Hogyan tombol Magyarországon az antiszemitizmus…

Hogyan tombol Magyarországon az antiszemitizmus és hogyan tombol Tamás Gáspár Miklós a Népszabadságban?

 

A médiamegnyilatkozások ritkán függetlenek egymástól. A „véleményformálók” gazdáik parancsát hajtják végre. Dicsőítenek valamit vagy valakit, vagy pocskondiázzák áldozataikat.

Nemrég Dési János írt cikket Maradjanak a Dunában? címmel. (Népszabadság 2016. jan. 9. Hétvége 10. old.)

A Margit híd 2011-es felújításakor a mederben emberi csontokat, ruha és cipő maradványokat találtak. Valóságos harc indult meg ezek birtoklásáért. A méltatlan küzdelem nemcsak a közfigyelem irányításáért folyt, cél volt, mint már oly sokszor, Magyarország besározása is.

Dési János hangulatkeltő cikke drámai csúcspontja a korábbi USA nagykövet, Eleni Tsakopoulos Kounalakis magyarországi működéséről írt könyvéből vett idézet:

„Rájöttem, hogy Magyarországon a problémát nem egyszerűen az antiszemita, neofasiszta hangok és tettek erősödése jelenti. … A híd alatti csontvázak esetében úgy tetszett, a legtöbb ember inkább azt kívánta volna, hogy azok, az emlékekkel együtt, maradjanak ott a Duna hideg vízében”.

Primitív rágalom: „a legtöbb ember inkább azt kívánta volna” … Honnan tudta a nagykövet, hogy mit kívánt volna a legtöbb ember? No meg, hogy „csontvázak”! Eddig nem volt szó csontvázakról …

Végül is az ügy cseppet sem szépen, besült.

Dési cikke után 2 héttel, Désinél sokkal nagyobb tekintély jelent meg ugyanazon a porondon: Tamás Gáspár Miklós filozófus és politikai besározóvirtuóz.

Tamás Gáspár Miklós talált akciójához egy figyelemfelkeltő címet: A holokauszttagadás dicsérete (Népszabadság 2016. január 23. Hétvége 5. old.)

Érdemes a cikk néhány mondatát idézni:

„Akárcsak Kertész Imre Nobel-díjának alkalmából, most a Saul fia (Nemes Jeles László filmje) által elnyert cannes-i nagydíj, a Golden Globe és az Oscar-jelölés hírére jelentős méretű antiszemita hullám csapott át hazánkon.

Ez visszataszító, elkeserítő, fölháborító – de mivel sűrűn ismétlődik, egyben roppantul unalmas is.

Ámde a társadalmi jelenségek kritikus megfigyelőjének éppen az ismétlődő jelenségek a fontosak.

Érdekes egybeesés, hogy miközben a zsidógyűlölet tombol, holokauszttagadás miatt eljárás indul többek ellen.’ …

Tehát: „jelentős méretű antiszemita hullám csapott át hazánkon”. Honnan jött ez a hullám, átcsapni hazánkon? Az átcsapás után hol folytatta a hullám? Vagy a határon lecsillapodott?

A hazánkon átcsapdosó hullámok sűrűn ismétlődnek, és roppantul unalmasak is. Mégis foglalkozik velük tudós Tamás Gáspár Miklós, mert, mint mondja:

„a társadalmi jelenségek kritikus megfigyelőjének éppen az ismétlődő jelenségek a fontosak”.

Ennél a csúcsbaromságnál érdemes egy kicsit megállni.

„A társadalmi jelenségek kritikus megfigyelőjének éppen az ismétlődő jelenségek a fontosak?”.

Egyszeri, nem ismétlődő jelenségek pl.:

a római birodalom bukása/ a kapitalizmus kialakulása/ a Szovjetunió létrehozása/ informatikai forradalom/ stb. stb. stb.

Ezek csak a társadalmi jelenségek kritikátlan megfigyelőjének fontosak?”.

A nyilvánvaló agytúlizmosodás jeleit mutató Tamás Gáspár Miklós megállapításdühe most átcsap hazánkra:

megállapítja, hogy „zsidógyűlölet tombol”. Vajon honnan tudja az ilyen tombolást megállapítani? Tamás Gáspár Miklós kicsinyke esszécskéje propaganda mű: néhány mondat és töméntelen ismétlés. Az esszé úgy készült, hogy a szerző kiizzadott néhány mondatot, aztán a szóközökbe annyiszor írta be az antiszemitizmus és a holokauszt szót, ahányszor bírta. (Az esszében több mint 50-szer fordul elő az antiszemitizmus és a holokauszt valamint szinonimáik!)

Tudósunk sulykolja, sulykolja, hogy antiszemitizmus és holokauszt, és holokauszt és antiszemitizmus. És nem veszi észre, hogy túl sokszor ismétel, és felhívja a figyelmet az antiszemitizmussal való túl sokszori vádaskodás jelenségére.

Elgondolkodtató, hogy az okokat tudós Tamás Gáspár Miklós nem vizsgálja. Valljuk, hogy: A társadalmi jelenségek kritikus és tisztességes megfigyelőjének nemcsak az ismétlődő jelenségek a fontosak, hanem az elmaradó, elrejtett jelenségek is.

Mindenesetre az antiszemitizmussal való túl gyakori rágalmazás, még ha összehangoltan, leharcolt politikai marsallok bevetésével történik is, „roppantul unalmas”.

 

Pogány Csaba

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>