Istent majmolva 24. – Amikor a hóhért akasztják

Istent majmolva 24.

Amikor a hóhért akasztják

 

A Clarin című argentin napilap 2004. június 12-én közölt interjút Tranquilo Faveroval, a paraguayi „szójakirállyal”. Az illető 50.000 hektáros gazdaságában termeli a névadó növényt. Elmondása szerint országa akkor már világelső volt, az egy főre eső szójatermelés tekintetében. Az akkor 727 kg-ot tett ki. Paraguay 10 év alatt, 2006-ra vált a világ 6. legnagyobb termelőjévé és 4. exportálójává.

Ebben az időszakban több mint duplájára nőtt a vetésterület, az alig 1 millió hektárról több, mint 2 millió hektárra. Ebben az invazív terjeszkedésben komoly szerepet vállalt magára az argentin szójatermelők szövetsége. Paraguayi testvérszervezetének ingyen átadta a direktvetés technológiáját – ez könnyítette meg a kultúra terjedését ott. Nyilvánvaló viszont, hogy a technológiához a génkezelt vetőmag is hozzátartozik.

Ebből adódott a faramuci helyzet: annak ellenére, hogy az országban semmiféle engedéllyel nem rendelkezett a génmanipulált technológia, 2006-ra mégis a vetésterület felét tette ki. Az illegális vetőmag fehér zsákokban, címkézés nélkül, ismeretlen eredettel érkezett a paraguayi termelőkhöz.

Csempészáruként.

Mint utóbb kiderült, az anyag nagyobb részét Argentínából, kisebb hányadát Brazíliából hurcolták be. Technológiai segítségnyújtásként. A testvérszervezet közbenjárására…

Az Európai Unió 2003-tól megkövetelte a génmanipulált termékek külön jelölését. Paraguay GDP-jének 10 %-át tette ki a szója-export. Ennek 23 %-a került akkoriban az európai piacra. A kormány kényszerhelyzet elé került. Amennyiben meg akarta tartani európai export-pozícióit, kénytelen volt rendelkezni a GM-termékek megjelöltetése iránt. Ezt pedig csak abban az esetben tehette meg, ha egyúttal legálisnak ismerte el termesztésüket.

Antonio Ibánez mezőgazdasági miniszter 2004. október 22-én kiadta hát a Monsanto 4 génmódosított szójavetőmag-fajtájára a forgalomba hozatali engedélyt. Ezzel az aktussal legalizálták a GM-növények termesztését. Egyben a Monsanto is jogot formálhatott a szabadalmaztatott gén licencdíjának beszedésére. A gazdálkodókkal kötött szerződés értelmében a kereskedőknek leszállított termés után, tonnánként 3 dollár használati díjat kellett a termelőknek megfizetniük. Abban is megállapodtak, hogy ez a díj a következő 5 év folyamán meg fog duplázódni.

Brazíliában, komoly belpolitikai feszültség árán ugyan, de már 2003-ban lezajlott ez a hivatalos folyamat. Az ottani gazdák a 2003-as termés után tonnánként 10 dollárt fizettek, 2004-től pedig 20 dollárt.

Az érintett országok kormányai tulajdonképpen csak „lekövették” az eseményeket. Más szavakkal élve, asszisztáltak az addig törvénytelen üzelmet végrehajtó gazdasági szereplők nyereségvágyának kiéléséhez. Hiába, az állami bevétel nagy úr a politikában!

Argentínában viszont nem teljesen az eredeti elképzelések szerint alakult a törvényesítés és a jogdíjak beszedésének menete. Az ottani kormány a történet kezdeteitől részt vett a Monsantoval folytatott tárgyalásokon, nem úgy, mint a fentebb említett országok kormányai, akik a legnagyobb termelőkre bízták az egyezkedés bonyolítását.

Argentínában az RR szója bevezetésekor a szabadalmi jogokat bíró vállalat nagyvonalúan lemondott a jogdíj beszedéséről. 8 év elmúltával azonban arra jöttek rá a fajtatulajdonosok, hogy az országban használt vetőmagnak csak 18 %-a volt igazolt eredetű. Ennyi származott tehát azoktól a nagykereskedőktől, akik licenc-szerződéssel kötődtek az óriásvállalathoz. A többi vetőanyag vagy a feketepiacról származott, vagy újravetés történt.

Mivel mindkét lehetőség sértette a Monsanto érdekeit, 2004 januárjában a cég azzal kezdett fenyegetőzni, hogy kivonul az argentin piacról. A tét nem volt kicsi: évi 34 millió dollárról szólt az egyezkedés. A mezőgazdasági államtitkár azt javasolta, hozzanak létre szabadalmi díj alapot, melybe a termelők adó módjára, közvetlenül az állam felé fizetnék be a fajtahasználati díjakat. Az állam azután ezt tovább utalná a vállalat felé. A megoldás kongresszusi jóváhagyást igényelt, így elkezdődött a politikai időhúzás. A kormány ugyanis nem szeretett volna konfliktusba keveredni a termelőkkel.

Két kellemetlen körülmény akadályozta a Monsanto érdek-érvényesítését Maradona országában.

Az egyik az ottani 2247-es törvény, mely garantálta az ú.n. „farmerprivilégiumot”, azaz, az újra vetés jogát a gazdálkodók részére. Még akkor is, ha az eredetileg használt vetőmag – magyar fogalommal élve – fémzárolt volt. A másik kényes kérdés az volt, hogy a kérdéses időpontban a fajtatulajdonos nem rendelkezett semmiféle szabadalommal Argentínában.

A gazdák semmiképpen sem akartak jogdíjat fizetni.

A Monsanto viszont mindenképpen be akarta azt szedni.

Körvonalazódott a vetőmagháború frontja.

A cég 2005. március 14-én levelet írt a szóját exportáló cégek részére. Ebben közölte, hogy követni fog és beperel minden olyan szójamag, szójaliszt vagy szójaolaj szállítmányt, mely olyan országok felé hagyja el Argentína kikötőit, melyekben az RR-gén szabadalmaztatva van. Ennek érdekében a vámhivatalok segítségét fogja kérni: megmintáztatja az árut, s kéri a tulajdonát képező kimutatását. Pozitív eredmény esetén tonnánként 15 dollár és a jogi eljárás költségeit fogja a kereskedőktől peres úton követelni.

Ugyan nem a vetőmagról, hanem a végtermékről van itt már szó, ám ez nem zavarja a fajtatulajdonost. Az élő szervezetek szabadalmaztatásának buktatóiba ez is belefér. 2005-ben a génmanipulátorok megkezdték fenyegetésük valóra váltását. Európába tartó hajókat tartóztattak fel, s a vitás ügyeiket Brüsszelbe, az Európai Bíróság elé vitték.

Az argentin szójaexport a szó szoros értelmében is veszélyes vizekre evezett. A nyugalomra vágyó nagykereskedők elkezdtek más, „jogtiszta” beszerzési források után kutatni.

A mézeshetek véget értek. Pénz beszél, a kutya ugat. feledésbe merült, hogy Argentína élen járt a RR-szója engedélyezésben, amikor a technológia még a viták kereszttüzében állt. Az sem számít már, hogy a Brazília és Paraguay felé bonyolított, illegális terjesztésben segédkezet nyújtott az ország.

Jókai Mór írt egy regényt, „Ahol a pénz nem Isten” címmel. Nem a Monsanto a főszereplője.

Csodálkoznunk viszont nem kell. Az ördög mindenkit kifizet.

A saját valutájával.

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>