„Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!”

Az ember nem a hitében csalatkozik, hanem az Igét hirdetőkben,  hiszen hány és hány hamis prófétát hordozott már a Föld a hátán, milliárdnyi évnyi léte során. Hányszor csapták be, fosztották ki, s ha ez sem volt elég, irtották a népeket Krisztus szavaival vagy éppen ellenében, de mindenképpen a hitét kihasználva, megcsalva.
Ma már eljutottunk odáig, hogy nem is hagyják az emberiséget ha nem is boldogan, de legalább röpke időközönként nyugodtan élni, hogy elelmélkedhessen az élet értelmén, célján, útján. A fenntartható fejlődésnek mondott hazugsággal csupán az életteret szűkítik egyre jobban azon kevesek, akik éppen az életet lopják el lassan az egész emberiségtől. A politikával át- meg átszőtt lét egyetlen célja, hogy még jobban becsapják, kifosszák, lelkében is elsilányítsák az emberiséget. Ha a hátunk mögött hagyott legutóbbi negyedszázad nem volt elegendő ahhoz, hogy rádöbbenjenek: mit tesznek az izmusok szolgálatába állott Istentagadók, akkor bizony menthetetlen az emberiség, mert lelkét engedte a Sátánnak megrontani. Ahol Krisztus földi helytartójának mondott személyek a legnagyobb aljasságokat képesek elkövetni vagy eltűrni, és Jézus földi követői ezt szó nélkül hagyják, ott bizony a Sátán uralja a lelkeket. Ahol egyházi vezetők maffiózókkal üzletelnek, a nemzetet kifosztó bankárokkal mutyiznak, mire lehet számítani. Ahol a Teremtés rendjébe beavatkozva csipekkel akarják irányítani az emberiséget, s ezt a pápa még üdvözli is, mit lehet mondani? Ahol az ezerfelé szakadt, szektásodott „Egyház” nyíltan eltűri, mi több, még támogatja is a sok szenvedést, amely Földünkön zajlik, bizony föl kellene már valóban ébrednünk, s ha semmi mással, csupán Krisztus Igéjével, de elűzni a Sátán követőit, akik ennyi rosszat, ennyi gonosz aljasságot ránk szabadítottak. Templomokat építenek, amelyet a hívek egyre keservesebben megkereshető forintjaikból adnak össze, azért, hogy utána éppen őket zárják ki az Isten házának mondott épületekből, arra való hivatkozással, hogy sok a rossz szándékú ember, s védeni kell a templomot. Arra való hivatkozással, hogy a hajléktalanok büdösek, ruhájukkal bekoszolják a padlatot! Arra való hivatkozással, hogy itt ne kolduljanak, miközben a legnagyobb kolduló éppen az „Egyház”, amely megköveteli nemcsak a tizedet, de annál sokkal többet is. Szobrokat, bálványokat, márványtáblákat avatnak, állítgatnak, miközben ebbe a belekövesedett létformába éppen a lélek vész el, az élet nehezül el annyira, hogy már élnie sincs kedve! Isten szent ege alatt is kinek-kinek megvan a maga temploma. Isten Igéjéhez nem kellenek közvetítők, különösen nem a hamis próféták, akik a népnyúzó, világpusztító mammonimádókkal kötöttek egyességet! Imádkozni bárhol és bármikor lehet, mert ahol a „pásztorok” hagyják a nyájat szétszéledni, ott nem a nyájjal van baj. Ahol a „pásztorok” csak a persely zörgésére figyelnek, a minél javadalmazóbb üzletek iránt ácsingóznak, ahol a háborúkat és fegyverek versenyét megáldják, ott bizony nincs szükség rájuk. Mint ahogy nincs szükség azokra sem, akik bár sűrűn hányják a keresztet magukra, miközben zsebeikben már a tőzsdei árfolyamokon szerzett hasznot számolgatják. Mindegy, hogy pap vagy politikus mételyezi az emberiséget hazug szavaival, a lényeg; a feltámadt Istentől igen csak messzire jutottak, hiszen ennyi szenvedés, ennyi kín, ennyi mocsok, ennyi félelem még soha nem halmozódott eggyé legújabb kori történelmes küzdelmünk során, ennyi reményt vesztett embertársunkat még nem hordozott a Föld a hátán. Legalább Húsvétkor, a Feltámadásba vetett hitünk erősítésekor gondoljunk arra, Jézus mit hirdetett akkor, amikor közénk leszületett? Bizony ő nem új törvényeket jött gyártani, hanem a régit, az egyetlent, a Teremtés törvényét megtartatni, amelynek egyetlen értelme a szeretet. „Szeressétek egymást” – hirdette, hiszen, ha az ember embertársát emberként szereti, akkor szánt szándékkal rosszat nem akar, nem is akarhat neki, mert ez volna az élet értelme. Ezért fogadják meg, hogy minden álságos szirénhangot elvetve csak annak hisznek, aki nemcsak szavaival, de cselekedeteivel is e jézusi utat mutatja meg. Annak, aki nem a távolba sejlő útról hazudozik, hanem jelenünk megszépítésén fáradozik. Annak, aki végre a SZEBB JELENT nemcsak ígérgeti, hanem annak megteremtésében minden erejével, hitével részt is vesz. Mert az emberiség megmaradásának az egyetlen lehetősége és egyben életünk egyetlen célja a SZEBB JELEN, a mindennapok emberhez méltó megélése! S csak ez, a SZEBB JELEN az, amely a Feltámadás reményét is elhozhatja közénk.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>