merkeli

Elnéztem a pápalátogatás körüli felhajtást, azt a „keresztényi” képmutatást, ami övezte a rendezvényt. Na, nem a sok tízezer zarándokot, aki – talán – őszinte hittel, bűnbánattal vagy a jövőbe vetett reménnyel érkezett a fővárosunkba, hanem a sok ájtatoskodót, akik elsőbbnek érezték magukat az elsőknél, akik rég nem ismerik már, mi az az emberi alázat, feltétel nélküli kegyelem, emberbaráti szeretet. Azt a képmutatást, ahol mindegyikük tudja, hogy mi is zajlik a Vatikánban, de elhiszik vagy már meg is követelik, hogy Istenként tiszteljék őket azért az összehordott vagyonért, amelynek minden grammjához vér tapad. 40 milliárdos arany trón, óriási kincsek felhalmozása, gyermekrabszolgaság, pedofília és még súlyosabb bűnök lengik körül évszázadok óta Isten földi helytartójának székhelyét. Hol van már a keresztényi alázat? Az a kinyilatkoztatás, hogy Isten szent ege alatt is lehet Istenhez szólni, hogy nem kellenek bálványok és szobrok. Emlékszem, 2006-ban, amikor a rendőri könnygáztól alig láttunk, volt, aki téglával verte a Bazilika ajtaját, hogy a nőket és a gyermekeket engedjék be, de a kapuk nem nyíltak ki, csak a rácsok mögé lehetett behúzódni. Egy embert próbáló hideg télen, amikor emberek tucatjai fagytak meg a szabad ég alatt, a templomok ajtajai ugyancsak zárva maradtak; mondván, a hajléktalanok büdösek, a koldusok lopnak, a hívek pedig ne adakozzanak nekik, hanem a perselybe tegyék a forintjaikat. Ezzé lett Krisztus mai követőinek vezérelve!
Isten földi helytartója – több is van belőle, ahogy a vallásunkat, EGY-házunkat is szétszabdalták, hiszen az ortodoxoknak, izraelitáknak, muszlimoknak, koptoknak és a jó ég tudja, hányféle felekezetnek mind-mind megvan a maguk helytartója, s mind gyűlöli vagy legalább is megveti a másikat, mert nem ugyanazt vallja, amit ő szeretne. Hány és hány embertársunkat gyilkoltak le, hiszen Afganisztánban most is Isten szent neve alatt ölik a gyerekeket, nőket is! Visszatekintve ezer éves történelmünkre, több mint százmilliónyian szenvedtek tűzhalált, akiket inkvizíció vagy isten-gyalázás címén küldtek máglyára. Hányféle módját találták ki, pusztán krisztusi szeretetből, hogy megfélemlítsék, megalázzák, szolgaságba taszítsák az emberiséget. Hiszen csupán Amerika elfoglalásakor százmilliónál több volt az indián őslakosság, akiket keresztet a kézben tartó papok kíséretében gyilkoltak le. Akár csak Ausztráliában, szintén Isten igéjét hirdetve ölték halomra az őslakosságot. Koreában a Pol-pot rendszer évtizedében pedig éppen ellenkezőleg, tíz- és tízmillió ember halt meg azért, mert nem volt hajlandó megtagadni hitét. Ahogy a nagy szovjet – a zsidó uralom idején tízezerszám gyilkolták az egyház követőit, vezetőit, s hazánk felszaba-DÚLÁS-a közben is elsőkként a templomokat fosztották ki, papjainkat gyilkolták le, az apácarend nővéreit erőszakolták halálra, s máig tisztázatlan még, hogy az ÁVH pribékjei hány száz vagy tán ezer papnövendéket vertek agyon, tüntettek el örökre az Andrássy út 60. alatt, ahogy néhány szemtanú elmondta, hogy egész termek voltak tele fiatal, csuhás papnövendékek hullájával. De csitt! Erről tilos szót ejteni, mert mos ünnep van, most itt a pápa. Aki nem ment el a sokat szenvedett csángókhoz, nem gondoskodott arról, hogy ennyi évtizednyi szenvedés után végre magyar pap misézhessen közöttük. Nem emelt szót Európa szívében Hazánk szétszabdalásáról, hiszen hát Árpád-házi királyaink is mind vérüket, többen életüket adták a keresztény értékek védelméért, a pápaság trónjának megszilárdulásáért.
S mi a hála? A szabadkőműves különítmények átvették az uralmat a kereszténység felett is, akik már világhatalmat, s nem erős nemzetek alkotta összetartozást hirdetnek. A világjárvány a pápalátogatáskor nem fertőz. A virtuális vírus, amiért éppen most készülnek Nobel-díjat adni K. Katalinnak is, a pápa érkezésére elbujdokolt, de hamarosan ismét visszatér és még nagyobb erővel fog lecsapni ránk, bűnösökre. A pápa elfelejtett szólni arról, hogy az érintettek, orvosok, biológusok, egészségügyben dolgozók tiszta lélekkel, hittel és erkölcsi tartással álljanak e tébolyult világ legújabb ütközetéhez, védeni az életet. Nem szólnak arról, hogy a folyamatosan emelkedő fertőzöttek között mennyi is a legalább egy, de sokkal inkább kettő vakcina-felvevő? Hogy a pár hetes csecsemő édesanyja várandóssága idején „oltakozott”, s kicsi gyermeke is a vírus áldozata lett. Mint ahogyan a fitness-guru is oltakozott, nem is egyszer, s majd bele pusztult. De már lábadozik. S nem tesz legalább az Eucharisztikus Kongresszus idején tanúságtételt Merkely Béla, mint szabadkőműves páholybeli nagymester, aki vajon valóban a gyógyítás, gyógyulás híve vagy a világhatalom megszilárdításáé? S minő véletlen, a szabadkőműves páholy egyik fotóján a hátsó sorban álló hölgy akár K. Katalin is lehetne, de hát nincsenek véletlenek, miért is ne? Aki folyamatosan kineveti, lehurrogja azokat, akiket tömören csak konteósoknak – azaz koncepciós teória-gyártóknak – tart, nézzen körül és végre és ne dugja homokba a fejét. Mert kísérlet, emberkísérlet zajlik egész világunkban, amelyet már nem is hallgatnak el a szabadkőműves páholy tagjai sem, hiszen a félelemkeltés, a félelemben tartás megtörtént. A néhány hónapja, fél éve felvett interjúkat visszanézve mindegyik szava elakad, amikor a riporter megkérdezi őket, hogy a saját gyermekeiket beoltatnák-e. Mert hiába a színjáték, van, amikor képtelenek a hazugságra. Mint ahogy az a doktornő is, aki nyíltan kijelentette, hogy egyelőre még nem akarja beoltatni magát. S akkor, amikor a politika beleavatkozik e súlyos döntésbe, meglátszik a hatása. Elgyávultak azok is, akik korábban még tartották magukat. Nem volt elég számukra, hogy a stadionokba sok tízezer – nemcsak hazai – drukker zsúfolódott össze, hogy a nyári koncertek idején mindenféle maszk és elkülönülés nélkül ezer számra fesztiváloztak, hogy a pápalátogatás idején százezernél többen gyűltek össze, hogy a vadászkiállításra is külhonból is sok ezer személyt várnak, szóval, addig, amíg az anyagi érdekei úgy kívánják a hatalomban lévőknek, a vírus parkoló pályára lett téve. De amikor már vége a mulatságnak, készülni kell a jövő évi választásokra, egyre inkább szorulni fog a hurok, érdekes módon mind több lesz a beteg, mind magasabb lesz a szennyvízben a kimutatható vírus és mind nagyobb szigorításokat léptetnek életbe.
Az orvostársadalom miért hallgat? Miért csak a folyosón pusmog, miért nem szól arról, hogy Müller Cecíliát felhasználva hazudtak a szemünkben, mert senkit sem engedtek felboncolni, s utóbb csupán arról makogott a hölgyemény, hogy a nyilvánosságra hozott 30 ezer körüli halálesetnek egy-két százaléka csupán, aki kimondottan a covid miatt vesztette életét! És most miért nem állnak a nyilvánosság elé és szólnak arról, hogy a kórházakba bevitt betegek túlnyomó többsége oltakozott, s őket támadta meg a beléjük ojtott gyilkos kór! Miért nem szólnak arról, hogy hihetetlenül magas lett az öngyilkosok számaránya, a közlekedési balesetek áldozatainak aránya, hogy egyre durvább bűnesetek fordulnak elő, mint legutóbb a családját kiirtó egyednél is. Vajon ő is oltakozott? Mert neurológusok a megmondhatói annak is, hogy bizony az idegrendszert támadja meg igen durván ez a vakcina. S hogy merik mégis szorgalmazni azt, hogy a gyermekeket és már a 12 év alattiakat is oltsák be, amikor nem tudni, milyen káros hatása lesz ennek a förmedvénynek. Ahogy hallani a genetikai rendellenességgel született gyermekekről, a trombózisban elhunyt pár hetes kicsiről, a meddőségnek a veszélyéről már nem is szólva. Hát mi folyik itt?! Pápalátogatás – keresztényi alázat és bűnbánat?! Miközben embertársaink életéért egy szót sem ejtenek?! Miközben emberek tízezreit lakoltatták ki a szabadkőműves bankárhálózat kénye-kedve szerint, miközben ezer számra váltak munkanélkülivé, sokan munkahelyüket elveszítették, egymilliónál több fiatal keres külföldön munkát, miközben hozzánk tízezernél több vendégmunkást hoznak Ázsiából! Hát mi ez, ha nem az országhatárok eltörlése, a nemzetek felszámolása? És ezt a mindenkori hatalom nem látja! Nem látja azt, hogy már nyíltan arról papolnak, hogy Hazánk Európa Afganisztánja, hogy itt és most az orosz medve, Kína és az angol-amerikai hatalmi törekvések fogják az emberiség jövőjét meghatározni?! Nem gondolnak arra, hogy a Közel-Keleten megtapasztalt tragédia alapján nálunk is bekövetkezhet hasonló, hiszen az a „két torony” most is ledőlhet! Ott is szinte a legtöbb vezetőt elűzték vagy meggyilkolták, miután Amerika parancsát végrehajtották, Szíria is csak azért tudja tartani magát, mert a nemzeti érzést még nem ölték ki a szírekből. De Palesztina sorsa már szinte senkinek sem számít. Ma már nem szól róluk szinte senki, holott 70 éve küzdenek megmaradásukért, ha másért nem, hát ezt a hihetetlen élni akarást kellene tisztelni, ha már szinte mindenüket elvették. De most is, mint hajdanán, a klérus áldásával indulnak harcba a gyilkosok, akik magukat hősöknek, felszabadítóknak, vallásvédőknek tartják, pedig nem különbek ők sem azoknál, akik a parancsot kiadták, mert megtagadták Isten legfontosabb üzenetét: NE ÖLJ!
Jó volna, ha legalább ezen elgondolkodnának mindazok, akik ezt a gyilkos kórt ránk szabadították, s azok, akik szolgálatukba állva tovább növelik az áldozatok számát. NE ÖLJ! – mert bár úgy szól a tanítás, hogy aki kardot ránt, kard által vész el. De hát a mai fegyvert biológiai karddá tették, amely épp úgy, ha nem hatékonyabban gyilkol, mint az acél.
Rozgics Mária
Nézzék ezt a képet, vajon kinek a szolgálatában állnak?
Kerner Mariann:
Add Uram!
Segíts, hogy napjaimat egyszerűen éljem,
Ne vakítson el dac, harag, vagy érdem!
Ne azt nézzem, ki miért jött hozzám,
Támaszt tudjak adni, ha szükség van rám!
Ne érdekeljen haszon, pénz, hatalom,
Ne vakítson el fényűző siker, és vagyon.
Adj erőt önzetlenségem bátorságára,
Legyen bennem a szeretet jósága.
S méltósága, a búnak, ha vesztek,
Szomorúságaimban árva ne legyek.
Taníts meg az újrakezdés művészetére,
Az apró kis csodáknak észrevételére.
Engedd, hogy adjak, adjak mindenhová,
Higgyem el, az utak visznek valahová.
S hogy hová? Azt meg sose kérdezzem,
Sorsomnak küldetését meg ne kérdőjelezzem.
Döntéseimet vezesse a tiszta szeretet,
Mellőzni tudjam hiú vágyaim, az érdeket!
Vezess, hogy ledobjam az önzés ruhát,
Boruljon rá testemre alázat kabát!
Add, hogy szigorú ne legyek magamhoz,
Lelkem maradjon hűséges a dalhoz.
Hiszen egy kirakó az élet, kacagó játék,
Ne felejtsem hinni, minden nap ajándék.
Türelmetlenségem gőgje tűnjön el!
Kis lépésekért a szívem lobogjon fel!
Csillogó szemekkel tekintsek az égre,
Legyek én uram a béke menedéke!