Határvadász-dandárok helyett hatásvadász-dandárokat mozgósít a kormány!

Határvadász-dandárok helyett hatásvadász-dandárokat mozgósít a kormány!

 

Testületünk parancsnoksága aggodalommal szemléli, hogy a kormány, Lázár János bejelentése alapján, csak akkor kezdi meg a román demarkációs vonal menti műszaki határzár felépítését, ha az idegen kezek bitorolta Bánáton keresztül is megindul a menekültáradat. Ugyan kétséget kizáróan a helyeslésünkkel találkozik a kormány elutasító álláspontja a migránskvótákat illetően, meg kell állapítsuk, hogy egész politikája az olcsó népszerűséghajhászáson kívül egyebet nem szolgál, a határvadász-dandárok helyett a hatásvadász-dandárokat mozgósítja. Miközben a kormány színpadiasan aláírásokat gyűjt, ahelyett, hogy azonnal megkezdené a műszaki határzár felhúzását Röszkétől Csengerig, Pató Pál alias Lázár János kijelenti „Ej ráérünk arra még!”, heteket vagy akár hónapokat adva a migránsoknak, hogy a szerb és román megszállás alatt álló Bánáton keresztül, akadálytalanul Csonka-Magyarországra jöjjenek.

Hogy mennyire képmutató a kormány viselkedése, jól mutatja; miközben a kormány a kvóta ellen gyűjt aláírásokat, és miközben a maradék magyar fiatalságnak még az agyonkozmetikázott KSH adatai szerint is egyre tragikusabb méretű tömegei hagyják el az országot, mély a hallgatás arról, hogy a hazaáruló fideszes kétharmad elfogadta a megfelelő államkötvény-vásárlásért legális betelepedést lehetővé tevő törvényt. És az ilyen idegen betelepítést fidesz- és gyurcsány-közeli cégek közösen már üzemszerűen végzik is. És kiszámítható, hogy amíg a kormány a nagy „honvédő” szerepében tetszeleg, az Európai Unió, ha másként nem fog menni, megfelelő államkötvény vásárlással annyi menekültet telepíthet le Hazánkban, amennyire nem sajnál pénzt kölcsönözni a magyar államnak, hiszen ezt az inkriminált törvény értelmében, melynek elfogadása ellen a Jobbik sem tiltakozott valami hangosan, legálisan megteheti. Ráadásul a kötvények vásárlása növeli az államadósságot, a befolyt összeg pedig csak a töredékét fogja fedezni annak a kiadásnak, amit a legálisan betelepített migránsok szociális ellátása fog jelenteni – ugyanis nagy részük nem lesz hajlandó munkát vállalni! „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!” – szólt a rendszerváltás után a párt választási szlogenje. „Eladó, kiadó most a szívem,/Nem lakik már benne/még benne senki sem” – hallható a Szenes Iván slágerben. A Fidesz szívében csak a pénz lakik, így tulajdonképpen a kvóták elől sem fog elzárkózni, csak fizessék meg az árát.

De van még egy tragikus vetülete a Fidesz mostani politikájának, ami mellett szintén elsikkad a közönség, és azon belül is a „nemzeti oldal” figyelme. Ez pedig nem más, mint a „kialakulóban lévő kelet-közép európai együttműködés”, a „felismert közös érdek”, mely szintén nagy hangsúlyt kapott a mostani fideszes megnyilatkozásokban és narancsos kormánypropagandában. Ez a hamis illúzió hosszú múltra tekint vissza nálunk. A Haynau-korszakban elterjedt a köztudatban az a nézet, miszerint elég volna az osztrák uralmat és a kamarilla bajkeverőit kiiktatni, és magyar, szerb, tót, horvát és román máris egymás nyakába borulna és jönne a tejjel mézzel folyó Kánaán. Ezt az illúziót akkor sajnos a Nemzet egyébként kiváló szellemi vezetői is gerjesztették. A Duna-konföderáció atyjának tartott emigráns Kossuth csak azért nem sorolható közéjük, mert őt a korabeli angol és francia politika választás elé állította: vagy kiszolgáltatja őt családjával és társaival együtt a tőlük függő török porta az osztrákoknak, vagy rendezi viszonyát a még nem is létező Romániával és Szerbiával (Kossuth erre burkolt utalásokat is tett egy Vukovics Sebőhöz írt levelében). Kossuth legalább annyira karakán maradt, hogy noha kényszerűségből teljesen szabad szellemű jogkiterjesztést helyezett kilátásba a nemzetiségek számára, annyira karakán maradt, hogy az ország területi egységéhez a sírig ragaszkodott – ez vele rivalizáló emigráns társairól, Telekiről, Klapkáról már egyáltalán nem mondható el. De a „megbékélés” hamis illúzióját terjesztette például Eötvös József, Jókai Mór vagy Madách Imre is.

És ez a hamis illúzió annyira hatott, hogy 1918-ban többek között ezért tudta akadálytalanul az akkori álbaloldali ellenzék függetlenségi mázba öltöztetve megcsinálni az őszirózsás patkánylázadást, és pacifista nézeteivel megmérgezve a korabeli közvéleményt, a független állami lét küszöbén szétzúzni az ország védelmét. Azonban még Trianon keserű bizonysága sem tudta kigyógyítani a Nemzetet a „megbékélés” eszméjéből, mindössze a közgondolkodásban a történelem szemétdombjára került „bécsi kamarilla” helyét átvette a „zsidó”, amelyet ha kiiktatunk, akkor beköszönt a dunavölgyi népek közötti mennyei béke. És mostanában megjelent egy új közös ellenségkép, amely köré Orbán építi a nagy közös jövő légvárait, és amely kiegészült a migráció és a kvóta elleni harccal: ez pedig Brüsszel.

Azonban mielőtt bármiféle sorsközösség eszméjétől hajtva annyira elragadtatná magát, fel kell hívnunk a tisztelt kormány figyelmet arra, hogy minden, a rablószomszédainkkal való közös együttműködés eredménye nem a soha be nem következő „történelmi megbékéléshez”, hanem az elszakított nemzetrészekkel szembeni növekvő elnyomáshoz fog vezetni! Vagyis az együttműködésért cserébe a magyar államnak még több, az idegen uralom alatt sínylődő magyar közösségekkel szembeni felségjog-bitorló intézkedés felett kell szemet hunynia. Diplomatáink amúgy sem serénykednek nemhogy az irredenta, vagy a revízió, de még az eredményes „kisebbség védelem” területén sem, így bármiféle közös együttműködés ára a kisantant államok erősödő magyarellenessége lesz! És jó lenne, ha a „mélyen tisztelt” kormánynak az olcsó szavazat-vadászatokon és saját zsebükön túlmenően egyéb szempont is fontos volna számára, s tudomásul venné – és ezt figyelmébe ajánljuk az orosz ellenesség örve alatt a románokkal újabban nagyon kacérkodó lengyel kollégáiknak is – hogy a történelmi tapasztalat azt mutatja, bármiféle szövetségi rendszenek a kisantant rablószomszédaink mindig is a leggyengébb láncszemei voltak és lesznek a jövőben is! És hogy ezek az országok nemcsak, hogy mindenféle nagyobb regionális érdeknél, de még saját állami függetlenségüknél is fontosabbnak tartják a magyarellenességet, és ezért bármiféle közép-európai együttműködést elsősorban ezek az államok fogják hátba szúrni, és az ilyen együttműködési kísérleteknek sosem elsősorban a térséget fenyegető nagyobb hatalmi érdekek, hanem az elszakított nemzetrészeink fogják kárát látni!

Klutsik György

a Kárpátmedencei Székely-Magyar

Nemzetőrség parancsnoka

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>