Istent majmolva 12. – Tejjel-mézzel folyó Kánaán?

Istent majmolva 12.

Tejjel-mézzel folyó Kánaán?

 

Amikor a szintetikus növekedési hormonokkal kapcsolatos aggályok felmerültek, az Egyesült Államokban, az érdekeltek azzal védekeztek, hogy emberre semmiféle hatással nem lehet a szarvasmarha növekedési hormonja, mert ezek a vegyületek fajspecifikusak. Azaz, csak annak a fajnak az egyedeiben fejtik ki hatásukat, amelyikben természetes körülmények között, genetikailag kódolva, termelődnek. Mint a kulcs és a zár. Minden kulcs kulcs, de mindegyik csak a saját zárját nyitja.

Ezzel rendben is lennénk, ha a hormonális szabályozás bonyolult folyamatainak tanulmányozása közben nem került volna látótérbe az IGF-1. Az inzulin-szerű növekedési faktor.

Ezt a hormonszerű anyagot az emlősállatok mája szintetizálja. Az emberi szervezetben termelése a serdülés előrehaladtával egyre nő, a kamaszkorban éri el csúcspontját, majd az életkor emelkedésével lecsökken. Feladata a növekedés elősegítése. Az anyatejben is megjelenik, mert stimulálnia kell a csecsemő növekedését, a sejtek szaporodásának serkentésén keresztül. Szintézisének mértékét, mennyiségét az agyalapi mirigy által kiválasztott fajspecifikus növekedési hormon szabályozza.

Itt jön a probléma. Az IGF-1 ugyanis nem fajspecifikus hormonhatású anyag! A szarvasmarha IGF-1-ét éppen úgy „érti” az ember szervezete, mint a saját maga által előállítottat. És ez oda-vissza így igaz.

Alapvető problematikája a kérdéskörnek, hogy a tej minden körülmények között tartalmaz IGF-1-et. Ezért van „kitalálva”, többek között. Az utód növekedésének elősegítésére az anya szervezete a természetes táplálékkal juttatja el a stimuláló vegyületet a célba. Az a vélekedés, miszerint a növekedési hormon lebomlik az emésztés során, így nem kerülhet a vérbe, nagy valószínűséggel tévedés. Az isteni logikával végiggondolva az ügymenetet, nyilvánvaló, hogy teljesen felesleges lenne valamely anyagot – a szoptatás időszaka alatt eltérő intenzitással – megtermeltetni és kiválasztatni az anya szervezetében, ha az minden egyéni funkció nélkül átadná magát a metabolikus anyagcsere „zúzdájának”. Praktikus közelítésben viszont megfigyelték azt is, hogy az emésztés elleni védelem bele van kódolva a tej összetételébe. A kazein molekulái ugyanis nem engedik, hogy a fogyasztó szervezete egyszerűen csak megeméssze az IGF-1-et. Tehát eljut a véráramba.

Ganmaa Davaasambuu mongol orvosnő kutatásai ebben az irányban folynak. Egy 2002-es tanulmányában beszámol azon tapasztalatairól, melyet a rákos megbetegedések és a táplálkozás összefüggéseiről szerzett, a világ 42 országában. Munkatársaival arra a megállapításra jutottak, hogy a prosztata- és hererák előfordulása azokban az országokban a legmagasabb, ahol a tejtermékek fogyasztása a legnagyobb volumenű. 2005-ben a mell-, petefészek- és méhnyakrák kapcsán ugyanezt az összefüggést mutatta ki a kutatónő, egy másik tanulmányában. 2003-ban Japánban vizsgálták meg a tejfogyasztás és a rákbetegségek előfordulásának összefüggéseit. Japánban a II. világháború előtt alig fogyasztottak tejet, és az említett megbetegedések gyakorisága is elenyésző volt. A tejfogyasztás azóta 20-szorosára növekedett, a prosztatarák gyakorisága pedig 25-szörösére.

Egy másik kísérletében mongol iskolás gyerekeknek amerikai tejet adtak, egy hónapon keresztül. A teszt időszaka alatt még a D-vitamin-hiányos gyerekek hipovitaminózisa is csökkent. Ami viszont aggasztó, a gyerekek növekedési hormon szintje 40 %-kal emelkedett. A vizsgálat 1 hónapja alatt átlagosan 1 cm-t nőttek, ami szignifikáns eredménynek tekinthető.

A doktornő összevetette a nomád és az „ipari” fejés különbségeit. Azt találta, hogy nomád körülmények között csak a vemhesség első fejében fejik a teheneket, míg az iparosodott tartási körülmények között ebből a 6 hónapból csak az utolsó 2 hónapban szüneteltetik a fejést. Helytelen tejelési gyakorlatnak tartja ezt. Ő arra gondol, hogy a vemhesség előre haladásával növekszik az ösztrogének mennyisége az anyaállatokban, s ezáltal a tejben is. Igaza van, sőt tegyük hozzá: a növekedési hormonokkal éppen annak, az utolsó időszaknak a tejhozamát növelik meg lényegesen, amikor már fejni sem volna ajánlott. Az is valószínű, hogy az IGF-1 szintje is elég magasan van stabilizálva ezekkel a beavatkozásokkal.

A tumoros megbetegedésekkel fennálló kapcsolat roppant egyszerűen érthető, ha átgondoljuk, mi is az a rák. Fékeveszett, megállíthatatlan sejtburjánzás. Az IGF-1 mit csinál? Serkenti a sejtek osztódását. A kör bezárult.

A hormonok jelenléte tehát kockázatot jelent a tejben. Mit lehet tenni ellene? Az USA-ban a vásárlóközönség tudatosan, vagy ösztönösen – az organikus tej fogyasztásának irányába mozdult el. Az organikus tejet a „hagyományos” tejtől az különbözteti meg – bármilyen paradoxnak hangzik is – hogy annál sokkal hagyományosabb. Az organikus tej előállításához kapcsolódó körülmények követelményei, a termelés filozófiája, kétségtelenül szimpatikus. A takarmány kizárólag organikus lehet, mindenféle szintetikus műtrágyától, növényvédőszertől mentes. A takarmányozás legalább a 30 százaléka a legeltetés. Az állatokat nem kezelhetik hozamfokozó antibiotikumokkal, illetve növekedési hormonokkal.

Ha valaki azt gondolja, ez kevés, és nagyon megrettent a tejtermékek fogyasztásától, az ő számára van egy jó hírem. Mint fentebb írtam, a valóban veszélyesnek mutatkozó IGF-1 emésztés elleni védelmét maga a tejfehérje-molekula, a kazein adja meg. A Jóisten minket, turáni népeket természetes védelemmel ruházott fel az IGF-1 ellen. Felnőtt korunkra elveszítjük azon kulcs-enzimeinket, melyek a nyers tej emésztéséhez szükségesek lennének. Ezért őseink a tej savanyításában találták meg a kiutat. A savanyított tejtermékben a kazein elveszíti eredeti térszerkezetét, s nem képes megvédeni az IGF-1-et az emésztés folyamatától. A növekedési faktor inaktiválódik, s nem károsít.

Előre hát a mi utunkon, fogyasszunk savanyított tejtermékeket!

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>