Istent majmolva 27. – Chemtrail-összeesküvés?

Istent majmolva 27.

Chemtrail-összeesküvés?

 

A repülő húzza a csíkot, vagy a csík tolja a repülőt? A sugárhajtás fizikai elméletének ismeretében ez a kérdés könnyen megválaszolható. Manapság viszont nem ez a legfontosabb kérdés, hanem az, hogy mi van abban a csíkban. Kondenzcsík-e, mint hajdanán volt, vagy valami egészen más?

Látványra borzongatóak, késhegyig menő vitákra pedig alapot adóak azok, a kondenzcsíkokra hasonlító, chemtrailnek nevezett felhősávok, amik az utóbbi időben mintázzák az égboltot felettünk. Vannak kutatók, akik szerint úgy a környezetre, mint az emberre nézve, súlyosan mérgező anyagok alkotják ezeket a felhőrongyokat. Ők egyszerűen vegyi permetezésnek tekintik a jelenséget. Feljegyzéseik szerint jó 15 éve, az ezredforduló tájékán kezdődött az egész, globális méretekben. A jelek szerint egyre intenzívebben folyik tovább…

Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a hivatalos tudomány és annak felkent művelői tagadják a jelenség puszta létezését is. A bagatellizálás módszerével terelgetik a figyelmet a jelenségről. Egyértelmű, hogy bolondnak, vagy valami ahhoz hasonlónak tartanak bárkit, aki a kérdést feszegetni próbálja. „Tudományosan nem megalapozott” – jelentik ki a beavatottak magabiztosságával, s már lépnek is tovább. Ha kell, az aggályoskodón átgázolva.

Amiért én szót ejtek a témáról, annak több oka is van. Először is, azt tapasztalom, hogy az idő múlásával egyre több a kémiainak nevezhető csík felettünk. Ezzel együtt, egyre több a „bolond” is, aki mind kíváncsibban kutatja, mi történik itt valójában. Egész egyszerű, formális logikával azt gondolom, nem a „bolondok” hívták életre a „chemtraileket”, hanem pont fordítva, a csíkok teremtették meg a bolondozást.

Másodszor, hiányolom a hivatalos válasz-adók részéről az őszinteséget. Nagyon sok „bolondot” megnyugtatna, ha valaki elmondaná például, hogy új típusú üzemanyagot, vagy új rendszerű turbinákat használnak a repülőgépekben, s ezek megváltozott tulajdonságú kondenzcsíkokat rajzolnak az égre. De hatékonyabbak, környezet-kímélőbbek, mint a korábban megszokottak voltak, egyre több gépbe szerelik be azokat, ezért sűrűsödik a mennybolton a vitatott jelenség. Logikus lenne, el is fogadnák sokan. De nem ezt mondják, hanem lebarmolják a kérdezőt.

Harmadszor: az inkvizícióval mindig aggályaim voltak. A tudomány történetének fejlődését vizsgálva, olyan érzésem támadt, mintha az akadémiák átvették volna a korábban éppen a tudás megszerzését üldöző inkvizitorok szerepét. Dogmatikusakká váltak, a valamikor elfogadott alapvetéseiket pótlólag alátámasztó „új” eredményeket hajlandóak elfogadni, minden mást kíméletlenül üldöznek. Az sem baj, ha a valamikor elfogadott vívmány féligazság vagy tévedés – következésképpen, minden, ami az idők során rá épült, szintén csak tévedés lehet. Az akadémikus tudománynak monolitikus egységben kell állnia, fő feladata, hogy eltakarja a horizontot a látni vágyó emberek elől. Az inkvizíciós eszközökkel lefolytatott bizonyítás tehát nem meggyőző számomra.

Mindezekkel együtt, lehetséges, hogy tévednek a chemtrail-elméletek képviselői. Mi több, én magam azt szeretném, ha tévednének. Megnyugodni viszont csak akkor fogok, ha hitelt érdemlően bizonyítják be, hogy puszta fantáziálás, városi legenda ez az egész.

De miről is szól a polémia?

Vannak, ugye, a „hagyományos” kondenzcsíkok. Ezek a sugárhajtómű égéstermékeinek kibocsátása során keletkeznek. Az égéstermékben kén-, nitrogén- és széndioxid, vízpára és koromszemcsék (elemi szén) találhatóak. A nagy magasságú repülés során ez a „kipufogógáz” jut ki a légtérbe, s az ottani hidegben, a saját és a környezeti levegő víztartalma kicsapódik a szilárd részekre. Kondenzálódik, mint gőz a fazék fedelén. A nagy hideg miatt azonnal jégkristályokká is dermed, ebből lesz a vakító fehér csík. A csíkot alulról a Föld infravörös sugárzása, felülről a Nap sugárzása melegíti. A légnyomás abban a magasságban mintegy 10 %-a a földfelszíni nyomásnak. Minden körülmény adott tehát a szublimáció lefolyására. Azaz: a jégkristályokból vízgőz keletkezhet, anélkül, hogy a köztes – folyékony – halmazállapoton keresztül kellett volna menniük a kristályoknak. (Egyébként ez a jelenség az alapja a liofillizálásnak, azaz a fagyasztva szárításnak is.) Hogy milyen gyorsan zajlik ez a folyamat, azaz, mennyi ideig marad látható a kondenzcsík, természetesen függ a környezeti levegő relatív páratartalmától is.

Ennél a pontnál lép be a hivatalos tudomány szószólója, s előadja, hogy olykor azért maradnak meg időtlen időkig a kondenzcsíkok, mert túl párás a levegő. Mondjuk, melegfront vonul át a térségen. Igen ám, de a melegfront mégiscsak lassabban közlekedik, mint a repülőgép! Az általa okozott hőmérséklet-változás sem olyan drámai, mint a sugárhajtómű által kiváltott differencia! Ez a forrón kiömlő sugár ugyanis annyira felmelegíti a közegét, hogy annak átmenetileg megnő a párafelvevő-képessége. Ezért húzhatnak a gépek, adott körülmények között, úgynevezett disszipációs sávot. Ez úgy néz ki, hogy egy vékony felhőn átrepülve, éppen nem kondenzcsíkot rajzol a gép, hanem, hasonló geometriai alakzatban, „feloldja” a felhőt.

Az is érdekes, hogy ez a bizonyos, felső légrétegbe „felcsúszó” melegebb légtömeg önmagában nem képes felhőt képezni. Csak a kondenzcsíkot képes Isten meguntáig éltetni. Akkor most túl van telítve vízgőzzel, vagy nincs? Ha igen, akkor miért nem képződik felhő? Ha nem, akkor miért nem oszlik fel a csík?

Azután, az időjárási frontok lassú mozgásával azért sem nagyon magyarázhatóak a soha fel nem szívódó kondenzcsíkok, mert ilyen frontok milliárd évek óta léteznek. Tehát, 1996 előtt is voltak. De chemtrail-nek nevezett, felhővé avanzsáló hajtómű-csíkok nem voltak azelőtt. Legalábbis nem figyeltek rá fel az emberek.

Lehet, hogy gyengécske lábakon áll a kondenzációs magyarázat végletekig történő erőltetése?

Nem zárhatjuk ki, hogy esetleg tényleg kémiai csíkokat húznak valakik, valamilyen megfontolásból a fejünk fölé? Azt hiszem, nem haszontalan ennek utána járnunk…

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>