Istent majmolva 10. – Szomatotropin és génmanipuláció

Istent majmolva 10.

Szomatotropin és génmanipuláció

 

Szarvasmarha növekedési hormon. Teljesen természetes anyag. Képződésének, működésének megértéséhez most egykori kedves tanárom, dr. Husvéth Ferenc szakirodalmi anyagához kell visszanyúlnom. (Máig hálás vagyok Istennek, hogy az anatómia és élettan tanulmányaimat az ő keze alatt (is) folytathattam.)

Először is tisztázzuk, mit értünk növekedés alatt. A testméret gyarapodásának élettani folyamatát értjük alatta. A fogamzás pillanatával kezdődik, s az embrionális, a születés utáni, a fiatalkori, a pubertás és a felnőtt korig tartó szakasszal folytatódik. Minden fajnak sajátos növekedési jellemzője és kifejlett kori mérete van. A növekedéshez táplálóanyagokra, ásványi anyagokra, biológiailag aktív anyagokra és vízre van szüksége a szervezetnek. A többi élettani folyamathoz hasonlóan, a növekedés is neurohormonális szabályozás alatt áll az állati szervezetben. Folyamatában nagyon sok tényező vesz részt, kétségtelen azonban az, hogy a fiatal állatokban a növekedés szabályozásában a növekedési hormonnak (szomatotrop hormon, STH) kulcsszerepe van.

Először az 1930-as években tapasztalták, hogy a hipofízis kiirtása csökkenti a fehérjeszintézist és a patkányok növekedést meggátolja. A szarvasmarha hipofíziséből először Li és Evans izolálta a növekedési hormont, 1944-ben. Viszont 1964-ig kellett várni, míg Tindal és Yokoyama igazolták növekedést serkentő hatását a kérődzőkben. Vezinheit 1974-es felfedezése mérföldkőnek számít. Ő a borjú hipofíziséből izolált növekedési hormonnal visszaállította a normális növekedési ütemet hipofízis-irtott bárányokban. A szarvasmarha STH-jának kémiai szerkezetét Wallis írta le először, 1978-ban. A növekedési hormont egy 191 aminosavat magában foglaló peptid-molekulának találta, melyben két diszulfid-híd található a láncot alkotó aminosavak között. A patkány, a sertés, a szarvasmarha és a juh STH-molekulaszerkezete igen hasonló, fajonként csak néhány aminosavban tér el egymástól a peptidlánc.

Raben megfogalmazása szerint a növekedési hormon legfőbb élettani funkciója a testfehérjék védelme, különösen energiahiányos időszakban, azáltal, hogy megakadályozza lebomlásukat és serkenti az aminosavak izmokba épülését. A metabolikus folyamatok részére, alternatív energiaforrásként viszont mozgósítja a zsírsavakat a depókból. Diabetogén hatása is van, gátolja a sejtek glükóz felvételét és a glükóz-transzportot a szöveti sejtek felé.

A növekedési hormon az adenohypophysis sejtjeiben termelődik.

Ellés után a tehenek agyalapi mirigye bőven termeli ezt a hormont – ez a tejelválasztás szabályozásának neuro-humorális alapja. Hatására, a test tartalékainak felhasználásával (a fentebb megállapított zsírsav-felszabadítással a cukor metabolizmusának gátlásával) felszabadulnak azok, a tej táplálóértékéhez szükséges anyagok, amikre az utódnak feltétlenül szüksége van. 1936-ban, szovjet kutatók megfigyelték, hogy a hormon hatására megnő a tehenek tejtermelése. Különösen a laktációs időszak utolsó harmadában volt jelentős a hozam javulása, amikor egyébként a tehén már csökkenő mértékben választja el a tejet. A megfigyelés üzemi hasznosítása, bármennyire is szerették volna, nem sikerült, mert napi húsz tehén feláldozásával lehetett volna egynek a többlet-hormon szükségletét biztosítani.

Időközben az is kiderült, hogy a hormon mesterséges bevitele növendék állatokban jelentősen növeli a takarmányértékesítés hatékonyságát és a súlygyarapodást, emellett kedvezően befolyásolja a vágott test összetételét, növelve annak húsarányát, csökkentve zsírtartalmát. A gyakorlati felhasználás azonban, az előbb említett ok miatt, nem indulhatott be.

A szarvasmarha STH-jának 1978-as feltárása után felgyorsultak az események.

Jött a Monsanto is, mert komoly üzleti kihívást látott a kérdésben.

Végül, 1979-ben, Goeddel génmanipulációs kísérletei meghozták az áttörést. A hipofízis sejtjeiben egy 191 aminosavból álló DNS molekula határozza meg az STH szintézisét. Goeddel szintetikusan előállította a DNS 1-23-as aminosav szekvenciáját, majd ezt hozzáillesztette egy emberi hipofízis sejtből származó DNS molekula 24-191-ig terjedő aminosav szekvenciájához. Rekombináns (mesterségesen előállított) DNS-ét Escherichia coli plazmidjába, ültette be. (Az E. coli az emlősök, így az ember bélflórájában is, természetes módon tenyésző baktérium.) A preparált coli azután elkezdte termelni és kiválasztani az emberi növekedési hormonnal teljesen azonos szerkezetű molekulát. Ezt, a baktérium által termelt hormont rekombináns növekedési hormonnak (rhSTH; rekombináns humán STH) nevezték el. (Tekintve, hogy előállítása a DNS molekula újraszerkesztésével, „rekombinációjával” sikerült.) Az eljárást követve, elvégezték valamennyi gazdasági állatfaj DNS-ének hasonló jellegű génmanipulációját. Sikerült faj-azonos növekedési hormonokat előállítani. (rbSTH = rekombináns szarvasmarha (bovin) STH, roSTH = rekombináns ovin (juh) STH, rpSTH = rekombináns porcine (sertés) STH, rgSTH = rekombináns gallus (tyúk) STH, stb)

Ipari méretű előállításánál a módosított baktériumok egy részét elpusztítják, majd a szervesanyag masszájából kiszűrik a hormont. Az ipari méretű előállításból következik, hogy természetesen, kaphatóak a kereskedelmi forgalomban. A szarvasmarha-hormon például Posilac néven (is) került a közforgalomba. 15-30 % közötti tejhozam-növekedést tulajdonítanak neki. A tejjel-mézzel folyó Kánaánból, úgy látszik, a tej hamarosan előáll.

A Monsanto szerint rendkívül gazdaságos, ugyanakkor semmiféle kockázata nincs a hormon felhasználásának.

Persze, néhány termékükről állították már ugyanezt.

Ezzel vajon mi az igazság?

Ne menjenek messzire, a reklám után folytatjuk!

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>