Istent majmolva 13. – A génmanipulálás hajnala

Istent majmolva 13.

A génmanipulálás hajnala

 

Az amerikai James Watson és az angol Francis Crick 1953-ban fejtette meg a kettős spirálú DNS szerkezetét. Ma már közhelyszámba menő információ, hogy minden fejlett élő szervezetben ez a makromolekula tárolja a genetikai információkat. Felfedésükért Watson és Crick 1962-ben orvosi Nobel-díjat kaptak. Ekkor született meg a teljesen új tudományos terület, a molekuláris biológia.

1958-ban, az ugyancsak Nobel-díjas Edward Tatun, megalkotta a tudományág alapvetéseit. Tézisei szerint minden szervezetben, minden biokémiai folyamatot a genetika határoz meg. A folyamatok egyedi reakciók sorára bonthatók, s minden egyedi folyamatot egy egyszerű gén irányít és ellenőriz. Azaz, az élő szervezet tulajdonképpen egy „gép”, melynek működése kizárólag az egyedi génektől függ. Tehát, a gének, a folyamatok és az összefüggéseik megismerése és megértése meg fogja majd adni az élőlények működési kódját.

Előállt tehát az „egy gén – egy enzim” hipotézis. (Mivel a biokémiai reakciók kivétel nélkül enzim-szubsztrát komplexek reakciói, egyértelmű, hogy a gének az enzimek szintézisén keresztül képesek befolyásolni a működést.) Ennek, az 1-1 kapcsolatnak a dogmatizálódása okozta a molekuláris biológia egyik legnagyobb félreértését. A tévhit, sajnos, a mai napig szerepet játszik a biotechnológia fejlődésében. Az élet kémiai jelenségei azonban ennél a feltételezésnél sokkal bonyolultabb összefüggéseket mutatnak. Arnoud Apotheker szerint egy adott gén képes több, egymástól szerkezetileg és működésben is nagyon eltérő fehérjét kódolni. Felismerték már azt is, hogy az egyes gének képesek egymással kölcsönhatásba lépni. Nem elégséges tehát, hogy egyetlen gént átültessünk a másik szervezetbe ahhoz, hogy adott fehérje szintézisét felgyorsítsuk. Külön kockázata a megoldásnak, hogy az új gén váratlan biológiai reakciókat válthat ki a befogadó szervezetben.

Az 1960-as évek eleje óta folyik a génmanipulálás technikájának kifejlesztése. A kutatók olyan új, mesterséges szervezetek létrehozásán dolgoznak, melyek a természetben, az öröklődés törvényei szerint, spontán módon nem lennének képesek létrejönni. Megkezdődött hát a DNS-molekula darabolása, illesztgetése és összeragasztása, különböző szakaszainak átmásolása, a gének sokszorosítása – a fajok közötti átültetés lehetőségének megteremtése céljából. A „génbarkácsolást” általában humanitárius és jóléti szempontokkal magyarázták, magyarázzák. A Monsanto kutatásokért felelős elnökhelyettese mondta, 1962-ben, hogy amennyiben a rizs bekódolható lenne arra, hogy sok fehérjét termeljen, fel lehetne vele számolni az éhezést. (Csak a rend kedvéért említem meg, hogy az amerikai légierő ekkoriban a vállalat által gyártott „Orange Agent” kipermetezésével éppen a vietnamiak rizsföldjeit pusztította, hogy kiéheztesse őket.)

A kaliforniai Stanford Egyetemen, 1972-ben, Paul Bergnek sikerül a világon először létrehozni a rekombinációt. Azaz, két külön fajból származó DNS-szakaszt egy önálló, hibrid molekulába épít össze. Kollégája, Stanley Cohen, nem sokkal ezután bejelenti, hogy a varangyos béka egy génjét beültette egy baktérium DNS-ébe, és képes szaporítani a gént. Egészen pontosan kidolgozta a plazmidok bejuttatásának technológiáját. A plazmidon viszont antibiotikum-rezisztens gén volt található, melynek hatására a baktérium-sejtek ellenállóvá váltak a hatóanyaggal szemben, annak jelenlétében is tudtak növekedni, szaporodni. Ez pedig felveti a kérdést, hogy valóban természetes kiválasztódás következtében jöttek-e létre a leküzdhetetlen betegségeket okozó mikrobák, mint ahogyan azt híresztelik hivatalosan, vagy Cohen és követői szabadították ránk ezeket az istentelen fajokat. Egyáltalán, miért? Miért kell bárkinek ilyen tömeggyilkos élőlényeket, a természeten elkövetett erőszakkal létrehozni? Megirigyelte talán Fleming nimbuszát?

Ezzel a megoldással az emberiség túllépett egy addig átjárhatatlan határon – a fajok közötti mezsgyén. Az izgalom pánikká vált, amikor Paul Berg bejelentette, a majomból izolált SV-40 rákkeltő vírust sikerült beültetnie az E. coli baktériumba. (Az E. coli nagy számban tenyészik az emberi emésztőtraktusban.) Azt senki nem tudta megmondani, mi történne, ha a módosított génkészletű coli-baktérium kiszabadulna a laboratóriumból. Az eset általános felháborodást eredményezett.

Paul Berg 1974-ben javasolta, hogy a veszélyekre való tekintettel, rekombináns DNS-sel ne folytassanak kísérleteket addig, amíg a megfelelő szabályozás és a biztonsági előírások meg nem születnek. 1975. február 25-ére megszervezte a DNS-transzformáció első nemzetközi kongresszusát, a kaliforniai Asilomarba. A konferencia foglalkozott az eljárások biztonságával, technikai szabályok kidolgozásával – de etikai kérdésekkel nem. Azok szóba sem jöttek. Mintha a tudósok ki akarták volna zárni a társadalmi kontrollt tevékenységük folytatásából. A kísérletek moratóriuma végül 16 hónap után megszűnt. Az Egyesült Államokban, az Országos Egészségügyi Intézet, 1977-ben már 300-nál több genetikai kísérletet tartott nyilván. Hiába kockázatos az új kutatási terület, a törvényhozás nem lép be a szabályozásába, semmi elképzelés nincs jogi szabályok felállítására.

Kaliforniában gombamód szaporodni kezdenek a biotechnológiai tőke-kockázati alapok és start-up vállalkozások. A tudósok, akik addig közösségi tulajdonú egyetemeken folytatták tevékenységüket, sorban átlépnek a gazdasági vállalkozások világába. Herbert Boyer és Robert Swanson 1976-ban alapították meg a Genentech nevű céget. Ez jelentette a géntechnológiai ipar kezdetét. A Genentech megvalósította a rekombináns DNS technika gyakorlati alkalmazását. Első sikeres fejlesztésük 1978-ban, a humán inzulin hormon termeltetése volt, E. coli baktériumban. A termék 1982-ben „Humulin” néven került forgalomba.

Megkezdődött a versenyfutás a génekért. A tudomány és az üzleti világ teljesen összefonódott. Mivel a génmanipulálás biznisszé vált, az etikai normák is alapvetően az üzleti hozzáállásra épültek. A kutatás gyakorlata és normái a vállalatok működési szokásaihoz igazodtak. A jogdíjak és a szabadalmi díjak rendszere korlátozza és levédi a kutatást és annak eredményeit. A Mammon uralkodik élet és halál felett…

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>