A nemesedés világa – nemes nyelvünk virága

MAGunk rovata

 

Előző rovatunk feladványának magfejtése: A tapsra nem érdemes várni. A rugdosásra még kevésbé. Nem focilabda a magyar! Vedd MAG, még MA, a Püskinél beszerezhető Yotengrit köteteidet! Indulj el az egyetlen élhető irányba és kezdj el gondolkodni a magyar értékrend és hagyomány felszabadító keretein belül!

Miután átrágtad magad a Máté Imre által papírra vetett, egy évezreden át titokban, szájhagyomány útján MAGőrzött tudás MAGvakon, már nem vakon fogsz tévelyegni ebben, a jelenlegi zombi-világban. A BElső lényedbe is világosságot hozó tudás és hagyomány, segít majd rendet rakni az értékek között. (Próbált már valaki sötétben rendet rakni?) Az alapvető, lényedet MAGhatározó MAG átértékelődése révén tud csak kitörni szellemi tudatosságod a hőn vágyott fény felé! És a világba világosság-hozásnak is ez az útja. Belső világod világít utadon. Így MAGtapasztalhatod az „amint bent, úgy kint” elvét. Is.

A tettek mögött, a szándék láthatatlan, hétköznapi tudatok számára. Talán, ezért bölcs tanács a „Ne ítélj!”, mert amire nincs rálátásod, hogyan is tudnád helyesen megítélni? És ez az, amivel a sötét oldal rendszeresen átvág legtöbbünket: a látszat. És az, hogy nem hallgatunk a jó szóra, mely szerint nem kellene ítélkeznünk a felszínes értesüléseink alapján. Utánajárni, vajon hányan szoktak? Pedig, minden mesénk így végződik: „aki nem hiszi, járjon utána!” De mennyivel KÉNYELMESEBB hinni! Ja, ez is egy SÁTÁNI KÍSÉRTÉS! Az egyik leghatékonyabb. Technológiai „vívmányaink”, szinte egytől egyig a kényelem hajóján úsztak be az életünkbe…

Szóval, elsősorban MAGunkért, és a világunkért, aztán a benne élni próbálókért kellene szakítani a kényelemmel és kilépni abból a bizonyos komfort zónánkból, ami lehet hogy biztonságosnak tűnik, de semmiképpen nem felemelő. Csak az tudja szívből tisztelni és szeretni saját MAG(j)át, aki folyamatosan úton van, keres, kutat, utánajár, aki mindig épp kilép a kialakulni sem tudó aktuális komfort zónájából, illetve akinek a folyamatos változás és állandó bizonytalanság válik a mobil komfort zónájává. Aki pedig nem tudja saját MAG(j)át tisztelni, szeretni, az mások MAG(j)át sem fogja tudni tisztelni, szeretni. Mert a MAG ugyanaz. Nem mintha mindenkit kéne szeretni. A SZERetet, azt eteti, aki éhes, az tudja etetni, akinél abból és akkor van többlet, amire és amikor éhes az a másik és már ennyiből is látszik, hogy nincs feltÉTEL nélküli szerETET és hogy nem egyszerű ennyi tényező összeegyeztetése. Hogyan lehetne, hát parancsra szeretni? Ráadásul a SZEReTETT legfontosabb összetevője a szabadság. Aki pedig igazán szabad, annak hogy menne a parancsra ugrálás? Sehogy.

Pont attól gyönyörű a SZERelem, hogy a felek szabadon választják meg részvételüket. Ebből is rögtön látható, hogy a házasság, ami azonnal elveszi a felek szabadságát, ezzel belerondít egy ilyen nagyszerű összefonódásba. Ha mindig szabadon eldönthetem, hogy tovább szerelem a kapcsolatom a párommal, akkor attól fogja a társam is különlegesnek és értékesnek érezni MAG(j)át, hogy tudja: az időm és figyelmem másra is szentelhetném, de szabad akaratomból én mégis őt választom, ahogy ő is engem. Nincs kötelesség, elvárás, megfelelés, képmutatás.

A világban nem kellene olyan sok-sok mindent helyretenni, igazán csak néhány alapvető sarokkőnek kellene a helyére kerülnie mindenki lelkében, ahhoz, hogy egy gyökeres változás mehessen végbe attól kezdve, szinte MAG-á-tól. Mert, ha a MAG helyre kerül, a MAG-át-tol. Jó földben, megfelelő körülmények közt, a MAG kicsírázik: ki-kicsi-CSÍ-RÁ-ázik… Világos?

Tehát végre, a nemesedés világába lépve: „Világíts a világban, MAGyar!”

 

(Kópé)