„Sötét árny integet”
Mint egy rossz szappanopera vagy túl giccsesre sikerült krimi, olyan ez a felfordult világ. Feje tetejére állt minden, a politikusok már orvost játszanak, az orvosok politizálnak, a rendőrök a bűnözők helyett az ártatlan bankcsapdába zuhantakat üldözik, a Terrorelhárítók a láthatatlan vírust védik a megfélemlített felnőttekkel szemben. Az iskolában már nem a pedellus, hanem a fegyveres - maszk nélküli - biztonsági őr fogadja a megszeppent lurkókat.

A kicsik nem énekelnek, mert bajt hoznak magukra. Nincs tornaóra sem, nehogy egymáshoz érjenek. Nincs évnyitó, nem volt ballagás sem, de a kocsma bezzeg hangos! És a stadionok. És hangos, visszhangos a politikai csatatér színhelye is, ahol nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal! Ha tudná, rég dutyiba zárná, de leginkább mással vannak elfoglalva, meg hát a deákné vászna is gyakran felemlítődik! Most mindenki cofidesz szakértő lett, s mind is összezavarva csapataik harcban való, csak a nép nem tudja, hogy most kire fognak lőni! Rájuk –e, ha szólni mernek, hogy azért élni is szeretnének, avagy a nem látható vírusra, amely köszöni szépen, elég jól megvan. Hiszen már rég pihenni tért volna a nyári kánikulában, de hát visszahívták, támadásra késztetik, s már azt is hallotta, hogy kora tavaszra is betervezik látogatását. Pedig már fáradt, már rég elege volt mindenből, mert ő sem tervezte ilyen hosszú időre a látogatást, csakhogy a politika és az egymással viaskodó betegségfenntartók másként gondolták. Nemrég hallottam egy orvostól, hogy amikor a helyi polgármester felrótta neki, hogyan gyógyít, túl emberi, túlságosan sikeres, túl egyszerűen stílusa sem tetszett, ő szép nyugodtan letette az asztalára a rendelőintézet kulcsát, s csak ennyit mondott: „Ha egy villanyszerelő jobban tudja, hogyan kell gyógyítani, ám tessék! ” - s azóta soha be sem tette a lábát sem oda, sem más, hivatalos rendelőkbe. Azóta Kárpát-Hazánkat járva okos szóval, baráti beszélgetésekkel igyekszik visszavezetni oda embertársait, ahol még fontos egészségvédelem, s nem betegségügy, nem gyógyszertukmálás jelentette a gyógyítást. De jó volna, ha sok ilyen orvosunkra lehetnénk büszkék! Nem csak néhány magányos farkas vívná a sakálhaddal a harcát! Ma idehaza is, de szerte a worldban, ahol a rothschildok-rockefellerek kinyújtott karja vezényel, mindenütt betegségügy dívik, attól gazdagodik az elit, s fogy a nemzet, jobban jobban. Ma nem arról szólnak az intelmek, hogy mit tegyél, ha egészséges akarsz maradni, hogyan ápold, védd a szervezetedet, hanem, hogy milyen gyógyszert szedjél, miféle kezelésekre járj, és sokféle védőoltást kapj. Nem hallani arról, hogy minden bajok forrását okozó legyengült immunrendszert hogyan lehet megóvni, karban tartani, erősíteni, azaz egészséges maradni, csak azt szajkózzák, hogy mikor milyen kötelező előírásnak kell lennie négy, hogyan lehet sanyargasd magad. S ha lehet, akkor már az egyre nagyobbra srófolt nyugdíjkorhatárt se érd meg, mert akkor kisebb jut azoknak, akik így is egy néptől kiszipolyozott milliárdokkal dőzsölnek. Akik elit ellátást kapnak mindenből, külön klinika, külön gyógyszer, külön védőoltás, s remélhetőleg egyszer - mielőbb - külön börtön is jut számukra, hogy hosszú életűek legyenek a földön. Jusson idő a vezeklésre, mert amit az egész három évtized során ránk zúdítottak, az bizony felér egy mohácsi vésszel, labanc-muszka dúlással, fel egy óriási természeti katasztrófával. Csakhogy immár nem termeszek rágják csontjainkat, hanem vírus képében pusztítanak bennünket, s nem veszik észre, hogy mindez miért történik. mert amit az az egész három évtized során ránk zúdítottak, az bizony felér egy mohácsi vésszel, labanc-muszka dúlással, fel egy óriási természeti katasztrófával. Csakhogy immár nem termeszek rágják csontjainkat, hanem vírus képében pusztítanak bennünket, s nem veszik észre, hogy mindez miért történik. mert amit az az egész három évtized során ránk zúdítottak, az bizony felér egy mohácsi vésszel, labanc-muszka dúlással, fel egy óriási természeti katasztrófával. Csakhogy immár nem termeszek rágják csontjainkat, hanem vírus képében pusztítanak bennünket, s nem veszik észre, hogy mindez miért történik.
Az idei esztendőben emlékezünk Zrínyi Miklós költő és hadvezér születésének 400 évfordulójára, ezért hát az ő gondolatát idézik, nem minden célzás nélkül: „NE BÁNTSD A MAGYART!”
Rozgics Mária

Heltai Jenő:
Ősz
Szürke ég, őszies…
Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
a meleg fényt, sugarat.
Süss ki még, nyári nap,
simogasd az arcomat,
melengesd a szívemet,
míg az ősz eltemet.
Vidíts még vadvirág,
míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
nem sokáig lesz enyém.
Szürke ég, szürke vég,
be jó volna élni még!
Nem lehet, nem lehet,
sötét árny integet.
Sötét árny, néma váz
bűvöl és babonáz.
Kérdezem, nem
felel , integet csak, menni kell.
Fogy a fény, fogy a nyár,
hideg szél fújdogál,
hideg szél, őszies…
Ősz, ősz ne siess!