Harmóniában 95. – Nostradamus XIX.

Harmóniában 95.

Nostradamus XIX.

 

A X.22 sorszám alatti négysorosában Nostradamus a következőket jövendölte:

„Pour ne vouloir consentir au diuorce,

Qui puis apres sera cogneu indigne,

Le Roy des Isles sera chassé par force,

Mis à son lieu qui de Roy n’aura signe.”

Magyarul:

„Mivel nem akar beleegyezni a válásba,

Méltatlannak ítéltetik ezután,

Erővel űzik el a szigetek királyát

Helyére téve, ki királyi jelvényt nem visel.”

A vers első sorában jelölt válás nem más, mint a királyi hatalomtól való megválás – amit I. Károly nem tett meg. Annyira ragaszkodott királyi méltóságához, hogy, mint láttuk, hívei támogatásával a harcot is felvállalta a királyság intézményének megóvásáért.

Azt is bemutattam az előző részben, hogy bírái milyen vádpontok alapján ítélték el őt. Királyságához való ragaszkodását találták a polgárháború kiújulása legfőbb okának, ezért úgy vélték, méltatlanná vált az uralkodásra, mi több, az életre is.

A királyságért folytatott harcokról is beszéltünk már. A forgandó hadiszerencséről, a skótok szerepvállalásáról. A harmadik sor azt az eseménysort vetíti előre, melynek végén Stuart Károly sereg és hatalom nélkül maradva, fogságba esik.

A vers utolsó sora Cromwell Olivér új szerepvállalását jósolja meg.

Az angol polgárháború, bár a hatalom birtoklásáért folytatott harc volt, mégis, jelentősen különbözött minden addigi hatalmi háborúskodástól a feudális berendezkedés történetében. A korábbi hatalmi villongások központi kérdése az volt, hogy ki üljön a trónon, ki gyakorolja az uralkodói jogokat. A trónviszályok kettő vagy több trónkövetelő összecsapásából kialakult konfliktusok voltak. Közös tulajdonságuk volt, hogy az összes főszereplő rendelkezett valamiféle (vélt vagy valós) törvényes alappal a korona viselésére, s egyikük sem vonta kétségbe az uralkodói jogokat. Mindössze a vetélytárs lehetőségét vitatták e jogok gyakorlására.

Az angol polgári forradalom célkitűzése viszont egészen más volt. Nem új királyt akart a trónra ültetni, hanem a király jogait akarta véglegesen anullálni. Ezek után teljesen logikus, hogy az uralkodó-ellenes erők vezetője nem is formálhatott igényt a trónra, az addigi uralkodói jogkörre vagy címre. Ezért, amikor Cromwell részére felajánlották a koronát, ő visszautasította azt. Elmondása szerint annak elfogadása ellenkezett volna meggyőződésével, puritán elveivel.

Ez így szép is, megható is, de tudjuk, hogy a Lord Protector újonnan bevezetett méltóságára viszont igényt tartott. Azt is tudjuk, hogy a Lord Protektor hatalma sokkal nagyobb volt, mint az éppen megbuktatott uralkodóé…

„Plus Macelin que Roy en Angleterre,

Lieu obscur nay par force aura l’empire :

Lasche sans foy sans loy seignera terre.

Son temps s’aproche si pres que ie souspire.”

Magyarul:

„Inkább mészáros, mint király Angliában

Származása homályos, a birodalmat erővel szerzi meg:

Hit és törvény nélkül vérezteti ki a földet,

Ideje gyorsan elszáll, mint a sóhajom.”

Vajon miért találta Cromwellt inkább mészárosnak, mint királynak a jövendőmondó?

Kezdjük az elején: Cromwell Olivér 1599. április 25-én született, Huntingdonban, Robert és Elizabeth Cromwell egyetlen fiaként. VIII. Henrik korából ismerhetjük a híres kancellár, Thomas Cromwell nevét. A főméltóság rokona volt ugyan Olivérnek, ám nem felmenője. Olivér ük nagyanyjának, Catherine Cromwellnek öccsét tisztelhetjük benne.

Mivel Robert Cromwell másodszülött volt, címet, rangot nem örökölhetett – így hát családjuk ezen ága a korabeli angol társadalom széles középosztályába tagozódott be. Kisbirtokosok voltak, jövedelmüket serfőzéssel egészítették ki. Olivér erős puritán szellemben nevelkedett. Atyja 1617. júniusában elhunyt, így a birtok harmadrészét, 21 éves életkora betöltésekor, Olivér megörökölte.

  1. augusztus 22-én feleségül vette Elizabeth Bourchier-t, aki házasságuk ideje alatt kilenc gyermeket szült neki.

Ekkoriban parasztgazda (yeoman) státuszának megfelelő életvitelt folytatott: külsőségeiben a lehető legegyszerűbb, dísz- és cicoma-mentes házat, tárgyakat, ruhákat birtokolt. Ruhái durva anyagból, házilagosan készített öltözékek voltak. Amikor 1628-ban, rokonai segítségével, alsóházi képviselő lett, még a Parlamentben is ilyen ruházatban jelent meg, általános feltűnést keltve. Első politikai megnyilvánulása, alsóházi beszéde sem volt valami nagy siker. Ahogyan feljegyezték róla:

„Igen közönségesen volt öltözve, egyszerű posztóruhába, melyről lerítt, hogy valami rossz vidéki szabó varrta. … hangja éles, dallamtalan; beszéde heves, de nem sok értelme volt…”

Az, hogy királyra nem nagyon hasonlított, már ennyiből is nyilvánvalóvá válik. De vajon miért éppen mészároshoz hasonlítja Nostradamus?

Teljesen egyértelmű, hogy a kezéhez tapadó vér miatt teszi ezt. A Nostradamus által ismert összes polgári foglalkozások közül a hentesek és mészárosok elfoglaltsága volt az, melyben a vérontás adta meg a szakma alapját és értelmét. A próféta úgy látta, Cromwell elfoglaltságának gerincét is a vérontás fogja majd megadni.

A királygyilkosságban viselt szerepéről már írtam az előző részben. Tudvalévő, hogy ő volt a legharcosabb követelője Stuart Károly lefejezésének. Az ítélet aláírói között az ő neve a legtisztábban olvasható, láthatóan nem remegett közben a keze.

Nostradamus szemüvegén át nézve, főbenjáró bűn a királygyilkosság, de talán kevés lenne ahhoz, hogy mészárosnak titulálja annak egyik szellemi szerzőjét – még ha az később igen nagy hatalomra is tesz szert a politikában. Azt gondolom, akkor járunk el helyesen, ha a mészárosi titulust együtt vizsgáljuk meg a 3. sorban vázolt körülménnyel, mi szerint kivérezteti a földet. Előbb azonban vizsgáljuk meg, valóban erővel szerezte-e hatalmát! Mert, ha nem, akkor még azt is kizárhatjuk, hogy ez a jövendölés egyáltalán róla szól.

Komoly hagyománya van annak, hogy Cromwell Olivért az angol demokrácia megteremtőjének, okos és elszánt, a népfelség útján járó politikusnak állítsák be. Mint ilyen, nyilvánvalóan nem nyúlhatott erőszakhoz semmiféle hatalom, rang vagy cím megszerzéséért. Amit elért, bizonyára a népuralmat megtestesítő Parlament szabad és kifejezett akaratából érte el.

Vagy nem…

Cromwell 1642-ben csapatokat szervezett és szerelt fel a saját költségén, a Cambridge-i és más egyetemek diákjaiból. Az intézkedéseinek ellenszegülő dékánokat elfogatta és a Towerbe záratta. A hadszíntéri cselekedeteiben megátalkodottan önfejű volt, elöljárói parancsait rendre figyelmen kívül hagyta. Az egész háborúra, mint saját, szent küldetésére tekintett.

Hadereje nem nemesekből vagy zsoldosokból verbuválódott – fanatikus vallási elhivatottságú önkéntesekből állt. A vasbordájúak hada úgy szerveződött, mint egy fegyveres egyház. A csatát istentiszteletnek, a győzelmet istenítéletnek gondolták. Minden katona zsebében ott volt a „Cromwell-Biblia”. Vezérük levelezéséből kiderül, hogy a háború utáni időkre valóban egyházzá akarta szervezni hadát, mely bármikor újra bevethető maradt volna, a szervezeti keretek átmentése okán.

Amikor az 1645-ös nasby-i csatavesztése után a skótok 400.000 fontért átadták Cromwellnek a királyt, ő is, a presbiteriánus többségű Parlament is egyezkedésbe kezdett Stuart Károllyal. Cromwellnek nem sikerült egyezségre jutnia. 1647-ben a presbiteriánus Parlament elrendelte a hadsereg leszerelését. Cromwell ekkor a Parlament ellen fordult. Letartóztatta a presbiteriánusok vezetőit, 140 képviselőjüket kizárta a törvényhozásból. 1648-tól így alakult ki a „csonka parlament”.

Mindamellett, hogy a szembefordulás utáni időszaktól semmit sem a korábbi törvényhozástól kapott Cromwell, azt is megállapíthatjuk, hogy a második polgárháború kirobbantásában és megvívásában múlhatatlan felelőssége volt neki. Nem véletlen tehát, hogy mindent megtett a király halálos ítéletének kicsikarásáért, mégpedig úgy, hogy a volt uralkodó elleni legkeményebb vád éppen e második polgárháború lefolyásáért reá rótt felelősség volt.

Erővel szerezte meg tehát a birodalom feletti befolyást Cromwell. Mégpedig azért, hogy a vérontások sorozatát folytathassa seregével. Az a tény, hogy a polgárháború emberáldozatainak aránya a korabeli lakosság 4%-a volt, ami magasabb, mint az első világháború veszteség-aránya, önmagában megmagyarázza, miért láthatta hentesnek vagy mészárosnak Nostradamus ezt az embert.

A plasztikusabb képért vessünk pillantást néhány részletre.

Amikor a Parlamenttel szembefordult, s a skótokra rontott, Prestonnál bekerítette és felmorzsolta azok seregét. A fogságba esett katonákat, mint köztörvényes bűnözőket, kegyetlenül kivégeztette.

A csonka Parlament 1649-ben köztársasággá nyilvánította Angliát, s eltörölte a Felsőházat. E köztársaság azonban nem volt más, mint egy, a Cromwell által irányított fegyveres erőre támaszkodó diktatúra. Újabb és újabb törvényhozó testületeket hívtak össze, majd kergettek szét.

A lázadó írek leverését követően Cromwell iszonyatos mészárlást hajtott végre közöttük. A felkelésben részt vevő írek földjeit elkobozta és kiárusított angol vállalkozók között. 1650-ben a meggyilkolt király fiát támogató skótokat verte meg és gyilkolta le Durbannál.

1651-ben keresztülvitte nevezetes hajózási törvényét, mely csak angol hajóknak engedélyezte az Európán kívüli áruk Angliába fuvarozását. A törvény alapjaiban sértette a „tenger fuvarosai”-ként ismert hollandok érdekeit. A konfliktus háborúba torkollott, mely 1652-54 között zajlott le, s újabb véráldozatok árán, brit győzelemmel zárult. A földszerzésért síkra szálló szegény parasztok mozgalmait kíméletlenül leverte Cromwell.

Az inkább mészárosnak, mint királynak tetsző ember, ki erővel jutott a hatalomba, kivéreztette hát a földet. De vajon miért állította a látnok, hogy hit és törvény nélkül teszi majd ezt?

A hit hiányáról csak annyit jegyeznék meg, az előző részben írtakkal szinkronban, hogy a hit hangoztatása, a felekezethez tartozás hangsúlyozása, sokkal inkább egzisztenciális, gazdasági vagy politikai érdekeket szolgált, mintsem valóban a lelki élettel összefüggő megnyilvánulás lett volna. Köztudomásúan Cromwelltől származik a mondás, mi szerint bízzunk Istenben, de tartsuk szárazon a puskaport. Nagyon frappánsnak és praktikusnak tűnik ez, de ha mélyebben belegondolunk, a keresztyén szellemiséget nem nagyon találjuk meg benne. A puskaport ugyanis emberölés szándékával tartják szárazon. Gyorsan hozzáteszem: keresztyén emberek ölésére, még ha azok éppen másik felekezethez tartoznak is, s bizonyos részletekben másképpen tisztelik ugyanazt az Istent és Megváltót.

Persze, ez is egyfajta hit…

A törvény hiányára legélesebben a Lord Protektorként megcselekedett dolgai világítanak rá. E fejezet úgy kezdődött, hogy szétzavarta a „csonka parlamentet”, életre hívta a Lord Protektor tisztségét, természetesen magának, s a katonai parancsnokaiból alapított Államtanáccsal a háta mögött, teljhatalommal kormányzott. Az Államtanács tagjait bizonytalan időre választották – élethosszig. Oly nagy hatalom koncentrálódott a kezükben, hogy még a ritkán összeülő Parlament sem volt képes a kontrollálásukra sem.

Mellőzte a Parlamentet és a független bíráskodást, saját elgondolása szerint vetett ki adókat, szorgalmazta a vallási türelmetlenséget, maga döntött hadviselési kérdésekben. A királyi palotába költözött, s Felségnek szólíttatta magát. Az országot katonai közigazgatásra állította át. 11 katonai körzetre osztotta fel Angliát, s a körzetek élére saját tábornokait állította. Vagyis, feltalálta a katonai juntát.

Betiltotta a versenyeket, búcsúkat, majálisokat, a bordélyházakat, a színházakat, a kocsmák egy részét. Azt is gondolhatnánk, hogy ezt erkölcsi megfontolásból tette – de tévednénk. Óvatosságból tette, mert félt a gyülekezéstől, a csoportosulástól.

Annak idején a forradalom a Parlament jogainak kiszélesítéséért indult. Cromwell irányításával a törvényhozás teljes felszámolásával végződött. Hát, ezért láthatta a jövendőmondó törvénytelennek a Lord Protektor ténykedését…

Nostradamus azt jövendölte, hogy sóhajtásnyi idő alatt elrepül Cromwell korszaka.

Érája végének idejét pontosan tudjuk: 1658. szeptember 3-án, Hampton Courtban halt meg. Régóta gyötörte köszvény és vesekő, ám halálát, orvosai diagnózisai szerint, malária okozta.

Általános egészségi állapotát (s ez nem élete utolsó szakaszára vonatkozik csupán) minimum érdekesnek kell minősítenünk. A téma szakértői között vannak, kik úgy vélekednek, hogy mentálisan nem lehetett teljesen ép. Orvosai által is észlelt pszichoszomatikus tüneteit ma depressziónak, pánikbetegségnek, esetleg hipochondriának sorolnánk be. Saját orvosa komoly depressziót állapított meg nála. Ezek a tünetnek óhatatlanul felvetnek egy kérdést: kik és miért gondolhatták, hogy egy ilyen, mentálisan kiegyensúlyozatlan elme és lélek képes egy egész ország sorsát jól eligazítani?

Halála előtt két nappal még rendelkezett utódlása kérdéséről. Richárdra, legidősebb fiára ruházta át minden hatalmát. Bebalzsamozott porhüvelyét a Westminster Apátságban helyezték nyugalomra.

Mikortól kezdve számítsuk közéleti szereplését?

1642-től, amikor elkezdte seregét szervezni, s dékánokat csukatott börtönbe? Ez esetben 16 évet töltött a politikai érában.

1647-től, amikor szembe fordult a Parlamenttel? Ily módon 11 évet kapunk eredményül.

Esetleg 1653-tól, a Lord Protektor címének felvételétől? Így 5 év tudható be az ő korának.

Azt gondolom, bármely pillanattól számítjuk az ő korszakát, csekélyke időt mondhatunk az övének. Történelmi léptékkel szemlélve, valóban csak sóhajtásnyit.

Cromwell Olivér mészárosi működésének igen hamar előálltak a következményei. A katonai junta 1653-as bevezetésével rohamosan csökkent népszerűsége. A Parlament és a valódi törvények nélkül, önkény által kormányozottan működő ország egyre szélesebb rétegei eszméltek rá, hogy az eleve megoldani kívánt problémákra semmiképpen nem jelenthet megoldást Cromwell és az ő juntája. Amikor 1657-ben eszébe jutott, hogy a királyságnak is vannak szimpatikus vonásai, s előállt a dinasztia-alapítási ötletével, saját tábornokai sem álltak mellé. Ők attól tartottak, hogy a királyság restaurálásával a katonai közigazgatás, s benne ők maguk, leértékelődik. Rajtuk kívül már senkire sem számíthatott a Lord Protektor, így elállt ötlete megvalósításától.

Halála után fia ugyan felvette a Lord Protektor címet, de nem realizált hosszú pályafutást magának, mint első számú közjogi méltóság. A tábornokok 1659-ben elmozdították tisztségéből.

A hatalom megszerzéséért folyó harc ezután rövid időre kiújult. Először a „csonka parlament” még élő tagjai kerekedtek felül, ám őket szétkergette Lambert tábornok. A képviselők ekkor Monck tábornokhoz, Skócia katonai kormányzójához fordultak segítségért. Monck skót harcosai 1659 őszén ütköztek meg Lambert katonáival. Nem is volt ez igazi csata, hiszen Lambert serege szétszéledt a harc elől.

Monckot kitörő lelkesedéssel fogadták Londonban, mire ő szétkergette a „csonka parlamentet”, s a Cromwell által 1647-ben megkurtított „hosszú parlamentet” helyezte vissza a törvényhozásba.

Így, végül, a presbiteriánusok kerültek ki győztesen a hatalmi harcokból. Egyik első dolguk volt, hogy a meggyilkolt Stuart Károly fiát meghívják az üresen álló trónra. Ő nem is kérette magát, s 1660. május havában, 30 évesen, átlépte London kapuját, hogy II. Károly néven Anglia királya legyen.

A hatalomba visszatért királypártiak még ebben az évben árulónak bélyegezték Cromwell Olivért. Holttestét kiásták nyughelyéről, láncokra kötözve felakasztották, majd lefejezték. Fej nélküli tetemét az ítélet végrehajtásának helyszínén ásták el. Ez nagyjából a londoni Marble Arch (Márvány Diadalív) közelében található ma.

Fejét, póznára tűzve, a Westminster Hall tetején közszemlére tették ki, s 1685-ig ott is maradt.

A mumifikálódott koponyát ezután állítólag többször adták-vették, míg 1960-ban végre (talán) örök nyugalomra helyezték, a cambridge-i Sidney Sussex College-ban.

Így múlik a világ dicsősége…

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>