Istent majmolva 25. – Műszakonként egy ember

Istent majmolva 25.

Műszakonként egy ember

 

Indiában évezredes hagyománya van a gyapot termesztésének. A termelés volumenét tekintve a harmadik, az export mérete szerint pedig második legnagyobb gyapottermelője a világnak. Az USA és Kína a vetélytársai ebben az üzletágban.

A gyapot igen sok kártevő ártalmának van kitéve. Legkomolyabb ellensége a gyapottok-bagolylepke, de a gyapotfúró bogár, az ormányos bogár, a takácsatkák, a bíbortetű és egyéb gyapottetvek is komoly pusztítást végezhetnek az állományban. A régmúltban, a hagyományos termelési tapasztalatokon alapuló gazdálkodásuk keretei között az indiai parasztok sikeresen kordában tartották a kártevőket. Vetésforgó alkalmazásával és a természetes biológiai rovarirtókkal érték el a kívánt eredményt. Ilyen natúr növényvédelmi alapanyaguk volt például az „ajándék-fa” néven elhíresült neem-fa, vagy más néven miatyánkcserje. Többféle gyógyhatását ismeri az ottani népi orvoslás. Mindemellett levelének kivonata alkalmas szer volt a gyapot rovarkártevőinek gyérítésére is.

Az „ajándékfa” olyan hírnévre tett szert, hogy multinacionális vállalatok, „biológiai kalózkodás” keretében, több szabadalmat is bejegyeztek rá. A W. R. Grace nevű amerikai vegyipari cég például 1994-ben, a növény gombaölő hatását ismertette el szabadalomként Európában. Ettől kezdve az indiai vállalatok, a cserjére alapozott gombaölő termékeiket nem hozhatták forgalomba a szabadalommal lefedett országokban. Illetve, csak akkor kereskedhettek vele, ha előbb a szabadalmi díjat megfizették a szellemi termék „tulajdonosának”.

A hagyományos gazdálkodási struktúrát azután Indiában is kiszorította a „zöld forradalom”. Ennek keretei között megjelent a monokultúrában folyó termesztés és a hibrid vetőmagvak. A váltás egyértelműen a kemikáliák felhasználásának növekedését vonta mag után. A mesterséges rovarölők intenzív használata megnövelte a túlélő kártevők hatóanyag-rezisztenciáját. Évről évre ellenállóbbak lettek a felhasznált szerekkel szemben. Egyre mérgezőbb kemikáliákat kellet a gazdáknak bevetniük, egyre nagyobb dózisokban. Az 1990-es években a mezőgazdaságilag művelt területek mindössze 5%-án termesztettek gyapotot, de a rovarölő-szerek 55 %-át itt használták fel.

A termelés költségeit, érthető módon, drasztikus mértékben megemelte az egyre nagyobb mérvű vegyszer-igény. A termény világpiaci ára ugyanakkor folyamatosan csökkent. 1995-ben tonnánként 98,2 amerikai dollárt fizettek érte a vevők, 2001-ben már csak 49,1-et.

Szinte természetes már a számunkra, hogy ebből a vegyszer-üzletből a Monsanto is alaposan kivette a maga hasznát. A haszon árát pedig valakinek fizetnie kell.

1995 után új, végzetes szokás vált közkeletűvé a csődbe ment gyapottermelők között. Az öngyilkosság. Az átlagos, családi méretekben gazdálkodó indiai parasztok addig is, mondhatni hagyományosan nagy szegénységben éltek. Nem a luxusról való lemondás hisztériája kergette hát őket ebbe a végzetes megoldásba. Kilátástalan eladósodottságuk kényszerítette ki elkeseredett lépésüket.

Ebben a katasztrofális helyzetben állt elő a Monsanto „megváltó” javaslatával. Az USA-ban már engedélyezett, Cocker 312-es, génmódosított fajtájának helyi hibrid-fajtákkal történő keresztezésével kíván megoldást nyújtani a gazdaságos termesztés kérdésére. 1998-ban a legnagyobb indiai vetőmag-forgalmazó céggel létrehoz egy vegyesvállalatot az új fajta terjesztésére. Meglehetősen érdekes és talán gyanúsnak is mondható körülmények között elérik, hogy a kormány, a szükséges vizsgálatok végrehajtása nélkül, engedélyezze a fajta köztermesztését.

Ezt követően beindul a reklámkampány. A Monsanto utolsó mentőövként mutatja be fajtáját. Állítják, hogy a rovarirtás költségeit jelentősen csökkenthetik, akár el is hagyhatják a gazdák. Vetőmagjuk használatával a farmerek megszabadulhatnak nyomasztó hiteleiktől. Kijelentésüket bizonyára arra alapozták, hogy a mesterségesen beültetett Bacillus thüringiensis gén ellenállóvá tette a növényt a gyapottok-bagolylepke lárvájával szemben.

A gazdálkodók egyre nagyobb számban dőltek be a hirdetéseknek. Annyira sokan, hogy ma már a gyapottermelő területek 95%-án használják a Monsanto GMO-fajtáját.

Az pedig nem hozza a várt eredményt. A bagolylepkének ellenáll ugyan, de a többi kártevőnek nem. Tulajdonképpen többet kell permetezniük, mint addig. Ugyanakkor nem alkalmazkodik igazán a termőterület időjárási körülményeihez. A kelés időszakában kipusztíthatja a nagy mennyiségű csapadék, ami a monszun alatt mindennapos arrafelé, a vegetáció későbbi szakaszában pedig öntözést igényel, mert akkor meg kevésnek bizonyul számára a természetes víz-utánpótlás. Volt olyan gazda, akinek többedik pót-vetése sem hozott eredményes aratást.

Ugyanakkor a „megváltó” vetőmag ára négyszerese a hagyományos szaporítóanyagénak. Utánvetés pedig, mint a korábbiakból tudjuk, nem lehetséges. Azt tiltja a szabadalom tulajdonosa. Évről évre újra meg kell hát vásárolniuk a magot. A költségek egyre növekednek. A fajta nem hozza a beígért hozamokat. Az elszegényedés nő.

Az indiai kormány adatai szerint a vidéki lakosság eladósodásának 85%-a a GMO-gyapot vetőmagja miatt van. A korábban elindult öngyilkossági hullám tovább duzzadt. A délnyugati Maharashtra államban, mely hagyományos gyapottermelő vidék, 2005 júniusa és 2006 decembere között 1.280 gyapottermesztő önkezű halálát regisztrálták. Ez napi 3 elhalálozás. Műszakonként egy ember életét oltja ki a csodanövény.

A kormány jelentése szerint 2013-ban 135 ezren oltották ki saját életüket Indiában. Az akták 53%-át a négy déli (gyapottermelő) államban nyitották. Kiemelkedően magas a mezőgazdaságból élők és a szociális- gazdasági okból öngyilkosságot elkövetők aránya. Az elemzők arra a következtetésre jutottak, hogy a genetikailag módosított gyapot gazdasági kudarca idézi elő e sajnálatos folyamatot.

Az ottani belügyminisztérium bűnügyi nyilvántartó irodája szerint 2010 óta nincs jelentős változás az öngyilkosságok kérdéskörében. Évente körülbelül 135 ezren vetnek véget önkezükkel életüknek, ami azt jelenti, hogy 100 ezer lakosra vetítve 11-en.

A családfők körében arat leginkább a halál. 2000-ben 66 ezer férfi elkövetőt regisztráltak, 2010-ben már 90 ezret. A női elkövetők száma nem változott.

Van, aki már egyenesen genocídiumról beszél…

Az elkövetők leggyakrabban a permetezéshez használt gyomirtókat isszák meg kétségbeesésükben. Orvosi vélemény szerint ezek a szerek az idegrendszerre hatnak. Szervezetbe jutásukat követően rángások jelentkeznek először, majd gyomorvérzés. Légzési nehézségek állnak be, majd szívinfarktus végez a mérgezettel. Szörnyűséges. Valóban nincs felelőse?

A kevesek hasznáért biztosan így kell megfizetniük sokaknak?

A sor végén, terveik szerint, majd mindannyiunknak?

Meg kellene mentenünk magunkat, egymást ettől a sorstól!

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>