Mese, mese, mátka
Szegény összenőtt szemöldökű keresztanyám szerény hagyatékában találtam néhány, a padláson porosodó régi iratot, újságot és mesekönyvet. Mondanom se kell, ez utóbbiakra rögtön fölcsillant a szemem és mohón belelapoztam. Az egyiknek a címe: Matyi a vérzivatarban.
Matyi rettenetes szegénységben cseperedet föl, beteg, özvegy édesanyjával egy nyomorúságos cseléd viskóban, mert a falu zsíros kulák földesura kíméletlenül kiszipolyozta a népet. Kegyetlenül beszedette a számtalan adót, és hajkurászta a pirospozsgás arcú faros-bögyös paraszt menyecskéket és még a Vörös Újság illegális terjesztését is deresre húzással büntette. A falu szegény néptanítóját (kinek testvérbátyja kommenista partizán volt), pedig elfogatta a perzekutoraival és a kastélya tömlöcébe vettette. Ráadásul, a tömlöce rácsos ablaka alá rendelte a falu plébánosát is, hogy az ájtatatos szentmisékkel még jobban kínozza a derék földalatti ellenállót. Na, de, aztán jött a daliás Rákosi pajtás egyenesen Moszkvából, hófehér táltosán és elzavarta a bitang népelnyomó burzsuj földesurat. Lángoló pallosával és izzó forradalmi hevületével hősiesen fölszabadította a sanyargatott szegény magyar népet és az új „Törekvés” kolhoz vörös csillagos kapujához köttette az élősködő zsíros kulákot. Nosza, a boldogságtól repeső Matyinak sem kellett több, egy nap így szólt a tekenőben éppen mosó szüléjéhez: egyet se búsuljon kedves édesanyám, elmegyek én az új kolhozunkba szerencsét próbálni meg a szociálizmust építeni! Nosza, adja hát gyorsan az apán pörge kalapját és süssön kend az útra egy tucat hamuba sült pogácsát! Be is lépett a derék Matyi a téeszbe és már az első hónapban 120%-ot teljesített a sertés hizlaldában. Kevéske szabadidejében pedig nem ám a libalegelőn rugdosta a rongylabdát a kispajtásaival, hanem talicskaszám tolta a helyi MÉH-be a szorgalmasan összegyűjtött papírt meg a vasat. Így lett belőlük a magyar Timur és csapata, utána meg sztahanovista élmunkás.
A másik mese változata egy kicsit régebbi keletű, melynek címe: Matyi levente hazafias kalandjai a gaz Döbrögivel. A galiciáner Döbrögi Izsák, a falu uzsorása először az olcsó pancsolt pálinkájával züllesztette nincstelen lumpen paraszttá a falu népét. Aztán, uzsora törlesztés gyanánt a szatócs boltja sötét raktárába csalogatta be a haladékért rimánkodó és sivalkodó asszonynépet. A környék hétszilvafás kisnemeseitől is rafinált váltó papírosokkal kaparintotta meg azok ősi birtokait. A mi derék Matyinknak is adott kölcsönt, de csak 50 percent uzsorakamatra. Ráadásul azt is kemény feltételként szabta meg, hogy a Matyi serdülőkorú Mancika húga az esti harangszó után tegye nála tiszteletét vizitbe. Na, de a mi derék Matyink már nagyon megelégelte ezt a keleties barbárságot, és egy szép napon egy jó nagyot pökött a tenyerébe. Őseihez méltóan, fűzfa pálcát ragadott és szilaj haragjában berúgta Döbrögi Izsák szatócs boltjának ajtaját. A kapzsi galiciáner éppen a napi bevételét számolgatta, miközben sátánian vigyorgott kampós orra alatt. A mi Matyink rögtön elő is kapta a fűzfa pálcáját és a négy égtáj felé suhintott vele, majd, ahogy köll, huszonötöt vert a sátán fattyának kaftános ülepére.
Na, eddig a mese, meg a szokásos hülyeség. És most jöjjön a véresen komoly valóság. Persze, az alábbiakat némi jóindulattal lehetne, akár egyfajta tanulságként is értelmezni, de az már megint csak a mese rózsaszín birodalmába vezetne. A naponta megélt emberi drámák és embertelenségek ellenére, én mégis őszintén hiszem, hogy túlnyomó többségünknek még van olyanja, hogy becsület, tisztelet, szolidaritás, empátia és bűntudat. Egyszóval, van lelke, lelkiismerete és erkölcse. Ám, koromnál fogva már nem vagyok sem olyan naiv, sem pedig szentimentális, hogy ne lássam ennek ellenkezőjét is. Ugyanis, vagyunk mi, a kisebb-nagyobb gyarlóságainkkal és vannak ezek az izék, akik már nem is emberek, csak holmi parazita biorobotok. Ezek azok az antropomorf pszichopaták, akik mások gátlástalan átverésében, kizsigerelésében, kínzásában és leigázásában találnak maguknak orgazmust. Mint tudjuk, ma ezeknek áll a világ. Mert, egy civilizált társadalom morális szabályok védőbástyája között éli mindennapi életét. Ahol alapszabály, hogy konkrét terhelő bizonyítékok nélkül nem büntethetünk senkit, nem ütünk először, nem rúgunk bele a földön fekvőbe, nem nézzük szabad prédának a gyengébbet, a beteget, a gyereket és nem ölünk, mert nincs már halálbüntetés. Ezek egy egészséges társadalom saját morális szabályai, ez a kontroll. A legnagyobb baj viszont az, hogy a hosszú évszázadok alatt pont ez termelte ki az őrjöngve dühöngő pszichopaták egész seregét. Úgyhogy ma már ott tartunk, hogy az emberiség kb. 10%-a gyakorló pszicho- és szociopata, akik a mai túl liberális törvények jótékony védelme alá bújva azt tehetnek velünk, amit csak akarnak. Hajdan, a legkisebb létszámú emberi közösségekben az ilyen közveszélyes pszichopatát rövid úton kiközösítették, elkergették, vagy agyonverték, mivel akkor még jócskán működött az önvédelmi reflex.
De nézzük, manapság mivel szórakozik ez a degenerált, parazita „elit”, na meg a Bilderberg falka. A legnagyobb élvezettel ugrasztja össze a korcs buzit a normális heteróval, az egészséges nőt a hermofroditává átoperált csírával, a Bantu ajaknégert a fehérrel, a Beduin muzulmánt meg erőszakkal össze turmixolja az ős európaival. És mindezt csak azért, hogy rajtuk kívül senki ne érezze jól magát ezen a haldokló bolygón. Hát szerintem, ezt hívják öncélú beteges szívatásnak. Mert, ugye egy globális rabszolga birodalom mégsem lehet cél, hisz egy motiválatlan rabszolga tömeg parancsra nem tud kreatívan dolgozni, meg új találmányon agyalni —, sőt inkább jó magasról szarik mindenre. Valahogy így hülyülnek vissza az agymosott tömegek a Neander-völgy-i előember szintjére, minek utána a láthatatlan hiéna banda is nyugodtan megcseszheti a saját rakéta jegyét a világűrbe. Bár, a normális emberiség hatalmas tömegénél fogva, játszva eltaposhatná ezt a pokolból szalajtott parazita tenyészetet Bill Killtől, Soroson át a magyar Roosenberg házaspárig bezárólag, ám e helyett azon töpreng, hogy vajon milyen súlyos lelki traumákon eshettek át ezek kis ördög korukban, hogy most ennyire betegek? Pedig ez már nem is szimpla szarvashiba, hanem egyenesen kollektív öngyilkosság! Úgyhogy, eleve meddő dolog itt bármiféle csodára várni. Hanem, egyszer és mindenkorra, tessék tudomásul venni, hogy ezek „csak” közveszélyes pszichopaták, akik mindenféle emberi érzést csak kaméleon módjára megjátszanak, mert ők csak lélek nélkül tobzódó súlyos elmebetegek. Tehát, ők nem érző emberi lények, és soha a büdös életben nem is lesznek azok. Ergo: ők a mi esküdt ellenségeink, ezért úgy is kell kezelni őket! Most még csak maszkos Zorrókat, Dick Turpineket meg Fekete tulipános bohócokat csinálnak belőlünk, de nem kétséges, hogy eszük ágában sincs megállni itt. Mégpedig, azért nem, mert, ha ez a sátánfajzat egyszer a fejébe vesz valamit, akkor nem ismer se Istent, se embert és kő-kövön nem marad. A roppant égető kérdés már csak az, hogy mégis meddig hagyunk még magunkból totál hülyét, meg idegroncsot csinálni? Egy azonban már most biztos: előbb-utóbb nem lesz ennek jó vége!
Horváth András