631-ben bekövetkezett haláláig. Amennyiben hamisítványt kívántak volna nyilvánosságra hozni, a szerző fiának jelenléte bizonyára sokkal komolyabb fék lett volna, mint az egykori titkáré. Annak viszont éppen sehol sem maradt nyoma, hogy Caesar tiltakozott volna a hatsorosok édesapja nevén való közreadása miatt. Ebből akár le is vonhatjuk a következtetést, hogy ő maga sem találta hamisítványoknak azokat.

  1. Henrik király személye is olyan garanciaként fogható fel, mely az eredetiséget igazolja. A király személyesen ismerte Nostradamust. Ugyan még kisgyermek volt, amikor a királyi pár (IX. Károly és Medici Katalin) kíséretében látogatást tett Nostradamus otthonában, de bizonyára emlékezett rá, hogy a jós azt mondta, ő lesz majd Franciaország királya. Ez annál is meglepőbb volt, mivel nem tartozott szorosan az uralkodó Valois-házhoz. Az ő trónra lépéséhez be kellett teljesedni Nostradamus híres-hírhedt, Medici Katalinnak mondott jóslatának, miszerint a királyné három fiát is látja majd a trónon. Ezt megelőzendő, az ugyancsak elhíresült aranykalitkás, lovagi tornás jóslatnak is valóra kellett válnia. Mint tudjuk, mindhárom jövendölés realizálódott. 1559. július 10-én II. Henrik király, a lovagi tornán szerzett sebébe belehalt. Őt követte fia (és Medici Katalin fia), II. Ferenc a trónon. Nem sokáig uralkodhatott, mert 1560. december 5-én, erős fülfájással járó (feltehetően agyhártya- vagy középfül-gyulladás) betegségébe belehalt.

Őt öccse, a királyi pár második uralkodó fia, IX. Károly követte a trónon. Uralkodása idejére esik a Szent Bertalan-éj (1572. augusztus 23-24.), mely esemény IV. Henrik későbbi királyt is igen közelről érintette. Henrik, aki akkor Navarra királya volt már, és éppen IX. Károly leánytestvérét vette feleségül, megmenekült ugyan a vérfürdőből, de át kellett térnie a katolikus hitre. Ezt követően még négy éven át házi őrizetben tartották, mire sikerült végre megszöknie, s visszatérnie Navarra trónjára.

A vérfürdő után a király amúgy sem rózsás egészségi állapota fokozatosan tovább romlott.

  1. Károly 1574. május 30-án, tüdőbajban hunyt el, törvényes fiúörökös nélkül. A trón így öccsére, III. Henrikre szállt – ezzel beteljesedett Nostradamus jóslata – Medici Katalin a harmadik fiát is a francia trónon láthatta. Az is igaz, persze, hogy Henrik egy éve már Lengyelország választott királya volt, tehát az uralkodói szék elfoglalása részéről megelőzte bátyja halálát. De tudjuk, Nostradamus nem határozta meg pontosan, mely trónokon fognak uralkodni a királyi pár gyermekei – most már azt is értjük, miért. A lengyel „kiruccanás” magyar vonatkozású érdekessége, hogy Henriket Báthory István követte az ország királyainak sorában, 1575. december 14-től, egészen 1586. december 12-ig.

III. Henrik franciaországi uralkodását a vallásháborúk, a békekötések és a szószegések tarkították. Halálát is saját esküszegése idézte elő. 1588. december 23-án testőreivel meggyilkoltatta Guise Henrik herceget, politikai ellenlábasát. Másnap, a Szenteste napján, Guise Lajos bíborost börtöncellájában ölette meg. A pápa e tettéért átokkal sújtotta, Párizs népe pedig a harmadik Guise herceg, Charles de Mayenne vezetésével, fellázadt ellene.

III. Henriknek menekülnie kellett. A következő év áprilisának közepén Navarrai Henrik (a későbbi IV. Henrik) oltalmába ajánlotta magát. A két Henrik király Párizs alá vonult, hogy visszahódítsa a lázongó fővárost. Az ostrom ideje alatt, augusztus 1-én, egy Jacques Clément névre hallgató domonkos-rendi szerzetes férkőzött III. Henrik közelébe, s tőrével halálosan megsebesítette őt. A testőrök hiába teperték le szinte azonnal a merénylőt, a királyon már nem lehetett segíteni. Másnapra belehalt sérüléseibe. Mivel törvényes örököse neki sem volt, Navarrai Henriket jelölte ki utódjául.

Így teljesedett be Nostradamus azon jóslata is, melyben aBourbon-ház első uralkodójának trónra lépését jövendölte meg.

A hatalom valós birtoklásáig még hosszú út vezetett. Négy évig tartó háborúskodás után, I. Erzsébet angol királynő hathatós segítségével, 1593-ban bírta csak a fővárost birtokba venni. Ekkor belátta, hogy protestáns hiten állva bizonytalan lesz uralkodói pozíciója. Áttért hát újra a katolikus hitre (amiben született), s állítólag ekkor hangzott el tőle a szállóigévé vált mondás: „Párizs megér egy misét!”.

Kevéssé valószínű tehát, hogy 1605-ben, bárki megpróbált volna éppen IV. Henriknek ajánlani egy Nostradamus-hamisítványt.

1656-ban Étienne Jaubert adott ki egy művet, mely Nostradamus jövendöléseivel foglalkozott. A szerző ebben kiállt a hatsorosok hitelessége mellett, mi több, azt állította, hogy ő látta e versek eredeti, Nostradamus kézírásával készült változatát is. Állítása szerint a kéziratot M. Barbotteal amiens-i kanonok könyvtárában olvasta el.

Elgondolkodtató viszont, hogy az eredeti iratban ő 132 verset talált. Az újra kiadott anyagba csak 58 került bele. A hiányzó 74 jósverset senki sem látta azóta. Elképzelésünk sincs, hová tűnhettek az évszázadok viharaiban…

A hatsorosok között találunk kimondottan Magyarországról szóló jövendölést is. A XLVII-es a következőképpen szól:

„Le grand d’Hongrie, ira dans la nacelle,

Le nouueau né fera guerre nouuelle

A son voisin qu’il tiendra assiegé,

Et le noireau auec son altesse,

Ne souffrira, que par trop on le presse,

Durant trois ans ses gens tiendra rangé.”

vagyis:

„Magyarország nagyja megy a hajón,

Az újonnan született háborút csinál

Szomszédjának, kit ostromol,

És a fekete, ki az ő fölségével

Nem tűri, hogy őt nagyon elnyomják.

Három évig tartja embereit sorban.”

A versnek van olyan értelmezése, mi szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelem korszakáról szólna. Thököly Ferenc a hajón utazó országnagy, II. Rákóczi Ferenc pedig az újonnan született. Azért fekete, mert szemben kora divatjával, nem hord fehér rizsporos parókát.

Lehet, hogy így van. Lehet, hogy másképpen.

Én azt gondolom, Thököly Imre hajóútjánál sokkal szomorúbb és húsba vágóbb volt egy későbbi hajóút, ami 1918. november 7-én kezdődött a Dunán. Károlyi Mihály, az október 31-én kinevezett miniszterelnök utazott kíséretével Belgrádba, hogy a Magyarország sorsát megpecsételő (teljesen hibás és felesleges) katonai konvenciót aláírja. Vitatkozhatnánk azon, hogy valóban az ország nagyja volt-e, de ez, e helyütt abszolút felesleges. Akár legális volt, akár nem, akár legitim volt, akár nem, ő, ott és akkor, vindikálta magának a jogot, hogy Magyarország érdekeit (?) képviselje.

Franchet d’Espèrey tábornok lekezelően bánt, s megalázó egyezményt íratott alá velük. Gyakorlatilag lemondtak Hazánk szuverenitásáról és az önvédelem bármely formájáról.

Ennek következménye lett, hogy az újonnan született háborút indíthatott Magyarország, a szomszédja ellen. Újonnan született volt e tekintetben, különösen: Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság.

Amennyiben Románia önálló állami történetét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az az 1878. március 3-án aláírt San Stefano-i békével vette kezdetét. Ily módon ezt az államot is gyakorlatilag újonnan születettként kezelhetjük 1918-ban.

Ezek az államok nyílt, területszerző háborúba bonyolódtak a Károlyiék politikája által meggyengített és megcsúfolt Magyarországgal.

Ha a forradalom exportját és a polgárháborús helyzet kialakítását is háborús cselekményként vesszük számba, akkor az „újonnan születettek” közé számíthatjuk az 1917. november 7-i forradalom nyomán létrejött Szovjet-Oroszországot is. A lenini ideológia nyomán kialakult harctéri helyzet különös jellegzetessége, hogy a többitől eltérően, nem külső, hanem belső arcvonalakon folyt le. Mondhatnánk úgy is, hogy amíg a kisantant államai katonailag megszállták a később elcsatolásra ítélt országrészeket, a kommunisták légiói, a hazaküldött, át- és kiképzett hadifoglyok közreműködésével, a maradék, Csonka-Hazát rabolták el, szorították idegen érdek szolgálatába.

A fekete, aki az ő fölségével nem nagyon tűrte az elnyomást, az újjászerveződő magyar arisztokrácia és az újjáéledő nemzeti gondolat volt. Emlékezzünk rá, a XIX. század közepére kifejlesztett, fekete, zsinóros díszítésű viselet éppen az 1920-1945 közötti kurzusban élte meg második virágzását. Nem véletlen ez, és nem is vonatkoztatható el az igazságtalan békediktátum által felkorbácsolt nemzeti és revizionista életérzéstől. A Wikipédia szerint: „Ez a fajta ruházat, kinézete ellenére nem népviselet, sokkal inkább a nemzeti öntudatot volt hivatott képviselni.”

Hogy a fekete, amúgy átaljában, az egész magyar nemzetet jelképezheti, az 1920. június 4-én aláírt trianon diktátum következtében beállott nemzeti gyászt is jelképezheti. A megmaradt rész határain innen és túl, 15 millió magyar gyászolta e döntést. A fekete trianon-fáklya sem másról szól.

Abban, a közel száz évvel ezelőtti, bizonytalan helyzetben, államiságunk megmaradása volt a tét.

A Csonka-Hazában regnáló kommunistákkal szemben Aradon alakult meg, majd Szegedre tette székhelyét a nemzeti érdekeket képviselő ellenkormány. A szegedi ellenkormány hadügyminisztere Horthy Miklós volt, aki egyben a szerveződő Nemzeti Hadsereg parancsnoki tisztét is betöltötte. A nemzeti értékeket, nemzeti érdekeket felkaroló, „feketék” hadserege volt tehát a Nemzeti Hadsereg.

És bármily hihetetlennek látszik is, majdnem napra pontosan 3 évig kellett fegyverben állniuk, hogy az ország érdekeit megvédelmezzék.

  1. november 16-i, Budapestre történt bevonulásukat követően, a proletárdiktatúra maradék intézményeinek felszámolásával párhuzamosan, visszaállították a királyságot, mint államformát. Érdekes történelmi helyzetben, érdekes államforma jött létre: a király nélküli királyság. Az antant elvárásai miatt ugyanis kényesen kellett ügyelni arra, hogy IV. Károly, az 1918. november 16-án lemondott király, ne térhessen vissza a magyar trónra. A győztes hatalmak annyira nem szívlelték a Habsburgok részvételét az állami vezetésben, hogy a proletárdiktatúra bukása után, az augusztus 7-től kormányzóként regnáló József főherceg távozását augusztus 21-én írásban kérték a budapesti katonai misszió vezetésétől. A főhercegnek így augusztus 23-án távoznia kellett a közéletből.

A királypártiak viszont szerették volna IV. Károlyt visszasegíteni a trónra. Ennek érdekében kétszer is megpróbálkoztak a királypuccsal. 1921. március 27. és április 5. között folyt le az első hatalom-átvételi kísérlet. A Szombathelyen tartózkodó egykori uralkodó írásban benyújtott trónigényét a Kormányzó kerek-perec visszautasította, ugyanakkor a katonai parancsnokot a király mielőbbi eltávolítására szólította fel. Az erőszakot nem vállaló IV. Károly ekkor visszatért Svájcba.

Ám október 20-án visszarepült Magyarországra, s Ostenburg-Moravek Gyula Sopronban állomásozó csendőr csapataival Budapest irányába utazott, hogy átvegye a hatalmat. A királyhű csapatok október 23-án, Budaörsnél ütköztek meg a zömében egyetemi zászlóaljakból álló kormányzói alakulatokkal. A kormány csapatai körbezárták a királyi erőket, mire azok megadták magukat. Ez volt a magyar államiság fennmaradásának utolsó próbatétele azokban a zűrös időkben. Majdnem napra pontosan 3 évvel Károlyi hajókázása után, a fegyverben álló egykori Nemzeti Hadsereg elvégezte honmentő munkájának kritikus részét.

De, hogy Nostradamus hatsorosa különleges keretet kapjon, meg kell jegyeznem, a budaörsi ütközetet is hajózás követte. Magyarország egykori első emberét, IV. Károly királyt és feleségét a HMS Glowworm brit monitor a Dunán, szállította a Fekete-tengerig, ahonnét a Cardiff könnyűcirkáló a Portugáliához tartozó atlanti-óceáni Madeira szigetére, Funchalba vitte. Fél év múlva, 1922. április elsején itt hunyt el, spanyolnáthában.

Ördöngös egy látnok volt Nostradamus…

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>