Egy IGAZ igazságszolga kerestetik
Amikor e sorokat olvassák, éppen 80. életévét tölti Győrkös István, aki 1476. napja a büntetés-végrehajtás rabja, jelenleg a sátoraljaújhelyi börtön magáncellájában tölti mindennapjait. Mit lehet ilyenkor mondani? Boldogságot? Sikereket? Mit kívánhatunk? Elsősorban kitartást! Hogy legyen ereje elviselni, éppen olyan méltósággal, mint ahogy eddig is tette a rá kiszabott büntetést. S hogy érje meg azt az időt, amikor végre bebizonyosodik, hogy ártatlanul ül a rácsok mögött. Ma ugyanis minden közvetlen bizonyíték nélkül, a rendőrök – a feltételezhetően „baráti” gyilkosság elkövetői - bemondása alapján szabtak ki rá életfogytiglani börtönbüntetést, s csak látni kellett volna a „vérügyész” ábrázatát, milyen cinikusan közölte, hogy 103 éves korában sem biztos, hogy akár feltételesen is szabadon bocsátható. S nem átallotta megjegyezni; a jelen törvények szerint büntetlen előéletű a „vádlott”, de azért a bíróság vegye figyelembe, hogy ült már börtönben.

Azt a „vérügyész” is jól tudta, hogy Győrkös István az 1956-os szabadságharcban való részvétele miatt lett elítélve, amely, ha igaz, hogy rendszerváltozás történt, inkább erény, mintsem bűn volna, de hát, aki ügyész, az az is marad, legyen bármilyen politikai rendszer. Az ő szemében bűnös volt akkor is, most is.
De lépjünk át ezeken az elterelő mozzanatokon. A lényegről többször írtunk már: A perdöntő bizonyíték, hogy a kilőtt golyók – három darab volt – egyikén sem találtak az elhunyt rendőrtiszt DNS-éből egy parányit sem. Ennek ellenére a „szakértők” úgy csűrték-csavarták a véleményüket, hogy megmagyarázták a kör négyszögesítését, azaz, hogy mégis csak egyike lehetett a gyilkos eszköz. Ellenben a rendőrök által kilőtt golyókból öt darab is „elveszett” a zárt térben, s a többi kilőttről sem készült DNS vizsgálat. Nem adták át a belső forgalmazásban felvett hanganyagot, ahol többször is elhangzott, hogy „remélem, nem az én golyóm ölte meg Pétert”, illetve az elhunyttal állítólagosan baráti szálakat tartó rendőrhölgy sokkot kapva kiabálta, hogy „Megöltem Pétert! Megöltem Pétert!” S nem számított a helyszíni szakértők azon véleménye sem, hogy abból a szögből, ahol a már súlyos sérült „vádlott” feküdt, nem kaphatott halálos sebet az elhunyt, s kiváltképp érdekes, hogy Győrkös István pólóján, a hátán találtak az áldozattól származó DNS mintát. Márpedig háttal és sebesülten őt lelőni lehetetlenség. De mit számít ez. A lényeg: bűnös és kész! Most említhetném a móri gyilkosságot is, Tánczos Gábor tragédiáját is, de akár Stadler József kálváriáját, akik mind-mind hamis adatok alapján lettek elítélve, bár cselekedetük nem hasonlítható Győrkös Istvánéhoz, csupán az „igazság”szolgák tevékenysége, akiket nem érdekelt más, csakhogy a kiszemelt személy legyen a bűnös.
Mindez idáig csak a híradásokból, illetve különféle véleményekből ismerhetjük a történtek pontosabb részleteit, most Győrkös István ELŐSZÓ címmel összefoglalt írását adjuk közre. Nem kívánunk senkit befolyásolni, csupán ismerjék meg a „másik oldal” állításait is.
„ELŐSZÓ
„Ne féljetek tőlük! Semmi nem marad elrejtve, mi ki ne derülne, sem eltitkolva, mi ki ne tudódnék!” /Mt 10,26/
2016 őszén magas beosztású politikai és rendőri vezetők határozatot hoztak a Magyar Nemzeti Arcvonal erőszakkal történő felszámolásáról. Ez politikai döntés volt, mert az MNA a huszonöt éves mozgalmi működése során sem mozgalmi, sem tagsági szinten nem került összeütközésbe a törvénnyel. Arra a kérdésre, hogy ennek ellenére miért rendelték el ezt a műveletet, kielégítő választ csak a döntéshozók tudnának adni. Alapos okkal feltételezhető azonban, hogy az MNA szellemisége és rendezvényeinek a társadalomra gyakorolt hatása volt a kiváltó ok.
Az MNA vezérelve a harcos hazafiasság, mely történelmi örökségünk. Ezt a történelmi örökséget az elmúlt évszázadokban népünk és hazánk védelmében és fennmaradásáért harcoló magyar katonák, harcosok hagyományozták ránk. Ez a hagyomány követendő példaként jeleníti meg a katonai erényeket, a hősiességet, a hűséget és a rendíthetetlen helytállást, amiért hőseinket népünk örök időkre a szívébe zárta. Rájuk emlékezni hazafias kötelességünk.
A politika a második világháború magyar katonahőseit feledésre ítélte. Ezzel szemben az MNA a honvédő harcokban, Budapest védelmében és a kitörésben hősi halált haltak példamutató életáldozatára emlékezve – és emlékeztetve, a kitörés ötvenedik évfordulóján Becsület Napja elnevezéssel emléknapot alapított, melyet rövid időn belül nemzeti emléknappá emelt a hazafias magyarság. A látványos megemlékezések, a Hősök napi koszorúzások, a Kitörés-emléktúra és a Központi táborban évente megrendezett országos hadisport bajnokságok a magyar katonai szellemiség újjáélesztését és megerősítését szolgálták.
2016. október 26-án, a kora reggeli órákban megkezdődött az elmúlt ötven év legnagyobb, egész országra kiterjedő rendőri művelete, melyben több mint ezer nyomozó, rendőr, tűzszerész és munkagép kezelő vett részt. Az ismertebb MNA tagok lakóhelyén – kétszáznál több helyszínen – megfélemlítő módon végrehajtott házkutatások eredménytelenül végződtek. A kudarc eltitkolása miatt a nyilvánosság erről az országos méretű akcióról nem értesült. Egy helyszínen azonban – Bőnyben – a rendőrség indokolatlan fegyverhasználata során a csoportvezető őrnagy baráti tűz okozta sérülés következményeként elhalálozott.
Ez az országos művelet volt a magyar rendőrség történetének a legnagyobb kudarca. Az MNA tagok elleni eljárást el lehetett titkolni, de a bőnyi tragédiát már nem. Ha a baráti tűzben meghalt rendőr őrnagy halálának a valóságnak megfelelő ismertetése nyilvánosságra kerül, az jóvátehetetlen tekintélyvesztés mellett – felvetette volna a felelősség kérdését is. Ennek elkerülése végett kijelölt elkövetőként Győrkös Istvánt nevezték meg, aki súlyos haslövéssel a kórházban feküdt. A szakértői szakvélemények elkészülte után, a két legmagasabb bizonyítási értékű szakvélemény (orvosi, genetikai) azonban kizárta Győrkös Istvánt az elkövetők közül.
A sötét háttérhatalom elvárásának megfelelni akaró nyomozó ügyészség és az ügyben ítélkező bíróság Győrkös Istvánt mégis bűnösnek kimondó koncepció érvényesítése érdekében a perdöntő szakvéleményeket és a védelem bizonyító erejű beadványait semmibe véve, nyilvánvaló hazugságokra és bizonyítékok nélküli hamisításokra alapozva emelt vádat és hozott ítéletet. A tárgyalásokon botrányosnak nevezhető viták során lelepleződtek és a nyilvánosság elé kerültek a hamisítások, hazugságok, az eltüntetett bizonyítékok és az elmaradt vizsgálatok kérdései, melyeket a bíróság teljes közönnyel kezelt.
Ez a kiadvány az ügy irataira alapozva és a tárgyalások során elhangzottakat ismertetve hitelesen és bizonyíthatóan ismerteti ennek a szégyenteljes koncepciós ügynek a történetét.
Győrkös István”
Ennyi dióhéjban a történet. Azért az ELŐSZÓ címet kapta, mert Győrkös István hamarosan bejezi az egész rémtörténet hátterének az összefoglalását és szeretné azt könyvbe foglalva kiadni, hogy ki-ki döntse el önmaga: bűnös vagy ártatlan!
Az minden esetre önmagáért beszél, hogy a bedrogozott állapotban több fiatal életét kioltó személy szabadon járt, kelt a fővárosban, s újabb bűncselekményeket követhetett el, miközben a vádhatóság szerint 4-5 évet kaphat a tetteiért. A fiatal kislány életét előre megfontolt szándékkal és kegyetlen módszerrel kiontó gyilkost szabadon engedte ugyanez az „igazságszolgáltatás”, mondván, nem szándékozta megölni, csak megijedt. Igen, ijedtében vágta el a torkát, és a még élő testet a csatornába dobva hagyta sorsára. Hogy a Szögi Lajos tanár urat kegyetlenül agyonverő horda tagjai fele annyi büntetést sem kaptak, mint Győrkös István. Hogy a Cosma Marián életét kioltók még „bánatpénzt” – több millió forintot is kézhez kaphattak, sanyarú sorsuk miatt, hogy az iskolakerülő deviáns fiataloknak szintén sok milliós „kártérítést” megítélők milyen parancsnak engedelmeskednek, ez rejtély! Ítélkezésüket nézve az embernek az az érzése, hogy kizárólag a hazaszerető magyarság szálka a szemükben, s eszerint mérlegelik – ha mérlegelik, s nem parancsra teszik – döntésüket.
Az egész történetnek még az a szépséghibája mindemellett, hogy az egykori bajtársak, volt ötvenhatosok is hallgatnak, elfogadják a jelen állapotokat, s senki sincs közülük, aki legalább megkérdezné, hogy „arányos-e minden, ami van”?
Rozgics Mária