szkitaMagyar feltámadás
Hordjunk sárga csillagot?
Apokalipszis lovasai: A Jelenések könyvében szereplő négy szimbolikus lovas. Az Utolsó ítélet során, a negyedik pecsét feltörésekor jelennek meg (Jel 6,1–8). Az első a hódító, barbár népeket jelképezi, fehér lovon, íjjal a kezében. A második a háborút szimbolizálja; vörös lovon, hosszú karddal pusztít. A harmadik, mérleget tartó fekete lovas az éhínség, a negyedik fakó (sárga) lovon ülő általában csontvázként megjelenített alak pedig maga a halál.
Nézzük az úgynevezett „védettséget” igazoló plasztik kártyát. A fehér szín már lemaradt, amely nem kizárólag hódító, hanem védelmező is, hiszen a szkítafajú népeket mindig is úgy tartották számon, hogy segítséget, védelmet nyújtottak a gyengéknek. Lásd Atilla példáját, aki szinte egész Európát felügyelte, ha valahol viszály robbant ki, őt békebírónak is segítségül hívták. Uralta Keletet és Nyugatot, s ami a régi írásokból is fennmaradt: a szkítafajú népek nem szedtek hadisarcot, nem hurcolták el a legyőzött férfiakat hadifogolyként és hagyták élni a legyőzötteket, akiket nem is annyira legyőztek, hanem megreguláztak, hogy normális, viszály nélküli életet éljenek. Ezt a régi írások igazolják, amelyeket egykori ellenségeink levéltáraiban lehet felfedezni. S még egyet: békeidőben hófehér ruhában jártak, tiszták, erkölcsösek, egyszerű öltözékűek voltak, mentesek minden hívságtól. Tehát nem véletlen, hogy ebből a „védettségi” kártyából már kihagyták.
Az Apokalipszis második lovasa vörös lovon ülve, hosszú karddal pusztít. Lehet ez akár injekciós tű is, de minden esetre az elmúlt évszázad során sokan megtapasztalhatták, mit is jelent a vörös veszedelem. A kártyán halványan ugyan, de ott ez a szín.
A harmadik lovas fekete színű, mint a kártya kódja, uralja az egész plasztikot! Éhínséget jelent, s ha szép hazánkban még nem is, azért a világon sok helyen pusztít az éhínség, különösen a ránk szabadított járványok idején.
A negyedik lovas sárga lovon ülve maga a halál. Hát bizony, ezt a halált bárhol is szabadították ránk, Kínából vagy máshonnan eredeztetve, hiszen elsősorban nem kínai tudósok dolgozták ki, ők csak a gyártásban közreműködtek. Ez azért mégis csak a sárga veszedelmet hozta el az egész földkerekségre. Vajon a Jelenések könyvében miért nem fekete a halál színe, mint ahogy nagyon sok művészeti alkotásban, jelképen? Bizonyára megfogalmazói lényegesen többet tudtak az eljövendőről, mint az utókor.
Érdemes ezen elgondolkodni és őseink üzeneteire is figyelni. De térjünk át a mába. A bezártság és a kilátástalanság miatt félelemben tartott emberiség bizony már hajlamos bármit elfogadni, csak ebből a nagy „szabadtéri” börtönből valahogy kikerüljön. Hogy mennyire így van, példa a mögöttünk hagyott hét vége. Amikor bejelentették, hogy szabad bégetni, bégettek is. Attól most boldogabbak lettek, megoldódott minden, hogy kirajzottak és hosszú órákat a kutyaszaros placcra kitett székeken ülve mutogatták felsőbbrendűségüket, mintha valóban többet érnének társaiknál? Ha lett volna tartás a magyarságban, messze elkerüli ezeket a „vendéglátó” helyeket, így jelezve, hogy nem lesznek a játékszereik, Marionett-figurái a hatalomnak! S ha volna összetartás a vendéglátósokban, akkor valamennyien egységesen kijelentenék, hogy nem fogják megkülönböztetni a vendéget a másiktól. Elvégre a hatalom is folyamatosan azt szajkózza, hogy a vakcina védettséget ad. Akkor kitől is védik a be nem oltottakat? Hiszen, akit nem oltottak be, az megfertőzhetné a másikat, de ha az be van oltva, akkor semmi vész! Ezzel az igazolványosdival is lelepleződik a hatalom, hogy semmi mást nem tesz, csak zsarolja a népet. Ez itt a 22-es csapdája, amely tökéletesen megfogalmazta, ha sapka van a fejeden, ha nincs, mindenképpen azt kell tenned, amit diktálnak.
A székesfehérvári kórház igazgatója most is figyelmeztetett, hogy a lélegeztető gépre kapcsolt betegek közül százból „jó esetben csak” 84-en vesztik életüket, de bizony gyakorta csupán 4-5 beteg kerül le élve róla. A nagyváradi Flavia doktornő mióta bizonyítja, hogy nem szabad lélegeztető gépre tenni a beteget, mert az a halálos ítélete is lehet. Érdekes módon nála már több ezer kovidosnak mondott beteg tünetmentesen meggyógyult, odahaza, minimális gyógyszerfogyasztással, de mégis kötelezték arra, hogy nem kritizálhatja, nem bírálhatja felül az államilag elrendelt utasításokat, azaz köteles hagyni, hogy az „orvostársadalom” jelentős része akár a legjobb hiszemben is, de mégis csak hagyja meghalni a beteget. Nem egy hazai intézmény is elvetette a lélegeztető gép alkalmazását és a fertőzött betegek százszázalékos arányban gyógyultak meg, a halálozás minimális volt, azok sem emiatt, hanem az alapbetegségük okán veszítették életüket.
Itt van Törőcsik Mari esete is. A művésznő hosszú ideje betegeskedett. Arról nem szólnak, hogy beoltották-e. És azt is elhallgatták, hogy az őt segítő barátot viszont bizonyosan beoltották és mégis ő fertőzte meg a színésznőt, aki bele is halt ebbe, akár csak a beoltott barát. Nem vették még észre, hogy amióta folyamatosan erőltetik az oltást, február végétől jelentősen megugrott nemcsak a betegek, de a halottak száma is. Pontosan azért, mert a kórságot beleoltották a gyanútlan fertőzöttbe, aki aztán vagy kapott tőle védettséget, vagy nem, de az bizonyos, hogy heteken át a saját környezetét fertőzte. Különben mivel magyarázzák, hogy amikor az egy háztartásban élők közül valakit beoltottak, rövid időn belül mindenki fertőzött lett. És a százhalombattai tragédiát is érdemes volna elemezni, ahol a négytagú család rövid időn belül életét veszítette. Hiszen beoltották mindegyiket, aztán keresztbe fertőzték egymást, felerősítve-belezavarva ez által az immunrendszerük védekező mechanizmusába, s menthetetlenekké váltak. /Különösen, ha nem egyforma oltóanyagot szúrtak beléjük!/
Mennyi tragédia kellene még ahhoz, hogy az emberélet többet jelentsen holmi diktatórikus intézkedéseknél és mocskos papírbankóknál a világban? Hiszen orvosok, tudósok sokasága szólította már fel a WHO-t, fordult szívhez szóló levéllel az egyes országok kormányaihoz, egészségügyi korifeusaihoz, hogy fejezzék be az emberkísérletet és a józanészre hagyatkozva vegyék fel a küzdelmet a fertőzéssel szemben. Senki nem tagadja a vírust. A szkeptikusoknak elnevezettek sem a vírust tagadják, de az ellene való „védekezés”-t igen is rossznak, emberiség elleni bűnnek tartják, hiszen kísérleteznek rajtunk. Miután nem lehet tudni, hogy egy-két éven belül miféle elváltozásokat okoznak ezek a különféle oltási adagok, ki meri vállalni a felelősséget azért, hogy semmiféle káros hatása nem lesz sem a beoltottra, sem utódaira? Hiszen ott az újabb áruló jel: mielőtt bárkit beoltanának, aláíratják vele a dokumentumot, hogy saját felelősségére kéri az oltást, és baj esetén semmiféle kártérítésre nem tart igényt! Ez volna az a humánus döntés, amit az emberiségre ráerőltetnek?! Aki kiadta az engedélyt, márpedig a hazai politikum csúcsán lévők tették ezt, milyen alapon kötelezik rá a kiszolgáltatott, gyakran beteg, de mindenképpen megfélemlített embereket, hogy a felelősséget az ő hibás - vagy lehet akár jó is - döntésüket magukra vállalják!? Ez a legnagyobb-féle cinizmus, amit valaha is a hatalom a népe ellen elkövethet. Pilátus mossa kezeit: Ti akartátok, ám legyen!
Miután mást nem tehetünk, még akkor sem, ha a többség normálisan gondolkodik, de félelmében elfogadja a kialakult helyzetet, hiszen arról kell döntenie, hogy vagy az oltástól pusztulhat el, vagy éhen hal, akkor abban reménykedik, hogy ha munkát kap, ha nagyobb a mozgástere, több esélye van a túlélésre, hát aláveti magát az emberkísérletnek. De azért egy kis fricskát mégis csak kellene az orrukra koppintani. A beoltottak kitűzik az igazoló jelvényt. Mi pedig tűzzük már ki az ősi szkíta jelvényünket, amely körbe zárt hatágú sárga csillag (nem tévesztendő össze a dávid-csillaggal!), jelezve, hogy átlátunk a szitán.
Hogy mit is ábrázol ez a szkíta – szankszrit jelkép: A képen jól látható az üzenete. Ha kör zárja be, akkor az a teremtést szimbolizálja, az örök életben való nyugvást. A kör az abszolútra utal, a szellemre – a magánhangzók közül az O testesíti meg. /az I a fény, míg az A az aqua, azaz a víz jelképe/A kör a világegyetemre és a benne lebegő erőkre utal, a lenni-cselekedni-változtatni szellemében. A hatágú csillag pedig a fent és lent egységét, harmóniáját foglalja össze, a sötétséget és a fényt, amely földi létünkre utal, de jelképezheti az égieket és a poklot is. A hat ritmusának engedelmeskednek a méhek a lép építésekor, akárcsak a hókristályok, amelyek feltűnő módon a hexagramon alapuló Hagal-rúnák formájában kristályosodnak.
Sorolhatnánk tovább még a jelentőségét, a lényeg: a körbe zárt hatágú csillag üzenete több egy egyszerű szimbólumnál. Ez a léleknek is erőt adó, a bennünket legyőzni, megtörni akaró rossz szellemeknek is üzenő jelkép. Éljünk hát vele. Mi ne a sárga dávid-csillagot tűzzük ki, ha már megkülönböztetnek bennünket, de ne is tűrjük szótlanul, hanem otthon is elkészíthető ősi körbe zárt csillagunkat akár egy sárga színű lapra rajzolva is megszerkeszthetjük, s kitűzhetjük. Mi is lehetünk kiválasztottak, a magunk történelmes múltját követő, őseink üzenetét őrző kiválasztottak, amit, ha hittel őrzünk és követünk, higgyék el, legyőzhetetlen erőt fog adni!
Rozgics
Mária
Aranyosi Ervin:
Hálni jár belém a lélek?
Halódni jár belém a lélek,
pontosan úgy, mint másba is?
Ki napról, napra újra éled,
de bevált megszokásban hisz?
Ne hagyjuk elveszni a lelkünk,
keltsük életre lelkesen,
tegyük szebbé a nagyvilágot,
hogy újra élhető hely legyen!
Én jól tudom, hogy megvezetnek,
s a lelkem mélyén lázadok!
Kiáltanám az embereknek,
ébredjetek fel, lássatok!
Vegyétek észre a valósat,
s ne higgyétek a hazugot,
s ne oltsátok szomjatok ott
hol halál forrása buzog.
Nem halni jár belénk az élet,
hiszen mind életre születünk,
nem csak kitalált a történet,
a lét nem csak történik velünk!
Mert ha kell, van beleszólásunk,
sorsunkhoz lehet több közünk,
ha magunknak nem gödröt ásunk,
hanem élő álmot szövünk!
Az élet szép! S mi mégis,
mégis cipelünk mázsás terheket!
Szeretnénk végre kiélvezni,
letenni hát, mért nem lehet?
Megélni csak a boldogságot,
ízlelgetni egymás szavát,
bejárni szépen, megcsodálva
a szépségekkel telt hazát?
Mért kell a létben meggebedni,
tudva, hogy rabszolgák vagyunk,
és tesszük dolgunk napról napra,
s szemét hegyeket alkotunk.
Íróasztalnál annyi ember
értelmetlen dolgot csinál,
és akta hegyek magasodnak,
az irodisták lábainál.
Rengeteg munka értelmetlen,
és túlórázni is lehet!
Lassan az adat, statisztika,
mint sír, maga alá temet.
S ha kérdeznéd, hogy mi a haszna,
csupán annyi, hogy pénzt keress,
hogy költhess, olykor szórakozva,
s pár percre jóllakott lehess!
Húsz éven át készülsz a létre,
tanulsz, de többre nem viszed.
Nem is jössz rá a zord miértre,
hisz érted van! Mert ezt hiszed!
Amit tanulsz, el is felejted,
csak néhány szükséges marad,
amit, ha kéne, megtanulnál,
akár pár röpke hét alatt!
Az életről mégsem tudsz semmit,
arra nem tanít iskola,
ezért él gyakran, mit sem értve,
a tudós tanárok sora.
Fegyelmezés lenne a fontos,
leírt szöveg bemagolás?
Kockafejekké válni pont most,
mert lexikális a tudás?
Nem hálni jár belém a lélek,
hanem megélni a napom,
és mindig szebb jövőt remélek,
hitem elvenni nem hagyom!
Talán mások is felébrednek,
és visszatér az értelem,
s elbuknak majd, kik megvezetnek,
s szabad lehetsz végre velem!