Istent majmolva 2. – Változni vagy változtatni?

Istent majmolva 2.

Változni vagy változtatni?

 

Édesapám mindig azt tanította nekem, hogy ha a környezetemmel nem vagyok megfelelő harmóniában, próbáljak meg változtatni. Vagy magamon, vagy a környezetemen. A kettő közül nekem kell kiválasztani, melyik úton járok. A lényeg, hogy valódi, tartós célt érjek el a változással…

A táplálkozással kapcsolatos rémítő jövőkép felvázolása után (lásd korábbi cikkek) a média-megjelenésekért felelős személyek engednek egy kicsit a szorításon. Felvezetik a kevésbé lehangoló lehetőséget, ami képes lesz kezelni a jövőbeni, generált élelmiszerhiányt.

Genetikai varázslatnak becézgetik. Igen, a génmanipulált élelmiszerekről van szó.

Tudományos értelemben genetikailag módosított élelmiszereknek tekintjük az olyan élelmiszereket, melyek részben vagy egészben genetikailag módosított szervezetekből készültek. Azokat a szervezeteket jelölik így, melyeknek genetikai anyagát művileg módosították, s az eredményként kapott génösszetételt a gének természetes kombinációjával nem lehet elérni.

Nincs mese, az ember, a teremtmény úgy döntött, átveszi az Úrtól a Teremtés feladatát…

Isten bizonyára megformálta már az Ő ítélő véleményét a kérdésről – a társadalomban azonban még nagyon indulatos viták övezik a génmódosítás jelenségét.

Mi célt is szolgál végső soron a génmanipuláció?

A szükségességéről szóló nagyívű érvelések természetesen a fejlődő országok többségében tapasztalható élelmiszerhiánnyal, éhínséggel fakasztják sírásra a hallgatót, olvasót. Mivel az egyre fogyatkozó termőterületek, a hagyományos termesztési módszerekkel nem képesek kielégíteni a jelenlegi élelmiszerkeresletet sem, a világ lakosságának 1,5 % körüli éves lélekszám-növekedése ellátási katasztrófához fog vezetni. Tekintve, hogy a génmódosítás 10-12 %-kal növeli a növények termőképességét, a “tudósok” azzal áltatják a Nagyérdeműt, hogy a GM-technológia enyhíteni fogja a harmadik világ szegénységét, a kellő mennyiségű és magasabb tápértékű élelmiszerek biztosításával. Arról nem beszélnek, hogy kinek, mekkora haszna lesz a technológia terjesztéséből.

Márpedig köztudott tény, és a bírálók gyakran érvelnek is vele, hogy a génmódosított növények az előállítók szellemi tulajdonát képezik, s az általuk beszedett jogdíjak nagyon komoly anyagi tehertételt jelentenek a gazdálkodóknak. Hát, ide jutottunk! Valamikor, emberi bohózatunk kezdetén, Isten nekünk ajándékozta az Éden minden fáját, egyet kivéve. Az őt majmoló áltudományos, profitorientált szakmai „elit” ezt el akarja venni tőlünk – s csak a mammonnak szóló áldozat bemutatásáért cserébe adja vissza használatra isteni jussunkat. Vajon, ők egyetlen egyet meghagynak-e nekünk?

A romantikus, könnyfakasztó, ám álszent érvelésükről csak annyit: a legmélyebb szegénység sem tudta megakadályozni a demográfiai növekedést a harmadik világ társadalmaiban. Ha most még több táplálékot juttatnak az adott társadalmi-kulturális rendszerbe, a természettudomány törvényei szerint csak azt érik majd el, hogy még nagyobb népszaporulattal reagálnak az érintett közösségek. Ha másért nem, akkor a jobb táplálék miatt megnövekedő élveszületések aránya, a csökkenő csecsemőhalandóság és éhhalál okán. Ez pedig feltétlenül újabb relatív élelmiszer-hiányt indukál, s konzerválja a szegénységet az érintett térségekben. Persze, stabilizálja GM-licensz tulajdonosainak égig érő hasznát is…

Mellékes gondolatként jegyzem meg, egészen hétköznapi logikával lehetne megfejteni a harmadik világ szegénységének kérdését is. Képzeljenek el egy százholdas gazdálkodót, akinek 10 gyermeke születik. Mindegyik gyermeke után tíz-tíz unokája is születik. Nomármost, ha egyenlő mértékben osztják fel az induló vagyont, a második generációra a család minden tagja elszegényedik. Egyholdas gazdácskává válik, nem is tud az örökségéből megélni, állás után kell néznie, hogy ne kopjon fel az álla. Ilyen, relatív szegénységbe sodródik egyre mélyebben a harmadik világ. Természeti erőforrásaik, talajaik termőképessége, erdeik vadjai, vizeik halállománya nem volt elég az eddigi lélekszám kielégítő eltartásához sem. A természettel is békében álló, hosszú távú egyensúly-helyzetet csak az eredményezne, ha korrekt családtervezés, fenntartható családmodellek kerülnének bevezetésre náluk is. A világ nagyobb hányada már megtette ezt.

Persze, ez nem áll érdekében azoknak, akik „meg akarják menteni” az éhezőket. Ők ugyanis egyelőre csak addig látnak, hogy nagyobb lélekszám, nagyobb fogyasztói piac, stabilabb és magasabb haszon. Hogy ezért generációról generációra éhezni kell emberek százmillióinak, a mesterségesen generált szegénységben? Ez a gazdagodásukért, a hatalmuk kiteljesedéséért fizetendő ár egyik részlete…

A másik részlete az a kockázat, amit minden ember megfizet, akinek a környezetébe eljutnak a GM-fajták. Senki nem tudja ugyanis előre megmondani, hogy adott környezeti feltételek mellett milyen véletlen rekombinációk jönnek létre a módosított genomú fajtákban. Az emberi felügyelet nélkül megszülető új nemzedék rendelkezhet olyan tulajdonságokkal is, hogy a Jóisten mentsen meg bennünket tőle!

Hiú ábránd azt feltételezni, hogy az egyszer kiültetett növények csak emberi akaratra fognak tovább szaporodni. Annyira nem így van, hogy gyakorlatilag a kiültetés pillanatától el is veszítjük a teljes, tökéletes kontrollt felettük. Fertilis utódaik a mi szándékunk nélkül is tovább képesek szaporodni. Szélsőséges esetben fennáll a veszélye annak is, hogy kultúrgyomokká váljanak. Mennél ellenállóbbra módosították a GM-fajtákat, annál nehezebb lesz nekünk magunknak is megbírkózni velük.

Első pillantásra úgy tűnik, valakik megalkották az „agrár-gólemet”. A kérdés az, ki fogja, és milyen áron, visszaparancsolni, ha egyszer elszabadul?

Egyelőre terjed világszerte. Terjesztik tudatosan, akik vállalják a termelésükkel járó, ma még ki sem derített tartalmú kockázatokat. Terjesztik, akik jóhiszeműen foglalkoznak vele, anélkül, hogy tudnák, GM-anyag birtokában vannak. Nagy valószínűséggel terjed magától is, mindenféle árvakelésekben…

A génmódosított növények termesztésének hazája az USA. Az amerikaiak egyben a legnagyobb termesztői és fogyasztói is ennek a produktumnak. Argentínában, Brazíliában, Kanadában, Indiában és Kínában találhatóak további nagy vetésterületek GM-kultúrákból. Európa megosztott a kérdés megítélésében. Finnország, Hollandia és Spanyolország támogatja engedélyezésüket.

Albánia, Grúzia, Románia és Ukrajna nem tiltja a géntechnológiai kutatásokat.

Ausztria, Dánia, Görögország, Norvégia, Luxemburg, Csehország és Magyarország tiltakozik a technológia bevezetése ellen. Hazánkban egyelőre nem engedélyezik GM-fajta termesztését mindaddig, amíg be nem bizonyosodik róla, hogy nincs káros hatása az emberi egészségre, illetve az, hogy a pannon medence ökológiai egyensúlyát nem borítja fel.

A kérdés az, hogy a konzervatív szemléletű országok meddig tudnak ellenállni a nemzetközi tőkeérdekeltségek nyereségvágyából fakadó gazdasági-politikai nyomásnak?

Kucsora István

 

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>