Istent majmolva 20. – Kukorica-isten hanyatlása 2.

Istent majmolva 20.

Kukorica-isten hanyatlása 2.

 

Az oaxacai kukorica-génfertőzés esetében a problémának csak az egyik – lehetséges, hogy a kisebbik – hányadát jelenti az, hogy a keresztbeporzással a legváratlanabb földrajzi helyeken is megjelenhetnek a transzgének. Az esetek vizsgálata során derült fény arra a sokkal nagyobb gondra, hogy a géntérképen is változtatják helyüket ezek a mesterségesen bevitt tulajdonságok. Amikor a szennyezés kutatói megvizsgálták a véletlenszerű keresztezésből származó hibridek genomját, azt tapasztalták, hogy a vizsgált növényi DNS-készletben teljesen véletlenszerűen helyezkednek a bevitt gének.

Ez a jelenség arra enged következtetni, hogy a génmódosítással foglalkozó vállalatok azon állítása, miszerint az általuk alkalmazott technológia stabil, nem fedi a valóságot. A mexikói vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a véletlen kereszteződésnél a bevitt transzgén szétesett, és előre nem definiálható helyeken jelent meg. Szabályozhatatlanul és ellenőrizhetetlenül.

Az érintett cég(ek) válaszképpen a kutatók technikai és szakmai felkészültségét kritizálták meg. Azt állították, hogy azok nincsenek felkészülve a jelenség vizsgálatára és értékelésére.

De miért is ilyen kritikus, hogy az ember által bejuttatott genetikai tulajdonság hol fog elhelyezkedni a kromoszóma-szerkezetben?

Mert egy adott szerep attól is függ, hogy fizikailag hol helyezkedik el a genomban. Gondoljunk csak a genetikailag kódolt „biológiai órára”! Az életkor előrehaladtával más és más helyen duzzad meg a kromoszóma szerkezete, azaz válnak másolhatóvá az érintett szakaszba kódolt tulajdonságokat hordozó DNS-szekvenciák. A beoltott gének fizikai áthelyeződése teljesen kiszámíthatatlan biokémiai és élettani következményekkel járhat tehát.

Elena Alvarez-Buyila és kutatócsoportja a Mexikói Ökológiai Intézet laboratóriumában olyan irányú vizsgálatokat folytatott, melyekkel a transzgén-szennyezés criollo kukoricára gyakorolt középtávú hatását próbálták felmérni. Hangsúlyt helyeztek a transzgének genomon belüli pozícióváltozásának élettani hatásaira. A kísérlethez a lúdfű (Arabidopsis thaliana) nevű virágot használták fel, mely az egyik legkisebb természetes génkészlettel bír a növényvilágban. Kromoszómaszáma mindössze 5, generációs ideje pedig rövid, ezért elterjedt növénybiológiai és genetikai modellorganizmus. Az első növény, melynek teljes genetikai állományát rendszerezték, már 2000-ben.

A kutatók idegen gén bejuttatásával módosították a növény genetikai készletét, majd a mesterségesen kialakított tulajdonságokkal rendelkező magvakat elvetették. Az összes elvetett mag azonos genommal bírt (a természetessel és a bevittel), mégis azt tapasztalták, hogy nagyon különböző morfológiai megjelenést produkált a kikelt nemzedék. Akadtak köztük a természetessel megegyező kinézetűek, de megjelentek a rendellenes virágszirmúak, a torz virágzatúak és a szőrökkel tarkított változatok is. Akadtak köztük olyanok is, melyeket jobb kifejezés híján, „szörnyeknek” kellett elkeresztelniük.

A szakemberek álláspontja egyértelmű: a transzgének kromoszómán belüli, véletlenszerű elhelyezkedése alakította át ennyire különbözővé a növények metabolizmusát és morfológiai megjelenését.

A „szörnyek” a kukoricafajták között is megjelentek Oaxacában.

A civilizációtól távol, a hegyek között élő zapoték indiánok már 2003-ban a Sierra Juárez megyei indián szervezetek egyesületéhez fordultak, vizsgálnák ki a falvaikban megjelent furcsa kukoricákat, melyek betegnek és rendellenesnek látszanak. Túl magasra nőtt, szokatlan levelű és alaktalan csőformájú is előfordult közöttük. A laboratóriumi vizsgálatok azt mutatták, hogy a rendellenes növények fertőződtek a mesterséges génekkel. A „kukoricaszörnyeket” általában utak mentén vagy kiskertekben találták. Elképzelhetőnek találják, hogy a vegyeskereskedésben vásárolt import kukorica elszóródott magjaiból hajtottak ki a rendellenes megjelenésű növények.

Az indián közösségek tudatában vannak, hogy a gyógyíthatatlan betegség elterjedése tönkreteheti ősi fajtáik termőképességét. Ha ez bekövetkezik, a hagyományos kisparaszti gazdaságok becsődölnek. Fel kell majd hagyniuk szent növényük termesztésével, s a boltból vásárolhatják meg az asztalra való hagyományos liszt-alapanyagukat. Ezért aztán árgus szemmel figyelik az árvakelésből sarjadó „szörnyeket”, s próbálják idejekorán, még a címerhányás előtt kiirtani azokat. Nehezen járható, bizonytalan eredményű, de az egyetlen út ez a számukra, hogy megvédjék gazdasági örökségüket.

A génmódosított kukorica fogyasztása egyébként sem tűnik életbiztosításnak. A Caen-i egyetem kutatócsoportja 2012-es tanulmányában azt publikálta, hogy az NK603 elnevezésű, RR kukoricával etetett patkányok rövidebb életűek voltak, mint a természetes fajtával táplált társaik. Máj- és vesekárosodás sűrűbben fordult elő közöttük, ahogyan a daganatok is nagyobb számban alakultak ki az állományban.

Itt kell megemlítenünk a Bacillus thuringiensis toxinját termelő, genetikailag módosított kukorica-fajtákat. A módosítás nyomán termelt méreganyag ellenállóvá teszi a növényt a rovarok támadásával szemben. Aggodalomra ad okot viszont a tény, hogy a módosított kukorica több ezerszer annyi toxint termel, mint amennyit a hagyományos növényvédelem keretei között, permetezéssel kellene kijuttatni az eredmény eléréséhez.

A megoldás ökológiai katasztrófához is vezethet. A kukoricamoly visszaszorítása mellett a „rovarölő” kukorica terjedése tulajdonképpen elpusztította a híres észak-amerikai vándorló pillangófaj, a Danaisz, vagy más néven pompás királylepke (Danaus plexippus) hernyóit is. A mexikói Michoacán állam 155 négyzetkilométernyi fenyveseiben telelnek a királylepkék. Számuk 1994-ben 200 millióra volt tehető, azóta évről évre csökken. Tavasszal elindulnak 3.500-5.000 kilométeres vándorútjukra, hogy Minnesotától New York államig, illetve a kanadai Ontario-vidékig jussanak el. Egy lepke életkora 2-4 hónapra tehető. Ebből következik, hogy a vándorlás több köztes generáció élettartamára terjed ki. Senki nem tudja, az új nemzedék tagjai hogyan találtak vissza telelő-helyükre, de még mindig visszatértek. A populációjuk most viszont végveszélyben van.

Persze, a természet gyűlöli az ürességet, ezért a kipusztított fajok helyét új, ellenálló fajok veszik át. 2011-ben adtak hírt arról, hogy az USA GMO-s kukoricatábláin megjelent egy új „szuperbogár”, mely nem érzékeny a megtermelt toxinra. Ennek a kártevőnek a lárvája károsodás nélkül, vígan megeszi a mérget termelő gazdanövényt.

2003 és 2011 között „virult” hát csak a Monsanto rovarölő kukoricája.

Akkor mire volt jó az egész?

Egy vállalat néhány évi hasznáért kockára tesszük bolygónk genetikai alapjait?

Nem kellene sokkal szerényebben adni elő magunkat?

Mondjuk, Istenre bízni a teremtés munkáját?

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>