magyar feltamadasMagyar feltámadás
„Csak tiszta forrásból”
Mikor e sorokat olvassák, éppen bíróságra citálták Bolvári Istvánt és élete párját, Hodován Ágnest, hogy bizonyítsák-igazolják: a kicsi BátorNyilas vajon az ő gyermekük -e. Az idézést éppen a kicsi fiúcska egy éves születésnapjára küldték ki, miután a szülők majd 8 hónapja már nem láthatták, azt sem tudhatták, él-e, hal-e. Olvasom a hivatalos iratokat, a törvényi passzusokat és elszomorító, hogy az érintettek egymásra mutogatva bizonygatják igazukat.

A még hatályos alaptörvény szerint is, amennyiben a szülő vagy bárki, a családból meghatalmazással rendelkező személy nem anyakönyvezteti a gyermeket, úgy az a jegyző feladata volna. Aki most azzal „mossa kezeit”, hogy nem tudta kideríteni, hogy hívják a gyermeket, ezért – a gyámügy utasítására – Kovács Péterként jegyezte be. Ami azt vonta maga után, hogy a szülők jogtalanul „tartják” maguknál a gyermeket. Ki kell deríteni jogos szüleiket, illetve, ha ez nem lehetséges, nevelőszülőknek kiadni. Érdekes, mert azt tudta, hogy Bolvári István fiáról van szó, hiszen több alkalommal fel is szólította őket, hogy anyakönyveztessék a gyermeket. Lehet, hogy nem tudta a keresztnevét, illetve azt hallotta, hogy a kisfiúcskát „Babócának” hívják, attól még sem neki, sem másnak nem volt joga átkeresztelni Bolváriról Kovácsra, bírói döntés nélkül átnevezni a gyermeket. Ugyanis ez lett az alapja a későbbi önkényeskedésnek, a rendőri erőszaknak és a már 9. hónapja tartó kínszenvedésnek, amit a fiatal pár megélt. S ki tudja, a kicsi fiúcska hová került, milyen ellátásban részesült, de az bizonyos, hogy az ő kis lelke is megsínylette ezt a korai kegyetlenséget, amelyet rá kiszabtak, elsősorban azért is, mert a legfontosabb időszakban, első évében elszakították az édesanya tápláló tejétől is és emiatt senkinek sincs feloldozás, aki részt vett ebben a kegyetlen bűntényben!
Forgatom a Ptk.-t, s bizony nem találok sehol olyan rendelkezést, amely szerint minden egyéb indok nélkül a gyermeket bárki is átnevezhetné más, idegen családnévre, s a családi körből való kiszakítás is igen súlyos esetekben lehetséges csak. A Bolvári családnál igen súlyos indokként az merült fel, hogy túlságosan magyar szemléletűek és eszerint akarják gyermeküket is nevelni. Bár nem így fogalmaztak a hatalmasságok, hanem azt állították, hogy szektatagok, szektás a magatartásuk és ezért nem látták a gyermek egészséges fejlődésének a biztosítását. Bár a kettő nincs összefüggésben, pontosabban azt kellett volna leírniuk, hogy szellemi fejlődésének biztosítását nem látják, ugyanis a kicsi rendőri erőszakkal való elvitelekor/elvételekor is jól látható volt a róla készült képeken, hogy korának megfelelő, arányosan fejlett, mosolya, tekintete alapján pedig egyértelműen kiegyensúlyozott, nyugodt baba, aki feltehetően minden szükséges gondoskodást, szeretetet megkapott egészséges fejlődése érdekében.
A közelmúltban már sokadszorra jár körbe az interneten az a felvétel – titokban készült -, amely a hitgyülekezetes szekta egyik szeánszát örökítette meg. Miután a hitgyülekezet erősen kormánykötődésű, hiszen maga semjénzsolt is együttműködési megállapodást, komoly, költségvetésből származó anyagi juttatást nyújtott az Amerikában kőrözött vezérnek, ezért képzelhető el, hogy a hitgyülekezet összejövetelein tapasztalható, emberi mivoltukból kifordult hívek azért még jó apák, anyák lehetnek. Mert nincs tudomásom arról, hogy bárkinek a családját zaklatták volna azért, mert a budapesti Gergely utcai központban éppen kutyának, macskának vagy bármely más állatnak képzelik magukat a szülők, azért mert extázisba esve artikulálatlanul röhögnek, magukat rázzák, hátrafelé bucskáznak és emberi mivoltukat szinte megtagadóan viselkednek. Nem! Ez elfogadott, elfogadható, csak az nem, ha egy kis család sarját bátor magyar legénykévé akarják nevelni! Ez már a liberális/illiberálisok által kierőszakolt törvényeik szerint olyan bűncselekmény, amely miatt a kicsi fiúcskát ilyen kegyetlen módon elvették a szülőktől.
Előttem egy régi kép, több mint száz esztendeje készült. A közvélemény előtt tiszaugi arzéngyilkosokként elhíresült asszonyokról van szó, akik arzénnal mérgezték meg családtagjaikat, ha számukra teherré vált akár betegségük, akár vénségük vagy elviselhetetlen természetük miatt. Nézzék meg jól a képet: a börtönbe zártak között egy fiatal anya tartja szorosan a kezében kicsi gyermekét, akivel a börtönudvaron sétál. Abban a „sötét” korban sem volt lelkük a bíráknak a gyermeket elszakítani az anyjától, ha remény volt a kiszabadulására. Azok gyilkoltak. István és Ágnes pedig szeretetre igyekeztek nevelni gyermeküket, soha a törvénnyel össze nem ütköztek, senkire kezet nem emeltek, még csak gyűlölködésért sem lehetne pálcát törni felettük. Hiszen amikor sok-sok kilométert zarándokoltak, felajánlásként kicsi fiuk visszaadásáért, akkor is csak azt mondták, hogy a bűnösökért is imádkoztak, hogy legyen könnyebb számukra a gonosz tettük miatti lelkiismeret furdalásuk elviselése. Istvánnak és Ágnesnek azért kell most bűnhődnie és a kicsi fiacskájuknak is szenvedni, mert nem voltak hajlandóak elfogadni egy gonosz iparágnak az emberiségre kényszerített döntését, amelyet nem emberszeretetből, segítségnyújtásból, humanitárius cselekedetből, hanem kizárólag a minél nagyobb haszonszerzés okán kényszerítenek rá ma is a világ számos országában az embertársainkra. Ettől szerették volna megóvni BátorNyilast. Tudjuk, hogy az úgynevezett védőoltásokat semmiféle orvosi ismeretekkel nem rendelkező zsidó bankárok agyalták ki, akik jó előre megérezték, hogy ez olyan óriási üzlet, amely a kábítószernél és a fegyverkereskedelemnél is busásabban jövedelmező foglalatosság, ami ráadásul legális is, tehát a törvény sem bünteti. Hogy az úgynevezett védőoltások mennyire segítik az emberiség gyógyulását, ezt ma a sok hazugság miatt nehéz volna kikutatni. Hiszen az is sokadszorra beigazolódott, hogy először különféle manipulációkkal lebetegítenek nagy létszámú embercsoportokat, hogy utána, mint valamiféle tudományos kutatás eredményét, „védőoltással” gyógyítsák. Hiszen nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy a védőoltások beadása nélkül az ember immunrendszere mennyire volna képes leküzdeni a kórt. Na persze, csak akkor, ha folyamatosan, levegővel, vízzel, élelmiszerekkel, ruházattal, háttérsugárzással és különféle biológiai fegyverekkel nem mérgeznék, betegítenék agyon. A tudomány mai állása szerint azt viszont határozottan ki lehet jelenteni, hogy védőoltást csak akkor szabadna adni bárkinek is, ha előtte komoly vizsgálaton esik át a kiszemelt egyén, kimutatva, hogy semmiféle betegség nem lappang benne, tehát a védőoltás valóban megelőzésként kerül a szervezetébe és nem azért, hogy a már meglévő kórt felerősítve akár a halálba is kergesse őt! Mert sajnos igen gyakran ez lehetett az oka a különféle „segítségnyújtásnak”.
Nem gondolkodtak még el azon egyebek között, hogy az első világháború vége felé vajon miért ütötte fel a fejét az a gyilkos kór, amely spanyolnáthaként vonult be a történelembe? A kimutatások alapján egyértelműen a férfi lakosság körében aratott a halál. Először is a háborúban legyengültek között, majd a hazatérő katonák a civil lakosság körébe is hazavitték a nyavalyájukat, s ott is igen sokan életüket vesztették. Igen ám, de a statisztikai összesítők szerint a civilek körében is elsősorban a 18-40 év közötti férfiakra csapott le és csak igen kis arányban a nőkre vagy idősekre. Hát mi ez, ha nem a természet figyelmeztetése! Legyen elég az öldöklésből, térjenek észhez!
S napjainkban mi zajlik! Újfajta kórsággal riogatva szenved az emberiség. Ahogy évtizedekkel ezelőtt is volt már AIDS, Ebola, H1N1, madárinfluenza, sertéspestis és a jó ég tudja miféle kórságok, amelyekről utóbb mind beigazolódott, hogy valamelyik elvetemült, gyülevész banda kotyvasztotta ki és elsősorban az afrikai elszegényített, kifosztott, lebutított embertársaink estek áldozatává ezeknek a biológiai kísérleteknek, hogy utána lehessen az úgynevezett civilizáltakat is riogatni, hogy villámgyorsasággal fogadják el a „védőoltásukat”. Apropó, influenza. Most azt mondják ezek a lobbisták, hogy a covid-19 is az influenza egyik vírusának a mutációja. Ha több mint 7 évtizede ismert az influenza és ellene különféle védőoltásokat találtak ki, akkor nem érdekes az, hogy mennyire hatástalanok ezek a szerek, már ami a gyógyulást jelenti, mégis erőltetik. Az viszont tény, hogy sokan megbetegedtek, el is hunytak azok közül is, akik valamiféle oltást kaptak ellenük.
Az összes ilyen kórokozónak egyetlen ellenszere van: ha hagyják nyugodt körülmények között, egészséges feltételeket biztosítva élni az emberiséget. Ahogy Bartók Béla fogalmaz Cantátájában – hogy „csak tiszta forrásból” – bizony, csak tiszta forrásból kellene, hogy táplálkozzunk, ruházkodjunk, szellemi táplálékainkat begyűjtsük, mert mindenféle hazugság, félelemkeltés, manipuláció elsőként a lelket pusztítja el, amit ezek után könnyűszerrel legyőzhet mindenféle vírus vagy baktérium, amely pedig mindaddig, amíg megfelelőek az életfeltételek, bennünket szolgálnak, segítenek.
Sajnos, hogy az elvakult haszonszerzési láz nem enyhült még a XXI. századunkban tapasztalt sorscsapások ellenére sem. Még mindig sokakat az vezérel, hogy a meggazdagodási vágyukat lehető legmagasabb szinten kielégítsék, s nem veszik észre, hogy ezzel önmaguk alatt is vágják a fát. Nem döbbennek rá, hogy legtöbben, akik a hatalom közelébe, avagy a mammon fogságába kerültek, emberi mivoltukból kivetkőztek, s már nem is képesek emberként élni Földünkön. Nézzenek szét világunkban. Most is, mint évszázadok óta forrong minden szeglete. Zajlik a hatalommánia miatti harc, kiskirályok és despoták, anarchisták és diktátorok ostromolják egymást a még több vagyonért, a még nagyobb hatalomért, de bár egymást ostromolnák! Az ártatlan emberekkel végeztetik el a piszkos munkát, az egymásnak ártani nem akarókból csinálnak gyilkost, ahogy tették ezt a harcok során is. Hiszen a másik ember ugyan mit ártott neki? Csupán annyit, hogy parancsra rárontanak folyamatosan egy-egy népre, népcsoportra, legyilkolják és a gyilkosokat hősként ünnepelve jutalmazzák, hogy a következő fordulóban ők legyenek az áldozatok. Lásd a közel-keleti állapotokat! A délszláv válságot vagy akár szétszakított Hazánk magyarjait, akiket egészen a Donig zavartak pusztulni/pusztítani, az elvetemült eszmék szolgálatában.
Szép világunkban ma már nagy a baj. Egy szűk réteg és az őket kiszolgáló talpnyalók – sohasem nevezném holdudvarnak, mert az legalább szép és megfogható égi jelenség – és gerinctelen pondrók teljesen letarolják élőflóránkat, s úgy gondolják, hogy ezért soha, sehol sem fogják felelősségre vonni őket. Hát csak olvassák sokszor Bartók Béla üzenetét és próbálják meg értelmezni, mert soraiban benne van az egész emberiség története, küldetése, s aki nem érti, mit is jelez a tiszta forrás, az a pokol mélységes bugyrában sem fogja felfogni, hogyan, miért került oda.
Lám-lám, miután magyar szavunk találóan fogalmaz meg mindent, az is kitűnik, hogy mindegy miről szólunk, miről írunk, minden mindennel összefügg. Bolvári BátorNyilas kis életének küzdelme is. Aki a tanulságot képtelen levonni mindebből, magára vessen!
Rozgics Mária

Bartók Béla:
CANTATA PROFANA
A kilenc csodaszarvas

Volt egy öreg apó.
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
Testéből sarjadzott
Kilenc szép szál fia.
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre,
Szántásra-vetésre,
Ménesterelésre,
Csordaterelésre:
Hanem csak nevelte
Hegyet-völgyet járni,
Szarvasra vadászni.

Az erdőket járta
És vadra vadászott
Kilenc szép szál fiú.
A vadra vadásztak,
Annyit barangoltak
És addig vadásztak,
Addig-addig, mígnem
Szép hídra találtak,
Csodaszarvasnyomra.
Addig nyomozgattak,
Utat tévesztettek,
Erdő sűrűjében
Szarvasokká lettek:
Karcsú szarvasokká váltak
Erdő sűrűjében.

Az ő édes apjok
Várással nem győzte,
Fogta a puskáját,
Elindult keresni
Kilenc szép szál fiát.
Reátalált a szép hídra,
Hídnál csodaszarvasnyomra.
El is jutott hűs forráshoz,
Hűs forrásnál szarvasokhoz,
Féltérdre ereszkedett,
Hej, egyre rá is célzott.

De a legnagyobbik szarvas
- Jaj, a legkedvesebb fiú –
Szóval imígy felele:
„Kedves édes apánk,
Ránk te sose célozz!
Mert téged mi tűzünk
A szarvunk hegyére
És úgy hajigálunk
Téged rétről rétre,
Téged hegyről hegyre,
S téged hozzávágunk
Éles kősziklához:
Ízzé-porrá zúzódsz
Kedves édes apánk!”

Az ő édes apjok
Hozzájuk így szólott,
És híva hívta
És őket hívó szóval hívta:
„Édes szeretteim,
Kedves gyermekeim,
Gyertek, gyertek haza,
Gyertek vélem haza,
Jó anyátok vár már!
Jöjjetek ti vélem
A jó anyátokhoz,
A ti jó anyátok
Várva vár magához.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve.
Az asztalon serleg,
Anyátok kesereg. –
Serleg teli borral,
Jó anyátok gonddal.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve…”

A legnagyobb szarvas
- Legkedvesebb fiú –
Szóval felelvén
Hozzá imígy szóla:
„Kedves édes apánk,
Te csak eridj haza
A mi édes jó anyánkhoz!
De mi nem megyünk!
De mi nem megyünk:
Mert a mi szarvunk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér völgyekbe.
A mi karcsú testünk
Gunyában nem járhat,
Csak járhat lombok közt.
Karcsu lábunk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak puha avarba.
A mi szájunk többé
Nem iszik pohárból,
Csak hűvös forrásból.”

Volt egy öreg apó.
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
Nem nevelte őket
Csak erdőket járni,
Csak vadat vadászni,
És addig-addig
Vadászgattak addig:
Szarvassá változtak
Ott a nagy erdőben.
És az ő szarvuk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér völgyekbe.
A karcsú testük
Gunyában nem járhat,
Csak járhat lombok közt.
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba.
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.

magyar feltamadas