Hetven nap – Gyevi-Szabó Ferenc emlékére!

Hetven nap

 

2. Oszi

Az ember életében hetven nap nem túl hosszú idő, de ha ezt a bő két hónapot teljesen kiszolgáltatottan, ágyhoz kötötten, fájdalomtól terhelten kell elviselni, bizony minden perc soknak tűnik. És „Oszi” – Gyevi-Szabó Ferenc – türelemmel viselte a súlyos kórt, amely hosszú hónapok óta ott lappangott a szervezetében. Még az utolsó napokban sem hagyta el humorérzéke, s amíg csak tehette írt, hírt adott a pillanatnyi helyzetéről. Tudósított a kórházi állapotokról, amelyekért elsősorban nem az ott dolgozók tehetnek, de a fejetlenség, a nemzeti vagyon szétlopása, az orvosok és egészségügyi dolgozók világgá kergetése sokukat közömbössé, fásulttá tette, így őket érintette leginkább Oszi vitriolos tolla, amellyel a hatalmat ostorozta ugyan, de mégis a kórházi dolgozókat érintette leginkább a bírálat. Talán nem véletlen, hogy ezért „tűnt el” a kórteremből a számítógépe fontos adattárolója, hogy ne maradjon nyoma a sok-sok felvételnek, amely ezeket a visszásságokat örökítette meg. Talán élhetett volna még, ha az egészségügynek mondott halálintézet nem ilyen kegyetlen, s nem mondja ki a halálos ítéletet: 65 év felett nincs remény! Mert Oszi leukémiával küzdött, s mikorra végre tájékoztatták folyamatos rosszulléteinek okáról, már azt is megmondták, hogy számára nincs remény. Oszi nem omlott össze, küzdött, amíg csak tehette, s még a végzetes vasárnap előtt néhány nappal boldogan újságolta, hogy 62 nap fekvés után, nővéri segítséggel ugyan, de elhagyta az ágyat, s több mint egy órahosszát kint ülhetett a folyosón. Orvosa szerint is ez szép teljesítmény, ezért elhatározta, hogy minden nap, teljes erejét összeszedve folytatja a tornát, a küzdelmet. Hitt abban, hogy a professzor, aki nyári szabadságra indult, megígérte, hogy amikor visszajön, valamit mégis megpróbálnak. Ugye nem azért mondta, hogy mire visszajön én már nem leszek? – kérdezte eltűnődve, aztán elhessegette a gondolatot. Már nem rajtam múlik a jövő, nyugtázta a döntést, s valóban így is lett, hiszen az egyre gyérülő vérpótlás, az egyre jobban elhatalmasodó fehérvérsejtek másként döntöttek. Gy. Szabó Ferenc, Oszi vagy ahogy lapunkban az utóbbi években írt; páter Francesco hiánya sokak számára veszteség, hiszen egy jó barátot, egy lelkiismeretes harcostársat veszítettek el. Halála azért is elgondolkodtató, mert azok közül, akik 2006-ban a Kossuth téri küzdelmekben részt vettek, bizony egyre többen és egyre fiatalabban távoznak az élők sorából, s érdekes módon, valamennyien különféle daganatos betegségek következtében. Óhatatlan a kérdés: csak nem azért kellett olyan villámgyorsan lecserélni egy méternél is mélyebben a Parlament körüli termőföldet, hogy a mérgező nyomokat eltüntessék? Hiszen a mai napig nem tudni, hogy miféle volt is az a lejárt szavatosságú izraeli könnygáz, amit ellenünk ott sorozatosan bevetettek. Minden esetre a névsort érdemes volna bővíteni. Daganatos betegségben hunyt el Ekrem Kemál György, szabadságharcos, Hornyák Mária, Kárpátaljáról visszatelepült tanárnő, aki a kórházban ápolt sérülteknek vitte lelkesen a szeretet csomagot, Farkas Éva, aki a félpályás útlezárások egyik fő szervezője volt, Szamosi Éva, a „kutyás hölgy”, aki minden megmozduláson ott volt és segített, ahol csak tudott, s most Gy. Szabó Ferenc… s a sor koránt sem teljes, hiszen csak keresztnévről tudjuk, hogy Kati, aki almát osztogatott, István, aki gyakran énekelt … és sokan mások sincsenek már közöttünk. S azt is, hogy többen sugárkezelés után reménykednek, hogy talán még felépülnek. Talán Gy. Szabó Feri odafönt már kutatja nyughatatlan természetével, hogy mi is történt azokban a hetekben, s ha bármit kiderít, bizonyára nekünk is hírt fog adni róla.

Nyugodj békében Feri, páter Francesco, Oszi…

Rozgics Mária

One thought on “Hetven nap – Gyevi-Szabó Ferenc emlékére!

  1. Hol nyugszik Feri?Mikor húnyt el?Kecskemétről fiatalabb korunkban ismertük egymást.Aztán-egy váratlan ügy miatt-eltünt a látókörömből.Ma,a Rákóczi útról hazafelé kerestem-kutattam a -még szüleivel közös otthonuk-névtábláját.Hát,ezért nem találtam.Nagyszerű grafikai-s egyéb ábrázolóművészetét is “használta”?Fáj,és sajnálom,hogy már későn jutott eszembe!Nyugodjék békében..Anna,kméti pedagógus/”Fent vagyok”a facebookon/

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>