Istent majmolva 14. – Módosított fajok

Istent majmolva 14.

Módosított fajok

 

1983-ban, Miamiban molekuláris biológiai szimpoziont tartottak. A rendezvényen, január 18-án, három laboratórium (1 belga, 2 amerikai) bejelentette, hogy a petúnia és a dohány sejtjeibe sikerült idegen genetikai konstrukciót beültetniük. A dolog fontosságát az adta meg, hogy mindkét növény érzékeny az Agrobacterium tumefaciens jelenlétét, s a génmódosítás éppen kanamicin-rezisztenciával ruházta fel őket.

A Monsanto azonnal megértette a helyzetet: veszteséges kísérletek helyett terméket kell előállítani az új technológiával. Minden fáradozásuk a Roundup-rezisztens növények előállítását célozta meg. Vegyszerük, tíz évvel a piacra kerülése után, a világon a legnagyobb mennyiségben forgalmazott vegyszerként volt számon tartva. Mivel a glifozátokra és származékaikra vonatkozó szabadalmi joguk 2000-ben lejárt, valami egyéb megoldással kellett, előre biztosítaniuk a monopolhelyzetüket. A „Roundup-Ready”, azaz a Roundup-ra készen álló növények jelenthették a kiutat. Segítségükkel a későbbi, generikus termékek gyártóit eleve lehetetlen helyzetbe tudták hozni.

A kutatás első fázisa annak a génnek a megtalálására irányult, mely ellenállóvá teszi a növényeket a totális gyomirtóval szemben. A verseny éles volt, hiszen a Ciba-Geigy, a DuPont és a Hoechst is ebbe az irányba meneteltek. A Calgene, egy friss kaliforniai cég bejelentette, hogy előállította a glifozát-rezisztens dohányt, és szerződést fog kötni a Rhone-Poulenc vállalattal, további ellenálló fajok kialakítására.

A kezdeti sikertelenség után, 1987-ben jutott a mérnökök eszébe, hogy Saint Louistól 700 km-re, a cég egyik hulladék-lerakójában nézzenek körül. Ott évente több millió tonna glifozátot gyártottak, s a mérgező maradványokat egy mesterséges tóban semlegesítették. A természetbe kikerült méreganyagok azonban óhatatlanul elszennyezték a környezetet. A behatást túlélő szervezetek viszont minden bizonnyal rendelkeznek olyan enzimmel – tehát génnel is – amelyik képes közömbösíteni a hatóanyagot. Két év múlva, a sokadik begyűjtött minta mikrobiológiai ellenőrzésénél, a laboratóriumi robot jelezte, hogy megtalálta a keresett gént.

Az enzim előállításáért felelős konstrukció átültetése volt a következő megoldandó kérdés. A szóját vették elő az induló termék-előállításhoz. Az USA nemzetgazdaságában akkoriban a kukorica és a szója termesztése évi 15 milliárd dollár értéket képviselt. 700.000 munkaóra és 80 millió dollár befektetése kellett a sikeres befejezéshez. A kiválasztott gént magába foglaló genetikai konstrukció, a „CP4EPSPS”, tartalmazza még a karfiol mozaikvírust és petúnia két DNS-szakaszát, melyek a fehérjeszintézist szabályozzák. Masaharu Kawata japán biológus szerint, teljesen mesterséges ez a genetikai kazetta, azaz a természetben soha nem létezett, és emberi beavatkozás nélkül ki sem alakulhatott volna.

A beültetéssel szemben masszívan védekeztek a szója sejtjei. Erőszakkal kellett bejuttatni az új géneket a fogadni nem kívánó sejtekbe. Erre a célra a „génpuska” eljárást vetették be. A technológia lényege, hogy a génkonstrukciókat mikroszkopikus arany- vagy wolfram-szemcsékhez rögzítik, s ezzel a csomaggal bombázzák meg az embrionális sejtkultúrát. Az eljárás kimenetele bizonytalan, mivel a genetikai „küldemény” véletlenszerűen érkezik a célba. Talán ezerből egy sejt tudta befogadni a transzgént, és vált genetikailag módosított, fejlődőképes növénnyé. Több tízezer „lövéssel” tudtak tehát 1-2 ígéretes növényt előállítani. 3 évnyi szakadatlan bombázás után sikerült az első, fejlesztésre méltó szójacsaládot előállítani. Az üvegházi kísérletek igazolták, hogy nagy adag glifozátnak is ellenállt. 1993-at írtak ekkor.

A Monsanto 1994-ben kérte meg a „Roundup ready”, genetikailag módosított szójafajtájának a forgalomba hozatali engedélyét. Ez volt a Föld első, nagy mennyiségben termesztett, genetikailag módosított növénye.

Feltétlenül a malmukra hajtotta a vizet, hogy az 1980-88 között regnáló Ronald Reagan-féle republikánus kurzus mindenáron „deregulálni” akarta az amerikai gazdaságot. Ultra-liberális felfogásuk szerint a mindenbe beavatkozó állami akarattal szemben fel kívánták szabadítani a piaci erőket. Szabályozás-ellenes törekvésük kiterjedt a környezetvédelmi és az egészségügyi előírások területére is.

Idősebb George Bushnál, az akkori alelnöknél tettek látogatást 1986-ban a Monsanto vezetői.

Az USA elkeseredett harcot vívott akkoriban Európával és Japánnal az élelmiszer-termelés és az új technikák, technológiák kifejlesztése terén. A kiélezett versenyben felértékelődött a biotechnológia szerepe. Ilyen körülmények között, a géntechnológia csorbítatlan fejlődését biztosítandó, 1988. június 26-án, a Fehér Ház kiadott egy utasítást, „A biotechnológia összehangolt szabályozása” címmel. Célja a Kongresszus kiküszöbölése volt e kényes területről. Rögzítették, hogy a génmódosításhoz nem szükségeltetik speciális engedélyezési eljárás, a termékek engedélyeztetése a hagyományos módon mehet tovább.

Ekkor érkezett az alelnökhöz a Monsanto delegációja. Csodák csodájára, éppenséggel speciális szabályozást követeltek! Miért?

A PCB- és Agent Orange-botrányok után, mivel szavahihetősége nem volt éppen a topon, féltek attól, hogy a piac számára kevés lesz, ha ők maguk jelentik a génkezelt növényeikről, hogy nem veszélyesek. Arra volt szükségük, hogy az arra hivatott állami engedélyező szervezet mondja ezt ki. A megoldás növelte a fogyasztók bizalmát, ugyanakkor fedezéket adott a vállalatnak, ha valami balul ütne ki…

Washingtoni megbeszélésük eredményes volt. A Fehér Ház apparátusa keményen dolgozni kezdett, hogy kielégítse a Monsanto kívánságait.

Azután három elnöki cikluson keresztül folyt ez a kívánságműsor tovább. Amit a vállalat a kormányzattól kért, azt a biotechnológiai iparág megkapta.

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>