Istent majmolva 26. – Pillangó-hatás?

Istent majmolva 26.

Pillangó-hatás?

 

A címben szereplő fogalommal elsősorban nem a három folytatást megért mozi-attrakcióra kívánok utalni. Sokkal inkább a filmeket (is) megalapozó káosz-elméleti tételre. A New York-i Tudományegyetem számára először Edward Lorenz írt, még 1963-ban tanulmányt, a káosz-elmélet vonatkozásairól. A teória alapelvében megfogalmazza, hogy egy kaotikusan működő (kaotikus viselkedésű állapotjelzővel bíró), dinamikus rendszerben, a kezdeti állapotjelzők kicsiny változásai, a pozitív visszacsatolások következtében, nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszú távú működését. Lorenz szerint egy meteorológus megjegyezte, ha az elmélet igaz lenne, akkor egy sirály egyetlen szárnycsapása örökre megváltoztathatná az időjárást.

A káosz-elmélet népszerű lett és elterjedt. Egy idő után, pontatlan és túlzó közelítésekkel, úgy fogalmazták meg a lényegét, hogy „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”.

Amíg költői túlzásként kezeljük az előbbi állítást, nincs is semmi baj. A problémák akkor kezdődnek (mint általában a történelem folyamán), ha betű szerint vesznek komolyan valakik egy szimbólumot.

Állítólag ez történt a pillangó-hatással is.

A tudomány és a technika vívmányaival nem vagyunk – és nem is lehetünk – teljes terjedelmében tisztában. A civil felhasználásra, a polgári ismeretek körébe azok a tudományos eredmények és fejlesztések tudnak „lecsorogni”, melyek a katonai felhasználás szempontjából már nem bírnak komoly jelentőséggel. Leginkább azért, mert újabb, hatékonyabb megoldások kerültek a helyükre. Sajnálatos módon tehát, először az öldöklés szolgálatába állítja az emberiség mindazt, amit elméjével felfogni lett képes. Ebből következik, hogy az első pillanatra elképesztőnek tűnő eszközökről, megoldásokról nem állíthatjuk kétséget kizáróan, hogy nem léteznek – csak azért, mert civilként még nem találkoztunk azokkal. Az is igaz, hogy emiatt tág tere nyílik a spekulációnak, az összeesküvés-elméletek gyártásának is. Jelen írásom is egy effajta problémakörre koncentrál. Az időjárás mesterséges befolyásolására.

Az elmúlt 10-12 évben számtalan felvetés látott napvilágot a témában. Hogy városi legendáról van-e szó ezekben, vagy a szemünk elől rejtett valóság bogozásáról – mindenki döntse el maga. Én a káosz-elmélet meteorológiai alkalmazásának a puszta lehetőségét is szörnyű nagy veszélynek élem meg.

A források szerint a történet gyökerei szintén az indokínai háborúig nyúlnak vissza, mint a korábban említett „Agent Orange”, azaz a vegyszeres erdőirtás gyökerei. Éppenséggel a sikertelen vegyszeres megoldást akarták az amerikaiak egy sokkal sikeresebb lépéssel nyerőre fordítani.

1973-ban az USA hadvezetése azt tervelte ki, hogy a repülő erődként elhíresült B 52-es nehézbombázóival lerombolja Vietnam gátrendszerét. Az akció eredményeként majd a kis ország területének 90 %-a víz alá kerül, s ez megakadályozza az ellenséges hadsereg ellátását, mozgását is. A helyhez ragasztott, elszigetelt egységeket azután gyerekjáték lesz felszámolni. Nyilvánvaló, hogy a civil lakosság is nagymértékű pusztítást szenvedett volna el – de ez nem nagyon zaklatta fel a katonai döntéshozókat. Főleg azért nem, mert a véresszájúbb tábornokok egyre hangosabban követelték az atomfegyver bevetését. Hirosima és Nagasaki esetében bejött…

Akkoriban viszont kétpólusú volt a világ. Senki meg nem tudta mondani, hogy reagál majd erre a Szovjetúnió és a keleti tömb. Az atomfegyverre alapozott megoldás szóba sem jöhetett, a nehézbombázókat is el kellett vetni, mert egy újabb világháború teljességgel kiszámíthatatlan következményekkel járt volna. Olyan fegyver kifejlesztésére kellett hát koncentrálni, melyről, bevetését követően sem derül ki, hogy fegyvert használtak.

„Igyál még egy pohárral, és fogd rá a nyuszira!” – javasolta az egykori kakaó-reklám. Ezen a fonalon indultak el, az időjárás-fegyver fejlesztésével. Az ügy logikája roppant egyszerű: végzetes következményekkel járó természeti folyamatokat kell indukálni, azután mosni kezeinket – mi nem tehetünk róla. A természet akarta így! A megoldás sikere nagyban múlik a titoktartáson. Többek között ezért sem lehet biztos polgári információ a katonai megoldásról. A politikai következmény nélküli felhasználás alapfeltétele az álcázás. Természetesnek kell látszania!

A monszun-éghajlat alatt elegendőnek tűnt a csapadék mennyiségének felcserélése. A száraz évszakban kierőszakolt esőzéssel szó szerint a sárba lehet ragasztani az ellenséget. Katonástól, gépkocsistól, repülőstől. Ráadásul, a polgári közlekedés megnehezítésével, az államigazgatás, a politikai rendszer fenntarthatósága is megkérdőjeleződik. Ha ezt kiegészítik azzal, hogy a hagyományosan esős évszakban aszályt generálnak, tönkre tehetik a célterület mezőgazdasági termelését. A vetések nagy része elpusztul, de ami ennél is félelmetesebb: a felszíni ivóvízkészletek is végzetesen megcsappanhatnak, a folyók apadásával. Hiába tartanának ki még egy darabig a jobban ellátott katonák, a hátországot elveszítenék maguk mögül. Az sem kizárt, hogy forrongásba, polgárháborúba fordulna a történet menete.

Ezek lennének tehát a „lassú” hatású meteorológiai fegyverek. A kívánt eredmény elérésére gyorsabb természeti mechanizmusokat kell bevetni. Állítólag ekkor született meg a „cunami-fegyver” és a „tornádó-fegyver” gondolata. Az előzővel, 10-15 méteres vízhullámokat generálva, a part menti védműveket lehetne pillanatok alatt letarolni. Tíz esztendővel ezelőtt, a Karácsonykor pusztító indonéz szökőár kapcsán, világszerte többen állították, hogy mesterséges hullámverés okozta a katasztrófát. Nem is csak laikusok mondták ezt.

Az utóbbival, a „tornádó-fegyverrel”, a vízparttól távolabb eső területeken képesek hasonló méretű pusztítást előidézni. Vagy generálják a szélvihart, vagy a természetesen keletkezett légörvény vonulásának útját befolyásolják, a kívánt irányba. Roppant érdekes a 2005-ös, Katrina hurrikán megjelenése e tekintetben. Természetes volt? Vagy mozgásának irányítása kicsúszott az alkotók kezéből? Esetleg más is eljutott már az időjárás-fegyver alkalmazásáig? Ki tudhatja ezt?

Egy biztos. Ha igaz a káosz-elmélet, s megfelelő áttételeken keresztül szélvihart támaszthat a pillangó szárnyverése, akkor nagyon nagy bajban vagyunk. Az elmélet hatálya ugyanis nem ér véget az emberi beavatkozásnál. A teória szempontjából mi sem vagyunk mások, mint kaotikus viselkedésű állapotjelzők a dinamikus rendszerben. Ha pillangó szárnya szelet kavar, mit tesz a mi időjárás-fegyverünk? Globális méretű, kiszámíthatatlan és katasztrofális meteorológiai változásokat. A legszörnyűbb ebben a lehetőségben az, hogy minden bizonnyal, a holtponton átbillentve, a vonatkozó, egymásra ható folyamatok egy része önfenntartóvá, sőt öngerjesztővé válik. A teljes civilizációnk belepusztulhat, mire megtaláljuk a nem kívánt jelenségekkel interferáló, azokat kioltó mechanizmusokat.

A rend kedvéért álljon itt néhány aktuális, tényszerű adat és összefüggés, ami világszerte megalapozza a polgári társadalom félelmeit.

Amerikai finanszírozással működik a „nagyfrekvenciás aktív ionoszféra-kutató program” (High Frequency Active Auroral Research Program – HAARP). Egyik pénzügyi forrása a DARPA nevű ügynökség. A DARPA kizárólag az amerikai védelmi minisztérium felső vezetésének van alárendelve. Éves költségvetése 3,2 milliárd dollár, munkatársainak száma mindösszesen 240. Hivatalos célja a magas légkör vezetőképességének vizsgálata. Valójában viszont, úgy tűnik, az időjárás befolyásolását szolgálja. Az orosz vezetés már régóta figyelemmel kíséri az amerikai kutatóbázis munkáját. Állítják, hogy a HAARP működésének megkezdése, azaz 1997 óta, világszerte növekszik a természeti katasztrófák száma.

A leleplezo.eu portálon Tőke Péter hivatkozik az orosz megfigyelésekre. Leírja, hogy a szíriai konfliktus kezdetét követően a RIA Novosztyi adott hírt orosz szakértőkről, akik állítják, az akkori, feltűnően kegyetlen szárazságot Oroszország az USA fegyverteszteléseinek „köszönhette”. A moszkvai Lomonoszov Egyetem fizika tanszékének professzora, Georgij Vasziljev szerint, ugrásszerűen növekszik a természeti katasztrófák száma, a HAARP működésbe helyezése óta. Ő geofizikai fegyvernek tartja a HAARP-ot.

Úgy hírlik, hogy pusztán a magas frekvenciájú rádióhullámok kutatására negyedmilliárd dollárt költött az amerikai kormány. Alekszej Kokorin, a Klíma és Gazdaság az Energiaszektorban program vezetője is állítja, hogy „nem véletlenszerű természeti jelenségekről van szó, és a helyzet csak rosszabbodni fog”.

Michel Chossudovsky, kanadai professzor, értekezésében a HAARP-ot aszályok, szárazságok, hurrikánok, szökőárak előidézésére alkalmas eszközként írja le. Véleménye szerint használata még nem kifinomult. Valószínűsíti, hogy a természeti katasztrófák számának növekedése az eszköz finomhangolásának következménye. Meggyőződése, hogy nem az ipari tevékenység és az üvegház-hatás okozza ezeket a durva anomáliákat.

Van, aki szerint a HAARP működtetésével a földrengések, esőzések, elektromos kisülések, légmozgások előidézésén túl, az emberi agyhullámok befolyásolását is végre lehet hajtani. Egy esetleg bekövetkező csillagháború menetében pedig bolygópajzsot lehet generálni vele.

A Terra Incognita nevű blog például az időjárásfegyverek tényét egy Rosali Bertell nevű tudós kijelentéseire alapozta. Bertell mondta: „Az USA katona tudósai fegyverként használható, az időjárással összefüggő rendszerekkel dolgoznak. Az elképzelés a viharok erejének megnövelését, a magas légkörben kiszórt anyagok révén pedig aszályok, valamint az áradások kiváltását foglalja magában a megcélzott területen…”

A témával foglalkozók úgy tudják, hogy Oroszországnak és Kínának is van ilyen típusú fegyvere. Kína nem is titkolja, hogy foglalkozik a problémakörrel. Állami hivatalt hoztak létre az időjárás szabályozására. A Pekingi Időjárás-módosító Hivatal az országos meteorológiai szolgálat alá tartozik, feladata a főváros körüli időjárás alakítása. 37.000 embert foglalkoztat, a statisztikák szerint 1995 és 2003 között 7,4 billió köbméter esőt generált a természetüknél fogva aszályos területeken.

Az EU kapcsán a források bizonytalanok annak megítélésében, hogy az államközösség rendelkezik-e az eszközzel.

Sokan azt gondolják, az Új Világrend megteremtése érdekében szükségesek ezek a szörnyű instrumentumok. Mit takar ez az új rend? Nagyjából egy jobban irányítható és ellenőrizhető emberiséget. Olyan rendszert, melyben az elit még elitebb lehet. Ehhez a tömegnek még tömegebbnek kell maradnia.

Így van-e, vagy fantazmagória az egész? Mindenki döntse el maga.

Zoli barátomtól kaptam Karácsonyra egy falinaptárt ajándékba. A Trianon Múzeum 2015-ös történelmi falinaptárát. A januári (Förgeteg hava) oldal archív felvételén a Magyar Királyi „Mária Terézia” I. honvéd gyalogezred zenekara masíroz át az Erzsébet-hídon, még 1926-ban. Egyenruhában vannak, de a figyelmes szemlélőnek feltűnik, hogy civil sétálók kinézetét mutatja az alakulat. Ahány láb, annyiféle tartás. Tényleg, mintha ődöngő turisták lennének. Nos, ez nem a fegyelmezetlenség megnyilvánulása a katonáknál! Hídon ugyanis tilos lépést tartani! Az egyszerre dobbanó lábak olyan rezgéseket kelthetnek az építményben, mely annak összedőléséhez vezethet. Még a káosz-elmélet előtt olvastam, régen, egy fizikus véleményét, aki szerint, ha egy veréb elegendő ideig ugrálna bármely hídon, elérhetné, hogy az általa keltett rezgések, interferálva, felerősödve, romba döntsék az átkelőt.

Ebből kiindulva, egyáltalán nem biztos, hogy városi legenda a pillangó-hatás és az időjárás-fegyver.

Én csak azt kérem Istentől, mindjárt az év elején, ne engedje, hogy magukból kivetkőzött technokraták, a káosz-elméletre alapozva próbáljanak rendet tenni ebben a kaotikus világban!

Mert az nyilvánvalóan nem fog menni nekik…

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>