Fehérköpenyesek!
Kedves egészségügyi dolgozók, orvosok! Szakrális vezetőként nem tehetjük meg, hogy legalább egy alkalommal ne szólítsuk meg Önöket ebben a világtörténelmileg kiemelkedő, bár cseppet sem felemelő helyzetben.
Azért nevezzük világtörténelmileg, mert a történelem során még sohasem zajlott ilyen tömeges méretű és összehangolt támadás az emberek ellen. Voltak az életnek sötét fejezetei, voltak valódi nagy járványok és tömegeket pusztító betegségek. Azonban ezek közös jellemzője a természetes megjelenés és lefolyás volt.
Jól lehet, az egészségügy sokkal fejletlenebb volt, mint napjainkban, mégis a himlőjárványokat, pestist, leprát és hasonlókat a lakosság nagyobb része túlélte.
Aztán voltak az ellenség elpusztítására irányuló háborús törekvések, ahol az ellenség megsemmisítése volt a cél és népeket, népcsoportokat, milliókat öltek meg, küldtek haláltáborokba. A katonák parancsra öldököltek és halomra gyilkolták az ellenséget. Nem tudták, mi a bűnük, nem tudták, miért öldökölnek, de tették, mert az volt a parancs, mert katonák és az a dolguk, hogy gyilkoljanak.
Aztán egyszer csak minden háborúnak vége volt és a legutóbbi nagy háborút követte a Hágai Bíróság tényfeltárása, amely végső soron lényegtelen, hiszen a tönkretett életeken, a csonka családokon, a jobblétre szenderülteken már nem segített. Egy utólagos kivizsgálás és a felelősök felkutatása már csak afféle utánlövés, már csak a bosszú része. Egy olyan végtelen és soha nem múló bosszúé, amely évtizedek múltán is újabb, még nagyobb bosszúra és mondhatni, az ellenség teljes, és tökéletes megsemmisítésére törekszik. Amikor már nem egy nép, hanem a fehér ember a célpont, mert amit a fehér ember képvisel, egyrészről nagyszerű, másrészről veszélyes. Amikor a bosszú, a hatalomszomj és a vallási fanatizmus egymásra lel, a nagy találkozásból laboratóriumok sötét zugaiban és a társadalom-pszichológusok vegykonyháiban halálos vitriolos koktél keveredik. S mivel ők nem raktárra gyártották, így a segítőszándék csillogó sztaniolpapírjába tekerve, az emberek gyanútlanságát kihasználva, a fehérköpenyesek ingyen felszolgálják. Vírusosan, mint Süsü, a sárkány, ki sárkány ellen sárkányfüvet javasol.
Most éppen a fehér ember ellen kell a fehérköpenyt használni. A fehérköpenyesek pedig gyanútlanok. Vagy mégsem? Lehet, hogy mégis gyanakodnak? Sok évet tanultak, sok tapasztalatot összegyűjtöttek, és most, hogy a vitriololdat gőze megcsapta őket, mindent elfelejtettek egyszerre? Vagy csak a fizetésük lett kecsegtetőbb? Vagy éppen kiléptek a polgári státusból és holnaputántól már a hivatásos katonai állomány tagjai és nekik is parancsra kell ölni?!
Sok a kérdés. Például az is, hogy mennyit ér az élet? Élhet-e egy gyógyításra és segítésre felesküdött ember úgy, hogy tudja, hogy már nem azt teszi, amire felesküdött? Mennyi a becsület és az emberség ára? A havi fizetés? A megélhetés? Vajon lemegy-e a torkán a falat annak, aki a legjobb meggyőződése ellenére olyasmiket tesz, amiről tudja, hogy irtózatos bűn?
Nem tart-e attól, hogy lesz elszámolás? Ha itt a földön nem is, de azontúl igen! Meddig lehet tűrni és hallgatni? Van-e még a fehérköpenyesekben morális gát? Van-e okuk az embereknek, hogy bízzanak bennük? Aztán, akik a parancsokat osztogatják, vajon nem tartanak a bosszútól? Mert a bosszú bosszút szül és ma már az egész világ bosszúra szomjas. És ki lesz a gyorsabb? A vitriolos fehérköpenyesek? Vagy a lánctalpasok? Na és mi van akkor, hogyha egyik sem, hanem az Istenadta nép? Mi van, ha kisiklik a nagy terv és nem nagy aratás, hanem nagy-nagy ráfaragás lesz?
Tudjuk, hogy a média hangos és a politika is felhangon ajánlgatja a vitriolos poharakat. Az emberek pedig valamilyen érthetetlen oknál fogva fanyalognak, mert még nem félnek eléggé. Így még tovább és tovább kell hergelni őket, hogy már fel se tudják mérni, hogy a média ijesztgetéseitől félnek-e jobban, avagy a vitriolos poharaktól! Mert már mindenhonnan a halál leselkedik rájuk. Betegség, halál, veszély és félelem csorog a csapból is. A gyenge idegzetűek futnak a vitriolos pohárért, az erősek viszont inkább a vasvillákért és a fehérköpenyesek lehet, hogy már nem lesznek fehérek. Komolyan gondolja bárki is, hogy egy ilyen világszintű bűnszövetkezés zökkenőmentesen végig csinálható?
Önök között van valaki, aki hisz ebben? Mert mi tudjuk, hogy nem. Tudjuk, látjuk és előre szóltunk is. Sőt, azt is mondtuk, hogy még csavarni is fognak a srófon, mert nincs más lehetősége a vitriolos társaságnak. Már oly mértékű a rettegésük, hogy nagy igyekezetükben képtelenek lesznek mederben tartani az eseményeket. S jön egy pillanat… Egy csendes, nem látványos szürke pillanat és az egész kártyaváruk összedől. A következő pillanat már nem Hága lesz, hanem máglyák és vasvillák igazságszolgáltatása.
Kedves Fehérköpenyesek! Nem kellene még most megállni? Ha aláírják az új szerződéseket, akkor már nem lesznek polgári jogaik! Onnantól Önök hivatásos állomány tagjai lesznek, és adott esetben még polgári bíróság elé sem mehetnek panasszal. Sőt! Már nem kell az injekciós tű sem. Akár fegyvert is adhatnak a kezükbe.
Mi történik március 1-e után? Sokak szerződését nem hosszabbítják meg? Hm. Nem baj. Öt nap múlva nem lesz elég munkaerő, nem lesz elég ápolónővér. Tíz nap múlva az orvosok is felmondanak és harminc napon belül összeomlik a rendszer.
Az ország pulzusa megemelkedik és a kormány azonnali döntéssel és megemelt fizetéssel polgári állományba veszi vissza Önöket. Mert, ha nincs elég ember, aki felszolgálja a vitriolos poharakat, akkor hiába rettegtet a média, nem lesz megfelelő a statisztika.
A kérdés egy ponton túl már nem is az Önök megélhetéséről, hanem a puszta létéről fog szólni. Amikor a máglyákra összehordják az emberek a fát, akkor vajon mennyit ér a havi bér?
Tudjuk, pontosan tudjuk, hogy ezek kemény szavak. De most még volna kiszállási lehetőségük az orvosoknak, nővéreknek, hatósági embereknek, a kormány tagjainak és a többieknek. Mi szóltunk, és mindig szólunk előre, de azt is jól tudjuk, hogy mindhiába. Akik a nagy aratásra várnak, nem fognak leállni, mert számukra a leállás ugyanolyan veszélyes, mint a folytatás. Így aztán túltolják, abban a reményben, hogy sikerülhet.
Pedig nem fog sikerülni! Nagyon nem. Sőt! Mindenki, akinek van miért aggódni, nyugodtan elkezdheti vágni a centit. A nagy aratás helyett a nagy ráfaragás már el is kezdődött. Még nem látszik, de már itt van. Manapság ilyen rejtőzködő jellegű és lappangó a háború. Nem látszik az ellenség, de a hatása már jelen van.
Kedves Fehérköpenyesek! Mennyit vállalnak még magukra, mások bűneiből? Mi kell ahhoz, hogy felálljanak, és ember módjára kimondják: Én nem erre szerződtem!?
Mint mondottuk, mi mindig szólunk előre. Nem hivatkozhat senki arra, hogy nem tudhatta. De igen, tudhatta, és tudja is, hogy mit csinál, de nem gyanútlan, hanem megalkuvó, gyáva, korrupt és gyilkos. Mert tudnia kell, hogy nem az a bűnös, aki a vitriolt keverte, hanem az, aki felszolgálta, s aki nem tudta, hogy a vitriol nem vitamin, az pedig jobb, ha elmegy például kőművesnek, segédmunkásnak, mert fehérköpenyesként ön és közveszélyes.
Kedves Fehérköpenyesek! Nem kell nekünk hinni. Mások sem szoktak. Viszont ezek a mások ráfaragtak. Miért pont Önök hinnének nekünk? És miért pont Önök ne faragnának rá?
Áldás az igaz úton járókra.
ILARA
AKINEK VAN "FEHÉRKÖPENYES" ISMERŐSE, ROKONA, KÜLDJE s.o.s. tovább - talán még nem késő...