Istent majmolva 21. – Alkony a Pampákon 1.

Istent majmolva 21.

Alkony a Pampákon 1.

 

Argentína elég távol fekszik Magyarországtól. Kevés honfitársunknak adatott meg, hogy eljusson az ezüst országába. Mégis, ha szóba jön a neve, mindenkinek eszébe jut valami róla. Kinek Maradona, kinek Evita. Kinek a tangó, kinek a tábornokok. Kinek a gauchók, kinek a Falkland-válság.

Az egykori spanyol gyarmat az 1818-1853 közötti, a centralisták és a föderalisták között megvívott polgárháborús időszakban nyerte el függetlenségét és első működőképes alkotmányát. Katonai junták és polgári kormányzatok egymást váltó kísérletezéseiben fejlődött társadalma. Az 1970-es évek közepére, a gazdaság dinamikus növekedése azt eredményezte, hogy a szegények a népességnek mindössze 7 %-át tették ki. A belpolitikai feszültség azt eredményezte, hogy 1973-ban Perón elnök visszatérhetett spanyol száműzetéséből. Egy évvel később bekövetkezett halála után harmadik felesége, Isabelle Perón gyakorolta az elnöki hatalmat, 1976. március 24-ig. Akkor a soron következő katonai junta megbuktatta őt. A katonai diktatúra az 1982-es falklandi válságba bukott bele. Raúl Alfonsin radikális kormánya 1983-ban állította helyre a demokráciát. A gazdasági és pénzügyi bajokon azonban nem sikerült úrrá lennie. 6 hónappal hivatali idejének lejárta előtt kénytelen volt lemondani a hatalom gyakorlásáról. Az irányítást 1989-ben Carlos Menem elnök vette át. Az ország válságból válságba bukdácsolt. 1990-ben bevezették a peso és a dollár fix árfolyamú átváltását. 1991-ben liberalizálták a gazdaságot, privatizációkba fogtak. A mesterségesen magasan tartott valutakurzus miatt az országot elözönlötte a dollár, a külföldi államadósság az egekbe szökött. Az import liberalizálása a helyi ipar teljes összeomlásához vezetett. A korrupció megállíthatatlanul terjedt. Menem elnök 1999-ben, mandátuma lejáratakor, teljesen népszerűtlen volt hazájában. Fegyverkereskedéshez kötődő 2 botránya, valamint az emiatt emelt vádak elől menekülve, Chilébe emigrált.

A krízis alapjait azonban nem sikerült az új irányításnak sem felszámolnia. 2001. december 20-án Argentína történelmének talán legsúlyosabb válságába sodródott. Halálos áldozatokat követelő utcai zavargások törtek ki. A káosz egyre mélyült, de la Rúa elnök lemondott. Két hét alatt több elnök is követte egymást az államfői poszton, míg 2002. január 2-án a helyzet csillapodni látszott, Néstor Kirchner vezetői szerepvállalásával.

Ezek a kaotikus betétek annál is furcsábbak Argentína történetében, mivel a világ egyik leggazdagabb országáról beszélünk. 1916-ban a 10. helyen állt e tekintetben a nemzetközi összevetésben. Ásványkincsekben rendkívül gazdag, a bányászható értékek jó részét még kitermelés alá sem vették. Mezőgazdálkodásra kiválóan alkalmas az ország területe. Ez elsősorban az óriási kiterjedésű Paraná- (vagy más néven La Platá-) alföldnek köszönhető. A síkság három nagy tájegysége a Pampák, a Gran Chaco és az Argentin Mezopotámia. A méretekre jellemző, hogy csak a Pampák 650.000 (7 Magyarországnyi) négyzetkilométer kiváló minőségű mezőgazdasági területet jelent. Termőképessége az USA kukoricaövezetével verseng. A llanura pampeana a világ egyik legjobb legelője. 15-20 féle növényt termesztettek a gazdálkodók, többek között búzát, kukoricát, napraforgót, lencsét, szóját, földimogyorót, zöldség- és gyümölcsféléket. Emellett a legeltetésre alapozott marhahízlalás és tejelő tehenészetek üzemeltetése jellemezte az argentin síkság farmjait. A Pampa a helyi szükségletet 10-szeresen meghaladó mennyiségű élelmiszert tett az ország asztalára, megalapozva ezzel annak export-teljesítményét. Nem csoda hát, hogy nemzeti jelképpé vált az idők folyamán.

Az 1990-es években azután 2 csapás is érte ezt a virágzó gazdálkodást. Az egyik természeti eredetű volt: a talaj termőképessége megcsappant, a csapadék sem megfelelően alakult. A kifáradó-félben lévő földekről 30 %-kal kevesebb termést lehetett betakarítani, mint korábban. A hozamoknak ez a drámai csökkenése önmagában is elegendő lett volna ahhoz, hogy aláássa a gazdálkodás szokásos menetét.

De, hogy biztosan megrendüljön minden agrár-konvenció, érkezett a fentebb már említett Menem elnök, s a politika oldaláról is csapást mért az argentin gazdálkodókra. Politikája alapvetését képezte, hogy mindenáron befejezze az 1983-ban távozott katonai junta reformjait. Ennek keretében a jóléti állam utolsó maradványait is lebontotta, mindent privatizált, s ultraliberális intézkedéseivel kitárta országa kapuit a külföldi tőke előtt. Az élelmiszergazdaságban leépítette a protekcionista előírásokat, miáltal a termelést kizárólag a piaci erőviszonyoknak vetette alá.

A hatás nem maradt el: Argentína élelmiszergazdasága megrendült.

Ebben a folyamatban értelemszerűen a föld jelent meg, mint tartalék, a vagyonmenekítés lehetősége. A spekulációk gyors meggazdagodással kecsegtették a karvalytőke képviselőit. A hektárankénti vételár rövid idő alatt a négyszeresére emelkedett. A kistermelők, kiknek tartalékai is csekélyek voltak, sorra eladták területeiket. A birtokkoncentráció létrejött. Az átlagos birtokméret egy évtized alatt 250 hektárról 538 hektárra nőtt a Pampán. A gazdaságok száma eközben 30 %-kal csökkent. 1991 és 2001 között 150 ezer kisparaszti gazdaságot számoltak fel. A termőterületek fele 6.000 gazda kezébe csúszott át, miközben16 millió hektár külföldiek tulajdonába került.

A földet, a termelési viszonyokat ismerő parasztok szép lassan elhagyták a vidéket. A szakma elvándorolt a Pampáról. Helyére pénzügyi befektetők érkeztek: a nyugdíjalapok vagy más befektetési intézetek, akik viszont csak a gazdálkodást nem ismerik. Tőkéjüket a „közös vetésterületekbe” fektetik be, s csak a multinacionális partnereikkel tartanak fenn kapcsolatokat.

A helyi tradíciókon alapuló mezőgazdálkodást szép csendesen felszámolták.

Ebbe, a természeti és politikai csapásokkal sújtott agrár-környezetbe érkezett a 90-es évek közepén a Monsanto, hogy világrengető ajánlatával megmentse a bukdácsoló élelmiszertermelést…

Míg el nem felejtem: tényleg nem Magyarországról írtam ezt a fejezetet! Bármennyire is hasonlítanak az itt vázolt fejlemények a hazai történésekre, ez a rész tényleg Argentínáról szól!

A folytatásból ez kétséget kizáróan ki is fog világlani. Mert, valószínű, hogy errefelé is tett „megváltó” ajánlatot az óriáscég az idők folyamán. De a magyar kormány nem nyitotta még ki kapuinkat a génmódosított vetőmagvak előtt.

Imádkozzunk Istenhez, hogy ezt a jövőben sem érjék el! Semmiféle generált tüntetéssel, kitiltással, zsarolással. Mert onnét, ahol a Pampák tartanak, nem nagyon van visszaút…

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>