Magyar feltámadás
„…egyformán szolgálni nem lehet”
Furta időket élünk. Az ember képtelen eligazodni a törvények rengetegében, amelyek elsősorban a bűnözőknek, a bűnök pártolóinak, az abból megélőknek nyújtanak menedéket. A kiskapuk már szélesebbre lettek tárva, mint a valamikori nagykapuk, amelyeken a kiváltságosok kényük-kedvük szerint ki-bejárhatnak. Nemrég olvastam egyebek között, hogy az Egyesült Arab Emírségben egy magyar milliárdos által jegyzett cég magánhadsereget szervez, illetve biztonsági feladatokat ellátó alakulatokat, azaz más neve van így a gyermeknek, meg tán jobban is hangzik. Egyelőre 600 főre toboroznak, amelyet hamarosan 1000-re is felfejleszthetnek. Céljuk azonban ennél is tágabb, mivel mielőbb 3 ezer fős létszámmal számolnak. De kapacitásuk akár 10 ezerre is kiterjedhet, ami úgy pestiesen szólva már nem semmi. Ekkora haderő már képes bármely kormány megbuktatására és mindenféle politikai akciókra, kellő meglepetéssel. Most már talán érthető, hogy Mészáros Lőrinc és társai miért furikáztak magánrepülőgéppel olyan gyakran Dubajba, hogy még a karácsonyt is ott töltötték, hogy akkora volt a kormánypártiak jövés-menése, ami már több mint feltűnő. Az ember megkérdezné tőlük, hogy ez most egy magyar idegenlégió lesz? Vagy netán készülnek a jövő évi választásokra, hiszen ahogy most a Fidesz szénája áll, nem biztos, hogy az unió gyorsreagálású hadtestétől segítséget kapnának. Aztán az is érdeklődésre adhat számot, hogy akkor most mi van az alaptörvényükben megfogalmazottakkal, hiszen Hazánk területére idegen zsoldosok csak parlamenti felhatalmazással és akkor is fegyvertelenül léphetnek, még abban az esetben is, ha úgymond biztonsági feladatokat látnának el? Kérdés továbbá, hogy a legmodernebb technikával felszerelt legénység, bár magyar állampolgárságú, a fegyvereiket hol fogják tárolni, ha nem itt van a székhelyük? Vonatkozik-e rájuk a magyarországi törvény vagy csupán az eléggé kétes kapcsolatairól és az emirátusok belső viszálykodásai miatt nem egyértelmű törvényeiről ismerteknek vetik alá magukat? Azt tudjuk, hogy az Emirátusok Izrael-barát és igen csak aktív részesei voltak annak is, hogy az egységes arab összefogás, az iraki, szíriai, libanoni, líbiai konfliktusok során ne jöhessen létre. Szaúd-Arábiával az élen a mérleg nyelvei voltak, s ma sem tudni biztosan, hogy a közel-keleti konfliktus terroristáinak adtak-e menlevelet? Ez csupán azért érdekes, mert ez a titokzatos bandérium idehaza is képes lehet bármire, s ha nincs kiadatási egyezmény az Emirátusokkal, akkor bizony mindenre kész a menlevelük is. Ez a magyar bandérium a háromezres létszámával bármely ország politikai arculatát megváltoztathatja, ha meglepetésszerű a rajtaütésük, mint ahogy bárhol katonai puccsot is képesek végrehajtani, ha jól megfizetik. Természetesen szigorúan biztonsági céllal, mint ahogy a háborúk is a megelőző csapások elkövetésével szoktak kezdődni! S vajon ki adja majd ki a parancsot és mire? Merthogy, aki fizet, az muzsikál elv alapján a milliárdos vállalkozó milyen törvények szerint fogja eldönteni, hogy egy-egy felkérést elvállalnak-e vagy sem? Nem okoz-e ez a fajta beavatkozás Hazánk nemzetközi megítélésében konfliktust? Közismert az amerikai Blackwaternek a ténykedése. Ez a katonai feladatokat is ellátó biztonsági cég számos akciót hajtott végre a civil lakosság ellen is, nem egy kegyetlenkedésükről szóló hír kapott szárnyra, ami azt igazolja, hogy nem éppen kesztyűs kézzel végezték biztonsági feladataikat.
Említést érdemel még a magyar privát katonai alakulatnak a (PSC) „felségjele” is, amely úgynevezett Punisher-koponyás magyar zászló lesz. Ez a valamikori kalózhajók zászlainak modernebb változata. Újabb kérdés vetődik fel: nemzeti szimbólumunkat mely törvény engedélyezi ilyen célú felhasználásra?
Tudom, a leírtak költői kérdések, mert őszinte választ úgy sem fogunk kapni, csak ködösítést, esetleg titoktartásra hivatkozva még azt sem.
Ilyen hosszú felvezetés után térnék rá a lényegre. Lassan öt éve, - 1743 napja – raboskodik ártatlanul Győrkös István a hazai fegyházak egyikében, mert egy elfuserált rendőri intézkedés következtében meghalt egy rendőr alezredes és őt magát is súlyos haslövés érte. A „nyomozás” következtében a bizonyítékokat megváltoztatták, eltüntették, nem voltak hajlandók vizsgálni, hanem még a tények feltárását megelőzendő, azonnal rendőrgyilkosnak kiáltották ki Győrkös Istvánt. Hiszen a tragédiát követően néhány órán belül, amikor még a nyomozás jóformán el sem kezdődött, már maga a kormányfő is a rádión keresztül üzenve a legsúlyosabb büntetést kérte a gyilkosra. A helyszínelők aztán a rendőrök által kilőtt golyókon nem végeztették el a DNS vizsgálatot, nem érdekelte őket az sem, hogy több, a rendőrök fegyveréből kilőtt golyó hiányzik, s arra sem adtak magyarázatot, miért kellett utólag a tragédia helyszínén az ajtó üvegablakait betörni. Nem adták át a TEK belső telefonforgalmazásának hanganyagát, amelyen több terhelő mondat is elhangzott. Csakhogy nem Győrkös Istvánra vonatkoztak ezek a megjegyzések. A párhuzam azért érdekes, mert akkor, amikor a hazai úgymond „elit” rendőri alakulatnál ilyesmi megtörténhet, vajon milyen hatással lesz ránk ez a magánbandérium, amely feltehetően sokkal jobban kiképzett és lényegesen modernebb eszközökkel felszerelt legénységből fog állni.
Győrkös István bűne az volt, hogy hosszú évek során sok-sok fiatalt képzett ki az akkor még ismert fegyverek használatára, persze csak imitálva, illetve hatástalanított vagy műanyag változatukkal, s emellett igen nagy hangsúlyt fektetett hazafias nevelésükre is. Náluk valóban alapkövetelmény volt a szívből jövő jelmondat: „A haza minden előtt!” A mindenkori hatalom politikai játszmáinál azonban ez a fajta morál veszélyesnek számított, tehát, ha hivatalosan nem is, de azért üldözték őt is, tanítványait is. Holott egyetlen bizonyítékot nem tudtak felmutatni az évek során arra vonatkozóan, hogy közülük bárki is a demokratikusnak mondott államrend megdöntésére, netán bizonyos személyek likvidálására akár csak utalást is tett volna. Ellenben a haza védelmének fontosságáról, a hazai honvédelem súlyos hiányosságairól sokszor tanácskoztak, s arról is, hogy mit lehetne tenni, ha bárhonnan támadás érné Magyarországot. Akár egy ilyen most alakuló magánbandérium is szóba jöhetne, hiszen ők gyakorlatilag a magyar törvények felett álló szervezet. De, ha nem így volna is, ugyan ki akadályozná meg őket abban, hogy támadást indítsanak hazánk ellen?!
Ebben a felemás helyzetben öt év alatt, igen csak vontatottan, sok esetben a törvényes határidőt többször módosítva tárgyalták ügyét, ahol minden esetben lesöpörték az asztalról a cáfolhatatlan bizonyítékokat. Úgy is, mint azt a tényt, hogy az ő fegyveréből kilőtt golyók egyikén sem találtak az elhunyt rendőrparancsnoktól származó DNS mintákat, a /vér/ügyész mégis kijelenthette, hogy akkor is ő a gyilkos! Nem számított, hogy abból a szögből, ahol a rendőrök által is elmondottan, lerajzoltan, ahol Győrkös István állt, nem lehetett úgy eltalálni a parancsnokukat, ahogyan őt a lövés érte, hiszen akkor háttal kellett volna állnia a gyanúsítottal. Márpedig rendőri intézkedést úgy még senki sem látott, hogy az elszámoltatni kívánt személynek hátat fordítva társalognának.
Érdemes felvetni azt is, hogy miféle terrorelhárítók azok, akik, miután parancsnokukat meglövik, fejvesztve rohannak el a helyszínről, ahelyett, hogy kimenekítenék őt a lakásból? Hiszen akkor még azt sem tudták, mennyire súlyos a sérülése! Hogyan lehet ilyen emberekre számítani, s milyen vezetőik lehetnek, ha mindezért nem indítanak fegyelmi eljárást ellenük, hanem még jutalmat is kapnak a „bátor” helytállásért? Ilyen állapotokat ismerve az emírségi bandérium, amely volt rendőrökből, katonákból, egyéb fegyveres szolgálatot ellátókból toborozódik, játszi könnyedséggel veszik fel a harcot akár a hazai fegyveres testületekkel is, hiszen nincs mitől tartaniuk.
Szomorú, hogy éppen azt a civil kezdeményezést lehetetlenítették el, igyekeztek felszámolni, a folyamatos zaklatással megfélemlíteni, amelyre bármilyen körülmények között számíthatnának. No, nem politikai játszmáknál, hanem a haza védelménél! Elgondolkodtató, hogy a sorkatonai szolgálatok felszámolásával – amelyet a Fidesz anno’ még választási programjában is szorgalmazott, mi több, ez volt az egyik sarkalatos pontja, amely miatt sok szavazatot kapott – a fiatalok civil képzését miért hanyagolták el. Még a valamikori MHSZ is adott valamiféle csekély ismereteket és felkészülést az akkori fiataloknak, ellenben a mai nagy nihillel szemben, amelynek eredményét látjuk: buzi felvonulás, pedofil tüntetés, szervezett orgiák és tivornyák. Ide nem volna szükség még 600 fős hadseregre sem, ahogy jelen helyzetünkben állunk. Az, hogy a civileket nem igyekeztek meggyőzni, segíteni, s a hatályos törvények alapján nem vegzálni, hanem ellenőrizni, bizony a sorkatonai szolgálat felszámolásával együtt felér a hazaárulás tényével.
Győrkös Istvánnak az „igazság”szolgáltatással vívott küzdelme már szinte minden fórumot megjárt. Legutóbb éppen az Alkotmánybíróság utasította el a benyújtott akták szerinti fellebbezését, tehát most maradt a Kúria, amely perújrafelvételben dönthet, hiszen számos tényező indokolná ezt. Ha ott is zárt ajtókat találnak, akkor a nemzetközi fórum lehet az, amely a bizonyítékok alapján elégtételt szolgáltathat.
Az ügy érdekes fordulata, hogy az Alkotmány Bíróságnál éppen az a Handó Tünde negligálta a benyújtott bizonyítékokat, akinek férje, Szájer József eléggé kétes világhírre tett szert a közelmúltban. Felvetődik a kérdés, hogy miután az asszonyság /OV-t idézve/ évtizedek óta takargatta férje-ura zavart személyiségszerkezetéből adódó anomáliáit, bizony ez a nemzetbiztonsági kockázat fogalmát nem merítette-e ki? Hiszen egy ilyen, buzi orgiákon rendszeresen részt vevő egyén könnyen zsarolható, s általa a feleség is, s mint az Alkotmány Bíróság vezetője, tagja akár súlyos államtitkokat is kifecseghetne, ha ezzel zsarolják meg! Vajon mi az oka annak, hogy ezek a személyek, borkaistul, kaletástul, az összes dubajozóst egybevéve kevésbé veszélyesek a Hazánkra nézvést, mint Győrkös István, aki pedig egész életét a Haza szolgálatára, védelmére tette fel.
Hogy jelenleg itt tartunk a hazai közéletben, azért ebben az úgymond „nemzeti” oldal is felelős. Hiszen az egymásra acsarkodás közben, a ki a „jani” bizonygatása közben hagyták magukat szétzilálni, megvezetni. Hagyták, hogy hol jobbról, hol balról kijátsszák őket a mindenkori hatalom kénye-kedve szerint. Hiszen amazok mind együtt szocializálódtak, egy kollégiumba jártak, azonos volt a szponzoruk és még a családi indíttatásukban is sok volt a közös pont: vörös katona, lenin-fiú, besúgó felmenők vagy tán maguk is besúgtak, sortűz elrendelők, pápagyilkosságra felbujtók, maszoposok, mind megfértek egy akolban, együtt képezték ki őket a hatalom átmenekítésére. Mert dehogy is volt itt rendszerváltás, hiszen rendszer sem volt, csak diktatúra, amelynek különféle változatait éltük meg ’90 után is. Hiszen a hazugsággal átszőtt, úgymond puha diktatúra is diktatúra. Az elhazudott múlt, a meghamisított tények, a folyamatos titkosítások, a megfélemlítések és zsarolások, a gazdasági, majd erkölcsi ellehetetlenítés nem éppen 1956 dicső folytatása.
Ha a leírtak súlyát nem érzékeli az úgynevezett nemzeti oldal, akkor tüncikézhetnek itt, naponta vonulhatnak utcára, béremelést követelve, bégethetnek a rossz gazdasági helyzet miatt, sírhatnak a devizahitelesek kilakoltatásakor, bizony falra hányt borsónak számít a mindenkori hatalomnak, hiszen ezeket az akciókat is az ő embereik vezénylik le, s minden egyes utcára vonulással, tiltakozással csupán a megosztottságukat növelik. Lásd a legutóbbi egészségügyi dolgozók tüntetését!
Ma teljesen lényegtelen, hogy melyik párt kerül hatalomra, ha nem képesek sarkalatosan megváltoztatni a jelen helyzetet! Ha nem képesek az ezerfelé szabdalt pártoskodókat összevonva megszólítani, a „küldöttektől” leválasztva megértetni velük, hogy valóban egy csónakban evezünk és partot csak közösen érhetünk, akkor marad továbbra is a parlamenti színjáték. Jobban mondva cirkusz és a változás legföljebb abban mutatkozik meg, ha hírt adnak róla, hogy még nagyobb lesz az elszegényedettek aránya, még nagyobb vagyonok összpontosulnak egy-egy kézben, még több nemzeti kincs, megtermelt vagyon kerül magánzsebbe, s mi pedig akár évtizedeken át oltakozhatunk, mert ez ám most a leghatékonyabb politikai erő, a legnagyobb üzlet, amelyért még felelősséget sem kell vállalnia senkinek.
Rozgics Mária
DSIDA JENŐ:
Tekintet nélkül
Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.
A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérező kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.
És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló
igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.
1928
Varga Judit i-gazságügyi- és Novák Katalain csal-ádügyi miniszter fogja közre a csatornavilágbajnok Szájer Józsefet. Ehhez nincs is mit hozzá tenni: ez a magyar valóság. Megvédik egymást a NER-lovagok és lovaginák