A Vitya megmondta
Az aberrált Rudy Giuliani, az osztrák terminátor és a mi málna szájú Karácsony Gergőnk óta tudjuk, hogy megfelelő hátszéllel és nem kevés hatalmi ambícióval gyakorlatilag bármelyik hülyéből lehet kormányzót vagy főpolgit csinálni, még egy népesebb világváros élére is. Valahogy így van ezzel az ukránok Mike Tyson-ja, a „vasöklű” Vitalij Klicsko is, aki a méltán megérdemelt bunyós hírnevének köszönhetően már jó ideje Kijev városának lehet a legelső embere. A nyilvánvaló túlkínálat és a hozzá nem értésem okán én most inkább nem mennék bele a szomszédunkban jelenleg zajló sajnálatos események elemzésébe, meg különben úgyis még a csapból is ez folyik. Hanem, úgy szőrmentén, a magam egyszerű módján azért mégiscsak lenne hozzá egy-két szavam.
Na, szóval, most hallom, hogy az ukrán „bunyós Pityu” —, aki mellesleg a kies Kirgizisztánban született — tegnap magából kikelve a „szövetséges nyugat” által beígért kemény szankciók azonnali foganatosítását követelte, a gaz orosz agresszorral szemben. Ami, hát lássuk be, az ő szemszögéből nézve abszolút érthető is, hisz mi mást is tehetne egy hazáját és hatalmát féltő ukrán oligarcha patrióta, akinek immár csak kurva nagy pofája van, de katonai ereje az nincs. Úgyhogy, a súlyos helyzetet tekintve ezt vehetjük akár sablonos hozzáállásnak is, hisz mi mást is tehetne egy porbafingó Pampalini, aki végtelenül ostobán magára bőszítette a saját bocsait féltő orosz anyamedvét. Pl. olyan bődületes soviniszta baromságokat okád ki magából, melynek hallatán, még a minket körülvevő, szintén hullarabló szláv és bocskoros hiéna falka is csodálkozva nyalná meg mind a húsz karmát. Mondjuk ilyet: „Kijev már akkor egy hatalmas város volt, amikor Moszkva csak egy mocsár!” (Hűha, hát, ha ettől az ukrán parasztlengőtől nem fog padlót fogni az orosz medve, akkor semmitől!)
Gondolom, a veterán bunyós ezen a ponton a tudományos alapossággal megalkotott ukrán iskolai tananyagra támaszkodott, miszerint itt a Kijevi Russzra gondolt, amelyről akkor még senki sem gondolta volna, hogy egyszer majd egy hatalmas Moszkva lesz belőle. Bár, itt jegyezném meg szerényen, hogy az egykor szintén mocsárra épült Londonról, Párizsról és Amszterdamról sem gondolta volna senki, hogy egyszer majd a világ kifosztó központjai lesznek. Idézőjel bezárva. Amúgy, meg jól feleltél Vitya fiam, csillagos ötös, leülhetsz. Mert, Kijev tényleg az egykori Kijevi Russz fővárosa volt. Ami az oroszok szerint orosz volt, az ukránok szerint meg ukrán —, habár, ilyen nép nincs is —, de ez most mellékes. Ahogyan az is, a mi dicső múltunk balladai homályába vész, hogy Árpád apánk idejében (és még azon is túl) nekünk is fizettek adót, tehát akkor, a miénk is. Aki történelmünk eme dicső leheletére kíváncsi, az nézze csak meg Vágó Pál mester csodálatos festményét a Magyar Nemzeti Galériában, melynek találóan ez a címe: „Magyarok Kijev előtt”. Úgyhogy, semmi értelme itt az efféle héberes melldöngetésnek, meg az ősidőkre való állandó visszamutogatásnak, mert a tévhittel ellentétben egyik nép sem a Jóisten pertu komája. Arról meg már nem is beszélve ugye, hogy ezen az alapon mi is simán igényt tarthatnánk, mondjuk fél Európára. Példának okáért, a mi vitéz eleink nem egyszer ügettek már el az akkori IBUSZ-szal egészen az Atlanti óceánig, méghozzá úgy, hogy közben egyetlen útba eső népet sem irtottak ki egy szálig, és nem hagytak maguk után, csak füstölgő romokat. Továbbá, Belgrád is Nándorfehérvár volt majd 500 évig, a mai „Kosice” mindig is Kassa volt, Pozsony pedig a magyar országgyűlés ősi színhelye. Kincses Kolozsvár pedig már akkor Európa egyik legékesebb kulturális központja volt, amikor a sátán fattya Vlad Tepes még karóerdőt csinált az egész Havasalföldből és a mai Bucuresti területén még egyetlen bocskoros pakulár sem kergette a birkáit.
De, ha nem félnék annyira a gutaütéstől, és nem lennék úgy elátkozva, mint Bagaméri, folytathatnám akár a végtelenségig, de minek? Ám, velem ellentétben az már a vegytiszta sovinizmussal vegyes tapló műveletlenség jele, ahogyan ez a bunyós veterán beszél. Azért ehhez már tényleg pofa kell! Ez ugyanis pont azt bizonyítja, hogy Kijev mindig is orosz volt. Méghozzá egy olyan végvári gyepű, ahol a mindenkori orosz cárok vazallus hűbér urai, a kozák atamánok, a hetmanok és a bojárok voltak a helyi Döbrögik. Persze, eszem ágában sincs védeni a barbár muszkát, hiszen a mi gulyáslevesünkbe is nem egyszer beleköptek már —, csakhát a történelmi hűség, ugyi. Meg aztán engem az egészből csak az érdekel, hogy a magyarság valahogyan túlélje ezt a nyugat által kiprovokált véres vircsaftot. Mondjuk, arról már csak pár tüske lehajintása után merek álmodozni, hogy elég hamar véget fog érni ez a móresre tanítás és, ha eléggé ügyesek leszünk, ki tudja, talán még jól is kijöhetünk belőle. Ha netán valaki nem értené a némileg zavarosnak tűnő gondolatmenetemet, hát itt speciel a 100 éve tartó pánszláv és dákó román örömmámornak a hattyúdalára gondoltam.
Na, jó, tudom én, hogy az állatvilághoz hasonlóan mindig az erősebb kutya toszik, na, de azért egy terület mégiscsak azé, aki azt ősidők óta elfoglalta, a vére árán megvédte, gondosan megművelte és képes volt azt fölvirágoztatni. Amúgy meg a pöröly öklű bajnok szíves figyelmébe ajánlanám, hogy a mesés Kijevet nem az ukránok alapították, hanem a varégek. Igen, azok az észak germánok, akik tudvalevőleg abból a vizigót viking törzsből származtak, akik úgy 1500 éve nagy előszeretettel rohanták le, fosztották ki és gyilkolászták le, szinte egész Európát —, beleértve persze a fél Közel-Keletet is. Tehát, olyan, hogy Ukrajna, soha nem létezett. Az csak Lenin és Hruscsov elvtárs vodka gőzben pácolódott elméjében fogant meg, a pán bolsevik birodalom jegyében. Szóval, nem kell itt birodalomalapító imperátort játszani, kedves bomba jó bokszoló!
Csakhogy, ne menjek olyan messzire az időben, pl. a vér kapzsi Kolumbusz Cortez és Pizzaro megérkezésekor az ún. „Új világ” sem volt lakatlan, hanem az európainál sokkal magasabb kultúrával rendelkező őshonos népek lakták. Úgymint, inkák, maják, aztékok, olmékok, toltékok, stb.. Sőt, az első holland, francia és angol kalmár telepesek megérkezésekor (1600-as évek elején) még a mostanság héberektől nyüzsgő New York sem volt más, mint egy ősvadonnal és bűzlő mocsarakkal borított szigetecske. A mi Pécsünk viszont már akkor egy nagyhírű egyetemi város volt! Egyébként a Kijevi fejedelemség soha nem győzött gazdát cserélni a lengyel királyok és a despota orosz cárok között. Ja, és ráadásul a fölöttébb sukár magyar hercegnőket is marha szívesen látták arrafelé, a jó szomszédi viszony megőrzése és a kóros beltenyészet elkerülése érdekében. Ragyogó példa erre pl. I. Nagy Lajos királyunk legkisebbik leánykája, Hedvig hercegnő, akit azóta már rég szentté avattak. Na, de hagyjuk is ezt, hisz olyan ciki ez, mintha csak egy havasalföldi Ogrénak beszélnék, aki úgyis csak a szépen ápolt kertemre, a takaros házamra, a sukár asszonynépemre és a hízott jószágaimra nyújtogatja a szőrös nyakát. Mi már legalább 300 éve tudjuk, hogy az a legnagyobb baj a szlávokkal és Decebál bocskoros népével, hogyha fegyvert adnak a kezükbe, egy percet sem haboznak azt használni ellenünk. Főleg, ha védtelen civilekről van szó, akiktől játszva el lehet rabolni mindent, amijük csak van.
A Wall-Street és a londoni City bankár hiénái által csupán áldozati koncként felhasznált egyszerű ukrán nép viszont a pszichopata tömeggyilkos Sztálin óta csak most tapasztalta meg igazán, hogy a mi népünk min ment keresztül 1849-ben, 1919-ben, (1920-ban) és 1956-ban a muszka gőzhengernek köszönhetően. Úgyhogy, mi már tapasztalatból tudjuk üzenni nekik, hogy ne nagyon reménykedjenek az őket fölbujtó fényességes nyugat katonai segítségében, mert az soha, egyetlen zsoldosát sem fogja föláldozni értük. Ugyanis, annak már csak a hangja meg a gazdagsága nagy, de más egyebe már nincsen hozzá. És, hát elnézve Vietnamot, Koreát, Szíriát, Irakot, Líbiát és Afganisztánt, tényleg sokkal jobban teszik, ha csak otthonról ugatnak bele mindenbe, amihez egyébként semmi közük. Mert, ahova eddig betették a lábukat, a simlis álszent demokráciás dumájukkal, meg a súlyos adó-milliárdokat fölemésztő hipermodern haditechnikájukkal, ott mindig csak a halál, a pusztulás és a máig ható testi-lelki trauma maradt. Elég csak megnézni az Észak-Korea-i zombi társadalmat, a 25 évig tartó vietnami vérfürdőt, a kísérleti atomrobbantásokkal tele szennyezett Csendes óceáni szigetvilágot, a feje tetejére állított komplett Közel-Keletet és egész Afrika máig tartó rabszolgasorban tartását. És, akkor még mindig nem beszéltem a szándékosan előidézett, vándorsáskaszerű népvándorlásról, amelybe előbb-utóbb egész Európa bele fog pusztulni. Nos, ehhez képest, a primitív, soviniszta ukránok igazán csak azt kapják, amit már amúgy is régóta megérdemeltek. Mert, ne legyünk álszentek és valljuk be őszintén, hogy hát mégis milyen humánus elbánást érdemel egy olyan nép, amely még akkor is a védtelen kisebbségeit terrorizálja, amikor már nyakán van a kés? Mert, legnagyobb megdöbbenésemre bizony most is azt kell hallanom, hogy vérbosszúra szomjazó ukrán nacionalista szabad falkák, a nekik kiosztogatott ingyen fegyverekkel sorra járják, és terrorban tartják a magyarok lakta területeket —, miközben meg a ruszkik elől hanyatt-homlok menekülnek! Viszont, most jött el az a ritka pillanat, amikor marha büszkén kihúzom magam és megemelem a nem létező kalapomat a híresen nagylelkű nemzetem előtt! Még akkor is, ha számomra ez természetes, hiszen a mi népünk már nem egyszer mutatott példát a világnak emberségből és szolidaritásból. Úgyhogy, addig nincs veszve semmi, amíg él a nemes magyar néplélek. Sajnos mi ennél többet nemigen tehetünk. (Na, jó, mondjuk egy kis füstölt lángolt kolbászt, azért tehetnének a határon a paprikás krumpliba, ne mondják már ezek rólunk, hogy ilyen smucigok vagyunk!)
Ellenben, azt már most ki lehet jelenteni, hogy Putyin ezt a háborút már megnyerte. Úgyhogy, a harcos kozák sereg nyugodtan visszaválthat a megszokott paripára, szablyára meg a szöges kancsukára, mert nincs légi ereje és nincs már hadiflottája sem. Ezért jobban teszik, ha már most megszokják, hogy a héber háttérhatalom és a mindenható szent piac már most beárazta őket. Aztán, régi liberális szokás szerint, jönnek majd a nagylelkű segélyek, és persze lesznek majd ropogós dollár- meg euró hegyek is az újjáépítéshez, amiből az ukrán hadurak annyit lopnak majd el, amennyit éppen elbírnak. A zömében héber vérvonalú ukrán és orosz oligarchákat meg továbbra sem kell félteni, hisz amíg az egyszerű csóró ukrán muzsik a puszta életéért küzd, addig ők a biztos távolban, valahol a trópusokon süttetik a hasukat a kurváikkal, miközben a luxus jachjaikon pöffeszkedve már most leboltolják egymás közt a jövő zsíros bizniszeit. Ahogyan a németek, a franciák, az angolok és a jenkik is az orosz oligarchákkal fognak bizniszelni a jövőben is, amikor majd egymásnak fogják adni a kilincset az aranyozott kiskapukon. A mindenéből kibombázott, és egy életre megnyomorított sok tízmillió csóró ukrán meg csak néz ki hülyén a fejéből, hogy: Bozse moj! — Nekik nem ilyen göthös lovat ígértek! Európa leghitványabb és leggyávább bárcás kurváinak, a bocskoros oláhoknak meg csak azt ajánlom, de melegen, hogy ne nagyon emberkedjenek itt a NATO mögé bújva, mert Putyin a végén még át talál nyúlni a kerítésen és egy szempillantás alatt, leborotválja a szőrt a talpukról meg a hátukról, aztán nézhetnek! Úgyhogy, a pofát befogni, mert ketyeg már az óra, aztán nemsokára már nem lesz mire fölvágniuk Erdélyben a lapátfülű Karcsi herceg előtt!
Horváth András